Vadászati Közlöny, 1934 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-15 / 1. szám

s 2. §-ának 1, 2. és 3. pontjaiban felsorolt terüle­tekhez nem tartozó és a törvény értelmében bérbeadandó területeken gyakorolt vadászat és űzendő vadászgazdálkodás ellenőrzése tekinteté­ben belekapcsolódni. Eltekintve attól, hogy amint már említettem, a közigazgatási hatóságok sem idővel, sem az ellenőrzéshez szükséges mozgási lehetőséggel nem rendelkeznek, azonfelül túlnyomó részben nem is vadászok, tehát ezeknek a nem vadász tisztvise­lőknek intézkedései a vadászgazdálkodás irányítása tekintetében az egyöntetűség rovására menne, jogos és méltányos kívánsága a vadászoknak, hogy ez a speciális ismereteket követelő irányítás és ellenőrzés szakemberek, vadászok kezében összpontosuljon anélkül, hogy amint azt egyes tájé­kozatlan kritikusok a tervezetbe belemagyarázni szerették volna, akár a közigazgatás ügykörébe, akár a magán vadászgazdaságok dolgaiba akarna beleavatkozni. Működése kizárólag a fentemlitett területeken folyó vadászat és vadászgazdálkodás irányítása és ellenőrzésére szorítkozik, valamint véleményező és javasló szakközegként kíván sze­repelni a fenti ügyekben. Az iparnak, kereskedelemnek, mezőgazda­ságnak, állategészségügynek stb. mind meg­van az ő külön felügyelősége, csak a vadászat áll árván minden szervezet, vezetés és irányítás nélkül. A földmívelésügyi kormány az egyetlen vadá­szati irányító szervezetet, a kebelében működött vadászati szakosztályt már évekkel ezelőtt beszün­tette, és a miniszteri tárcákon vadászati ügyek istápolására összesen évi 500, mondd ötszáz pengő áll rendelkezésére. Ezek a tények és számok nem kívánnak további kommentárt. A tervezet készítője még anyagi tekintetben sem kívánta a kormány hozzájárulását, hanem javasolja az említett területeknek holdankénti 1 fillér hozzájárulását, amely összeggel előrelátha­tólag fedezhetők volnának a felügyelőségek sze­mélyi és dologi kiadásai. Hogy ez nem utópia, és a vadászok a maguk jól felfogott érdekében ettől az egy filléres önkéntes adótól nem idegen­kednek, legjobban bizonyítja Baranya vármegye, amely a vármegyei vadászati felügyelőséget évek­kel ezelőtt már felállította és a törvényhatósági bizottság úgy a szervezést, mint az egy filléres hozzájárulást egyhangúlag megszavazta. Összegezve tehát a mondottakat : minthogy a vadászatot űző közönség nagy része ma is fegyel­mezetlen, vadpusztító, vadat nem óvó, a vadorzás ma is ép oly divat mint volt, amióta csak vadászat­ról beszélhetünk, minthogy továbbá a vad­­gazdálkodás megfelelően irányítva és ellenőrizve nincsen, minthogy végül a közigazgatási hatósá­gok csökkentett létszámuk mellett az irányítás­hoz valamint a vezetéshez szükséges helyszíni ellenőrzési lehetőségre sem idejük, sem mozgási lehetőségük nincsen, szükség van egy szervezetre, amely a nemzetgazdaságilag is oly fontos vadász­gazdálkodást és az ezeken folyó vadászatot is szakszerűen a célnak megfelelően vezesse, irá­nyítsa, ellenőrizze és ezekben a kérdésekben a közigazgatási hatóságoknak segítségére legyen. Ezért van szükség a vadászati felügyelőségek mielőbbi felállítására, mert : ,,periculum in mora­­" (Pán.) H. S. Eley angol őrnagy kérdőíve. Magyarország és Középeurópa egyéb részein élő fogolymadarak életére vonatkozó kérdések, amelyekre feleletet, illetve felvilágosítást kérünk. 1. Betegségek. Van-e középeurópában testület vagy szakférfiú, aki a vadászat szempontjából fontos vad­madarak betegségeit tanulmányozta, akivel tehát a mi kutatóink közvetlen érintkezésbe léphetnének ? Milyen betegségektől szenved a magyar fogoly ? Mik a tünetei? Vannak-e járványos betegségek ? Mi­lyen betegségtől szenved a fácán (más vad madár) és a nyúl? Ezek a betegségek ugyanazok-e, mint az apró háziállatok (baromfi, házinyúl) betegségei, vagy csak hasonlóak ? 2. Halálozás. Eley őrnagy Surányban egy nagyobb vadászat alkalmával megállapította, hogy a zsákmányban két fiatal fogoly esik egy öreg fogolyra. Ez az arány nem jobb, mint az Angolországban meg­állapított arány. Mik a fiatal foglyok idő előtti elpusz­tulásának, elhullásának okai ? A legnagyobb veszteség a takarmánynövények lekaszálásánál áll elő, vagy más okokból? Van-e olyan számtáblázat, mely cyclikus ingadozásokat mutatna a fogolyállomány változására nézve ? Vannak-e hosszabb időre (mondjuk 25 vagy több évre) visszamenő adatok, melyek ugyanazon meg­határozott területen ejtett zsákmányt évről-évre fel­tüntetik ? 5. Talaj- és kovahomokszemek. Helyes volna-e azt mondani, hogy ott, ahol sűrű a fogolynépesség, a talaj nem különbözhetik a surányi talajtól? Vannak-e talajelemzések ebből a szempontból ? Szén milyen for­mában van jelen ? Milyen a nagysága, alakja és ter­mészete a kovahomokszemeknek ? Megvizsgálták-e a zúza tartalmát ebből a szempontból ? 4. Éghajlat. Milyen adatokat közöltek a havonkénti átlagos hő­mérsékletre, csapadékra stb. vonatkozólag. Hol lehet ezekhez hozzájutni,­­és hogyan? 5. Táplálék. Mik a főbb gazdasági növények, mikor vetik és mikor aratják azokat ? Mik a főbb fűfélék és gyomok stb., amelyekről ismeretes, hogy a foglyok kedves táplá­lékát képezik ? Megvizsgálják-e a fogoly kegyének tar­talmát ebből a szempontból? Milyen állapotok vannak a terepen a téli táplálék szempontjából? Milyen füveket stb. vetnek el késő ősszel vagy a tél folyamán? A dom­bos (hegyes) vidéken vannak-e gazdasági növényekkel bevetett és művelt területek, vagy csak durva fűfélék és gyomok ? Kukoricát eszik-e a fogoly nagy mennyiség­ben? Milyen a rovarvilág? Milyen rovarokat szeretnek a foglyok ? Különösen milyen fajta hangyák vannak, s el vannak-e terjedve ? (Az uralkodó fafélék és ro­varok lehetőleg részletes jegyzéke rendkívül érdekelne bennünket). Ha a különböző fajták tudományos (latin) nevének jegyzékét megkaphatnék, módunkban volna utána kutatni, vájjon ugyanezek meg vannak-e nálunk. A rovarok álcái az év melyik részében fejlődnek ki ? Esznek-e a foglyok csigákat, legyeket, lepkéket s mennyi van ezekből ? Száraz időben honnan veszik a foglyok a vizet ? 6. Más állatok befolyása. Milyen ragadozók — emlősök és madarak — fordulnak elő nagyobb számban? Tartan­ak-e juhot nagy számban? A baromfit kieresztik-e a tarlóra? 7. Költözködés.­­ Észlelhető-e a foglyok költözködése egyik helyről a másikra télen, mi történik velük kemény hideg vagy nagy hó esetén ? Mennyi az átlagos fészekalja, s há­nyat költ ki átlagban ? Az egy családhoz tartozó fog­lyok mennyire repülnek el a költés helyétől, s egy­általában költözködnek-e, ha nem zavarják őket ? A párok külön válnak-e a­ többiektől a fészekrakás előtt s a költés ideje alatt? 