Vadászat, 1920 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1920-07-15 / 3. szám

Ill. évfolyam, 3. szám, Budapest, 1920. július 15. Rothadási tünetek. Ha a magyar napilapokat forgatjuk, csupa olyan hírek ötlenek a szemünkbe, amiktől ökölbe szorul a kezünk, megcsikordul a fogunk s amelyek kétségbevonhatlan bizonyítékai annak, hogy alkotmányunk egyik szervében, a kor­mányban és nemzetgyűlésben megindult a szer­ves anyagok felbomlási folyamata. Itt közlünk néhány szemelvényt. A zsidóság világuralmi törekvéseinek egyik legsze­mérmetlenebb és diktátori őrjöngésben szenvedő fak­tora , a Nemzetközi Zsidó Szakszervezeti Egyesület. Ennek a Magyarországról uszított faji egyesülett­ek a titkárja, Edo Fimman a következő impertinens nyilat­kozatot teszi : «A magyar kormány váltig tagadja, hogy fehér ter­ror van, mégis lehetséges talán, hogy a bojkott hatása alatt a tiszti csapatok feloszlanak és hogy a kormány most csakugyan kész lesz, hogy némely rendszabályt életbe léptessen a terror ellen. Mindenekelőtt követelik, hogy a politikai foglyokat mint ilyeneket kezeljék». Más: «A kormány tegnap főleg három mozzanat miatt nem nyújtotta be lemondását. Elsősorban nem akarta a kabinet azt a látszatot kelteni, mintha a kormány a po­litikába beavatkozó illetéktelen tényezők külső nyomá­sának engedve...» Más: «A jövő alakulás dolga egyelőre teljesen bizonytalan. Parlamenten kívüli tényező megbízatásáról szó sem le­het. A kisgazdapártban az az óhaj nyilvánult meg, hogy a koalíció továbbra is fennmaradjon, de a hatalmi tár­cákat a kisgazdapárt vezetőembereivel töltsék be». Más: «Ruppert Rezső előadó kijelentette, hogy nem járul hozzá Homonnay javaslatához. A köznapi ízlés kedvéért nem szabad a magyar államot lehúzni díszes magasla­táról. Ha behozzuk a botbüntetést, mi leszünk az egyet­len ország, ahol ez divatban van». Más: «A szerbek még mindig nem ürítették ki a nekünk visszaitélt baranyai területet, vagyis ott még ők fognak aratni és a megszállt terület élelmiszerfölöslegével ren­delkezni ! Mindenesetre jellemző ez a tény akkor, ami­dőn Magyarország aláírta a békét...» M­ás: «Két bujdosó székely tiszt érkezett a szerkesztősé­günkbe (Új Nemzedék) civilben, rongyosan és félig már kiéhezve. Erdélyből menekülniük kellett, közben minden pénzük elfogyott s erre munkába álltak a Batthyányi Lajos gróf fehérmegyei szőlőtelepén». Hogy miért képezik ezek az újsághírek a mi kormányunk és nemzetgyűlésünk rothadási tüneteit ? Mindjárt megmondjuk. A rossz lelkiismeretű gyáva embert még a legkisebb mopszli kutya is megugatja, meg­harapja; bátor, ütni kész férfi elől a nagy ko­mondorok is farkbehúzva hátrálnak meg. Ha a mi kormányunk és mögötte a nem­zetgyűlés nem lenne olyan gyáva és tehetet­lenségében nem a gaz Károlyi-kormány paci­fizmusát, liberalizmusát, zsidópártfogását maj­molná, Edo Fimman úr nem mert volna ilyen arcátlan kijelentést tenni és mindenekelőtt nem volna bojkott. Mert, bocsánatot kérek, de csak az nem érzi, tudja, hogy azt a boj­kottot a magyarországi zsidóság, vagyis a ma­gyar szocialista-kommunista párt csinálta, aki­nek zsidópénzen megvették az eszét, nyelvét. Olaszországban, különösen Capri-szigetén rengeteg a koldus. Ha az ember­­ soldit vet oda a kocsi után szaladóknak, szépen szó nél­kül, elégedetten elmaradnak. De, ha a szeren­csétlen utas, a humanizmus ördögének en­gedve, 1—2 centezimit dob oda, akkor kö­rülfogják, kocsiját megállítják s­zármázva, fenyegetőzve követelnek többet... mert rá­jöttek, hogy bolonddal vagy idegennel van dolguk. Hát kérem alásan, ha a mi három (zsidó) nemzeti kormányunk nem a saját miniszter­ségét, boldogulását tekintette volna egyedüli célnak és a bűnös zsidóságot vaskézzel ér­deme szerint kezelte, büntette és minden köz­pályáról leszorította volna; ma nem volna bojkott; de nem volna szocialista-kommunista párt sem, amely a zsidó uralmat akarja min­den áron visszacsinálni; nem volna szabad­kőműves-uralom és nem volna a külföldön fehér terror sem. A zsidóság hallgatott és el­maradt volna a soldival, amit várt. Mikor azonban látta, hogy a büntető megtorlás, amit bűnössége tudatában egész biztosra vett, elmarad és a mi tehetetlen kormányunk kül­földre kacsingat, minden oroszlánbőrbe bújt szamár ordításától megrémül, minden üres fe­nyegetésnek enged; mikor látta, hogy­ a ke­resztény nemzeti jelszavak, a nemzeti érzés, hazafiúi kötelesség ... mind-mind megvásá­rolhatók, akár az oláhoknál; mikor látta, hogy

Next