Valóság, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám - LENGYEL LÁSZLÓ - PAPP ZSOLT: Válság- és társadalomelméletek: kihívás és válaszkísérletek

LENGYEL LÁSZLÓ—PAPP ZSOLT Válság- és társadalomelméletek: kihívás és válaszkísérletek Tanulmányunk egy sorozat része, a sorozat első darabja a világgazdaság szerkezeté­nek láncolatát gazdasági nyelven írja le.­­Lengyel László—Polgár Miklós : A gazdasági válság általános elméletéhez. Valóság, 1976. 10. sz.) Itt feltételeztük, hogy ez a lánc­sor Franciaország és az NSZK között feszül, a gazdasági szakadás itt kezdődik meg. A lánc megfeszü­lését azonban a gazdasági tények leírása, illetve a közgazdaságtan nyelvezete sokkal kevésbé érzékelteti és érzékeli, mint amilyen finoman elválasztható a filozófia és az általános szociológia mélyebb rétegeiben. Második cikkünk tehát a filozófia, vagy általános társadalomelmélet nyelvén íródott. Tervezett harmadik tanul­mányunk azokról az országokról szól, ahol ez a lánc elszakad, vagyis Portugáliáról, Spanyolországról és Görögországról lesz szó, méghozzá politikai nyelven. „Lefordíthatók-e a tudományos és filozófiai nyelvek?” ,.A »nemzeti« viszony valójában egy (bizonyos értelemben) páratlan »eredeti« kombináció eredménye, amelyet ebben az eredetiségében és páratlanságában kell megértenünk, ha uralni és irányítani akarjuk. A fejlődés kétségkívül a nemzetközi­ség felé tart, a kiindulópont azonban »nemzeti« jellegű, és ebből a kiindulópontból kell előrehaladnunk.”­ (Gramsci) Cikkünkben két szerző, két szellemi irányzat és végső soron két nemzet társadalom­­tudományos gondolkodásának összehasonlítására, egymásra és magyarra való fordí­tására vállalkozunk. A német Jürgen Habermas és a francia Nicos Poulantzas mű­veinek összevetésekor arra keresünk választ, mennyiben fordítható le a francia szel­lemi élet a németre és megfordítva, valamint a kettő együttesen és külön-külön magyarra. Egyszerre kívánjuk magyarázni magát az összehasonlítást, a fordítást (miért éppen ezeket a szellemi világokat miért éppen ezekkel a szellemi világokkal hasonlítjuk össze, e szellemi világok mely jellemző, igazi, sajátképpeni kifejező irány­zatát választják ki az elemzés tárgyául, végül, mi köze a magyar társadalomfilozó­fiának és szociológiának mindehhez?), és az összehasonlítás tárgyát (magukat a vilá­gokat sajátos összefüggéseikben, kombinációikban és hatásukban), írásunkban egy egységes, szerves egészben egyesülő hazai filozófiai és tudomá­nyos „nyelvet” tételezünk (részben az egyszerűség kedvéért, részben e probléma teljes kidolgozatlansága folytán), egy olyan rendszert, amely valamiféle pontosan­­ pontatlan tükrét adhatja az őt kombinációkban érintő és rá ható filozófiai és tudo­mányos „nyelveknek”. Az összehasonlítás, a fordítás lehetősége képezi írásunk első részét, ezen belül , foglalkozunk: 1. lefordíthatók-e a filozófiai és tudományos nyelvek, szükséges-e lefordításuk? a) léteznek-e még önálló, autonóm és hegemón filozófiai nyelvek; b) milyen előfeltételekre van szükség egymásra fordításukhoz stb.; 2. milyen filozó­fiai és tudományos nyelvek milyen tudományos nyelvekre fordíthatók le? (területi rendszer, társadalmi alakulatok) ; 3. mikor lehetséges és szükséges a tudományos és filozófiai nyelvek egymásra fordítása? (a társadalmi rendszerek időhorizontjai, az „éppígylét” tartalma) ; 4. milyen irányzatok fejezhetik ki leginkább az adott „nyel­vet” ? (időben és térben meghatározva) ; 5. a szerzők kiválasztása (eszmei biográfia). „Lefordíthatók-e a tudományos és filozófiai nyelvek?” — tesszük fel a kérdést Gramscival. És ebből a kérdésből következik az a kérdés is, hogy vajon ezt vagy azt a tudományos nyelvet kell-e lefordítanunk éppen erre vagy arra a filozófiai és tudo­mányos nyelvre, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy történetileg ki kell választani

Next