Valóság, 2019 (62. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - SZÁZADOK - Szegedi László: Orosz Ernő (1869-1949) genealógus életútja
96 SZEGEDI LÁSZLÓ: OROSZ ERNŐ (1869-1949) GENEALÓGUS ÉLETÚTJA végtelenül megállapíthatók. Egyébként a czímerleírást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs jogomban a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni, másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok.” Ezen a helyen nem feladatunk Orosz Ernő címertani szemléletét részletes vizsgálat alá vonni, melyek a heraldikában járatlan személyek számára bizonyára nem túlságosan izgalmasak (noha általános értelemben egy mélységesen koherens belső rendszerszerűséget rejtenek magukban), mindössze a fenti sorokból kibontakozó (1906-ban leírt) heraldikai szemlélet rendkívül modern voltára hívjuk fel a figyelmet. (A tömör, „szószaporítás” nélküli címerleírásra való törekvés [a magyar címerleírások gyakori hiányosságának és szakszerűtlenségének kiküszöbölése]; a pajzs és a címeralak helyzetének mellőzése; a címerábrák „sablonos” [megszokott heraldikai] helyzetének elhagyása a címerleírásban, pontos sorrend lefektetése a címerelemek leírásánál; a pajzs színe a benne elhelyezkedő címeralak - sisakdísz - sisaktakaró; ez a leírási rendszer pontosan megegyezik a címer megszerkesztésének menetével, módjával.) Mind olyan elvek tehát ezek, melyek egy szerkezeti (empirikus) alapokon nyugvó címerszemlélet elengedhetetlen kellékei, annak, amit mi szerkezeti alapú címerszemléletnek nevezünk. S noha ezen elvek Orosz Ernőnél nem egy tudatos heraldikai program részeként jelennek meg, mégis ösztönösen megérezte a modern (axiomatikus) heraldika irányába mutató (egyetlen lehetséges) utat. Műve összeállítása során elkészítette a vármegyei levéltárban található pecsétlenyomatok jegyzékét és betűsoros mutatóját. A függelékben közölte az 1754—55-ös nemesi összeírást és a vármegyei tisztviselők névsorát, amivel a későbbi archontológiai kutatásoknak is nagy szolgálatot tett. Családtörténeti vizsgálatainak egyik hozadéka volt a vármegyékhez megküldött helytartótanácsi körlevelek feldolgozása, amelyekben az armálisok fellelhetőségének helyét tudatták a vármegyékkel. Az általa elkészített betűsoros jegyzék mintegy 500 eredeti címeres levél holléte felől ad tájékoztatást. Eredményeit a Turulban közölte.6 A Borovszky Samu által szerkesztett helytörténeti könyvsorozat számára ő írta meg Heves vármegye 1815 utáni történetét, valamint a vármegye nemesi családjairól szóló fejezetet.7 Mint fentebb említettük, az életéről kevés adattal rendelkezünk. 1869. április 8-án született a Pozsony vármegyei Vásárúton és még ugyanazon a napon meg is keresztelték, az Ernő Károly Simon névre. A szülei Orosz Simon (ker. Pozsonyeperjes, 1839. aug. 13.8), községi jegyző (Nótarius Communitatis) és Kund Kamilla voltak. A Károly keresztnevet bizonyára anyai nagyapja, Kund Károly, a pozsonyi káptalan vásárúti provizora után kapta. A nyolc testvér közül ő volt a legidősebb. Felesége Szilaveczky Ilona (*Bemecze, 1873. aug. 3.10) volt. Egerben született a fiuk, Kázmér Lajos (1896. 11. 16." - Don-kanyar? 1943. 2. 15.12), majd ugyanott jött világra Ernő Lajos (*1909. 4. 27.13). Egyelőre nem tudjuk, hogy hol végezte a tanulmányait. Feltételezhetően jogász vagy történész (esetleg közgazdász) lehetett, s ennek megfelelően talán a pozsonyi vagy győri jogakadémia, vagy a pesti egyetem hallgatója volt. Doktori címének hiánya az utóbbi alternatívát valószínűsíti. Az 1895-ös és 1896-os tiszti címtár talán a mi Orosz Ernőnket jelzi, mint pénzügyminisztériumi számgyakornokot,14 illetve ideiglenes számtisztet.15 Ez annál is valószínűbb, mivel az 1897-es tiszti címtárban már Heves vármegye levéltárnokaként szerepel.16 és az Orosz Ernő név a pénzügyminisztériumban többé nem fordul elő, ehelyett a tiszti címtárban (1912-vel bezárólag) már hevesi levéltárnokként szerepel 17 (ez a hivatal szervezetileg a belügyminisztérium felügyelete alatt állt).