Városok Lapja, 1930 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1930-03-15 / 6. szám

158 Városok Lapja 1930. március 15 Állami hozzájárulás a nagykanizsai útépítéshez. Zalamegye th. bizottsága még a múlt év májusában jóváhagyta Nagykanizsa város képviselőtestületének azt a határozatát, melyben a város a pécs—varasdi állami közút nagykanizsai átkelési szakaszának átépítésére 288.800 pengő állami hozzájárulást kér. A felterjesztésre most érkezett meg a kereskedelmi miniszter válasza a vármegyéhez. A miniszter leiratában közli, hogy miután az időközben megtartott versenytárgyalás eredménye alapján az útépítésre előirányzott összeg lényegesen csökkent, a csökkentett építési költségek figye­lembevétele mellett hajlandó a város polgármesterével a minisz­tériumban lefolyt tárgyalások eredményeképpen a 175.000 pengő építési költség 85%-a, kereken 149.000 pengő tőke után fizetendő annuitást a városnak megtéríteni mindenkor abban az időben, amikor a városnak a vállalattal szemben a törlesztési részlete esedékes. A város további kérelmét illetően, hogy a miniszter a megépített burkolat további fenntartására nézve újabb szerződést kössön, közli, hogy e tekintetben a döntést a burkolat jótállási idejének lejárata után fogja meghozni a város által annak idején teendő újabb felterjesztés alapján. Végül a miniszter a vármegye útján felszólítja Nagykanizsát, hogy a vállalkozóval meg­kötött szerződést a törlesztési tervezettel együtt haladéktalanul terjessze fel. KÖZMŰVELŐDÉS Esztergom 25 holdat adott a szaléziánusoknak. A katolikus patronázs-egyesület Esztergom városban fiúnevelő otthont tart fenn, melyet a szaléziánus atyák vezetnek. Az intézet működése áldásos, mert 350—400 főnyi elhagyott vagy gondozásra beutalt gyermek nyer ott elhelyezést. Az intézet most polgári iskola létesítését határozta el s ennek céljára területet kért a várostól. A város 25 holdat e célból méltányos vételáron el is adott azzal a feltétellel, hogy a polgári iskola hat év alatt felépüljön, a többi terület pedig a gazdálkodás gyakorlati bemutatására használ­tassák fel. Szentendre festői a Nemzeti Szalonban. Szentendre, ez a dunaparti város, hangulatában és festői beállításában nem sokban különbözik a nagynémet Rajna partján felsorakozott antik, gótikus városoktól, így azután szinte természetes, hogy Nagy­bánya, Kecskemét és Szolnok művésztelepei után több festő, fiatal erők a magyar művészet terén, ezt a várost választotta tanyának. A Nemzeti Szalon most megnyílt kiállításán, végig a termeken, ezek a szentendrei piktorok vonulnak fel, igazán tehet­séges és értékes képekkel. A műkritika a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a kiállításról, amelyen Jeges Ernő, Bánáthy-Sverák, Bánovszky Miklós, Pajzs Goebel Jenő, Apáti—Abrakovics Béla, B. Wellisch Margit, Onódy Béla, Vörös Géza, Pándy Lajos, Sándorné Grósz Mária, Hollós Eszter, Modok Mária, Barcsay Jenő és Ferenczy Károly képei szerepelnek. Pécs újabb áldozatokat hoz az egyetemért. A város februári közgyűlésén általános érdeklődés közepette foglalkoztak az egyetem további fejlesztésével. Makay István polgármesterhelyettes bejelen­tette, hogy a város az összes létesítendő beruházások 25 százalékát vállalja. A legsürgősebb a jogi és filozófiai fakultások jobb elhelye­zése. A jogi karnak a mostani 12 helyiség helyett 25, a bölcsészeti karnak a mai 26 kis szoba mellett még 26 helyiségre van szükség. A két fakultás részére emelendő új épület 780.000 pengőbe, a kitelepítendő 5 orvosi intézet elhelyezése 1.090.000 pengőbe kerül. Javasolja, hogy sürgős építkezésre a város most 600.000 pengőt előlegezzen, amit