8. Az állomány sűrűsége. Van-e pontos adat arra nézve, hogy egy bizonyos területen­­ hány fogolyfészek van ? Hány fészket tekinthetünk­­ átlagnak a területegységen (acre v. kát. hold) megfe­­­­lelő talajon és hányat sürü állomány mellett? Ha az­­ állomány sürü, a ki nem lövött madarak megmarad-­­ nak-e egész télen ugyanazon a területen a következő­­ idényig? Van-e nagy különbség a dombos és sík,­­ nemkülönben a műveit és nem műveit területek állo­­­­mányának sűrűsége között? Ismeretes-e olyan terü­let, ahol a foglyok nem tudnak tenyészni ? 9. Fész­­kelés. Surányban egyáltalában nincs sövény. Van-e másutt sövénnyel bekerített terület, mely a fogoly fészkelésére szolgál ? Mezőgazdasági munkák közben sok fészket pusztítanak-e el? Mi történik a tojások­kal, ha a fészek körül lekaszálják a termést ? A ve­­j­tésben talált fészkek bizonyos távolban elosztva van­­nak-e a területen, vagy vannak a területnek olyan részei, ahol a foglyok előszeretettel fészkelnek cso­portban egymáshoz közel ? 10. Költés. Milyen dátumra lehet tenni a föltöltés idejét ? Hány tojás van átlag­­­­ban egy fészekben ? Észleltek-e harcot a kakasok­­ között párosodás idején ? Kettős párzást, vagyis két­­ kakast egy tyúkra, avagy egy kakast két tyúkra le-­­­hetett-e megállapítani teljes hitelességgel, s amennyi-­­­ben igen, a trió békés családi életet élt-e? 11. Kü­lönböző. Természetes istállótrágyát használnak-e kiter­jedt mértékben? Hát műtrágyát? Amennyiben igen,­­ milyen összetételűt? Permetezik-e a vetéseket, és mivel ? Az utakat hátrányozzák-e, és ha igen, csak a fővonalakat? 12. Ideális állapot. Meg lehet-e mondani, mik volnának az ideális állapotok a fogoly életére nézve Középeurópában az adott természeti viszonyok mellett, igen szórványosan tapasztaltak. Legnagyobb pusz­títást okoztak a május végi és június elejei tar­tós esőzések, vagy hűvös idő, mely a csirkéket többnyire felfázás következtében fellépő bélhu­ruttal viszi el, ha ugyan a fészekaljat még tojás alakjában el nem mosta. Újabban elvétve Sop­ron és Zala, valamint Somogy megyében ba­romfikolera és pestis pusztításait észlelték a fogoly és fácánnál is, de nem jelentős mértékben. A fácán és fogolynál több kárt okoznak az élős­ködők, így a galandféreg (Hymenolepis lanceo­­lata), a bélgiliszta (Taenia echinococcus), a vö­rös féreg, v. légcsőgiliszta (Syngamus trachealis), ezenkívül a meszes láb, vagy „lábruh“ szed sok áldozatot. Fertőző betegségek közül elvétve előfordul fogolynál is a fácánnál gyakori hyph­­teria, továbbá a ragadós baromfinátha és a nyelvgyulladás (Pips). A nyúl ragályai: coccidiosis, haemorrhagikus septichemia tuberosis caseosa, pseudotuberculo­sis, staphilomicosis. 2. Halálozás. Az Eley őrnagy által Nagysu­­rányban megállapított arány (1 öreg, 2 fiatal) absurd, illetőleg egészen kivételesen rossz esz­tendőé lehet. Gyakran megesik, hogy az 1. alatti oknál fogva a fészekalj tojás korában elpusz­tul, ilyenkor azonban második költés pótolja az elsőt. Az első költés rendesen 14—22 tojás, a második — idős pároknál — 10—12, fiatal (tavalyi) fércénél 5—10, vagyis 1 öreg 4—6 fiatal. A költésben, mint említettem, a legnagyobb kárt a fagyosszentekkori lehűlés és a sebes zá­porok okozzák; a