Valóság, 2011 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2011-08-01 / 8. szám - SZÁZADOK - ABLONCZY LÁSZLÓ: Honát és a színpadot vágyta hontalanságában

ABLONCZY LÁSZLÓ Honát és a színpadot vágyta hontalanságában... (Páger érkezett, sokan pedig távoztak) Az élet és a színház színpada olykor különösen ösz­­szekeveredik. Hogy ki hol jut, vagy éppen nem jut fellépéshez, azt a történelem és a politi­ka játéka és engedékenysége is irányíthatja, így történt ez ötven esztendővel ezelőtt Páger Antallal is. Akart és véletlen események folytán, a szélsőjobboldali politika uszadékos áramában, jó ösztönnel 1944 végén feleségével, Komár Júliával és két lányával elhagyta Magyarországot. A régi időkben jól hangzó nevű, ismert művészekkel távozott, akik kö­zül Szeleczky Zitával, Eszenyi Olgával, Szilassy Lászlóval Argentínában életre hívták a Dél-amerikai Magyar Színjátszó Társaságot. A társaság főként magyar darabokkal, Bókay, Gárdonyi, Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán műveivel lépett fel Sao Paulóban és Buenos Aires-ban, de ellátogattak a venezuelai Caracasba is. Kisebb regény, hogy a trupp idővel miért szakadt ketté, majd Németh László Villámfénynél című darabjával a végjáték is el­következett 1955-ben. Az idő homályában lappang a kérdés: ki küldött csábító jeleket az emigráns Páger Antal­nak? Bajos tisztázni és állítani az egykori és későbbi vélekedést, miszerint Rákosi Mátyás kezdeményezte Páger hazacsábítását. Első hallásra persze abszurd elgondolásnak tűnik, hogy a szélsőjobboldalinak mondott színészt a kommunista párt hírhedt vezére csalogatta volna. Alaposabban átgondolva azonban van benne bolseviki logika, pontosabban: a tör­ténések mögött Rákosi ördögi játékát is feltételezhetjük. Rákosi megbukott, Nagy Imre kormányra került, megnyíltak a lágerek, valamiképp a frissülő közéletben, amely Rákosi ellen egységesülő társadalmi hangulatot is ígért, célszerű lehetett felbolydítani a közéletet. Rákosi gondolhatta, hogy Páger visszatérésével, s az általa örökösen lefasisztázott magyar népben a bűntudat fellobbantásával a súlyos társadalmi feszültségeket elhalványítva, új konfliktus(ok)kal új dimenziót lehet nyitni. S hozzá: a nyilvánosság előtt Páger hazatéré­sével majd Nagy Imre kormányának kell elszámolnia. Ami politikailag csak veszteséget jelenthet, hiszen Págert 1945 után olyan súlyosan rágalmazták, amelynek emléke és hatása tovább sugározván változatlanul gyújtóanyagot ígért a társadalomban, amely a kedvező politikai jelek folytán Rákosi­ rémidejétől akart szabadulni. Rákosi ugyan újra visszasze­rezte a hatalmat 1955 tavaszán, de érzékelhette, hogy az ötvenes évek elején font glória már csálén lebeg „őtarsága” fölött. A hazai társadalmi és művészeti élet is forrongott, írók és művészek változatos érvekkel, sőt a Központi Vezetőségnek címzett petícióban követelték a szellemi élet szabadságát. Gondoljuk csak tovább: Rákosi jól tudhatta, hogy ha Páger Antal hazatér, viharos hullámok fogadják a színházi életben is. Rákosi bolsevi­ki elgondolása sikeresnek ígérkezett, hiszen a művészek körében egységesen feltámadó szabadság-óhajtás Págerrel megzavarható, megosztható. S még egy döntő szempontról: a művész csábítását mégha Rákosi, vagy bárki sugallta is a felső hatalomból, a hadmű­veletet nem a politika, hanem a titkosszolgálat, vagyis az AVH bonyolította. Márpedig a pártvezetés bomlásával egyidejűleg az AVH-ban is felerősödött a hatalmi harc. Hiszen a nyíló társadalmi időben a rettegett szervezet vezetői előtt is derengett a bizonyosság: az ártatlanok ezreinek, köztük a bolsevik pártvezetők kínzásával, halálával előbb-utóbb el kell számolniuk. Felismerték tehát: olyan cselekedetekkel kell előállniuk, amelyek, önigazo­lásként is jószolgálati” szerepüket mutatja a párt- és állami vezetés előtt. S a nyugati ma­gyar emigrációt is robbanthatja és megoszthatja Págelnek, mint kitüntetetten lefasisztázott

Next