Városok Lapja, 1916 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-01 / 1. szám

1916. január 1. VÁROSOK LAPJA közönség ízlésének meg nem felelt és melyen kárral kellett túladni. L­iszt, burgonya elromlott és az érte fizetett pénz elveszett. Hogy mily deficittel járt a la­kosság ellátása, az egyik-másik városban csakis a há­ború vég­én fog kiderülni. De az élelmezési akción kívül még más téren is megérezték a városok a háború hatását. A városok­ üzemei, vízvezeték, légszesz, villamos világítás és vas­utak, a­­kőszén, olaj drágasága és a költségek nagyobbo­dása folytán­­nem hoztak jövedelmet és a rendes praeli­­minált nyereséget nem bírták beszállítani. Az ebből származott deficit egyik-másik városban százezrekre rúg és megint függőkölcsön útján volt fedezendő. A katona-beszállásolási költségek szintén nagy ter­het rónak a városokra és némelyikben szintén­­száz­­ezrekre rúgnak. Béke idejében ezen teher még eltűrhető, amennyiben a beszáll­ásolási kötelesség csakis egy bizo­nyos időre van korlátolva. A háborúban ezen korlátolás nincsen. Azon városok, melyek a polgárságot meg akar­ták kímélni a beszállásolás kellemetlenségeitől, ezen ki­adás által érzékenyen sujtattak, és esetenként relatív túl nagy összegeket kénytelenek ráfizetni. Egyik-másik városnak e költségek fedezésére máris egynegyed mil­lió függőkölcsönt kellett felvennie, őszintén mondva, mi nem vagyunk barátjai­ annak, hogy a városok mindjárt állami segély után kívánkoz­nak. Ha valamelyik város súlyt fektet rá, hogy utcái szépen legyenek burkolva és világítva, ám viselje ennek költségeit. Mert igazságtalan követelés volna, hogy oly kiadáshoz, mely a városok saját érdekeit szolgálja, já­ruljon hozzá adófilléreivel a falusi lakó is, aki sötét­ségben és sárban gázol. M­ég arról sem tehet az állam, ha a városi üzemek nem hoznak jövedelmet vagy defi­cittel záródnak. Annak tudatában voltunk, és kellett lennünk, hogy a háború nagy áldozatokkal fog járni és hogy nemcsak az állami, hanem még külön a városi háztartás is nagyobb terheket fog róni a városi lakos­ságra. Más azonban a beszállásolási költség.. Ez nem speciális városi érdek. Ilyen kiadás direkte összefüggés­ben van a többi hadi kiadással és hozzá tartozik, mint akár a katona élelmezése vagy ruházása. Ha ezen költ­ségek viselését nem­­követelheti jogosan az állam azon városoktól, ahol helyőrség van, akkor épp oly kevéssé követelheti a beszállásolás költségeit. Nézetünk szerint ezen kiadások a városoknak tehát feltétlenül meg vol­nának térítendők és azt hiszszük, hogy a miniszer a városok e nemű­ kérések ellen el sem zárkózhatnék. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a kormány más téren nyújt a városoknak segélyt, ame­lyen talán kevésbé volna morális kötelessége, így p. o. a pénzügyminiszer felhatalmaztatott a városoknak alkalmazottjai segélyezésére 5 milliót folyósítani. Vég­tére az állam mondhatta volna: Én nem tehetek sem a háborúról, sem a drágaságról. Úgy, amint az állam segélyezi az ő tisztviselőit, úgy tessék a városoknak gondoskodni az ő alkalmazottjairól. Az állam által nyúj­tandó segélynek méltányosságát tehát letagadni nem lehet. Várjon az egyes városokra e címen esendő se­gély teljesen kompenzálni fogja-e a városoknak más, a háború által okozott kiadásait, mint p. o. a beszállá­­solási költségeket, erre, amíg az egyes segély összeget nem tudjuk, másrészt, amíg a kiadások le nem zárultak, végleges választ adni nem bírunk. Különben a pénzügym­­iniszernek még vann­ak m­ás forrásai is a városok támogatására, így tudomásunk szerint az új jövedelem (hadi) adóból a városok szintén részesítendők, sőt a minister felhatalmaztatott, hogy ebből a városoknak előleget is folyósítson. Ezen adóból az eddigi adatok szeri­nt 20 milliónál nagyobb összeg fog befolyni. Előleg folyósításáról eddig még nem hal­lottunk, pedig a városoknak hadisegélyezés céljaira már volt elég kiadásuk.