Városok Lapja, 1924 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1924-09-15 / 18-19. szám
134 VÁROSOK LAPJA 1924. szeptember 15. semhogy beruházási célokra felhasználhatók volnának, másrészt pedig oly terhes feltételűek, amiket az elgyengült magyar gazdasági élet el nem bír. Angliában mozgalom indult meg, amit az angol kormány is támogat, hogy az angol tőkének nem szabad semmiféle külföldi vállalatba bocsátkoznia, nehogy az anyaországtól és gyarmataitól elvonják ezáltal a szükséges forgótőkét. Szükséges a községi hitelügy organizációja, mert az helytelen állapot, hogy a városok magukra hagyatva a legnagyobb versenyt fejtsék ki s akaratlanul is rontsák egymás hitelét, a hitelt nyújtó pénzintézetek licitációt tartsanak lefelé és kiválogassák azokat a városokat, amelyek szorultságukban a legterhesebb feltételeket is elfogadják. Pedig a hitel szempontjából azt mondhatjuk: minden városunk egyforma. Még egy várost sem láttunk, mely fizetésképtelen lett volna, pénzintézeteket azonban igen. Budapest esete ide nem sorolható, mert a külföldi kölcsönök visszafizetésének az elhalasztását a rendkívüli viszonyok indokolják. Miután a városok csak a belügyminiszter jóváhagyásával vehetnek fel kölcsönt, a belügyminiszter pedig előzőleg megvizsgálja a programmot, melynek végrehajtására a kölcsönt fel akarják venni, sőt ezekben a kérdésekben mindenkor meghallgatja a pénzügyminisztert is, ezért a városainknál megvan az ellenőrzésnek az a módja, hogy egy város sem vehessen fel a maga vagyoni és a lakosság adófizető képességét meghaladó kölcsönt. A kölcsönért a város nemcsak összes vagyonával felelős, de még a kölcsönről szóló okiratba rendszerint felvétetik egy olyan klauzula is, hogy amennyiben a város vagyonának a jövedelme a kölcsön törlesztésére nem elégséges, kötelezi magát a város, hogy mindenkor annyi városi adót vet ki a lakosságra, amennyi a kölcsön törlesztéséhez szükséges. Ilyen elővigyázatosság és garancia mellett elmondható, hogy a városi kölcsön a lehető legbiztosabb befektetés. A városok hitelügyének a centralizációjára az első lépés már megtétetett azáltal, hogy a Városok Kongresszusának az állandó bizottsága elhatározta a Magyar Városok Gazdasági Központjának a megalakítását részvénytársasági alapon. Ennek a központnak a városok időközönként bejelentenék a hitelszükségleteiket. Ez azután a külföldi pénzpiaccal összeköttetésben levő pénzügyi szakemberek segítségével felkeresnék a legmegfelelőbb pénzforrást, lefolytatnák a tárgyalást az érdekelt városok képviseletében és amikor a feltételekben megállapodtak, az egyes városok meghoznák határozatukat a kölcsön felvétele dolgában. Ez volna a városi hitelügy központosításának a legkezdetlegesebb formája. A Városok Gazdasági Központja már alakulófélben is megkereste a városokat, hogy kölcsönszükségleteiket jelentsék be, valamint azt is, hogy a kölcsönt mily beruházásokra kívánják fordítani. Eddig 22 város adatai érkeztek be s ezekből az tűnik ki, hogy a 22 városnak mintegy 1200 milliárd koronára volna szüksége, amelyet hasznos befektetésekre (villanytelep, gázgyár, vízvezeték, csatornázás fejlesztésére, utak és lakásépítés és egyéb üzemek létesítésére, illetve rendbehozására kívánnak fordítani. A külföldi tőkével megindítandó tárgyalások szempontjából szükséges, hogy a Magyar Városok Gazdasági Központja R-t. mint olyan centrális szerv reprezentálódjék, amely az összes, a kebelébe tartozó városok összhiteligényét, mint önálló komplexumot és mint részeiben egymástól elválaszthatatlan üzletet proponálja. A V. G. K. R.-t. kebelébe tartozó összes városoknak tehát egy olyan reverzálist kell a G. K.-nak adniok, amely ugyan az egymásért való materiális garanciát kizárja, de amely kötelezettséget vállal a G. K.-tal szemben az iránt, hogy egyénileg nem fog a külföldön sehol se hitelt keresni (ami egyedenként amúgy is teljesen reménytelen vállalkozás) és nem fogja a G. K. által inaugurált és rövid időn belül befejezést nyerő tárgyalásokat esetleges kiválásával zavarni. Szükség van erre azért is, mert különben a külföldi tőkeérdekeltség próbaképpen szelektálni fogja a hitelt kereső városokat és csak egy-két olyannal fogja a tárgyalásokat megkezdeni, amelyek a kölcsön szempontjából a tőke részére a legjobb üzleti chance-ot mutatják. A kooperációba, amelybe a városok éppen a G. K. útján mennének bele, meg van az az óriási előnye, hogy ezt a széthúzott és egyénenként való, tehát hosszú ideig tartó és nagy költségekkel járó tárgyalásokat megrövidíti, olcsóbbá teszi és az elvi döntés után úgyszólván biztos eredményűvé segíti. A magyar városok szolidáris fellépése a kölcsönügyben lehetővé teszi a kisebb városok kölcsönhöz való juttatását anélkül, hogy a nagyobb városok megrövidülnének. A városok részéről beszolgáltatandó adatok a következők: 1. A város helyrajzi viszonyai: terület, lakosság, saját földbirtok stb. 2. A meglévő közüzemek utolsó mérlegei. 