Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1998-02-01 / 2. szám - MŰHELY - KÉRI KATALIN: Nők a csillagászat történetében

KÉRI KATALIN MŰHELY Nők a csillagászat történetében (A nőtörténetírás irányzatai) Jóllehet a történelem során mindig a nők alkották az em­beriség felét, a gazdaság-, politika- és eszmetörténeti kutatásokban az ő történetük feltárása mégis háttérbe szorult.­ A különféle történetírói irányzatok és iskolák kép­viselői kidolgozták a haladás antropocentrikus képét, s a nők történeti helyzetének evolúcióját is ebből a szempontból vázolták.­ E történet csakis oly módon ismerhető meg, hogy feltárjuk azokat a - hagyományosan nem vizsgált - területeket, ahol a nők „előtűnnek”. Miként egykor a francia Annales iskola tagjai hirdették, például a ma­gánszférát kell vizsgálnunk ahhoz, hogy a nők történetét feltárjuk. Világszerte az 1960-as évektől bontakoztak ki efféle történetírói törekvések, s még ma is tart a meg­felelő metodológia és az értelmezési keretek kidolgozása, illetve a források számba­vétele és értelmezése. Miként a barcelonai történésznő, Mary Nash írta, az egyik lehetséges kutatási irány a valamilyen szempontból híres nők történetének összefoglalása. A környeze­tükből kiemelkedő, koruk asszonyainak életútjától eltérő sorsú nők története min­denkor nagy érdeklődésre tartott számot az olvasók körében. E kutatások ugyan fon­tosak, s érdekes eredményekkel szolgáltak, ám nemigen alkalmasak arra, hogy egy­­egy korszak nőiről általános információkat szerezzünk.­ A nőtörténeti kutatások má­sik iránya egy-egy nő részletes életrajzának feltárása, ám ennek ugyanazon hátrá­nyait emelhetjük ki, mint az előbbi törekvéseknek. Nyugaton az 1960-as évekig, Magyarországon a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulójáig, sőt esetenként napjainkig uralkodott a hagyományos nőtörténetírás, amelyben a politikai fokuszálás volt a domináns. A nőnevelés, a választójogi mozga­lom és a női munka történetének kutatása sorolható ide. Később kibontakozott az úgynevezett kontributív irányzat (Gerda Lerner kifejezése), amelyben a történészek azt próbálták feltárni, mivel járultak hozzá a nők a történelmi fejlődéshez. Többek között a nőmozgalmak, a női jogokért vívott harc leírása tartozott ide. Napjainkban az egyre több történész által követett új irányzat a nők történetének feltárásban más, megújult történeti tárgyú diszciplínák eredményeiből és módszerei­ből merít, és szoros kapcsolatban áll az antropológiával. A nő mint társadalmi kate­gória jelenik meg e keretek között, s az interdiszciplináris kutatások a nő helyzetét a maga komplexitásában mutatják be, nagy figyelmet fordítva a férfi-nő kapcsolat ár­nyalataira és megjelenési formáira.­ A történelem egészéhez hasonlóan legtöbbször a természettudományok történe­tét tárgyaló művekből is kimaradtak a nők. Pedig az Arisztotelész, Kopernikusz, Newton, Einstein és még néhány kiemelkedő férfi tudós nevével fémjelzett tudo­mánytörténet túlságosan egyoldalúan mutatja be azokat a folyamatokat, amelyek lassan - és sokszor nehezen - vezettek egy-egy jelentős tudományos felfedezésre.­ A nagy horderejű felfedezéseket közzétevő kevesek mögött sok ezren voltak és vannak olyanok (férfiak és nők egyaránt), akik megfigyeléseikkel, számításaikkal, kísérle­teikkel, ötleteikkel hozzájárultak a tudományok fejlődéséhez és a kimagasló eredmé­nyek megszületéséhez. így van ez a csillagászatban is.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék