Valóság, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 2. szám - SZÁZADOK - Pelle János: Józsefváros zsidó múltja (2. rész)

PELLE JÁNOS: JÓZSEFVÁROS ZSIDÓ MÚLTJA 83 volt szigorúan kóser, de arra ügyelt, hogy a tejes és a zsíros élelmiszert elkülönítse egy­mástól. (Mészárszék működött a Magdolna utcában is.) A híres Engländer pék a Teleki tér és a Karpfenstein utca sarkán (ma Karácsony Sándor u. 1.), az úgynevezett Brüll-templom épületében kezdte működését. (A II. világháborúban itt sok zsidót rejtegettek, de az épü­letet bombatalálat érte.) A Nagyfuvaros utca 26.-ban működött a híres Czóbel-nyomda, amelynek héber betű­készlete volt, és sok héber könyvet, aprónyomtatványt jelentetett meg. Ő adta ki 1944 nyarán (!) illegálisan a belzi csodarabbi búcsúbeszédét Drisat prédá címmel. Ez volt a holokauszt idején napvilágot látott utolsó zsidó kiadvány. A Nagyfuvaros utcai templom első rabbija, Rosenberg Ármin a Bérkocsis utca és a Kender utca sarkán (ma Auróra u. 7.) lakott, az első emeleti saroklakásban. Gyakran üldögélt az erkélyen, és sokan jártak hozzá bölcs tanácsért, mert a környéken igen nagy tisztelet övezte személyét. A Kun utca 12. (III. emelet 27.) bérházban volt az elmúlt évszázad egyik legnagyobb magyar rabbijának, Scheiber Sándornak az otthona. Kétszobás, egyszerű lakás volt. A Scheiber-család lakott ott, Scheiber Lajos (1867-1944), a Nagyfuvaros utcai templom­körzet rabbija. A háború után, amikor már egyre nehezebb volt lakáshoz jutni, Scheiber Sándor, a hagyomány tiszteletéből, meg persze azért is, mert a Kun utcától a Rabbiképző Intézet csak néhány sarokra volt, ott maradt haláláig. Apósa, Bemáth Miklós zuglói fő­rabbi is ott lakott. Scheiber professzor lakását úgy kell elképzelni, mint egy igazi könyv­tárat. A könyvek mellett rengeteg adatgyűjtő cédulával és kézirattal, levéllel voltak tele a polcai. Sok eredeti kézirat származott Kiss József, Arany János, Mikszáth Kálmán, vagy József Attila kezétől. A zsidó lakosság szórakoztatásáról a nagyobb vendéglőkben fellépő jiddis színtársu­latok gondoskodtak, többek között a híressé vált Wertheimer-mulató egyszerű spárga­szőnyeggel letakart dobogóján. A mulatóhely a Népszínház utca 28.-ban működött és „orfeum jellegű” volt. Műsorát Bass Lajos szervezte: lengyel zsidó (jiddis) népies dalok hangzottak itt el, kelet európai, szlávos hatást mutató zsidó dalok, jiddis szövegekkel. Az 1886-tól 1912-ig fennállt „zengerájról” címszó található a Magyar Színházművészeti Lexikonban (Akadémiai Kiadó, 1994, 869. o.) is. „Wertheimer mulató: zenés kávéház a Népszínház utcában. 1886-ban alapították. Műsorában éveken át lengyel zsidó társulatok léptek fel, élükön Litmann Pepi énekesnővel, akinek nevével később majd minden orfeum műsorán lehet találkozni.” Nevét tulajdonosáról, Wertheimer Lajosról kapta. Első orfeu­mát 1886-ban nyitotta meg az Új vásártéren (Köztársaság tér). 1906-ban társult Steinhardt Gézával, és a Rákóczi úti Nemzetközi Orfeumot igazgatták. 1912-ben megvette a Szerecsen (Paulay Ede) utcai Palais de Dance épületét, amely ettől kezdve Kristálypalota néven működött. Guthi Imre Fővárosi almanachja szerint „Wertheimer Lajos kávés és mulatótulajdonos. Az ipartestület régi, előkelő tagja, a Józsefváros társadalmi életében szép szerepe van, a fővárosi bizottság tagja.” Az orfeumok műsorai fokozatosan elmagyarosodtak, követték a közönség igényét. „A német műsor után - emlékezett vissza Somlyó Zoltán fel-felugrott egy-egy vendég, egy kereskedősegéd vagy egy-egy konflis kocsis, aki standjáról bement néhány percre a Wertheimerbe, és hangosan követelték a magyart! A lokál tulajdonosok belátták, hogy egy újabb kor virradt rájuk. A »művész« uraktól és hölgyektől most már maguk követelték, hogy műsorukba állandóan illesszenek be magyar számokat is.”14 A Wertheimer mulató előadásai 1906-ban még alapvetően jiddis darabokra épültek. „Ami emellett van - írta Vári Rezső 1906 novemberében -, csak arra szolgál, hogy kike­rekítse a műsort. Itt már annyira a zsargon hangneme az uralkodó, hogy aki ezt a nyelv­járást nem érti, egy hangot sem értene meg.”

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék