Valóság, 1995 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1995-06-01 / 6. szám - SZÁZADOK - Bódog Gyula: A magyarországi zsidóság önmentési mozgalma a holocaust időszakában

BÓDOG GYULA: A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÖNMENTÉSI... 69­ 2. A német megszállás alatt, de már előtte is megindult a hamis papírok, igazolványok gyártása. Először saját maguknak. Tudták, hogy igen hamar illegalitásba kell vonulniuk, mert a magyar hatóságok, illetve a németek által végzett összeírás - ők már tudták - vég­zetes lehetett. Ezen cionisták és vezetőik nagyrészt Szlovákiából szökött, magyarul be­szélő emberek voltak. Később a hamis papírok gyártása nagyipari jelleget öltött. Hatvan­hét féle iratot tudtak gyártani,­ igen jó minőségben. Céljuk minél több zsidó hamis papí­rokkal való ellátása volt, bujkálás, szökés, a határokon való átkelés érdekében. Ezek a pa­pírok sok tízezres nagyságrendben készültek. A Romániába, Szlovákiába szököttek lét­száma megközelítőleg ismeretes. (Ezek az emberek már hamis igazolványokkal voltak felszerelve.) További ez irányú mentési eredményeik a megmenekült budapesti zsidók számát gyarapították. Ugyanez mondható el a deportálások július és október közötti leállítási időszakáról is, amely idő alatt a külföldi képviseletek védleveleit hamisították. (Szintén több tízezres nagyságrendben, gyakorlatilag a százezres nagyságrendet elérő számban.) Vezetőik: Grosszmann Sándor, Révész Perec, Mérr Kárpáti, Feigenbaum Endre (Feigi), Langer Miklós, Grósz Dávid, Dan Zimmermann, Fischer Viktor, Eisenberger Ferenc, Sraga Weil voltak. Grósz Dávid, Feigl és Langer Miklós a Margit körúti fogházba került. Langer Miklóst halálra kínozták, az előbbi kettőt egy másik cionista brigád mentette ki (lásd később). A különféle igazolványok eljutottak a magyar ellenálláshoz is (ahogy ezt már említet­tük), sokuk életét megmentve, s így segítettek sok fogságba esett és megszökött, bujkáló nyugati katonán, tiszten is. 3. 1944 márciusa után a vidéki gettókból próbáltak hamis papírokkal minél több em­bert kiszöktetni, majd Budapestre hozni. Ekkor ez volt a „biztonságos” hely. Jellemző, hogy csak pár száz fiatalt sikerült felhozniuk, „akik nem hallgattak a szüleikre”. Nagy ré­szüket átmenetileg sikerült különféle gyárakban (amelyek hadiüzemmé lettek nyilvánít­va) munkásként elhelyezni, a gyárak területén elszállásolni (például a Soroksári Textil­üzemben, Pesterzsébeten, a Tungsramban, a MOM-ban). Később ezek az emberek vagy el tudtak menekülni, vagy deportálták, megölték őket. A Műszaki Egyetemen úgyneve­zett bunkereket is kialakítottak, elhagyott épületrészekben. A továbbiakban helyzetük ugyanúgy alakult, mint az előző esetekben (Szita Szabolcs szóbeli közlése nyomán). E csoport vezetője Teichmann Eíra volt.6'9­4. Igen nagy horderejű volt az élelemszerzés és -szétosztás művelete. A csoport vezető­je szintén Teichmann Efra volt. Ennek jelentőségéről már beszámoltam a gettó, a gyer­mekintézetek és a kórházak ellátásáról szólva. 5. A cionista szervezetek úgynevezett bunkereket rendeztek be, ahol - annak ellenére, hogy ezen eldugott, fegyverrel védett helyek közül a nyilasok sokat felfedeztek - százas nagyságrendben sikerült embereket megmenteniük. Végeredményben nem volt sikeres akció, le is állították. Vezetőik Zvi Goldfarb, Pil és Neska voltak. 6. Kevés fegyver állt rendelkezésükre. Ezeket inkább a bunkerek védelmében használ­ták, de bizonyos mentő akciókon, nyilasruhába való beöltözéskor fegyver volt náluk. A fegyverbeszerzés terén Mimis Herbst tűnt ki, akit a Gestapo különösen keresett, de elkap­niuk nem sikerült. 7. Sok fiatal rendszeresen nyilas-, illetve MÁV-egyenruhában járt. Dunához vitt cso­portokat tudtak így megmenteni, utcán letartóztatott zsidókat tudtak csellel megszöktetni. Merészen még nyilasházakba is bementek. Volt, amikor járókelők által leleplezett, MÁV- egyenruhában közlekedő társaikat ők „kapták el”.­ A megmentettek számát nehéz meg­

Next