Valóság, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám - MŰHELY - KÉRI KATALIN: Nők a csillagászat történetében
KÉRI KATALIN MŰHELY Nők a csillagászat történetében (A nőtörténetírás irányzatai) Jóllehet a történelem során mindig a nők alkották az emberiség felét, a gazdaság-, politika- és eszmetörténeti kutatásokban az ő történetük feltárása mégis háttérbe szorult. A különféle történetírói irányzatok és iskolák képviselői kidolgozták a haladás antropocentrikus képét, s a nők történeti helyzetének evolúcióját is ebből a szempontból vázolták. E történet csakis oly módon ismerhető meg, hogy feltárjuk azokat a - hagyományosan nem vizsgált - területeket, ahol a nők „előtűnnek”. Miként egykor a francia Annales iskola tagjai hirdették, például a magánszférát kell vizsgálnunk ahhoz, hogy a nők történetét feltárjuk. Világszerte az 1960-as évektől bontakoztak ki efféle történetírói törekvések, s még ma is tart a megfelelő metodológia és az értelmezési keretek kidolgozása, illetve a források számbavétele és értelmezése. Miként a barcelonai történésznő, Mary Nash írta, az egyik lehetséges kutatási irány a valamilyen szempontból híres nők történetének összefoglalása. A környezetükből kiemelkedő, koruk asszonyainak életútjától eltérő sorsú nők története mindenkor nagy érdeklődésre tartott számot az olvasók körében. E kutatások ugyan fontosak, s érdekes eredményekkel szolgáltak, ám nemigen alkalmasak arra, hogy egyegy korszak nőiről általános információkat szerezzünk. A nőtörténeti kutatások másik iránya egy-egy nő részletes életrajzának feltárása, ám ennek ugyanazon hátrányait emelhetjük ki, mint az előbbi törekvéseknek. Nyugaton az 1960-as évekig, Magyarországon a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulójáig, sőt esetenként napjainkig uralkodott a hagyományos nőtörténetírás, amelyben a politikai fokuszálás volt a domináns. A nőnevelés, a választójogi mozgalom és a női munka történetének kutatása sorolható ide. Később kibontakozott az úgynevezett kontributív irányzat (Gerda Lerner kifejezése), amelyben a történészek azt próbálták feltárni, mivel járultak hozzá a nők a történelmi fejlődéshez. Többek között a nőmozgalmak, a női jogokért vívott harc leírása tartozott ide. Napjainkban az egyre több történész által követett új irányzat a nők történetének feltárásban más, megújult történeti tárgyú diszciplínák eredményeiből és módszereiből merít, és szoros kapcsolatban áll az antropológiával. A nő mint társadalmi kategória jelenik meg e keretek között, s az interdiszciplináris kutatások a nő helyzetét a maga komplexitásában mutatják be, nagy figyelmet fordítva a férfi-nő kapcsolat árnyalataira és megjelenési formáira. A történelem egészéhez hasonlóan legtöbbször a természettudományok történetét tárgyaló művekből is kimaradtak a nők. Pedig az Arisztotelész, Kopernikusz, Newton, Einstein és még néhány kiemelkedő férfi tudós nevével fémjelzett tudománytörténet túlságosan egyoldalúan mutatja be azokat a folyamatokat, amelyek lassan - és sokszor nehezen - vezettek egy-egy jelentős tudományos felfedezésre. A nagy horderejű felfedezéseket közzétevő kevesek mögött sok ezren voltak és vannak olyanok (férfiak és nők egyaránt), akik megfigyeléseikkel, számításaikkal, kísérleteikkel, ötleteikkel hozzájárultak a tudományok fejlődéséhez és a kimagasló eredmények megszületéséhez. így van ez a csillagászatban is.