takarmánynövények kaszá­lásánál jelentős kár csak megkésett költés ese­tén van. Egyébként ma már a kikaszált fészek­ben talált tojásokat mesterségesen nevelik fel, illetőleg rendezett vadgazdaságban a korán le­kerülő takarmánytáblákat a fészekrakás legkez­­detén állandóan annyira nyugtalanítják, hogy a fogoly más zavartalan helyen keres fészkelőhe­lyet. A fogolyállomány változását hosszabb időre visszamenőleg megbízhatóan mutató táblázat­ról nem tudok. Lőjegyzéket vezet igen régóta Frigyes fhg. uradalma, gr. Károlyi Lajos, Tót­­megyer, őrgr. Pallavicini Alfonz mindszentalgyai uradalma, gr. Draskovich Iván Sellye, valamint a korona és állami uradalmak. Az itt nyert ada­tok azonban a költést illetőleg nem lehetnek feltétlenül irányadók, mert a terítékre és befo­gásra nyújtanak csupán adatot, nem a népe­sedésre. Azt sem tüntetik fel, hogy egy esetle­ges gyenge esztendő oka mi volt. Elemi csa­pás, vész tizedelt-e, vagy pedig csupán a vadá­szat, vagy befogáskor fellépett külső körülmé­nyek (rossz idő, komisz puskások, kevés vadász, rossz vadárak stb.) okozták-e? 3. és 4. Talaj és kovahomokszemek, ég­hajlat. Ahol a fogoly­népesség sűrű, ott a talaj mindig könnyen melegedő és vízáteresztő. Hi­deg, kötött agyagtalajokon, vagy vad sziken Csonkamagyarországon nincs jó fogoly állomány. Ha ilyen nem megfelelő talajon telepítenek, on­nan a fogoly rövid időn belül eltűnik, elvándo­rol. A megfelelő talajaikat mellett megkívánja a vizet, legyen az patak, csermely, folyó, vagy ha más nem, legalább bő harmat. Fentieket illetőleg direkt ebből a szempont­ból készült talajelemezésekről nem tudok, sőt azt sem supponálom, hogy a bő népességű foglyos területeken volna szén. Hazánk fogoly­ban leggazdagabb részei Moson, Győr, Sopron megye (utóbbinak rábaközi része) a Csalló és Szigetköz. Dél-Pozsony, Dél-Nyitra, a közvetlen Tiszamente (T.-füred, T.-roff, Bura, Algyő, Kis­­zombor, Sándorfalva) foglyászatai híresek, de itt sehol szénről, vagy a talaj jelentősebb Car­­bonium tartalmáról nem tudok. A fogoly csak úgy, mint minden „tyúkféle“ az emésztés megkönnyítése és elősegítése cél­jából apró kovaszemecskéket, gyakran változa­tos, legtöbbször azonban gömbölyű alakú ka­­vicskákat nyel. Ezek mindig a környezet patak Válasz H. S. Eleg­an A magyaróvári m. kir. gazdasági akadémia felkéré­sére nádudvari Rázsó Lajos, lapunk munkatársa a fogoly életére vonatkozó kérdéseket feldolgozta és 1933 december hó 9 -én az alábbi választ küldötte meg az akadémia út­ján H. S­eley-nek. (Helyszűke miatt ezúttal a feleletnek csak egyik részét közölhetjük, a többit legközelebbi szá­munkban találja meg az olvasó.) 1­1. Betegségek. Magyarországon a m. kir. □1 őrnagy kérdéseire. Madártani Intézet (II., Hermann Ottó­ út 15.) és a m. kir. Bakterológiai Intézet, valamint a m. kir. Állatorvosi Főiskola kebelében működő állatélettani kísérleti állomás foglalkoznak egy­mással cooperálva a vad, így a vad szárnya­sok betegségeivel. (Megkeresést Madártani Inté­zethez.) A magyar fogolynál járványos elhullást VADÁSZATI KÖZLÖNY 1934. január 15. vadtenyésztő birtokosok vad­­értékesítő központja k. f. t. Élővadbefogás—szállítás leg­­előzékenyebben , élő uhuk és minden vadfajta legolcsóbban Budapest, VII., Király­ u. 91. Telefonszám 32­0-74. HUNGÁRIA

Next