Valóság, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1999-07-01 / 7. szám - SZÁZADOK - KÉRI KATALIN: Bús donnák és más csodák

KÉRI KATALIN SZÁZADOK Bús donnák és más csodák Magyar utazók írásai a spanyol nőkről (1808-1911) (A magyar-spanyol kapcsolatokról dióhéjban) Spanyolországot földrajzi helyzete né­miképp mindig elszigetelte Európától. Magyarországtól különösen messze esett ez a déli ország, hiszen a múlt század végéig csak hosszú, fárasztó szárazföldi utazás vagy több napig tartó hajóút után lehetett eljutni a Kárpát-medencéből az Ibériai-félszi­getre. Valaha, a X. század elején a kalandozó életmódot folytató magyarok több cso­portja is eljutott a córdobai kalifátus területére, később azonban csaknem ezer éven át alig volt kapcsolat a két ország között.­ A XVIII-XIX. század fordulóján, különösen a napóleoni háborúk idején valame­lyest megélénkült az érdeklődés Spanyolország iránt. Érkeztek a hírek a hősiesen el­lenálló spanyolokról, akikkel a Napóleonnal szintén szembeszálló magyarok rokon­szenveztek. A múlt században több magyarországi utazó is eljutott Európa délnyu­gati csücskébe. A kor fellendülő könyvkiadásának és sajtójának köszönhetően írá­saik ránk maradtak, s ma is olvashatók. A magyarországiak tehát útleírásokból és új­sághírekből szerezhettek tudomást a spanyol nép életéről, szokásairól, Spanyolor­szág műemlékeiről, történelméről és gazdasági életéről. Ezekben az általam vizsgált művekben az átlagos magyar utazó benyomásai, Spanyolországról alkotott képe je­lenik meg, s ebből az következik, hogy meglehetősen szubjektív, egyéni ízlést és ér­deklődést tükröző leírások olvashatók a spanyol népről. Jól mutatják ezek a könyvek és cikkek azt, hogy milyen előítéletek és hiedelmek éltek a magyarok fejében Spanyolországról. Egyrészt a spanyolok harciasságát és lobbanékonyságát hangoz­tatták, másrészt a spanyol nők szépségét emlegették gyakran. E két „spanyol vonás”­­nak tartott tulajdonságról szinte valamennyi szerző kifejtette véleményét - pró vagy kontra. (Egy útikönyv 1808-ból) Kutatásaim során az 1808 és 1911 közötti időszak magyar nyelvű nyomtatott forrásait vizsgáltam át. Elsősorban arra a kérdésre kerestem vá­laszt, hogy milyennek látták a spanyol nőket a magyarországi utazók, akik - Majthényi Flóra kivételével - valamennyien férfiak voltak. 1808-ban egy olyan úti­könyv jelent meg Magyarországon, amely részletes leírást adott Spanyolországról is.­ A művet németből fordították magyarra, s az első, Délnyugat-Európát részletesen bemutató könyvnek tekinthető. Ebben a kötetben, csakúgy, mint más későbbi mű­vekben, a szerző igen nagy teret szentelt a spanyol nők bemutatásának. Fizikumuk jellemzése mellett kitért a nők szenvedélyességére, szerelmi életére, a női viseletre, a nők munkavégzésére és szórakozási formáira. A könyv írója városonként mutatta be a nőket, rávilágítva a regionális sajátosságokra. A barcelonai nők „szépségeiről nem foglalt állást egyértelműen, a madridi hölgyeket viszont nagyon szépnek írta le: „Azt tartják, hogy a Bartzelonai asszonyok rendkívül szépek. Erre igennel is, nem­mel is lehet felelni. A szemeik s fogaik igen szépek, és ábrázatjoknak is szép fehér bőre vagyon, de bájoló kellemetesség nincs rajtok, a szép vonások nem bírnak éke­sen szállással. Sehol sem, kivált Barc­elonában nem kell az első tekintet után ítélni.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék