Városok Lapja, 1931 (26. évfolyam, 1-27. szám)

1931-03-15 / 6. szám

I. évfolyam 6. szám BUDAPEST, IV., IRÁNYI UTCA 27. TELEFON: AUT. 833-98. SZÁM . LAPUNK EGYELŐRE KÉTHETENKÉNT JELENIK MEG A VÁROSOK ÉS A VÁROSIAS JELLEGŰ KÖZSÉGEK KÖZLÖNYE.­­ A MAGYAR VÁROSOK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK ÉS A VÁROSI ÉS KÖZSÉGI MÉRNÖKÖK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: EGY ÉVI ELŐFIZETÉSI ÁR 48 PENGŐ ♦ ♦ ♦ CIKKEINK CSAKIS LAPUNKNAK, MINT FORRÁSNAK A MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÁT ♦ ♦ ♦ Budapest, 1931. március 15 Országgyűlési képviselők a város a politikában. Városfejlesztő programpontok. írta: Várhidy Lajos. Már hosszú idő óta sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy a városoknak a magyar közéletben nincs meg az a súlyuk, az a befolyásuk, amely őket a nemzeti életben betöltött jelentőségüknél fogva megilletné. A város és a falu közötti népmozgalmaknak a megindulásával a városok közigazgatása közlekedésben, város­­rendezésben, közegészségi és közjótékonysági ügyekben és sok más vonatkozásban új problémákkal fokozódott. Az általános kulturális és gazdasági élet a legszorosabban összefonódott a városok kultu­rális és gazdasági életével. A városokban halmozódik fel ugyanis a nemzetek két nagy kincse : a kultúra és a vagyon. Az ország érdeke tehát a polgári elem életrekeltése, politikai és társadalmi súlyának növelése. A vegyes nemzetiségű társadalmak és nemzetek csak akkor olvadnak össze, midőn a városi élet kifejlődik. Már Grünwald Béla felemelte szavát a városok mellett, midőn azt mondotta : ». . . aki pedig nálunk a városi elemet bénítja, az meg­bénítja a nemzeti kultúra fejlődését«. A városi közéletnek nagy nevelő hatása a demokratikus állami élet kialakulása szempontjá­ból is elvitathatatlan, mert az önkormányzatokban fejlődik első­sorban a polgári kötelességérzet. Ezzel szemben mégis azt látjuk, hogy az önkormányzatban nincs kellő erő és függetlenség az önkormányzat védelmére. A polgárságból lassanként kivész az önállóság és tompul a közügyek iránti érzék. Pedig a proletár­­diktatúra intő például szolgálhatna, hogy az önkormányzatot öntudatos, független akaratnyilvánításra kell szoktatni, mert alkotmányvédő szerepet csak egy gerinces társadalomtól lehet várni, mire pedig a mai külpolitikai viszonyok között a közel­jövőben még nagy szükség lehet. A városoktól való idegenkedés tehát indokolatlan. A városok befolyása az országos politikában manapság azt mondhatnánk elenyésző, vagy talán semmi. Nem az dönt, hogy mi a városok érdeke, hanem az, hogy mi áll a pártpolitika érdekében. A kormányt a pártélet uralja, a pártot pedig a kép­viselők alkotják. Befolyásos képviselők bizalmas tanácskozásaikon többet érnek el, mint az érdekképviseletek kötetekre menő fel­­terjesztéseikkel. Arra kell tehát a jövőben törekedniök a városok­nak, hogy minél több befolyásos képviselőt megnyerjenek érdekeik támogatására. Hiába a városok minden nemes törekvése, ha ennek a kormány előtt hathatós szószólói nincsenek. Már külön csoportba tömörültek a falu képviselői, az agráriusok, külön csoportba a megyeiek, akik, mikor községi, illetve megyei érdekről van szó, azonnal sorompóba lépnek. A parlamentünk mai összetétele különösen agrár- és megyei jellegű, amivel szemben nagy szükség volna a városi képviselők összefogására és támogató készségére is. Szeretnők, ha a városok országgyűlési képviselőit megnyerhetnők arra, hogy ne csak kerü­letük ügyeiben alkalomadtán járjanak közbe a minisztériumok­ban, hanem szolidaritást tanúsítanának a városok egyetemes érdekeinek a felkarolásában is. Mivel