Városépítés, 1983 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 6. szám - Dányi Pál: Az építésigazgatás társadalmi presztízse
ez sem kevés —, hanem építőközösségek szervezésével, gép- és eszközkölcsönzéssel, műszaki irányítással is segítenek. Vagy egyes építőszervezetek saját vállalkozásban építenek lakásokat értékesítés céljából, vagy a területelőkészítésbe munkáltatók is bevonhatók stb. Eddig az építési anyagellátást ÉVM vagy Belker, problémának tekintettük. Most, amikor a sajáterős lakásépítés eddig nem tapasztalt keresletet támaszt — a tanácsok sem lehetnek csak az igények megfogalmazói. Segítségre, a helyi lehetőségek feltárására van szükség. — Újra visszakanyarodva az építésügyi igazgatáshoz: lehet-e ez az apparátus csak hatóság, amikor a lakáskérdés megoldása minden tanácsot új helyzet elé állított? Ma már nem a célcsoportra való jogosultság bizonyítása a járható út, hanem a saját lakásépítés segítése, szervezése minden eszközzel, minden lehetőség feltárásával, széles körű koordinációval. Kire támaszkodhat ebben a tanácsi vezetés — elsősorban a helyi tanácsok —, ha nem az építésügyei szakapparátusra? — De ez még nem minden. Azt hiszem, alig van sürgetőbb feladat a sajáterős lakásépítés feltételeinek megteremtése, javítása kapcsán, mint a rendezési tervek felülvizsgálata, harmóniája az új feladatokkal, igényekkel. Summásan úgy fogalmaznék, hogy szűkíteni kell a lakótelepeket, az erre kijelölt, fenntartott területeket és jelentősen bővíteni a rehabilitáció, a korszerűsítés, a sajáterős átépítés lehetőségeit, feltételeit. És ez nem akármilyen munkát kíván az építésügyi apparátustól. Mivel mi értekező nép vagyunk és az idővel való versenyfutásban végül mindenki vereséget szenved, nem sorolom tovább a feladatokat, igényeket, lehetőségeket. Pedig lenne még bőven...! Azt szeretném hangsúlyozni — élve a konferencia adta lehetőséggel —, hogy az építésügyi igazgatás vagy talán átfogóbban a tanácsi építésügyi szakapparátus már eddig is jelentős és eredményes munkát végzett mind az igazgatás, mind a fejlesztés területén, de bizonyos, hogy a továbbiakban jelentősége, súlya területfejlesztési célkitűzéseink megalapozásával, végrehajtásával párhuzamosan növekszik. Meggyőződésem, hogy a konferencia jó útravalót ad mindenkinek és hasznos ajánlásokat fogad el, világossá teszi a politika által támasztott célokat, javítja a szakmai, képzési feltételeket, erősíti az e területen végzett munka anyagi és erkölcsi elismerését. Nekünk, tanácsi vezetőknek az a kötelességünk, hogy mindenben és maradéktalanul segítsük ezek valóraváltását! Az építésigazgatás társadalmi presztízse Dr. Dányi Pál Az olvasók közül többen tudják, hogy nem vagyok az építésigazgatás területén szakember. Ebből következik, hogy ez az írás nem tudományos munka, s mondandómat sem az építésigazgatási nézőpontból állítottam össze, hanem a társadalomnak az építésigazgatásról alkotott véleményét próbálom elemezni. Kérem azonban, ne várják tőlem azt, hogy én ezt az itt következő néhány oldalon meg is tudom fogalmazni, meg el is tudom fogadtatni. Célomnak azt tekintem, hogy — főként (de nemcsak!) a Baranya megyei Tanácsnál és a Pártbizottságon szerzett munkatapasztalataimon alapuló megjegyzéseimmel, kérdéseimmel, kételyeimmel elgondolkodtassam, illetve ellenérvekre inspiráljam Önöket, ugyanakkor — mások tapasztalataiból, észrevételeiből magam is okulni szeretnék. Az előadás megtartására szóló felkérésre könynyelműen igent mondva vissza-visszatérően feltettem magamnak a kérdést: — mit is mondhatok én e témáról? Sőt nemcsak magamnak tettem fel a kérdést; több ismerősömmel is beszélgettünk tapasztalatainkról. Volt, aki azt mondta: Mit akarsz Te mondani erről, hát van egyáltalán az