kölcsönből fedez és később beszámít a felajánlott 25 százalékos támogatásba. A bejelentés után Weszely Ödön dr. egyetemi rektor szólalt fel. Mint az Erzsébet-tudományegyetem rektora, mondotta, a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt a javas­latot. Örvendetes ez a javaslat azért, mert ezzel Pécs városa rálépett arra az útra, mely nemcsak az egyetemnek, hanem magá­nak Pécs városának továbbfejlesztéséhez is vezet. Örvendetes ez a javaslat azért is, mert jele annak, hogy Pécs város közönsége jól tudja, milyen értéket jelent számára az egyetem a maga 1375 hallgatójával, klinikáival, tudományos intézeteivel, tanáraival, orvosaival s nagyszámú segédszemélyzetével. S örvendetes végül ez a javaslat azért, mert ezzel Pécs város az egyetemét végleg ide láncolhatja. Amikor 1923-ban, a szerb megszállás után a kormány az egyetemet idehelyezte, ez az elhelyezés csak ideiglenes volt. Sajnos, az ideiglenesség mind a mai napig tart, holott az ittműködés megkezdése óta az egyetem hallgatósága, valamint egész forgalma óriási mértékben, szinte váratlan módon meg­növekedett. Pécs városa tudatában van annak, hogy mit jelent számára az egyetemi ifjúság s örömmel látja falai között ezt a nagy hallgatóságot. Azonban meg kell adni ennek a hallgatóságnak a lehetőséget arra, hogy az előadásokat hallgathassa, mert hiszen lehetetlen, hogy 200-an szorongjanak oly teremben, mely csak 50 hallgató befogadására alkalmas. Örülnünk kell, hogy az ifjúság ily nagy számmal keresi fel a pécsi egyetemet s örülnünk kell, hogy a betegek bizalma a pécsi klinikák felé fordul s nemcsak Pécs, hanem a vidék is oly nagy számmal keres gyógyulást a pécsi orvosi intézetekben. Hiszen a lefolyt tanévben a pécsi klinikákon 11.150 beteg fordult meg. Ezek az adatok mutatják, hogy azt az ideiglenes állapotot, mely talán megfelelt még a pécsi egyetem idehelyezésekor, bár akkor is csak nagy nehézséggel tudta hivatását teljesíteni, ma már egyáltalán nem lehet fenntartani. A most benyújtott javaslat mutatja, hogy a magyar Heidelberg is tudja, mivel kötheti ide az egyetemet s mi, egyetemi tanárok, tisztelettel hajtjuk meg zászlónkat Pécs város közönségének áldozatkészsége előtt. Hálás köszönet illeti Pécs város vezetőit s Pécs város tanácsát, mely ezt a javaslatot ide terjesztette. Midőn az egyetem nevében köszönetet mondok, kérem a közgyűlést, hogy ezt a javaslatot elfogadni méltóztassék, mert az egyetem továbbfejlesztése jelenti Pécs város továbbfejlesztését s az egyetem felvirágzása egyúttal Pécs felvirágzását is. A lelkes tapssal fogadott beszéd után Borsy Jenő hangsúlyozta, hogy Pécs bár szegény város, nem most lép a tettek terére, hanem eddig is mérhetetlen sokat áldozott az egyetemért, Pécs azonban nem tehet arról, hogy a kormány a szegedi és debreceni egyetemekre oly sok pénzt fordít. Elfogadja a javaslatot, de kéri a polgármestert, hogy a többi sínylődő pécsi iskola ügyét is mielőtt segítsék jobb sorsra, a hiányzó elemi iskolákat, a kereskedelmi iskolát, a reáliskolát és főkép a tanító­képzőt. Esztergályos János örömmel köszönti a javaslatot és azt elfogadja. Ezután a közgyűlés a polgármesteri javaslatot egy­hangúlag elfogadta. Új evangélikus elemi iskolát építenek Sopronban. A soproni evangélikus konvent elhatározta, hogy új épületet emel nép­iskolája számára. Sopron városa erre a célra mintegy 80.000 pengő segélyt helyezett kilátásba. A belügyminiszter most értesítette a város vezetőségét, hogy a segélyt elvben engedélyezi, végérvé­nyesen azonban csak akkor dönt ebben a kérdésben, ha a város beszámol az ezt illető fedezetről. Memorandumok a vidéki színészet és a debreceni színház