Városépítés, 1983 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1983 / 6. szám - Dányi Pál: Az építésigazgatás társadalmi presztízse

ez sem kevés —, hanem építőközösségek szer­vezésével, gép- és eszközkölcsönzéssel, mű­szaki irányítással is segítenek. Vagy egyes építőszervezetek saját vállalkozás­ban építenek lakásokat értékesítés céljából, vagy a területelőkészítésbe munkáltatók is bevonhatók stb. Eddig az építési anyagellátást ÉVM vagy Belker, problémának tekintettük. Most, amikor a sa­játerős lakásépítés eddig nem tapasztalt keres­letet támaszt — a tanácsok sem lehetnek csak az igények megfogalmazói. Segítségre, a helyi lehetőségek feltárására van szükség. — Újra visszakanyarodva az építésügyi igaz­gatáshoz: lehet-e ez az apparátus csak ható­ság, amikor a lakáskérdés megoldása minden tanácsot új helyzet elé állított? Ma már nem a célcsoportra való jogosultság bizonyítása a járható út, hanem a saját lakásépítés segítése, szervezése minden eszközzel, minden lehetőség feltárásával, széles körű koordinációval. Kire támaszkodhat ebben a tanácsi vezetés — első­sorban a helyi tanácsok —, ha nem az építés­ügyei szakapparátusra? — De ez még nem minden. Azt hiszem, alig van sürgetőbb feladat a sajáterős lakásépítés feltételeinek megteremtése, javítása kapcsán, mint a rendezési tervek felülvizsgálata, har­móniája az új feladatokkal, igényekkel. Sum­­másan úgy fogalmaznék, hogy szűkíteni kell a lakótelepeket, az erre kijelölt, fenntartott terü­leteket és jelentősen bővíteni a rehabilitáció, a korszerűsítés, a sajáterős átépítés lehetőségeit, feltételeit. És ez nem akármilyen munkát kíván az építés­ügyi apparátustól. Mivel mi értekező nép vagyunk és az idővel való versenyfutásban végül mindenki veresé­get szenved, nem sorolom tovább a feladato­kat, igényeket, lehetőségeket. Pedig lenne még bőven...! Azt szeretném hangsúlyozni — élve a konferencia adta lehetőséggel —, hogy az építésügyi igazgatás vagy talán átfo­góbban a tanácsi építésügyi szakapparátus már eddig is jelentős és eredményes munkát végzett mind az igazgatás, mind a fejlesztés terü­letén, de bizonyos, hogy a továbbiakban jelentő­sége, súlya területfejlesztési célkitűzéseink meg­alapozásával, végrehajtásával párhuzamosan nö­vekszik. Meggyőződésem, hogy a konferencia jó útra­­valót ad mindenkinek és hasznos ajánlásokat fogad el, világossá teszi a politika által támasz­tott célokat, javítja a szakmai, képzési feltéte­leket, erősíti az e területen végzett munka anyagi és erkölcsi elismerését. Nekünk, tanácsi vezetőknek az a kötelessé­günk, hogy mindenben és maradéktalanul se­gítsük ezek valóraváltását! Az építésigazgatás társadalmi presztízse Dr. Dányi Pál Az olvasók közül többen tudják, hogy nem vagyok az építésigazgatás területén szakem­ber. Ebből következik, hogy ez az írás nem tudományos munka, s mondandómat sem az építésigazgatási nézőpontból állítottam össze, hanem a társadalomnak az építésigazgatásról alkotott véleményét próbálom elemezni. Ké­rem azonban, ne várják tőlem azt, hogy én ezt az itt következő néhány oldalon meg is tudom fogalmazni, meg el is tudom fogad­tatni. Célomnak azt tekintem, hogy — főként (de nemcsak!) a Baranya megyei Tanácsnál és a Pártbizottságon szerzett munka­­tapasztalataimon alapuló megjegyzéseimmel, kérdéseimmel, kételyeimmel elgondolkodtas­sam, illetve ellenérvekre inspiráljam Önöket, ugyanakkor — mások tapasztalataiból, észrevételeiből ma­gam is okulni szeretnék. Az előadás megtartására szóló felkérésre köny­­nyelműen igent mondva vissza-visszatérően feltettem magamnak a kérdést: — mit is mond­hatok én e témáról? Sőt nemcsak magamnak tettem fel a kérdést; több ismerősömmel is beszélgettünk tapasztalatainkról.