­­ A háború vége egyelőre még be sem látható és a városoknak már eddig is — amint az előbbiekben kifejtettük — függő kölcsönöket kellett kötniük, illetve a már fenállókat szaporítani kellett. Dacára annak, hogy a háború még folyik, az illetékes körök mégis már kezdenek foglalkozni ama problémával, hogy miképpen kell majd a háború által okozott költségeket fedezni. Nagy, újabb, egyenes adókról van szó, fogyasztási adók és mindenféle monopóliumok behozataláról. Nézetünk szerint, úgy, amint már mostan gondol­nak az állami háztartás egyensúlyban tartására, illetve foglalkoznak az erre irányuló eszközökkel és tervek­kel, úgy már ideje volna, hogy a városok szintén fog­lalkozzanak az őket illető kérdések megoldásával. Nem szenved kétséget, hogy függő adósságokkal örökké ope­rálni nem lehet, hogy a városoknak nagy kölcsönökre lesz szükségük és hogy a hiányok, a fokozódott kiadá­sok és a kamatok fedezésére módot kell találni. Úgy, amint az állam minden eshetőséggel számol és a pénz­intézeti központ felállítása által a bekövetkező pénz­ügyi helyzetet akarja­­könnyíteni, úgy a városoknak is kötelességük volna bölcs előrelátás útján az utat meg­nyitni, hogy a zavarokat elkerülhessék. Egy város egy­maga nem tehet semmit. Itt az összességnek kell együtt­működnie. Ideje volna, hogy a városok kongresszusa, vagy legalább is annak pénz- és hitelügyi albizottsága kezdje meg a jövőre való gondoskodás munkáját. Mert óriási a feladat, nagyok lesznek a terhek. Ezzel számo­l­nunk kell!­ tt jövő programmja. Irta: Lukács Ödön. A világháború rettentő küzdelmei alatt már másod­szor köszönt be hozzánk a háborús évforduló. Odaidünn még dúl a harc, a nemzeti tragédiák legizgatóbb jelenetei folynak le szemeink előtt, az új esztendő már a békésebb szellemet plántálja be a népek szívébe, s a megértés hangulatát kelti fel az emberekben. Az évforduló alkal­mas arra, hogy a reánk következő békésebb idő fel­vetődő problémáival foglalkozzunk,, hogy az európai pusztító vihar romjain elgondolkozzunk, tanulságait le­vonják, s köztevékenységünk jövő irányát és programm­­­ját már előre megvitatás tárgyává tegyük. A háború tapasztalatai nyilvánvalóvá teszik, hogy annak sikeres megvivásához s ilykép a nemzeti önállóság a nemzeti fejlődés biztosításához, edzett egészséges kul­turáli­s nemzeti eszmények által hevített emberanyag, előre­haladott kultúra, technikai és gazdasági felkészült­ség szükséges. Nekünk magyaroknak, akik útjában állunk Orosz­ország hódító politikájának, akiknek csak a testén keresz­tül juthat uralomra a szlávság felszabadítás­ának köpenyébe burkolt orosz orthodox despotizmus, nekünk különösen fel kell minden időben készülve lennünk, hogy a nagy megpróbáltatások idején elégteleneknek ne talál­tassunk. Legfőbb nemzeti feladatunk tehát defensív pozíciónk biztosítása lehet. Biztosítanunk kell, hogy a jövőben hasonló veszedelem ne érjen bennünket. E végből kül- 427

Next