a parlamentben dől el az ország sorsa, a városoknak a jövőben súlyt kellene helyezniük az országgyűlési képviselők parlamenti állásfoglalására. Ezt pedig akként gondoljuk meg­valósíthatónak, ha a városok polgársága és vezetősége, valamint Kongresszusunk is, mint a városok érdekképviselete, gyakoribb érintkezést keres az országgyűlési képviselőkkel és igyekeznek megnyerni őket a városok egyetemes érdekeinek az istápolására. Fel kellene előttük tárni a városok bajait, továbbá a hiányokat, amelyek a városi élet fejlődését hátráltatják, nemkülönben a városok és országgyűlési képviselőik együttműködésének a mód­ját, hogy az összetartásban rejlő hatalmas erőket a városfejlesztés érdekében igénybe vehessék. A Magyar Városok Országos Kongresszusának állandó bizott­sága egyik utóbbi ülésében elhatározta, hogy szükségesnek látja, miszerint az elnökség a városok országgyűlési képviselőit és felsőházi tagjait értekezletre hívja össze, melyen a városok leg­fontosabb egyetemes problémái tárgyaltatnának és amelyen fel­kéretnének a városok képviselői, hogy hathatósabb fellépés céljá­ból blokkban tömörüljenek. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, Szeged város képviselőjének kérésére Pesthy Pál, az egységes párt elnöke, a múlt hóban már értekezletre hívta össze az egységes párt városi képviselőtagjait, amely értekezleten elhatározták, hogy a párt városi bizottságot alakít azzal a feladattal, hogy a törvényhatósági és megyei városok ügyeivel intenzivebben foglalkozzék s azok ér­dekeit hathatósabban karolja fel. Ez a bizottság nyomban meg is alakult és Bárczy István ny. miniszter, Budapest székesfőváros egykori nagyhírű polgármesterét választotta elnökévé. Klebelsberg Kunó gróf vezérsége és Bárczy István elnöksége máris a legszebb reményekkel tölthetik el városainkat, hogy ennek a mozgalomnak meg is lesz a kívánt sikere. Azokat a várospolitikai feladatokat, amelyeknek helyes megoldása egy sikeres városfejlesztés inaugurálásához szükséges, következőkben foglalhatjuk össze : I. Legsürgősebb a városok háztartásának a rendezése. E kérdésnél, mint részletkérdések, a következők tolulnak előtérbe : a) A városok függőkölcsöneinek konvertálása s általában a városok hitelügyének a rendezése; b) a háború óta a városokra hárított terhek csökkentése, különösen pedig a rendőrségi hozzájárulás elengedése; e) a házbéradó átengedése ; d) a városi költségveté­sekben a tartalékalap képzésének lehetővé tétele ; e) a városi katonai laktanyák házadómentességének rendezése; f) az állam ezután csak olyan terheket rójjon a városokra, amelyeknek pénz­ügyi fedezetéről gondoskodik is. II. Városi törvény megalkotása. III. Országos építési törvény megalkotása. (Városszabályo­zási, rendezési és építési törvény.) Ennek kapcsán : a) a városok árrendírozása, vagyis a városok fejlődési körzetébe eső szomszédos közigazgatási területeknek a városokhoz csatolása ; b) a városok emperiális irányú fejlesztése. c) Városfejlesztési célokra értékemelkedési illeték és az üres beltelkekre betterment behozatala. IV. Iparfejlesztés a városokban. Gyárak letelepítése. Újabb mezőgazdasági művelési ágak propagálása. V. Városi országgyűlési választókerületek új beosztása. VI. Idegenforgalom fejlesztése. VII. Városi tisztviselők automatikus fizetésemelkedése. Vili. A városokat közvetlenül érdeklő minden törvény­­javaslat készítése , és fontosabb miniszteri rendelet kibocsátása előtt hallgassák meg a Magyar Városok Országos Kongresszusát, mint a városok érdekképviseletét. IX. Minden város köteleztessék városfejlesztő program­jának záros határidőn belül leendő elkészítésére.

Next