Vadászati Közlöny, 1934 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-15 / 1. szám

I. ÉVFOLYAM Szerkesztőség : Budapest, VIII. Üllői­ út 58. Tel. 30-4-14 Kiadóhivatal: Budapest, II.Batthyány­ u. 59. Tel. 56-6-24 Hirdetések milliméter soronként számíttatnak. Hasábszélesség 85 mm. Postatakarékpénztári csekkszámla: 15.274. 1934 JANUÁR 15. A VADÁSZAT ÉS VADGAZDASÁG SZAKLAPJA Megjelenik egyelőre minden hónap 15-én Felelős szerkesztő : NAGY LÁSZLÓ Felelős kiadó : galachi TÖMÖSVÁRY MIKLÓS 1. SZÁM. Előfizetési ára : 1 évre 5 pengő, 1/1 évre 3 pengő. Csehszlovákiában ... 1 évre 50 korona. Jugoszláviában .... 1 évre 80 dinár. Romániában............................1 évre 180 lei. Vadásztestvérek! Több oldalról elhangzott óhajtásnak teszünk eleget, amikor egy olyan szaklapot indítunk meg, amelyik minden befolyástól mentesen, a maga teljes függetlenségével szolgálja a vadászati érdekeket és ezekkel az érdekekkel összefüggő kérdéseket. Ehhez képest a Vadászati Közlöny nem kíván egy egyesületnek sem hivatalos lapja lenni, ellen­ben minden vadász-, vadászeb-, lősportegyesület közérdekű törekvésének lelkes felkarolója lesz és hasábjait a vadásztársaságok nyilvánosságot kívánó közleményei részére is megnyitja. Szószólója kíván lenni minden egészséges esz­mének és elgondolásnak, amelyeknek megvalósítását a vadászat érdekében állónak ítéli, viszont har­colni fog olyan jelenségek, törekvések ellen, még ha azok egyébként jóhiszeműek is, amelyek a vadászat érdekeit vagy tradicionális jellegét káro­san befolyásolhatják. Gondosan fogunk őrködni a vadgazdaságok érdekei fölött, mert meggyőződésünk, hogy virágzó vadgazdaságok és áldozatkész vadgazdák nélkül nem lehet az országnak sem egészséges, sem tar­tósan gazdag vadállománya. Igyekezünk azokat az érdekellentéteket, ame­lyek egyik-másik kérdésben a bérelt területekre utalt vadászközönség és nagy vadászterület-tulaj­donosok és a gazdaközönség között felmerülhet­nek, a kölcsönös megértés és méltányosság alapján közös nevezőre hozni, mert nézetünk szerint nincs vadász­ érdek, hanem csak vadászati­ érdek van. Célunk röviden összegezve: a vadászati szak­ismeretek terjesztése, a vadászias felfogás és szel­­­­lem ápolása, az intenzív vadgazdálkodás illetve vadóvási problémáknak és egyéb aktuális kérdé­seknek állandó napirenden tartása ; az ország vad­gazdaságainak célszerű központosítására irányuló törekvések támogatása; a vadászat igazgatásának intézményes kiépítése ; a vadászati szakirodalom komoly termékeinek felkarolása ; állandó kiállítási jellegű vadászati múzeum felállítása iránti törek­vés támogatása ; az egységes magyar vadásznyelv megteremtése ; a vadászási lehetőség célszerű ren­dezése ; a vadászattal összefüggő kereskedelem és ipar fejlesztésének istápolása, szóval: az egyete­mes magyar vadászati kultúra előrehaladásának minden téren való önzetlen szolgálata. Személyes ügyekkel, kérdésekkel nem foglal­kozunk. Már itt bejelentjük, hogy ilyeneket figyel­men kívül hagyunk, mert lapunk szaklap. Minden vadásztestvérünket, vadgazdaságot, va­dásztársaságot kérünk, hogy közérdekű munkánk­ban támogatni szíveskedjenek. Minden hírt, vadá­szati, természettudományi megfigyelést, vadászati eredményt stb. köszönettel veszünk és örömmel fogadunk minden közérdekű eszmét, amelynek szigorúan tárgyilagos megvitatására mindig kész­séggel nyújt alkalmat a Vadászati Közlöny. Lapunk egyelőre havonként jelenik meg, sze­rény keretekben, a legegyszerűbb köntösben, de igyekezni fogunk, hogy tartalmilag hasznos szak­újságot nyújtsunk előfizetőinknek. Kérünk minden vadásztársunkat, olvassa el figyelmesen, bírálja meg tárgyilagosan célkitűzé­seinket s ha gondolkozásának megfelelnek, álljon szeretettel előfizetőink sorába és terjessze barátai körében a mi szerény szaklapunkat. Az előfizetési díjat : 1 évre 5 pengő, 12 évre 3 pengő, oly csekély összegben állapítottuk meg, hogy a legszerényebb anyagi viszonyok között élő vadásztársunknak sem okozhat gondot, hogy egy eleven, komoly, minden vadászati kérdésről elfogulatlanul ítélő és beszámoló szaklapot járasson. Hazafias tisztelettel és vadászüdvözlettel: a „Vadászati Közlöny“ szerkesztősége. Báró Bohus László és Tsa vadásztöltény- és fegyverkereskedés Budapest, V., Dorottya-II. 9. vadásztöltény cégünk Telefon : 820 — 93. különlegessége. SacVanty Az egység jegyében. Örömmel