Városok Lapja, 1938 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1938-06-15 / 12. szám

1938. június 15. Városok Lapja 325 Krakkó. írta: DR. LUKÁCS ZSÓFIA. L’article fait connaitre au lecteur Involution de la ville au grand passé historique de la Pologne, puis décrit le röle que Cracovie joue depuis des siécles dans la vie de la Pologne. En connexion avec l’exhibition des curiosités architect urales de la ville, t’auteur trouve aussi amplement l’occasion d’évoquer les vieux rapports qui subsistent entre la nation polonaise et la nation hongroise. II fait mention de Vattachement aux traditions des Polonais et rend compte avec satisfaction de la Sympathie que les larges cercles de la société polonaise témoignent envers le peuple hongrois. • Der Artikel macht den Leser mit dem Werdegang dieser, auf eine grosse geschichtliche Vergangenheit zuriickblickende Stadt Polens bekannt, dann schildert er die Bedeutung, welche der Stadt im Leben Polens zukommt. Anlässlich Aufzählung der namhaften Baulichkeiten Krakkaus, findet die Verfasserin wiederholt Gelegenheit, die geschichtlichen Verbindungen, welche zwischen der Polnischen und Ungarischen Nation bestehen in Erinnerung zu bringen. Sie hebt mit grosser Genugtuung die Hochhaltung der völkischen Traditionen Polens hervor, und konstatiert voll Freude die in den breitesten Schichten des polnischen Volkes zum Ausdruck kommenden freundschaftlichen Gefühle gegenüber der Ungarischen Nation. * The article acquaints the reader with the evolution of this Polish town that has had such an important historic past, then outlines the influence exerted by Krakow on Polish life since centuries. Whilst treating the architectural sights of the town, the author finds plentiful scope for enlivening those ties of ancient friendship that have existed between Hungary and Poland. She extols the inherent love of tradition of the Poles and expresses pleasure at the sympathy that is manifest in the most divergent Polish circles towards Hungary. Lengyelország Európában betöltött szerepét, múlt­beli nagy kulturális teljesítményeit megismerni és meg­érteni sehol sem lehet jobban, mint Krakkóban. Igaz, hogy nem főváros többé, de a lelkűk mélyéből hagyo­mánytisztelő lengyelek szeme most is a régi szeretettel fordul feléje. Varsó nyugati világváros élénk iparral és kereskedelemmel, lüktető élettel, kevés hagyománnyal. Krakkó a dicső lengyel múlt emlékeivel van tele, amelyek a szinte másfélszázados elnyomatás idején erőt adtak a kitartásra és most az új fellendülésbe belekapcsolódva ösztönöznek még nagyobb teljesítményekre. Aki Krakkót látta, az elmondhatja, hogy ismeri — legalább is nagy vonásokban — a lengyelek történelmét, ha különben nem is foglalkozott történeti tanulmányokkal. A város szép vidéken terül el. A kanyargó Visztula és erdős dombok szolgálnak hátterül a történeti szem­pontból érdekes és művészileg értékes épületeknek. Azonban nemcsak szép, hanem előnyös is a város fekvése. Minden irányból könnyen megközelíthető, mert való­sággal Európa szívében fekszik, a szén- és ércdús sziléziai­lengyel dombvidék és a sóban, petróleumban gazdag Kárpátok találkozásánál. Minden idegen országról, városról, amelyet fel­kerestünk, kialakítunk lelkűnkben egy képet. Ez a kép, ha élesszemű objektivitással, de egyben fogékony és megértő lélekkel rajzoljuk, bizonyosan találó lesz, ha nem is kidolgozott. Hiszen az idő gyakran rövid ehhez, de a jellegét megadó fővonások nem fognak hiányozni. Én azt a képet, amely bennem Krakkóról él, szeretném az olvasó lelkében is előhívni. Krakkó eredete a történelemelőtti időkbe nyúlik vissza. Az első pozitív adat a Kr. u. II. században élő földrajztudóstól, Ptolemaeustól származik. Az általa említett Carrodunum név valószínűleg Krakkót rejti. A város nevét — a hagyomány szerint — a sárkányölő Krak hercegtől kapta, kinek alakja a mondák ködébe vész. Barbakan. Krak herceget egy Visztula-menti domb alá temették. A sírdombot most tárják fel. A középkorban Krakkó jelentős kereskedelmi gócpont. A Hansa-városok szövetségének tagja, gazdag és befolyásos polgári lakossággal. A várost fejlődésében a XIII. századi tatárbetörések nagyban visszavetették. Lengyelországról szintén elmondhatjuk, — ha nem is olyan nagy mértékben, mint hazánkról — hogy »ante­murale christianitatis« volt. Vérzett, szenvedett és becsülettel állt őrséget Nyugat kultúrája mellett. A veszteségeket hamarosan kiheverte és azután még nagyobb fejlődésnek indult. így Krakkót a XIII. századi pusztulás után benépesítették, német telepeseket hívtak be. Újra is építették. Akkor kapta mai napig meglévő alakját, közepén nagy, négyzetalakú főtérrel (Rynek) s ebbe sugárszerűen beletorkoló utcákkal. A polgárok a múlton okulva városukat valóságos erődítményövvel vették körül, melyet a századok folyamán mindjobban kiépítettek. Történelmi szempontból nagy kár, hogy a XIX. század folyamán az idegen uralom idején lebon-Sukiennice.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék