Városok Lapja, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-04 / 1. szám

A VÁROSOK LAPJA 1913. január 4. részeténél fogva sokkal közvetlenebbül, sokkal mele­gebben érdeklődik a helyi közügyek iránt. Ennek a hatványozottabb érdeklődésnek a folyománya azután a városi lakosságnak az a közszelleme, mely a város polgárait a közügyek vitelében és ellenőrzésében való aktív részvételre serkenti és a közügyek érdekében való áldozatokra is hajlamosakká és belátókká teszi. A helyes szociálpolitikai érzéknek és ebből folyólag a szociális alkotásoknak is a városi élet az igazi kifejlesztője. Egészen természetes, hogy ott, ahol a legvakítóbb fény és a legsötétebb árny, a nagy gaz­dagság és a koldus szegénység, az erő és az elhagyatott­­ság egymás mellett a legtarkább sokféleségben válta­kozik, tehát az ellentétek a legkirívóbban, a legkiáltób­­ban nyilvánulnak meg: a városban merül fel a leginten­zívebben a szüksége annak, hogy az erőtlent, a gyen­gét, az elhagyatottat intézményesen támogassuk, és se­gítsük oly mértékben és a végből, hogy felvehesse az élet nagy versenyében a küzdelmet. De nem folytatom a város és a városi élet termé­szetének, fontosságának fejtegetését, csak konstatálom, hogy napról-napra erőteljesebb az élet, lobogóbb a ha­ladás vágya és szelleme városainkban. Ám nagyban: akadálya a szabad fejlődésnek, az erőteljes lendületnek a városok elavult szervezeti rendje, mely inkább csak közigazgatási alakulatokat lát a városokban, nem pe­dig lüktető nemzeti életet, melyet szabályozni kell ugyan, de aprólékos bureaucraticus formák nyűgébe szorítani legfontosabb közérdekeink sérelmével egy­értelmű. A városok lázas érdeklődését, odaadó munkaképes­ségét felhasználatlanul hagynunk nem szabad. Köteles­sége tehát kormánynak, törvényhatóságnak, sajtónak, a közélet minden munkájának hathatósan közreműködni annak a célnak elérésére, ho­gy a magyar városok egész­séges szervezeti reform képében mielőbb megkapják azt a keretet, melyben fejlődésük és fellendülésük min­den biztosítékát feltalálják. Ezért sürgős a városi reform, annyira sürgős, hogy a választójog reformja után mindjárt ennek kell következnie. A választójogi törvényjavaslat a városok szempontjából. A városok jövő fejlődésére nézve egyik legfonto­sabb és legnagyobb horderővel bíró törvényjavaslat ke­rült a törvényhozás elé, az országgyűlési képviselők választásáról. A jelenlegi választói jogrendszer mélyre­ható reformját közismert okok teszik szükségessé. A régi, elavult, tarthatatlan választói jog a falu uralmát biztosítja a város fölött. Kis- és nagyközségekben a választójog alapja az úrbéri teleknegyed. A nemzetiségi vármegyék földmivelő lakossága néhány korona föld­adó fizetése mellett választói joggal bir, míg a városok­ban magas adócenzus fizetése biztosítja csak­ a váro­­­sok lakosságának választójogát. A magyar városok ér­dekeinek háttérbe szorulás­a a jelenlegi választójogi rendszer következménye. Ha a magyar parlament ösz­­szetételét vizsgálat alá, vesszük­, rögtön szembetűnővé válik, hogy a társadalmi tagozódás a magyar képviselő­­házban nem jut kifejezésre. A magyar képviselőházból hiányzik a városi polgárságnak, az ipari és kereske­delmi­­ osztályokná­l a nemzetet fenntartó s produktív munkát végző rétegeknek arányos képviselete. A tör­vényhozás legtermészetesebb eloszlása az, ha benne az ország osztálytagozódásának megfelelően minden osz­tály saját számbeli és gazdasági súlya szerint" van kép­viselve. Tudatosan vagy öntudatlanul a magyar tör­vényhozás évtizedeken keresztül arra törekedett, hogy az ipari, kereskedelmi és városi érdekek képviselőit lehetőleg kirekessze a törvényhozásból, s a törvényho­zást az úgynevezett történelmi osztályok számára örök időkre konzerválja. A városok ezen állapot megváltoztatását várják a választójogi törvénytől. A városokra nézve létkérdés, hogy a választójogi törvény olyan legyen, hogy a városi érdekek képviselete tekintélyes számú képviselővel fog­lalhasson helyet a parlamentben. A jövő nagy felada­tainak megoldásánál a városoknak, a városok érdeké­vel összeforrott ipar és kereskedelemnek, a polgári szabadságnak, jólétnek, a kultúrának, a demokráciának és az egész polgári társadalom kifejlődésének­ élet­­feltétele egy becsületes, egyenes, demokratikus választó­jog. S mikor a beterjesztett választójogi törvényjavas­latról megemlékezünk, azt mindenekelőtt és főképpen azon szempontból nézzük: hasznára fog-e válni a vá­rosoknak s az új választójog alapján érvényesülhet-e a nemzeti életben az az óriási erkölcsi, számbeli, gaz­dasági és kulturális erő, mely, a városokban rejlik ? A mostani választójog alapján összeírt választók száma 1.069,480. Az új választójogi tervezet szerint, a választók száma lesz 1.868,172. A választók számá­nak gyarapodása tehát 799,232. A jelenlegi és a jövő választók társadalmi és gaz­dasági hovatartozandóságára nézve a következő ada­tok szolgálnak:­­ A jelenlegi választók közül 682,884 tartozott az őstermeléshez, azaz a választók 63,86/6-a. Jövőben 1.091,199 lesz az őstermelő, a választók 59,8%-a. Esze­rint az őstermeléshez tartozó választók 7 sázalékos arányszáma néggyel csökken. Az eddigi választók kö­zül 247,973 tartozott az ipar, kereskedelem és közle­kedés körébe a választók 23,2°/o-a, a jövőben 565,770 ezen foglalkozáshoz tartozó választó lesz, a választók 29.9°/o-a, így tehát ezen foglalkozás körébe tartozók százalékos aránya 4.7-el növekedik. A jelenlegi választók közül 100,348 tartozott a köz­­szolgálat és szabadfoglalkozás körébe, a választók 9.46/o-a, a jövőben 136,720. lesz az ezen csoportba tar­tozó választók száma, a választók 7.26­0-a. Egyéb fog­lalkozású volt az eddigi választók között 38,275, a jövő­ben lesz 58,146. A statisztikai adatok szerint: az ős­termeléssel foglalkozóknál 59.8°/o, az ipar, kereskede­lem, közlekedéssel foglalkozóknál 128.1 °/o, a közszol­gálatban állóknál 36.2o/o, az egyéb foglalkozásúaknál 51.9°/o-al, az összes választók számánál pedig 74.7o/o-al emelkedik a választók száma. A legelső, ami feltűnik ezen statisztikában, az, hogy a választók számának legnagyobb o/o-os emelkedése az ipar, kereskedelem, bányászat és közlekedés körébe tartozóknál mutatkozik. Amennyiben az ipar, kereskedelem és közlekedés körébe tartozó alkalmazottak legtöbbje a városokban lakik, ez a városok lakosságából a választók számának a többihez képest nagy arányú szaporodását jelentené. Ámde helyes képet csak úgy nyerünk az új választójogi törvényjavaslat következményeiről, ha egyrészt a vá­lasztójoggal felruházottak számát a népesség összesé­gével, illetve a választójogos kort elért férfiak számát

Next