Vásárhely és Vidéke, 1993. szeptember (3. évfolyam, 755-780. szám)
1993-09-01 / 755. szám
III. évfolyam, 755. szám 1993. szeptember 1., szerda Ára: 6 Ft Mentsük meg a mezőgazdaságot! Demonstráció lesz szeptember 14-én? A napokban sorra közgyűléseket tartanak városunk mezőgazdasági szövetkezetei. De nemcsak nálunk van ez így, hanem az ország más vidékein is. Hétfőn a Hód-Csillag, tegnap a Dózsa, ma pedig a Május 1. szövetkezet gazdái jöttek, illetve jönnek össze, hogy a magyar mezőgazdaság aggasztó helyzetéről eszmecserét folytassanak, illetve kiutat keressenek, megfogalmazzák követeléseiket a kormánnyal és az ország vezetőivel szemben. Mi tegnap a Dózsa szövetkezetben jártunk, ahol nyílt fórumot tartottak, de szövetkezeten kívüli gazdák is részt vehettek. A nagyterem zsúfolásig megtelt. Miért is jöttünk össze? kérdezte Szécsényi Mihály, a szövetkezet igazgató tanácsának elnöke. Azért, hogy eldöntsük, támogatjuk-e a MOSZ és az Agrárkamara kezdeményezésére létrejött tárgyalássorozatot a kormánnyal. Azért, hogy biztassuk az érdekképviseleti szervezeteket a további kemény tárgyalásokra az agrárágazat védelme és segítése érdekében. Azért, hogy ha ezek a tárgyalások nem vezetnének eredményre, akkor a szeptember 14-i parlament előtti demonstráltan részt veszünk-e, vagy támogatjuk-e azt? Ezek a tárgyalások tulajdonképpen arról folynak, hogy tegyük végre működőképessé a magyar mezőgazdaságot. Ez viszont nem egy szövetkezeten múlik, hanem szoros összefogáson. A kormány hangzatos ígéretein kívül mi valósult meg? Semmi. A gondokat tovább ecsetelve az elnök kitért arra is, hogy alig pár éve még a magyar paraszt, falusi lakosság, vagy akár a háztáji gazdaság, jól működött, fellendülő szakaszban volt. Most viszont ennek vége. A mezőgazdasági termelői árak nincsenek szinkronban a felvásárlási árakkal. Megismételte egy korábbi összejövetelen elhangzott mondását, miszerint „ köralakú lett az agrárolló”. A politika a mezőgazdaság ellehetetlenítésével oldja meg a rendszerváltást. Nagyon nehezen megy a kárpótlási törvény végrehajtása. A licitált földek kimérése. Vannak olyan területek, ahol nem tudni, ősszel ki vet. Már az új tulajdonos, vagy még a szövetkezet. De, vetni mindenképpen kell - véli az elnök. Mit segített nekünk a hat kisgazdapárt, vagy Torgyán? Honnan szerezzünk pénzt, ha azt is elveszik, amink van? Ki fizeti az államadósságot? Csak úgy röpködtek a kérdések. Hagyjuk már azt, hogy ki mi volt. Hagyjuk az egymásra mutogatást. Dolgozzunk becsületesen és éljünk meg a munkánkból tisztességesen. De, ehhez az is kell, hogy hagyjanak bennünket dolgozni, és meglegyenek hozzá a tisztességes feltételek. Adni is kellene már valamit a mezőgazdaságnak, nemcsak állandóan elvonni tőle. A boltok tele vannak külföldi mezőgazdasági termékekkel, mi meg azt sem tudjuk eladni, amit itthon becsülettel megtermeltünk. Mind-mind megoldásra váró, és elgondolkodtató kérdések - mondta Szécsényi Mihály. Ezután arról határoztak, hogy táviratot juttatnak el a kormányhoz, a Földművelésügyi Minisztériumba és az MTI-hez, melyben a fórum résztvevői tiltakoznak a kormány eddigi agrárpolitikája ellen, követelik a honatyáktól, hogy dolgozzanak ki olyan agrárpolitikát, amely