építésigazgatásnak társadalmi presztízse? Meggyőződéssel válaszoltam: VAN! Vagyis számomra nem az a kérdés, hogy van vagy nincs, hanem az, hogy milyen? Na és milyen? Kezdtem keresni a választ, a pozitív és a negatív jelzőket. Ezekről kívánok meditálni a következőkben. Ezt megelőzően azonban még szeretnék elmondani valamit. Szokásom, ha előadást tartok vagy cikket írok, mindig keresek mottót is. Mottót, amelyikről azt gondolom, hogy az adott témában segíthet pl. az alapgondolatot kiemelten érzékeltetni. Most is szeretném ezt tenni. És mottóul Füst Milán egyik gondolatát szeretném idézni (nem szó szerint!). Ez pedig a következő: Kérdésemre azt feleled nekem: ez nincs egészen úgy. Semmi sincs egészen úgy, mondom én. Vagyis minden, amit mondani tudok, tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy Neked éppen ez a tizenhatodik a legfontosabb, akkor hát nem értesz velem egyet. Ezek után szólok arról, ami elgondolkodtatott, és amit szeretnék itt most megosztani a ,,VÁROSÉPÍTÉS” olvasóival. 1. Először arról, hogy mi is az építésigazgatás? Erre a kérdésre sokféle nézőpontból, sokféleképpen válaszolhatunk. Én ezúttal a választ a cél eszköz viszonyában keresem, s a válaszom a kérdésre az, hogy eszköz! Ebből következnek a további kérdések, pl. az, hogy milyen célt szolgál és hogyan az építésigazgatás? A célokat, amelyeket az építésigazgatás szolgál, többféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik csoportosítás szerint megkülönböztethetjük a létesítmények funkcióiban megjelenő, s az emberhez kapcsolódó célokat, pl. az iskola, az a tanítás, ill. a tanulás feltételeinek kell megfeleljen ; — a műszaki természetű célokat, amelyek az anyaghoz, szerkezethez, illetve azok természetéhez igazodóak; pl. tudjuk, hogy a panel nemcsak az új technológia, hanem olyan új technológia, amelyik lehetővé teszi a tömeges lakásépítést, továbbá a gazdaságit, vagyis a társadalmi s a gazdasági fejlettségünket is kifejező alapelveket, illetve követelményeket, célokat. Pl. az állami lakások 53 m2-es alapterülete nem azért ennyi, mert a lakás méreteként ez az ideális, hanem mert gazdasági fejlettségünknek adott szintjén erre telik. A másik csoportosítás szerint azt mondhatjuk, hogy a célok lehetnek: — általánosak; pl. a szerszámkamra 12 m2 alapterülete; — konrétak; pl. az utcakép alakítása. Szerintem a célok a fenti vagy más csoportosításban sem közelíthetők úgy, hogy vagy-vagy, hanem csak úgy, hogy is-is. Ezért az építésigazgatás társadalmi presztízsének milyensége annak is a függvénye, hogy ezek az is-is-ek milyen belső harmóniában vannak egymással, illetve hol deformálódik az arány. Hogy milyen a helyes arány?— Nem tudom! — mint ahogy azt sem tudom, hogy egy gyerekben mekkora szerepe van az apának, mekkora az anyának, de azt tudom, hogy mind a kettőre, tehát is-is-re szükség van. Az építésigazgatásnak is a különféle célokat együttesen és egyidejűleg kell, egymással összhangban szolgálni, így lehet csak annak eredményéről beszélni, így lehet csak az építésigazgatás társadalmi presztízséről beszélni. Ezek után arról szólok, hogy milyen eszköz az építésigazgatás? Természetesen nem mindegy, hogy az építésigazgatás eszközszerepéről és milyenségéről mely összefüggésben keressük és adjuk meg a választ a különféle kérdésekre. Hiszen többféleképpen közelíthetjük a kérdést, illetve a témát, így például belülről, tehát például az építési vagy az igazgatási szakemberek körében.Hogy belülről közelítve milyen eszköz az építésigazgatás, ezzel én itt most nem foglalkozom. Csak megjegyzem, hogy a konferencián ebben az összefüggésben sokan fejtették ki véleményüket. De a téma megközelíthető e1 . Készült az I. Építésügyi Igazgatási Konferencián tartott előadásom alapján.