Vásárhely és Vidéke, 1992. augusztus (2. évfolyam, 433-456. szám)

1992-08-01 / 433. szám

Betli magyar kártyával (2. old.) A libák nem gágognak bele (2. old.) Ha beülsz egy angol kocsmába (3. old.) II. évfolyam, 433. szám 1992. augusztus 1., szombat Ára: 6 Ft Hátrányos helyzetben a családok a nadrágszíjat tovább húzni nem lehet .A századforduló óta egy eszme mindvégig megmaradt: a család szeretete. Most, amikor már csupán néhány év választ el az ezredfordulótól bennünket, sokan érezhetik úgy, hogy ve­szélybe került a társadalom legkisebb egységének a szerepe. A jelenlegi gazdasági helyzetben tovább nőtt a „széthullottt” csa­ládok száma és ezzel párhuzamosan emberek százai kerültek a társadalom perifériájára. Tovább gyűrűzik a munkanélküliség is. Az üzletekben is folyton emelkednek az árak. Az a bizonyos „nadrágszíj” pedig már túlfeszítettségig van húzva. A minap ezekkel a gondolatok­kal kopogtattunk be három vá­sárhelyi család otthonába. Elő­ször Vargáékhoz látogattunk el. Vargáné Pócsik Anikó nyitott aj­tót. — Mi már csupán hárman élünk ebben a másfél szobás la­kásban. A férjem és én az elmúlt év őszén elváltunk. Örökös vesze­kedés forrása volt a pénz, illetve annak a hiánya. A lakásunkon még több mint 300 ezer forint a hitel, így a törlesztőrészlet havon­ta 5 ezer forint fölött van. A meg­maradó összeg még az éhenha­­láshoz is kevés. Most, hogy visz­­szatértem a volt munkahelyem­re, a helyzet szinte változatlan. — Mi a véleménye az „ideális” családról? — Én nagyon szeretem a gye­rekeket, de ha újra kezdhetném, lehet, hogy egyet sem szülnék. Csak akkor, ha már minden fel­tétel adott. A következő család, amelyiket felkerestük egy kis városszéli házban lakik. A kis otthon bi­zony már tatarozásra szorulna, amit a családfő rögtön a beszél­getésünk elején meg is említett.­­ A mi életünk nem­­kirakat­ba való — meséli Szendi Pál. — Felneveltünk már két gyermeket, a harmadik pedig most végezte el a hetedik osztályt. Nálunk sajnos nem ismeretlen az a szó, hogy „nincsen”. Új ruhát én már nyolc AKÁCMÉZ VÁSÁR! Reklámáron: 200 Ft/kg , amíg a készlet tart. Méhészeti és Gyógynövény Szaküzlet Teleki ii. 51. íel.:4i-v éve nem vettem magamnak. Igaz, a feleségem rendszeresen eljár a „búrkálós boltba”, onnan szokött rendesebb ruhaneműket hazahoz­ni. Nálunk az egész év a spórolás­ra megy el. A gyerekeknek ősz­szel ismét elkezdődik az iskola, ami egy vagyonba kerül. Én nem is tudom elképzelni, hogy akik az írószerek árát tervezik, kinek a „zsebére” gondolnak! Ezek után már csak egy család maradt hátra: vajon ők hogyan élnek? — Élhetnénk éppen jobban is — mondja egyszerre Márton Gyula és a felesége. — Nekünk szerencsére van munkahelyünk és lakásunk is. Mindketten há­rom műszakban dolgozunk, mel­lékállásra már nem jut idő. Elő­teremteni csak a legszükségeseb­beket tudjuk. Az általánosban a mi gyerekünk is kaphatott volna segélyt a tankönyvvásárláshoz és a napközihez. Persze, ha egyszer már így alakult, valahogyan majd csak kifizetjük. A hasunkon spó­rolunk. Csak az bánt, hogy a lá­nyunk egyik osztálytársa kapott segélyt, pedig az ő szülei nyugati autóval járnak. Csakhogy, velük