biztosítja az ágazatban dolgozók tisztességes megélhetését, biztosítja az ágazat jövedelem termelőképességét, ezzel együtt az ország gazdasági stabilitását. A távirat szövegét a fórum egyhangúlag elfogadta. A hozzászólók közül Tulipán Andrásné, a MOSZ képviseletében elmondta: a termelők - legyenek akár egyéni vállalkozók, kistermelők, vagy szövetkezeti gazdák - nap mint nap nyomasztó termelési, pénzügyi és értékesítési gondokkal küzdenek a fennmaradásért. Az agrárágazat válsága egyben a vidék válsága is. A falvakban is egyre nő a munkanélküliség, az elszegényedés nyomon követhető. Az agrárágazat érdekeit képviselő szervezetek éveken át hiába figyelmeztették az ország vezetőit, a kormányt, a pártokat arra, hogy miközben a mezőgazdaság jövőjének jelszavával vívják a maguk politikai harcait, éppen ezt a jövőt teszik hosszú időre kilátástalanná. A huszonnegyedik órában sikerült csak a kormányt tárgyalóasztalhoz kényszeríteni. A kormány eddigi és kilátásba helyezett intézkedései a mezőgazdaság megmentéséhez nem elegendőek! A parasztság viseli évek óta az ország adósságtörlesztésének, az élelmiszerárak fékentartásának terheit. Az ágazatnak nincs több tartaléka, a termelőknek nincs tovább kitartásuk. A mezőgazdaság megmentésére azonnali intézkedésre és anyagi áldozatra is szükség van. Az ország élelmét megtermelők nem fogadhatják el örökre, hogy mindig csak adniuk kelljen és soha ne követelhessenek. Egyszer végre már fel kell lépnünk érdekeink megvédése érdekében - hangzott a hozzászólás. Végül Tulipán Andrásné arra kérte a fórum résztvevőit, hogy amennyiben egyetértenek az elnök által és az általa előadottakkal, a szövetkezet is csatlakozzon a szeptember 14-re tervezett demonstrációhoz, ha a szeptember 2-i érdekegyeztető tárgyalások nem vezetnének eredményre. Megemlítette, megyénként ezer emberre számítanak. Csongrád megyéből 20 autóbusz indul Budapestre - ha szükség lesz rá. Héjjá J. Gyula Beszélgetés nagymamákkal Klári igen fiatal nagymama, hiszen kisunokája Szilviké alig kilenchónapos. A minap, késő délután találkoztunk össze, eljött a gyermekeihez egy kicsit „ unokázni". Egy fagylalt mellett beszélgettünk, becézgettük a kis Szilvit, s persze nagymama produkáltatta is büszkeségét. Mondd, hogy mama! - Ott a van-van! - Ci, hap-ci! - mutat a világra, s Szilviké híven utánoz. Hol van apa? - kérdezi a nagymama. Emee - nyújtja meg Szilviké a szót. Mivel én nem értem meg elsőre, nagymama elmagyarázza. Tudod, azt mondja: apa elment. Igen, apa alig van otthon, mindig elmegy dolgozni, mert a gyes mellett kell az apa keresete, s még örülni is kell, hogy van hová mennie dolgozni. Azért annak mégsem örült egyikünk sem, hogy a picinek az édesapából nap rr^jffyjefy^ennyi jut: Emee... -*h.Crr Erzsike már két unokával dicsekedhet. Hosszú volt a nyár, a szülők dolgoztak, így hát a két gyerek a nagyinál töltötte a nyár nagy részét. Össze-összevesztek, de a közös játék, vagy egy nagymama sütötte sütemény mindig kibékítette őket. Jó gyerekek, különösen Ferike - meséli a nagymama. Panaszkodik is, hogy az óvodában mindig megverik. - És te nem ütöd vissza? - érdeklődik a nagyika. - Nem lehet - emeli fel intően vékony kis ujját Ferike - mert