Vadászlap 1. évfolyam, 1880
1880-04-24 / 17. szám
1999 évi deczember középig tartott s eredménye 400 drb különféle fővad volt, u. m. vapiti, mulaszarvas, fehérfarkú szarvas, medve, antilop és úgynevezett „nagyszarvú szarvas" (bighorn). Ezeken kívül Mr. Grobman még két bivalyt, egy pumát, egy vadlovat, több farkast és vadmacskát, két hiúzt, kilencz hódot, negyvennél több skunkot s számtalan egyéb apróbb állatot lőtt. A kártékony állatokra és apróbb vadra vonatkozó közlemény nem keltett nagy feltűnést az angol sportkörökben , hanem igenis, a 400 drb szarvasfélének nem anynyira elejtése, mint mészárlása. Mr. Grobman több oldalról heveset meg lett támadva határt nem ismerő könnyelműségéért, melylyel ily rémítő vadpusztitást en gros vitt végbe, s különösen szemére lett vetve, hogy ily eredmény dús vadászat alkalmával miért nem kímélte legalább a sutákat, s hogy ily eljárás folytán az amerikai kormány eshetőleg kényszerítve látni fogja magát a vadászás korlátait szűkebbre kiszabni, ami bizonyára az Angliában oly annyira kedvelt sportkirándulásoknak véget vetne. A „Field" egyik legújabb számában egy régi vidravadász emlékeiben megemlíti, hogy midőn 50 évvel ezelőtt Norduimberlandban, Roshbury faluban lakott, neki és a falubelieknek egy szedett-vedett ebekből álló vidra „mente"-jük volt, s ezek közt a legkiválóbb volt egy szelidített vidra. Ez üldözte legjobban vad faj békéit. Canadában a mezei gazdák éji mulatságai közé tartozik a con-ra (a kenguru egy faja) való vadászat. Külön e czélra betanított kutyákkal elindulnak kisebb-nagyobb csapatokban, s minthogy a coon leginkább oly fákon szeret tartózkodni, amelyek a gabonaföldekben állanak, ezekre irányul a vadászok és a kutyák figyelme. Miután a kutya jelzi, hogy a coon a fán van, a legügyesebb mászó felmászik s keresi az állatot. Ez az üldözés elől menekülvén leugrik a földre, hol az őt leső kutyával megkezdődik a tusa. Ez képezi a canadaiak sportját. A coon-vadászat ugyanis csak akkor mondható sikerüknek — sport tekintetében — ha a kutya öli meg a coont. Csak ha a coon erősebb, akkor lépnek közbe az éji vadászok — furkós botjaikkal. A felmászás néha veszedelmes, mert megesik, hogy az üldözött coon fenn a fán nekiugrik üldözőjének. Bőre végett vadászszák ez állatot. 223 Összesen: 77 A farkasok ez évben a vadállományban olyan kárt tettek, hogy csak néhány év pótolhatja, egy reggelre, a telhetetlenek egy szarvas tehenet, egy őzsutát és őzbakot fogtak el a folyó mentében, majd alig egy negyedórai távolság között. Az erdőn járva, sok helyen találhatók az őz szőr halmazai a völgyekben, biztos jeléül, hogy dúvad tette pusztításait, mindamellett, csak majd ha a hó elolvad, lesz lehetséges a dúvad borzasztó pusztításairól egy áttekintést szerzeni. Vidékünkön szalonkák még most sincsenek, a fajdkakasról sem hallunk még semmit, pedig máskor már ilyenkor dicsekedtünk róluk. Kalocsa, (Mármaros-m.) 1880. ápr. 12. 11. L. főerdész. Lőjegyzékek az 1879. idényből. A magyar német erdőiparegyesület mármaros-megyei erdőségieben 1879. év folyamán elejtett vadakról. Agancsár 11 Erdei szalonka 19 Özvad 44 Vizi szalonka 4 Nyul 40 Vadlúd 1 Fajdkakas 19 Vadkacsa 42 Császármadár 148 Vadgalamb 6s Fürj 2 Összesen: 333 Hiúz 3 Borz 3 Farkas 3 Vidra 3 Nyest 4 Róka 31 Görény 4 Kőszáli sas Vadmacska 1 Kölyv és keselyű Vizslászat. Igen tisztelt Szerkesztő úr! A „Pesti Napló"-nak április 15-iki számában Kynofil (helyesebb lenne ezt az öszszetett görög szót magyar betűkkel így írni: Künofilosz) aláírással egy általános becsesei biro czikk jelent meg, melynek lényege abban concentrál, hogy már itt lenne az ideje egy országos Etinológiai Egyesületet alakítani. A czikk írója a vadász közönségbe mintegy bele akarja oltani azt a tudatot, hogy egy jó vizsla nélkül nem is képzelhetni jó vadászat. Hogy szavainak nagyobb nyomatékosságot kölcsönözhessen, felhozza például a civilisatióban annyira hátramaradt Oroszországot s bebizonyítja, hogy a vadászeb-tenyésztés terén az az ország minket mennyire fölülmúlt stb. A czikkíró urnák minden egyes szavából a tiszta igazságot olvashatjuk ki. Fájdalom! Magyarországon eddig nemcsak nem történt semmi, hanem e téren oly irtózatos, vég nélkül való indolentiát, megmagyarázhatatlan letargiát tapasztalunk, mely arra enged