Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1998-06-01 / 6. szám - SZÁZADOK - KAPRONCZAY KÁROLY: Katyn - a gyilkosság anatómiája

KAPRONCZAY KÁROLY: KATON­­­A GYILKOSSÁG ANATÓMIÁJA 93 fogott fegyveres ellenforradalmi bandáknak minősítették, s így is bántak velük. Igaz, a háromszázezres hadseregből nem mindenki esett szovjet fogságba: voltak olyan egységek, amelyek harcolva hátráltak, vagy civilbe öltözve elmenekültek. Szovjet for­rások szerint a Vörös Hadsereg 1939 szeptemberében 230 670 lengyel katonát és tisztet ejtett foglyul. Ez a szám a következő napokban mintegy kétszázötvenezer fő­re emelkedett, mivel a szovjet biztonsági alakulatok a megszállt lengyel területeken tömeges letartóztatásokat hajtottak végre. A letartóztatottak között körülbelül tíz­ezer tiszt volt. Az NKVD különös figyelmet szentelt a tiszti-tiszthelyettesi állomány­nak. Ez nemcsak hivatásos katonákból állt, hanem főleg tartalékos tisztekből, a len­gyel értelmiség fiatal és középkorú képviselőiből, akiket a háború kezdetén mozgó­sítottak. A lengyel gyalogság legénységi állománya nem érdekelte különösebben az NKVD-t, a belbiztonsági parancsnokságokat, így körülbelül negyvenhatezer embert elengedtek, s mintegy száznyolcvanezer lengyel katonát a Szovjetunió belső területé­re deportáltak. Sokan pusztultak el szovjet földön, osztozva annak az 1,2 millió len­gyelnek a sorsában, akiket azokban a hónapokban belső szovjet területekre szállítot­tak. Közülük jó néhányan 1942-ben Wladislaw Anders tábornok lengyel hadseregé­nek kötelékében hagyhatták el a Szovjetuniót, sokan pedig később a szovjet fronton harcoló másik lengyel hadsereg, a Zygmund Berling tábornok vezényelte Lengyel Néphadsereg katonái lettek. A Szovjetunió belső területére deportált lengyel tisztek 1939 októberében százhar­mincnyolc „átmeneti” táborba kerültek, 1939 novemberében pedig három nagyobb táborba - Kozelszk, Sztarobelszk és Osztaskov környékére - szállították őket. A tisz­tek több ezer rendőr, határőr, elfogott politikus, magas rangú tisztviselő és földbir­tokos társaságába kerültek. A központi hadifogolytábort Kozelszkben - Szmolenszktől kétszázötven kilomé­terre délnyugatra - szervezték meg egy jól „védhető” egykori kolostorban. Kezdet­ben a kozelszki táborban ötezer fogoly raboskodott, ám 1940 áprilisában már csak négyezerötszáz, mivel a foglyok egy részét más táborokba szállították. Majdnem húsz egyetemi tanárt, háromszáznál több orvost, négyszáz jogászt, mérnököt, tanítót, több mint száz írót és újságírót őriztek itt. A másik tisztitábort a Harkovtól délkeletre levő Sztarobelszkben alakították ki, és szintén egy kolostorban működött. Ide szállították a Lvovot védő lengyel erő összes tisztjét. Itt is sok értelmiségit, köztük számos közéleti személyiséget tartottak fogva. Ide került a Lengyel Tudományos Akadémia több tudományos intézetének teljes személyzete, valamint a Lengyel Hadsereg felfegyverzési és mozgósítási intézetének személyi állománya. A tábor létszáma a felszámoláskor 3920 fő volt. A legnagyobb fogolytábor, amelyben mintegy kilencezer ember tartózkodott, Osz­­taskovban működött. Ez az egykori Tver városától délnyugatra fekvő Szeliger-tó egyik szigetén volt, szintén egy kolostorépületben. Körülbelül négyszáz tiszt, határő­rök, csendőrök, a katonai bíróságok tagjai, mintegy száz lelkész, több ezer hivatásos rendőr, néhány száz műszaki tiszthelyettes került ide, valamint elhurcolt földbirtoko­sok. A három táborban tizennyolcezer foglyot őriztek, ebből nagyjából nyolcezer-négy­száz volt a tiszt, s az egyharmada értelmiségi­­kutatók, egyetemi tanárok, a humán tudományok jeles egyéniségei, mérnökök, tanárok, írók, újságírók, közéleti személyi­ségek). Az utóbbiakhoz tartozott nyolcszáz orvos is. Mindannyiuk közül - áthelyezés miatt - mindössze négyszáznegyvenkilencen maradtak életben, ők később fontos in­formációkat adtak a három tábor életéről. Az ellátásra és a bánásmódra nem volt pa­

Next