akkor nekem kell kiülnöm a zöld székre. Milyen egyszerű és mégis hatásos nevelési eszköz - ilyet még a nagymamák sem tudnak kitalálni, így a verekedések nagy részét meg lehet előzni, azt a zöld széket meg hamar el lehet felejteni. Gyulafalviné Koncz Márta -M /ÁSÁ*). Az óvodára szükség van Az önkormányzat városfejlesztési, környezetvédelmi és szolgáltatási bizottsága tegnap tizennégy órától tartotta meg soron következő ülését. Az ülés kezdete előtt a képviselői iroda előterében várakoztak azok a pavilontulajdonosok, akiknek üzletét majd le kell bontani, mint elmondták, azért vannak itt, mert az önkormányzat csupán anyagárat akar fizetni, a korábban megkötött szerződés ellenére, holott ők a napi forgalmi értéknek megfelelő kártérítést szeretnének, a Kisosz képviselőjét várták, aki azonban még három órakor sem volt az épületben. Az ülésen először az állatvásár területén létrehozandó marhalevél-kiállító pavilonról esett szó; az Állategészségügyi Hivatal még a nyáron kérte egy olyan helyiség megépítését, mely erre a célra alkalmas, eddig azonban - a jó időnek hála - erre nem volt szükség. Az eredeti tervben egy tizenöt négyzetméteres, téglaépület szerepelt, mely a Műszaki Iroda szerint is kivitelezhető, s megközelítőleg négyszázötvenezer forintba kerülne. A bizottság képviselői és Kruzslicz István képviselő is egy konténerhelyiség telepítése mellett foglaltak állást, ez mobil lenne, s mindenképp célszerűbb - mondták - hiszen az állatvásárt egy év múlva a szentesi út melletti szeméttelep helyére fogják telepíteni, s nem volna érdemes egy rövid életű téglaépület megépítésére ennyit költeni. A bizottság - szavazás után - úgy döntött, hogy a mobil változat létrehozása mellett foglal állást. Ezután a jelenlévők a Szántó Kovács János utcai óvoda ügyében tanácskoztak. Hegedűs Imre oktatási referens vázolta, mi történne, ha az önkormányzat úgy dönt: eladja hatmillióért az intézményt. Hegedűs Imre elmondta: az óvodát semmiképp sem fogják idén bezárni, s 1994-től az itteni gyermekek és óvónők átmehetnének a Szent István utcai óvodába, ahol van számukra elegendő hely. Természetesen így jövő szeptembertől ide már nem vesznek föl gyermekeket. Az oktatási referens szerint a Dózsa György utcai óvoda is bővíthető lenne három csoportosra, így a Szántó Kovács János utcai alkalmazottak ott is elhelyezkedhetnének. Mikor a lakossági tiltakozás került szóba, Szabó Nándor, a bizottság elnöke elmondta, hogy ehhez a bizottsághoz írásbeli tiltakozás nem érkezett, a résztvevők azonban úgy tudják, hogy a Mezőgazdasági Bizottság egy hatszáz aláírást tartalmazó tiltakozást kapott. Tárkány-Szűcs Imre képviselő úr szenvedélyesen tiltakozott az eladás ellen, s arra hívta föl a többiek figyelmét, hogy tűrhetetlen, ha egy óvoda közvetlen közelében, bizonyára szabálytalanul, kompresszorház működik; a képviselő kérte az erre vonatkozó építési tervek azonnali felülvizsgálatát. Kruzslicz István ekkor megemlítette, hogy Arany úr vételi szándékát június elsején terjesztette be, s az ügy mostanában keltett valódi feltűnést, így helytelen az az igyekezet, mellyel az önkormányzat már megtervezte az eladás utáni teendőket. Szerinte nem volt ilyen fogadtatása annak az