ellentétben, nálunk nincsen „lát­hatatlan jövedelem”. Nyaralni utlójára öt éve voltunk. Az az igazság, hogy minden eszközzel igyekszünk a lehető legtöbbet előteremteni a lányunknak. Leg­alább neki legyen! Sajnos ezeknek a családoknak az esete korántsem minősül egye­dinek. Sokan járnak hasonló ci­pőben ma Magyarországon. Az egyre növekvő terhek továbbra is a kis keresetűeket sújtják. Úgy látszik, az említett nadrágszíj még mindig húzható. De ki tudja, hogy meddig! Rummel Csilla Megnyitottuk sörözőnket a Teleki utcában. Szolid árakon vállaljuk 40-50 fős, rendezvények lebonyolítását. Nyitva: a hét minden napján 5-21 óráig Mindenkit szeretettel vár Szenti Ferenc tulajdonos. Az Andrássy úton mentemben egyszer csak megállított egy gyer­meket a karján vivő asszony, s pénzt kért. — Erdélyi menekültek va­gyunk, s most mennénk haza. Csak éppen nincs pénzünk vo­natjegyre. Ha ki tudna segíteni bennünket... Azzal keblére szorította gyer­mekét, aki felsírt. Természetesen automatikusan nyúltam a zsebem felé az apróért. Aztán mikor ugyanezen az út­vonalon pár órával később visz­­szafelé jöttem, láttam ám, hogy az asszony egy másik hölggyel az oldalán mit csinál. Ott álltak az OTP melletti zöldséges standnál és banánt vásároltak. Gondoltam, hogy megvan a jegy ára, s íme egyszer banánt is esznek. Másnap egy ismerősöm mond­ja, hogy megvágták egy ötvenes­re valami menekültek a főutcán. A leírás stimmelt, két nő egy gye- Mesebeli Afrika rekkel. Aztán még egy nappal ké­sőbb ismét láttam őket, sőt még egy férfit is. Ugyanazzal a mód­szerrel „dolgoztak” jó szívünkre, szánalmunkra és lelkiismeretfur­­dalásunkra apellálva. És aznap is ettek banánt, meg ittak is, ha jól láttam, rumot, bizonyára az összekér­eg­etett pénzből. És egé­szen véletlenül ezt is tudom, hogy már ,a polgármesteri hivatal szo­ciális irodáján is voltak. Segélyt kértek, hogy hazautazhassanak ... Ezek után mit lehet hozzátenni mindehhez? Majdnem semmit. Mert lehet, hogy tényleg erdé­lyiek, de egy biztos, hogy egyelő­re addig eszük ágában sincs ha­zamenni, amíg­ a banánból tart. Barakonyi A luxusért fizetni kell! Sok embernek problé­mát jelent a július 1- jével a Népjóléti Minisz­térium által bevezetett rendelet, miszerint a be­tegellátás Magyarországon is biztosítási alapon tör­ténik. Ez azt jelenti, hogy a biztosított személy jo­gosult az ingyenes gyógy­kezelésre, bármilyen for­mában az egészségi álla­potának megfelelő legma­gasabb szintű orvosi ellá­tásra. Erről kérdeztük dr. Ördögfi Bélát a városi kórház igazgató-főorvosát. — A vállalkozók, gazdálko­dók is igénybe vehetik a biz­tosítást? — Mindenki lehet biztosított. Ám az olyan személyek, mint például a vállalkozók, vagy a gazdálkodók, azok a társada­lombiztosító intézettel kötik meg a biztosításukat. (Folytatás a 2. oldalon.) Csak tessék, csak tessék! Őszre saját földjét művelheti A polgármesteri hivatal komoly erőfeszítéseket tesz, hogy minél több vásárhelyi polgárt juttasson földhöz. Nagy György János „alispán”, a föld szerelmese, mindent elkövet, hogy még ebben az évben minden vásárhelyi földigénylő saját földjébe mélyeszthesse