léptem a VADÁSZATI KÖZLÖNY szerkesztőségének lelkes gárdájába, mert a lap azt a régen óhajtott célt akarja szolgálni, hogy a vadászok ezreit egyetlen lelki közösségbe for­rassza. Nemzeti szempontból is szükség volt ilyen szak­orgánumra, mert hiszen évtizedek óta azt kellett tapasztalnunk, hogy még a vadászéletben is fel­ütötte fejét a széthúzás szelleme, amely aztán sok közérdekű elgondolásnak, tervnek lett a kerék­kötője. Nem kutatom most az egyenetlenkedés okait, mert meddő dolognak tartom a múlt hibáján való siránkozást, ellenben annál nagyobb bizalommal nézek a jövő felé, melynek szent feladata, hogy a magyar lelkek érzésének, a magyar agyak gondolkozásának vasegységét a nemzeti élet min­den megnyilvánulásában megteremtse. A családban, a társaságokban, társadalom­ban : a szeretet, a megértés legyen úrrá, amely szeretet és megértés végcéljában mindig egy Esz­ményt szolgáljon: ezeréves Hazánk javát. Más tekintet nem kerülhet a mi mérlegünkre. Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar vadásztársadalom minden tagja lelkes katonája lesz annak a törekvésünknek, amely a vadászat nemes mesterségéből kiküszöbölni akar minden olyan okot, amely alkalmas a vadász és vadász közé éket verni, mert mint Beköszöntőnkben is aláhúztuk, nincs és nem is lehet vadászérdek, csak vadászati érdek. Ennek az érdeknek a bátor szolgálása hasson át minden vadászlelket és akkor nemcsak a ma­gyar vadászkultúrának tettünk értékes szolgálatot, hanem az országnak is. ■ s BRANDT VILMOS ny. főispán, orsz. gyűl. képviselő Miért van szükség vadászati felügyelőségek felállítására? Amint azt dr. Pilaszanovich Antal a vadá­szati felügyelőségek tárgyában kidolgozott terve­zete kapcsán az 1926. évi január hó 26-án tartott felolvasásában is idézte, az 1883 XX. t. c. végre­hajtása tárgyában 1883. évi június hó 29-én 38871. szám alatt kiadott B. M. körrendelet bevezető részében szószerint a következőket tartalmazza : „Hogy az 1872. évi VI. és az 1875. évi XXI. törvénycikkek az eddig hazánkban elhanyagolva volt vadászati viszonyok rendezését célzó üdvös intézkedések mellett sem bizonyultak eléggé hatá­lyosaknak a gyakorlati életben, ennek azon saj­nos körülményen kívül,­­ hogy a nagyközön­ség általában véve még mindig nem lévén áthatva annak felismerésétől, hogy a vadállomány cél­szerű kímélése és fenntartása az ország mily fon­tos közgazdasági tényezőjévé válhatik, a hasznos­vad pusztításától nem tartózkodott — a törvény­­hatóságoknak a törvény végrehajtása körül nem a kellő eréllyel tanúsított eljárásban keresendő. Különösen áll ez a törvényeknek a hasznos vad és hasznos madarak oltalmazására irányult ren­delkezések betartásának nem kellő ellenőrzésében és a vadászatot vadászati­ jegy váltása nélkül gyakorolt egyénekkel szemben a törvény szigorú alkalmazásának mellőzésében“. Az idézett végrehajtási rendelet tehát meg­állapítja, hogy a vadászó közönség már akkor fegyelmezetlen volt, vadat nem óvott, a hasznos vadat pusztította, és a vadorzás már akkor is virágzó üzletág volt. De megállapítja azt is, hogy a törvényhatóságok a törvény végrehajtása körül nem tanúsítottak kellő erélyt, elhanyagolták a vadóvás iránti rendelkezések pontos betartásának ellenőrzését, és mellőzték a törvény szigorú alkal­mazását a vadorzókkal szemben. Pedig hát akkor még túlnyomó részben urak vadásztak, a tekintetes vármegye túlnyomó rész­ben a régi gentrykből állott, akik csaknem vala­mennyien legalább is „szenvedélyes“ vadászok voltak. Nos hát a helyzet azóta sem változott, és ha igen, akkor csakis rosszabb lett. A vadászó közönség kevés tiszteletreméltó kivé­tellel ma is csak pusztítja a hasznos vadat, a vadorzás ma is vígan, de talán még vígabban folyik, míg az a bizonyos hatósági ellenőrzés, ami már a múltban is elégtelennek és hatás nélkülinek bizonyult, a leépített közigazgatás mellett egye­nesen nullává sülyedt. Az ellenőrzés hatálytalanságának okai pedig abban rejlenek, hogy a csökkentett létszámú köz­­igazgatási tisztviselői kar örül, ha a leépített álla­potban a szigorúan vett aktázást győzi, nem hogy a vadászat és a vadászgazdaságok irányítá­sához és vezetéséhez elengedhetetlenül szükséges helyszíni ellenőrzésre ideje és módja volna. Itt kíván a tervezet szerint a vadászati fel­ügyelőségek szervezete a községi vagy a közsé­gek határához tartozó és az 1883. évi XX. t. c.

Next