ötletnek, mely szerint Vásárhelyen magánóvoda létesülne liszt- és cukorérzékeny gyermekek számára. Kruzslicz István szerint az önkormányzat a kezdeményezést akkor válaszra sem méltatta, pedig a fővárosban már létrehoztak egy ilyen intézményt. A hozzászóló tiltakozott a Szántó Kovács János utcai óvoda eladása ellen, szerinte nem jó, ha a többi óvodába kerülnek a gyermekek, hiszen az a cél, hogy egy csoportban minél kevesebben legyenek, s nem az, hogy többen. Az óvodára néhány éve 700 ezer forintot költött az önkormányzat, s egyébként is: ez az ország egyik legrégibb óvodája - foglalta össze véleményét a képviselő. A bizottság majdnem egyhangú szavazás után úgy döntött, hogy nem javasolja a közgyűlésnek az óvoda eladását. Mivel a Kisosz képviselője még ekkor sem érkezett meg, a bizottság megkezdte a szeptemberi közgyűlés napirendi pontjainak megbeszélését; ez lapunk zártakor még tartott. Bakos András Bicentenárium Torontálvásárhelyen Hétfőn tartotta ülését az önkormányzat képviselőtestületének kulturális bizottsága. Farkas Ferenc elnök köszöntötte a megjelent Hajdú János, Szálkai László, Farkas Egon urakat, valamint a vendégként megjelent Művelődési kabinet oktatási referensét, Hegedűs Imrét. Farkas Ferenc beszámolt a bizottság nyári munkájáról, amelyben a környékünkön folyó régészeti ásatásokat kísérték figyelemmel. Az erdősi monostor ásatásait nemzetközi figyelem kíséri, amelynek eredményeképpen támogatási lehetőségek is megcsillannak. Ezzel kapcsolatban szóba került végre a Csomorkányi templomrom feltárása is. A Cukor major ásatásait megtekintette Novák Imre polgármester-helyettes is, amelyet támogat az önkormányzat. Ezután egy meghívó tartalmát ismertette az elnök úr, amelyet Debeljács, magyarul Torontálvásárhely városa küldött önkormányzatunkhoz. A Belgrádtól 40 km-re eső bánsági települést 1794-ben Vásárhelyről odatelepült lakosok alapították. Ennek 200 éves évfordulójáról kívánnak megemlékezni. Az ottani és a vásárhelyi ünnepségek koordinálásra hívták meg a város illusztris személyiségeit. Ennek kapcsán szóba került, hogy szorgalmazni kellene a Vásárhely nevű városok (Kézdivásárhely, Marosvásárhely, stb.) kapcsolatfelvételét. Egy - számunkra kellemes - javaslatról határozott a bizottság. A Vásárhelyi Hetek keretében Riga város művészeit kívánják felléptetni. Jevgenyija Lisziavna orgonaművész és a Rigai Városi Énekkar Olaszországból útban hazafelé koncertet adnak városunkban, amennyiben az Önkormányzat vállalná kétnapi tartózkodásuk költségeit. Még egy javaslatot terjeszt a bizottság a közgyűlés elé, Hegedűs Endre ügyében. A fél Európát bejárt Városi Fúvószenekar karnagyának méltatlanul alacsony a tiszteletdíja. Az idős művész tiszteletdíjának 4400 forintos emelésére tesz javaslatot a bizottság. Beszélgetés szintjén szóba került, hogy a zenekar tagjai semmi tiszteletdíjat nem kapnak. Ezek után a bizottság hosszú órákon keresztül tárgyalta a szeptember 6-ára előterjesztett közgyűlési anyagot. A legparázslóbb vita a Szántó Kovács János utcai óvoda eladási javaslata alapján alakult ki. Végül is a bizottság elvetette a javaslatot, illetve úgy határoztak, hogy egy alternatív gondolattal állnak majd a közgyűlés elé. Rozmann Sándor