ekéjét. Szánthas­son, vethessen. Figyelemre méltó egybeesés, hogy épp egy évvel ezelőtt nyi­latkozott az alpolgármester föld­ügyben. Ezeket mondta: „Véle­ményem szerint helyesen döntött a bizottság (amikor a tsz-eknek nem engedte a földeket kiárusí­tani! M. A. megj.), mert a tsz-ek ezzel az akciójukkal­­kérelmezték a földek eladásának engedélyezé­sét. M. A.) megpróbálták meg­akadályozni, vagy legalábbis megnehezíteni a kárpótlás végre­hajtását. De ez még nem min­den, ugyanis a saját tagjaikat próbálták átverni... A bolseviz­­mus utolsó kapaszkodása volt ez.” Ma­— egy év múltával — ismét a földhözjutási akció élén áll. Szervez, tárgyal, kiáltványt szer­keszt, jelentet meg lapokban, hogy minél többen adják be föld­­igényüket a kárrendezési hivatal­hoz, akár kaptak választ, akár nem a kárpótlási kérelmükre. Felmérő lapokat szerkesztek tér­képet rajzok­at, amelyen minden volt tsz-földtulajdon, ami osztás­ra kerül, megtalálható. Vannak emberek, akik felvilágosítással szolgálnak, mind a 30 forintos nyomtatványok kitöltéséhez, mind a kérelmek rubrikáinak értelme­zéséhez. Csak jöjjenek! Minél többen! Nem fontos, hogy kap­­tak-e kárpótlási igényükre vá­laszt, vagy sem. Az igénybejelen­tő boríték száma legyen csak meg! Az nagyon fontos. Ezzel igazolhatják, hogy igénylésük már úton van, vagy megérke­zett. Épp tegnap járt a városházán a Kárpótlási Hivatal területi meg­­­bízottja, hogy tapasztalatokat sze­rezzen az itt folyó — a földosz­tást meggyorsító — előkészítő munkáról. Komoly tárgyalásokat folytattak, amiről még nem szi­­ nntenk­i­iós ajánlói középkorú férfiaknak! Szövetnadrágok 1200 Ft-os reklámáron, várgott ki semmilyen informá­ció, de feltehetően arról lehetett szó, hogy az újonnan földhöz ju­tottak valamilyen formában hi­telhez is jussanak, amennyiben a gazdálkodáshoz nincsenek meg­felelő eszközeik. A megbeszélések után csupán azt sikerült megtud­ni, hogy igen bíztató és tartalmas együttműködés alakult ki a terü­leti adminisztráció és a helyi ve­zetés között ebben a kérdésben. A cél, hogy minél pontosabb képet kaphasson a polgármesteri hivatal és a kárpótlási szakappa­rátus a vásárhelyi igényekről (helyrajzi szám, aranykorona ér­ték, az eredeti földtulajdon hol helyezkedett el, a tervezett hasz­nosítás módja stb.). Nagyon szeretnénk — mondja az alpolgármester —, hogy ezzel az akcióval jócskán felgyorsuljon a földhöz jutás, és még ebben az évben a vásárhelyi gazdák neki­foghatnának az őszi mezőgazda­­sági munkáknak, saját földjeiken. Hát csak tessék, csak tessék. Itt a lehetőség. Ebben az ügyben a város három pontján is az ér­deklődők rendelkezésére állnak: a városházán, a Mátyás utca 8. szám alatt és a Zrínyi utca 9- é­en. Augusztus 15. a határidő. Még van két hét! Aki föl­det akar és azt művelni, vagy bérbeadni esetleg elad­ni szeretné, az mind jelentkez­zen a fenti három címen. Értük, miattuk szerveződött a Kárren­dezési Munkacsoport. Vegyék igénybe szolgáltatásaikat. Akinek föld kell, csak tessék, csak tessék! (mórász) KÖLCSÖNZŐ «ISE»BOTEECA NYÁRI AKCIÓ! Filmek már 40 forinttól! Nyitva: hétköznap 15—20 óráig, szombaton, vasárnap, ünnepnap egész nap!

Next