3. A város utolsó költségvetése. 4. Eddigi külföldi kölcsönei, amelyeket az új kölcsön felvételekor konvertálni ajánlunk, úgyhogy a tartozásokkal több volna az újonnan felveendő kölcsön. 5. A tervbevett beruházások megnevezése, nevezetesen: vízvezeték, csatornázás, utak, épületek, villany, gáz stb. A külföldi kölcsönt ajánlóknál azzal a nehézséggel kell számolni, hogy egy oly pénzcsoport, mely a városi kölcsönök nyújtására hajlandó, nem vállalkozik arra, hogy minden várossal külön-külön szerződjön kisebb összegű kölcsönökre vonatkozólag, hanem azt kívánja, hogy vagy az állam nyújtson garanciát a városokért, vagy pedig egy nagy hazai pénzintézet és ez ossza fel a kölcsönt a városok között, amelyek pro rata felelősek a felvett kölcsönért s viszont ez gondoskodjék a törlesztések pontos összegyűjtéséről s a külföldi hitelezőkhöz juttatásáról. Erre a szerepre a m. kir. postatakarékpénztárt tartanák legalkalmasabbnak, amely természetesen megfelelő törvényhozási felhatalmazással jönne segítségére a városoknak a külföldi kölcsön felvételében, mérsékelt jutalék ellenében. Ez azonban csak átmeneti állapotnak volna tekintendő. A városi hitelügy végleges centralizációjául legmegfelelőbb volna az állam és a városok alaptőkéjével létesítendő bankszervezet, mely belga mintára egységes típusú városi kötelezőket bocsájtana ki. A Brüsszelben még 1860. évben állami támogatással alapított Société de Credit Communal szervezete szerint ugyanis a belga városok ettől az intézettől hitelt vehetnek igénybe oly módon, hogy a kölcsön folyósítása alkalmával a tulajdonképpeni kölcsönigényt 5°/o-kal meghaladó kölcsönt tartoznak felvenni, mely 5°/o-os többlet az intézet tartaléktőkéjét képezi s az intézet részvényeibe fektetendő. Ily módon minden város, mely kölcsönt vesz fel, az intézet részvényesévé válik s nyereségében is osztozik. A városok kötelezvényeinek a fedezete mellett azután az intézet kötvényeket bocsát ki. Ennek a belga banknak a mintájára létesítendő magyar intézet lehetővé tenné oly központi kötelezvény kibocsájtását, mely versenyképessé válik és bonitásra vetekedik a pénzpiac legjobb papírjaival. Az intézet eredeti alaptőkéjén kívül mindig a községi kötvény forgalmának megfelelő nagyságú alaptőke felett rendelkeznek. Az intézet nyeresége adódnék abból a különbözetből, ami mutatkozik akkor, ha a kibocsájtott községi kötvények kamatlába bizonyos kvótával alacsonyabb lenne az engedélyezett kölcsön kamatlábánál s az eleinte szedendő adminisztrácionális költségek fejében fizetendő annuitás részből. Az államnak biztosítania kellene az óvadékképességet, a pupillaritást, továbbá az adó- és illetékmentességet. Az állam hozzájárulása az alaptőkéhez nem igényel készpénzt, hanem csak a törvényben fedezetül kijelölt értékpapírt. Ennek, mint letétnek az elhelyezése, az állam részéről nagy áldozatba nem kerülne. Az állam hozzájárulása azért szükséges, hogy ezáltal a városok ne legyenek ráutalva pénzcsoportokra, mert ezek nyerészkedési célzata nem volna kizárható , mert a városok mai helyzetük mellett az egész alaptőkét nem állíthatják elő. Ily támogatással alapított intézet emissziói részére meg lehetne nyitni az alapítványi pénzeket, az árvapénzeket, a biztosító társaságok és városok alapjait. A városok kötelezőinél megvan a záloglevél minden attribútuma, vagyis a publicitás (a városok háztartása a legteljesebb nyilvánossággal bír), továbbá, hogy a fedezet, illetve zálogtárgy elmúlásnak kitéve nincs, amennyiben a városok, mint jogi személyek legalább is a kölcsönök törlesztési idejéhez képest örökéletűek. Ezt a törvényhozási aktust ki kellene még egészíteni a községi takarékpénztárak létesítésére vonatkozó rendelkezésekkel olyformán, hogy a városoknak ez a kötvénykibocsájtó bankja egyúttal a községi takarékpénztárak központjául is szolgálna, amely községi takarékpénztárak egyenként az illető városok helyi vonatkozású pénzügyi érdekeiknek, együttvéve pedig a városi hitelügyek centralizációjának tennének hasznos szolgálatot. Nyíregyháza ünnepe. A mindennapi robotos munkát egy pillanatra háttérbe szorította a visszaemlékezés és a hála ünnepe, amit Nyíregyháza város az örökváltság százéves évfordulója alkalmából harmincnál több város barátságos részvétele mellett ült. Nyíregyháza városa a múltját ünnepelte, a városok pedig a jelenét, ami a város polgárságának egyetértő, szívós munkásságáról, teremtő erejéről és kultúrérzékéről tanúskodik, de a jövőjét is, ami hatalmas arányokban most bontakozik ki a szabolcsi síkságon. Az ünnepséget a kormány, a városok és megyei hatóságok, valamint a tudomány, művészet, ipar, kereskedelem és mezőgazdaság képviselőinek megjelenése valóságos országos jellegűvé tette, az a szellem pedig, ami az ünnepségen különböző