Valóság, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2002-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - SZULOVSZKY JÁNOS: Egy téves adat terjedése : a Magyar Mythologia köteteit elégető Ipolyi Arnold legendájának forrásai
SZULOVSZKY JÁNOS: EGY TÉVES ADAT... sós dolmányt és árvalányhajas kalapot hordva. Erről a divatnépiességről jegyezte meg Csaplár Benedek, Ipolyi barátja, hogy olyan ez, mint „a Párisból jött szalontai kanász kalap”. A tudós pap is indulattal írt a sallangos csecsebecsevásárról, ahol az irodalom és nemzeti tudomány örve alatt kereskednek. „Valódi emlékeinket gyávák vagyunk felszedni s e helyett szívesebben koholunk magunknak kigondolt holmit, mi soha sehol nem létezett, csak a mi képelődő agyunkban” - írta egy levelében Kelecsényi Józsefnek.48 Ahogyan R. Várkonyi Ágnes hangsúlyozza: Ipolyit elbizonytalanította „a körülötte mindenütt felszökő romantikus népiesség”, s ez vette el a kedvét, törekvéseit ez morzsolta fel.49 Mindez azonban nem jelenti azt, hogy elfordult volna a folklórtól. Csak egyetérthetünk a kiváló történésszel abban is, hogy mitológiai érdeklődése még hosszú évtizedek múltán is megmaradt.50 Olyannyira, hogy 1876-ban Abafi (Aigner) Lajos Figyelő című folyóiratában a következő szerkesztői üzenet látott napvilágot: „Ipolyi Magyar mythologiáját igen óhajtja leírni s miután semmi módon meg nem szerezhettük, felkérjük e lapok. Olvasóit, hogy azon esetre, ha valakinek fölös példánya van, arról bennünket mielőbb értesíteni szíveskedjék. Méltányos árát örömest megadjuk. - Örvendetes hírül megemlítjük egyúttal, hogy a nagyérdemű szerző kifejezést adott abbeli szándékának, hogy epochális művét második javított kiadásban kibocsátani szándékozik. Közkívánatot vélünk tolmácsolni, midőn azt óhajtjuk, hogy e szándék mielőbb megvalósuljon. A szerkesztőség.”51 Hasonló tartalmú hír jelent meg a Tors Kálmán által szerkesztett Életképek 1876. szeptember 6-ai számában: „Ipolyi Arnold, hír szerint, közelebb újra átdolgozva adja sajtó alá Magyar mythologiáját. Valóban szükség van az új kiadásra, mert az első teljesen elfogyott s többé drága pénzen sem kapható. Egy fővárosi antiquarius közelebb is 25 frtot kapott a Magyar mythologiáért, melynek eredeti bolti ára, mint tudjuk, csak 8 forint volt.”52 Ez alighanem az a példány volt, amelyet Ipolyi kérésére Horovitz Lajos hajtott fel számára,53 bár egy másfél évtizeddel későbbi forrás a Magyar Mythologia antikvár árai kapcsán úgy tudja, hogy 1876-ban Horovitznál húsz forintért kelt el. A könyv későbbi ára még ezt is messze túlszárnyalta: a Dobrowskynál 1888-ban harmincöt, a Gerő és Kostyálnál 1889-ben ötven forintért talált egy-egy kötet új gazdára.54 Egyébként sem a Figyelő, sem az Életképek nem volt rosszul informált, hiszen Abafi lapjának egyik oszlopa az a Csaplár Benedek volt, akit szoros barátság fűzött Ipolyihoz, s az sem véletlen, hogy a tudós pap népmesegyűjteményének kézirata Abafihoz került, aki igen sokra tartotta a Magyar Mythologiát. Az utóbbi újságnak alcíme: Illusztrált napilap a szépirodalom, társas élet és művészetek köréből tulajdonosa és „lapvezére” Jókai Mór volt. E híradásokon kívül további adatok is vitathatatlanná teszik, hogy Ipolyi Arnold az 1870-es években komolyan foglalkozott az újabb kiadás gondolatával. Ennek egyik jele az, hogy a Századok hasábjain újra foglalkozott az ősvallás témájával.55 Az, hogy nem valósult meg könyve átdolgozott és bővített kiadása, nem magyarázható pusztán tetemes elfoglaltságával. Egészen egyszerűen döntő szerepet játszott benne az a prózai ok, hogy nem talált rá kiadót.56 De minderről majd később. Eddigi ismereteim szerint a legenda csak néhány évvel Ipolyi halála után jelent meg nyomtatásban. Petrik Géza az 1712 és 1860 közötti időszak könyvészetének 1890-ben megjelent második kötetében a Magyar Mythologia adatai után a következő megjegyzést tette: „Szerző a példányok legnagyobb részét megsemmisítette.”57 Ez volt a forrása Sebestyén Gyulának, aki 1896-ban a Beöthy-féle képes irodalomtörténet második kötetében A magyar népköltészet és gyűjtői című tanulmányában a