Valóság, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 2. szám - SZÁZADOK - Pelle János: Józsefváros zsidó múltja (2. rész)

PELLE JÁNOS: JÓZSEFVÁROS ZSIDÓ MÚLTJA Az Internationale Artisten Revue a Wertheimert még három évvel később is a „lengyel­zsidó múzsa” éltetőjeként jellemezte. 1908 és 1911 között, a Monarchia jiddis brettlijei­nek csillaga, a tarnopoli születésű Pepi Littmann két 78-as lemezt is felvett Budapesten, az egyi­ket a Premier Record, a másikat a Baby-Record gondozásában. A dalok címei: Messiach per Automobil, Schormer Jisruel, Kol Jisroel Chaverem, Das Talesl „A ruganyos városi zsidónők [...] angolul beszélnek a társalkodónővel, de szívből csak a Wertheimer kávéház lengyel (értsd: zsidó) színtársulatánál mulatnak”, írta Krúdy egy 1917-ben közölt, a háborús idők Pestjét leíró elbeszélésében. Elképzelhető, hogy Krúdy kicsit összemosta az éveket. A kelet-európai jiddis vendégtársulatok a háború előtti években rendszeresen feltűntek a mu­latók színpadán, ekkortájt leggyakrabban az 1909 és 1912 között működő, Szerecsen utcai Friedmann Orfeumban. De a sztár, Pepi Littmann még 1914 első felében is hónapokon át fellépett a Bálint Dezső vezette elegáns Royal Orfeumban.15 A zsidó vándor társulatok tréfákat és bohózatok mellett melodrámákat is játszottak a közön­ség, köztük Ignotus legnagyobb gyönyörére. Ő egy 1908-as cikkében, azt bizonygatta, hogy „a taknyosságnak s a tetvességnek is” megvan „a maga szépsége és költészete”, és Pepi Littmannt és társulatát hozta például. „Aki nem hiszi, menjen el a Wertheimer kávéházba, és, ha ért egy kicsit színészethez és beszédhez, nézzen és hallgasson meg egy Litmann Pepi nevű, nem is túlságosan fiatal s éppen nem a legszebb lengyel zsidó lányt vagy asszonyt, aki kaftános és pajeszes zsidólegénynek öltözködve és zsargon-nyelven énekel mindenféle sikátori malacságot és ghettó-érzelmességet. De oly szemtelen jókedvvel, oly patakzó biztossággal, olyan egyszem pillantás alatt egybemarconizódó össze­köttetésben az egy szavát alig értő közönséggel s oly elektromosan megtöltve első kilépésével színpadot és nézőteret, hogy, vakaródzva s keze fejébe törülve meg az orrát,föl is hüppögve, amit le nem törült s nem is ült, hanem basszus hangon, nem is énekelve,hanem kiabálva, olyan erre született megtestesítője a fajtája népiességének, mint csak­is Blaháné, az ő bájosságában, a magyarnak, és csakis Hansi Niesse, az ő huncutságában, a bécsinek. Igen, ami elektromosság, mint a leideni palackba, bele van igézve egy fajiságba, egyéniségébe, külsőségeibe, mindaz kiserked, kisercen, kisziporkáz és kipattan e pompás nősze­mély kövér ujjai alól, kivillámlik a vele stagionézó oláh-zsidó színtársulat primitív és érzelgős darabjainak rabbinus­ személyeiből, kitáncol marsalik-figuráiknak, a sekrestyés samesznak, a házasságszerző sadhennak retekböffenéses mókáiból, bakugrásos táncaiból.”16 Raj Tamás nagyapja, Gold Vilmos is fellépett fiatalon az utolsó pesti zengerájban, Littmann Pepivel együtt. Népi színdarabokat, valamint neves színműveket, például Goldfaden Szulamitját és Anszki A dibbukját adták elő. Bár Litmann Pepi a húszas évek végére már visszavonult, a Józsefvárosban maradt közönsége a jiddis szórakoztató műso­roknak. Az Egyenlőség 1929. április 20-i száma számolt be arról, hogy „Híres művészek, politikusok és bankárok nézik meg a zsargon színészeket”. Az Egy este a budapesti jiddis kávéházban című cikk arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a Népszínház utca végén, az Alföldi utca sarkán vagy egy szerény kabaré, a Nagy Komédia, ahol kis bohózatokat, apró vígjátékokat játszanak. Itt vert ugyanis egy tanyát egy Csernovitzből érkezett zsidó vándor­­színész társulat, összesen talán nyolcan-kilencen. Vezetőjük Carl Siegler, a primadonnájuk Sevilla Pastor volt. Műsoruk két részből állt: az elsőt magyarul, s második jiddisül adták elő. „Eleinte néhány színházi ember ment ki, valósággal fölfedező útra a Népszínház utcai kabaréba. Később már autók sorakoztak fel a Népszínház utca és az Alföldi utca sarkán. Ma már az a helyzet, hogy esténként kiakasztják a »megtelt« táblát, törzsvendégek van­nak, előkelő pesti zsidó bankárok, művészek, írók, közéleti emberek, gyárosok, estéről­­estére ott ülnek az első sorokban.”

Next