Városok Lapja, 1916 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-01 / 1. szám
1916. január 1. VÁROSOK LAPJA közönség ízlésének meg nem felelt és melyen kárral kellett túladni. Liszt, burgonya elromlott és az érte fizetett pénz elveszett. Hogy mily deficittel járt a lakosság ellátása, az egyik-másik városban csakis a háború végén fog kiderülni. De az élelmezési akción kívül még más téren is megérezték a városok a háború hatását. A városok üzemei, vízvezeték, légszesz, villamos világítás és vasutak, akőszén, olaj drágasága és a költségek nagyobbodása folytánnem hoztak jövedelmet és a rendes praeliminált nyereséget nem bírták beszállítani. Az ebből származott deficit egyik-másik városban százezrekre rúg és megint függőkölcsön útján volt fedezendő. A katona-beszállásolási költségek szintén nagy terhet rónak a városokra és némelyikben szinténszázezrekre rúgnak. Béke idejében ezen teher még eltűrhető, amennyiben a beszállásolási kötelesség csakis egy bizonyos időre van korlátolva. A háborúban ezen korlátolás nincsen. Azon városok, melyek a polgárságot meg akarták kímélni a beszállásolás kellemetlenségeitől, ezen kiadás által érzékenyen sujtattak, és esetenként relatív túl nagy összegeket kénytelenek ráfizetni. Egyik-másik városnak e költségek fedezésére máris egynegyed millió függőkölcsönt kellett felvennie, őszintén mondva, mi nem vagyunk barátjai annak, hogy a városok mindjárt állami segély után kívánkoznak. Ha valamelyik város súlyt fektet rá, hogy utcái szépen legyenek burkolva és világítva, ám viselje ennek költségeit. Mert igazságtalan követelés volna, hogy oly kiadáshoz, mely a városok saját érdekeit szolgálja, járuljon hozzá adófilléreivel a falusi lakó is, aki sötétségben és sárban gázol. Még arról sem tehet az állam, ha a városi üzemek nem hoznak jövedelmet vagy deficittel záródnak. Annak tudatában voltunk, és kellett lennünk, hogy a háború nagy áldozatokkal fog járni és hogy nemcsak az állami, hanem még külön a városi háztartás is nagyobb terheket fog róni a városi lakosságra. Más azonban a beszállásolási költség.. Ez nem speciális városi érdek. Ilyen kiadás direkte összefüggésben van a többi hadi kiadással és hozzá tartozik, mint akár a katona élelmezése vagy ruházása. Ha ezen költségek viselését nemkövetelheti jogosan az állam azon városoktól, ahol helyőrség van, akkor épp oly kevéssé követelheti a beszállásolás költségeit. Nézetünk szerint ezen kiadások a városoknak tehát feltétlenül meg volnának térítendők és azt hiszszük, hogy a miniszer a városok e nemű kérések ellen el sem zárkózhatnék. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a kormány más téren nyújt a városoknak segélyt, amelyen talán kevésbé volna morális kötelessége, így p. o. a pénzügyminiszer felhatalmaztatott a városoknak alkalmazottjai segélyezésére 5 milliót folyósítani. Végtére az állam mondhatta volna: Én nem tehetek sem a háborúról, sem a drágaságról. Úgy, amint az állam segélyezi az ő tisztviselőit, úgy tessék a városoknak gondoskodni az ő alkalmazottjairól. Az állam által nyújtandó segélynek méltányosságát tehát letagadni nem lehet. Várjon az egyes városokra e címen esendő segély teljesen kompenzálni fogja-e a városoknak más, a háború által okozott kiadásait, mint p. o. a beszállásolási költségeket, erre, amíg az egyes segély összeget nem tudjuk, másrészt, amíg a kiadások le nem zárultak, végleges választ adni nem bírunk. Különben a pénzügyminiszernek még vannak más forrásai is a városok támogatására, így tudomásunk szerint az új jövedelem (hadi) adóból a városok szintén részesítendők, sőt a minister felhatalmaztatott, hogy ebből a városoknak előleget is folyósítson. Ezen adóból az eddigi adatok szerint 20 milliónál nagyobb összeg fog befolyni. Előleg folyósításáról eddig még nem hallottunk, pedig a városoknak hadisegélyezés céljaira már volt elég kiadásuk. A háború vége egyelőre még be sem látható és a városoknak már eddig is — amint az előbbiekben kifejtettük — függő kölcsönöket kellett kötniük, illetve a már fenállókat szaporítani kellett. Dacára annak, hogy a háború még folyik, az illetékes körök mégis már kezdenek foglalkozni ama problémával, hogy miképpen kell majd a háború által okozott költségeket fedezni. Nagy, újabb, egyenes adókról van szó, fogyasztási adók és mindenféle monopóliumok behozataláról. Nézetünk szerint, úgy, amint már mostan gondolnak az állami háztartás egyensúlyban tartására, illetve foglalkoznak az erre irányuló eszközökkel és tervekkel, úgy már ideje volna, hogy a városok szintén foglalkozzanak az őket illető kérdések megoldásával. Nem szenved kétséget, hogy függő adósságokkal örökké operálni nem lehet, hogy a városoknak nagy kölcsönökre lesz szükségük és hogy a hiányok, a fokozódott kiadások és a kamatok fedezésére módot kell találni. Úgy, amint az állam minden eshetőséggel számol és a pénzintézeti központ felállítása által a bekövetkező pénzügyi helyzetet akarjakönnyíteni, úgy a városoknak is kötelességük volna bölcs előrelátás útján az utat megnyitni, hogy a zavarokat elkerülhessék. Egy város egymaga nem tehet semmit. Itt az összességnek kell együttműködnie. Ideje volna, hogy a városok kongresszusa, vagy legalább is annak pénz- és hitelügyi albizottsága kezdje meg a jövőre való gondoskodás munkáját. Mert óriási a feladat, nagyok lesznek a terhek. Ezzel számolnunk kell! tt jövő programmja. Irta: Lukács Ödön. A világháború rettentő küzdelmei alatt már másodszor köszönt be hozzánk a háborús évforduló. Odaidünn még dúl a harc, a nemzeti tragédiák legizgatóbb jelenetei folynak le szemeink előtt, az új esztendő már a békésebb szellemet plántálja be a népek szívébe, s a megértés hangulatát kelti fel az emberekben. Az évforduló alkalmas arra, hogy a reánk következő békésebb idő felvetődő problémáival foglalkozzunk,, hogy az európai pusztító vihar romjain elgondolkozzunk, tanulságait levonják, s köztevékenységünk jövő irányát és programmját már előre megvitatás tárgyává tegyük. A háború tapasztalatai nyilvánvalóvá teszik, hogy annak sikeres megvivásához s ilykép a nemzeti önállóság a nemzeti fejlődés biztosításához, edzett egészséges kulturális nemzeti eszmények által hevített emberanyag, előrehaladott kultúra, technikai és gazdasági felkészültség szükséges. Nekünk magyaroknak, akik útjában állunk Oroszország hódító politikájának, akiknek csak a testén keresztül juthat uralomra a szlávság felszabadításának köpenyébe burkolt orosz orthodox despotizmus, nekünk különösen fel kell minden időben készülve lennünk, hogy a nagy megpróbáltatások idején elégteleneknek ne találtassunk. Legfőbb nemzeti feladatunk tehát defensív pozíciónk biztosítása lehet. Biztosítanunk kell, hogy a jövőben hasonló veszedelem ne érjen bennünket. E végből kül- 427