válságáról. Debrecen város közművelődési bizottsága még meg­alakuló ülésén külön albizottságot küldött ki azzal, hogy úgy az általános színházválság, valamint speciálisan a helyi Csokonai­­színház válságának megoldása tekintetében készítsen javaslatot, amelyet aztán a közművelődési bizottság útján a törvényhatósági bizottság elé terjesztenek. A színházi albizottság a vidéki színészet általános válságának megoldására vonatkozó memorandum el­készítésére Csűrös Ferenc dr. közművelődési tanácsnokot, a Csokonai-színház válságával foglalkozó memorandum kidolgo­zására pedig Kolosváry-Borcsa Mihály bizottsági tagot kérte fel. Az albizottság március 7-iki ülésén Csűrös Ferenc dr. tanácsnok terjesztette elő elsőnek a vidéki színészet általános válságáról szóló memorandumot, amely tulajdonképpen a kormányhatósághoz intézendő felirat. Ennek a memorandumnak a lényege az, hogy Debrecen város országos akciót indít abból a célból, hogy a színházi, rádió- és moziügyeket — amelyek jelenleg három minisztérium , a kultuszminisztérium, belügyminisztérium és a kereskedelmügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak — egyetlen minisztérium, a kultuszminisztérium hatáskörébe utalják, hogy a vidéki színészetet a mozi és a rádió felhasználásával segítsék. Ha ez bármilyen ok miatt nem volna lehetséges, akkor országos színházsegítő alap létesítését javasolja, amelynek a céljára csekély százalékkal meg­adóztatnák a mozi és a rádió jövedelmét is. Ebből az alapból támogatnák aztán a vidéki színházakat. Az albizottság a köz­­művelődési tanácsnok javaslatát egyhangúan elfogadta. A Csokonai-színház kérdéséről terjesztett elő ezután Kolos­váry-Borcsa Mihály részletes, statisztikai adatokkal megalapozott memorandumot. Rámutatott arra, hogy a Csokonai-színház tíz év óta állandóan válságos helyzetben van, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz év alatt Debrecen város több, mint 300.000 pengőt fordított a Csokonai-színház szubvencionálására. Szerinte a színház támogatására a következő intézkedések szükségesek: 1. A város lehetőséghez képest biztosítsa az ezidőszerint megajánlott szub­venciót. 2. A törvényhatósági bizottság indítson mozgalmat a többi egyetemi várossal karöltve, hogy színházaik rendszeres állami támogatásban részesüljenek. 3. A mozik vigalmi adója részben vagy egészben fordíttassék a színház megsegítésére. 4. A rádió igen nagy jövedelméből egy bizonyos szerény százalék fordíttassék szintén a színházalap dotálására. 5. Végül: a Csokonai­­színház gyors megsegítése céljából a bizottság sürgős társadalmi mozgalmat indít, amely által szervezi a színművészet barátait, — a kultúrintézmények, társadalmi egyesületek, zene- és művészet­­pártoló körök tagjait, — hogy e társadalmi akció révén anyagilag biztosíttassák a színház programjának irodalmi és zenei értéket jelentő része. Ez utolsó pont körül a bizottság hosszas eszmecserét folytatott és ennek eredményeképpen az a felfogás alakult ki, hogy ez a létrehozandó társadalmi szerv szezon elején a színigazgató­val együtt irodalmi értékű prózai darabok és operaelőadások előre meghatározott programját állapítaná meg s ezekre az elő­adásokra bérletszerűen, társadalmi úton biztosítaná a jegyek eladását. Ezzel a Csokonai-színház programjának meg lenne az értékes gerince és a színház irányában ismét meg lehetne nyerni a magasabb igényű nagyközönség bizalmát és támogatását. A javaslat utolsó pontjának ilyen értelemben való részletes kidolgo­zásával a bizottság megbízta Kolosváry-Borcsa Mihályt s amikor ez megtörténik, a színházkérdés a maga teljes egészében a köz­­művelődési bizottság elé kerül.

Next