­ Volt, aki azt mondta: Mit akarsz Te mondani erről, hát van egyáltalán az építésigazgatásnak társadalmi presztízse? Meggyőződéssel válaszoltam: VAN! Vagyis számomra nem az a kérdés, hogy van vagy nincs, hanem az, hogy milyen? Na és milyen? Kezdtem keresni a választ, a pozitív és a negatív jelzőket. Ezekről kívá­nok meditálni a következőkben. Ezt megelő­zően azonban még szeretnék elmondani vala­mit. Szokásom, ha előadást tartok vagy cikket írok, mindig keresek mottót is. Mottót, ame­lyikről azt gondolom, hogy az adott témában segíthet pl. az alapgondolatot kiemelten érzé­keltetni. Most is szeretném ezt tenni. És mot­tóul Füst Milán egyik gondolatát szeretném idézni (nem szó szerint!). Ez pedig a követ­kező: Kérdésemre azt feleled nekem: ez nincs egé­szen úgy. Semmi sincs egészen úgy,­­ mon­dom én. Vagyis minden, amit mondani tudok, tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodik­ból nem. S lehet, hogy Neked éppen ez a tizen­hatodik a legfontosabb, akkor hát nem értesz velem egyet. Ezek után szólok arról, ami elgondolkodtatott, és amit szeretnék itt most megosztani a ,,VÁROSÉPÍTÉS” olvasóival. 1. Először arról, hogy mi is az építésigazgatás? Erre a kérdésre sokféle nézőpontból, sokféle­képpen válaszolhatunk. Én ezúttal a választ a cél­ eszköz viszonyában keresem, s a válaszom­­ a kérdésre az, hogy eszköz! Ebből következ­nek a további kérdések, pl. az, hogy milyen célt szolgál és hogyan az építésigazgatás? A cé­lokat, amelyeket az építésigazgatás szolgál, többféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik csoportosítás szerint megkülönböz­tethetjük­­ a létesítmények funkcióiban megjelenő, s az emberhez kapcsolódó célokat, pl. az iskola, az a tanítás, ill. a tanulás feltételeinek kell meg­feleljen ; — a műszaki természetű célokat, amelyek az anyaghoz, szerkezethez, illetve azok termé­szetéhez igazodóak; pl. tudjuk, hogy a panel nemcsak az új technológia, hanem olyan új technológia, amelyik lehetővé teszi a tömeges lakásépítést,­­ továbbá a gazdaságit, vagyis a társadalmi s a gazdasági fejlettségünket is kifejező alap­elveket, illetve követelményeket, célokat. Pl. az állami lakások 53 m2-es alapterülete nem azért ennyi, mert a lakás méreteként ez az ideális, hanem mert gazdasági fejlettségünk­nek adott szintjén erre telik. A másik csoportosítás szerint azt mondhatjuk, hogy a célok lehetnek: — általánosak; pl. a szerszámkamra 12 m2 alapterülete; — konrétak; pl. az utcakép alakítása. Szerintem a célok a fenti vagy más csoportosí­tásban sem közelíthetők úgy, hogy vagy-vagy, hanem csak úgy, hogy is-is. Ezért az építésigaz­gatás társadalmi presztízsének milyensége annak is a függvénye, hogy ezek az is-is-ek milyen belső harmóniában vannak egymással, illetve hol deformálódik az arány. Hogy milyen a helyes arány?— Nem tudom! — mint ahogy azt sem tudom, hogy egy gyerek­ben mekkora szerepe van az apának, mekkora az anyának, de azt tudom, hogy mind a kettőre, tehát is-is-re szükség van. Az építésigazgatás­nak is a különféle célokat együttesen és egyidejű­leg kell, egymással összhangban szolgálni, így lehet csak annak eredményéről beszélni, így lehet csak az építésigazgatás társadalmi presz­tízséről beszélni. Ezek után arról szólok, hogy milyen eszköz az építésigazgatás? Természetesen nem mindegy, hogy az építés­igazgatás eszközszerepéről és milyenségéről mely összefüggésben keressük és adjuk meg a választ a különféle kérdésekre. Hiszen több­féleképpen közelíthetjük a kérdést, illetve a témát, így például belülről, tehát például az építési vagy az igazgatási szakemberek köré­ben.­­Hogy belülről közelítve milyen eszköz az építésigazgatás, ezzel én itt most nem fog­lalkozom. Csak megjegyzem, hogy a konferen­cián ebben az összefüggésben sokan fejtették ki véleményüket.­ De a téma megközelíthető e1 . Készült az I. Építésügyi Igazgatási Konferencián tartott előadásom alapján.

Next