Vásárhely és Vidéke, 1886. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)
1886-04-08 / 14. szám
Hódmező-Vásárhely, április 8. 14-ik szám. 1886. Negyedik évfolyam Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 írt. Egyes számára 8 kr. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség s kiadóhivatal: Főutczán. III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyiházban. ) Haladjunk! Ha városunknak közállapotait vizsgálódás tárgyává teszszük, akarva nem akarva be kell ismernünk, hogy városunk modern haladására nézve az utóbbi években alig létetett nálunk valami. Évek haladtak f el fölöttünk és mi maradtunk, s ha némely téren a javulás jelenségeivel találkozhatunk is, általánosságban elmondhatjuk, hogy nem tartozunk azon városok közé, melyeknek haladás a jelszavuk s melyek ezen jelszót nemcsak hangoztatják, de cselekszik is. Miben keressük az okát ennek? Mért van az, hogy városunk nem képes a haladás terén komolyabb eredményeket felmutatni, hogy a kulturális tényezők iránt nálunk oly csekély a fogékonyság, hogy a közlekedési viszonyok javítására oly kevés a figyelem, hogy a város szépítésére s az építkezési kedv előmozdítására a hatóság alig tesz többet a semminél, hogy az ipar és kereskedelem évről-évre alább száll, sülyed, hogy közoktatási állapotaink megszégyenítők, hogy közbiztonsági viszonyaink ki nem elégitek, hogy tűzrendészet intézményünk faluhelyre is primitív lenne, s hogy, szegény ügyünk botrányos állapotban van, ahogy... ? de nem folytatjuk a kérdéseket, mivel azokra felelni ezúttal nem akarunk, annál kevésbé, mert a mulasztásokat bárkinek is szemére vetni nem tartjuk czélszerűnek. Tudjuk jól, hogy mulasz- tások történtek sok téren , hogy ezen mulasztásokért ép úgy terheli a felelősség a hatóságot, mint a városközönségét, azonban most nem panaszkodunk senkire, nem vádolunk senkit. A mulasztásokat hatóságnak és közönségnek közös akarattal, vállvetett erővel kell kipótolni, s mi hinni akarjuk, hogy a mikor városunk haladásáról van szó, hatóság és közönség között meg lesz az összhang, meg lesz az egyetértés. Haladjunk! e czimet írtuk jelen czikkünk fölé s bár sajnosan kell konstatálnunk, hogy erre igen sok téren volna alkalmunk. örömmel jelezhetjük, hogy már a közeljövőben több téren módunk és tehetségünk is lehet haladni, ha ugyan haladni egyáltalán akarunk. Itt van mindjárt a tiszaióvon at a vasút. A hatóság részéről csak egy kis jóakarat kell hozzá s közlekedési viszonyaink terén nagy haladást mutathatunk fel. A Tiszán most is 5 nagy üres hajó áll a körtvélyesi rakpartnál s várja a búza szállítmányokat. Nem haladhatnak, mert kereskedőink az utak rosszasága miatt szállítmányaikat nem küldhetik a hajókra. A Tisza-part tele van fenyő rakodmánynyal. Kint vesztegel Körtvélyesen, mert a rosz utak miatt kereskedőink nem szállíthatják be. Meg volna a vizi közlekedésünk, de előnyeit ki nem használhatjuk, mert ha olcsó a vizi út, annál drágább a fuvar a városból a Tiszáig, e mellett oly bizonytalan, hogy a szállítás teljesen az időjárástól és útviszonyoktól függ. Ezen a régi bajon segítene a lóvonatú vasút, melynek létesítése, ha a hatóság akadályokat nem gördít elé, csak rövid idő kérdése. Altmann János vállalkozó igen kedvező feltételek mellett kiépítné a vasutat. 60 évi szabadalmi időt kér a vasútra nézve a várostól s a tanács, mint halljuk, csak 50 évi szabadalmat javasol megadni. Ez a 10 évi különbözet azután úgy lehet az egész vállalkozásnak a szárnyát szegi, mert a vállalkozó, mint nyíltan kifejezte, 58 évi amortisatio mellett kapná a vasút építésére szükséges tőke összeget s igy 60 évi szabadalmi időre okvetlen szüksége van, mit ha a város meg nem ad, a vállalkozástól viszszalépni lesz kénytelen. Kérjük, igen kérjük a tanácsot, fontolja meg jól a dolgot! Az a czél, hogy a Tiszához biztos és olcsó közlekedési vonalunk legyen, s hogy a tervezett lovasok mielőbb létesíttessék. A szabadalmi idő kérdése lényeges lehet, megengedjük, de nem annyira lényeges, hogy ezáltal a vasút létesítését kockáztassuk. Nagytőkét fektet a vállalatba a vállalkozó s ha nagy haszna lesz rajta, az a mi hasznunk is lesz egyszersmind, és azért ne fukarkodjunk az idővel, mikor a vállalkozó nem fukarkodik a pénzzel, mert mi a szabadalmi időt megadhatjuk, arra van tehetségünk, de hogy a vasutat magunk kiépítsük , arra nincs elegendő pénzünk. Adjuk meg tehát a kért szabadalmi időt a vállalkozónak, hogy ő meg pénzét fektethesse a vállalatba. S akkor jövő évre ilyenkor nem fog öt üres hajó a Tiszaparton vesztegelni és a farakodmányok nem fogják várni a jó utat, hanem megélénkül a körtvélyesi tiszai út forgalma s azzal együtt emelkedni fog kereskedelmünk. — Íme a haladás egy téren. A pusztai belviz - ügy szintén régi sebét képezi városunknak. A lakosság egy része érzi ugyan káros következményeit, de közvetve sínyli az egész város. Ezen régi baj orvoslása is kilátásban van. A viz-felfogási munkálat a pusztán legközelebb megkezdetik: a város közönsége megadta az érdekeltségnek az 50,000 frt kölcsönt. A haladás ígérkezik e téren is. Őszintén kívánjuk, hogy hasznát lássák az érdekelt birtokosok s a mezei gazdálkodás emelkedésében hasznát lássa városunk is. Városunk iparának emelésére a pár nappal előbb megalakult ipartestület ígérkezik a haladás zászlóját lobogtatni. Mi, magában az ipartestület megalakulásában is látunk iparosaink részéről bizonyos haladást s reméljük, hogy a hatalmas testület megalakulásának azon határozott czélja van, hogy iparosaink haladni akarnak s amit eddig a hatóság meg nem tehetett érettek, azt megteszik maguk a maguk javáért. Nehéz munka és nagy megpróbáltatás vár az ipartestületre, ha hivatásának megfelelni akar. Mi hisszük ez az akarat nem fog hiányozni s az iparviszonyok emelésében s az életrevaló iparágak felvirágoztatásában fog buzogni. Nagy haladás lenne városunkra nézve is, ha az iparosok haladnának, s ők a testület megalakításával kimondották, hogy haladni akarnak. Üdvözöljük őket! Sokszor volt már szó városunkban a köztürülő ügyéről is, s mert sokszor volt róla szó, az is bizonyítja, hogy szükségét érzik. Annyi tény, hogy minden valamire való városban igyekeznek ily közhasznú intézményt létesíteni s alig van város hazánkban, hol ne léteznék. Nálunk ez is hiányzott eddigelé, s igy mi azon körülményben, hogy a város a Nagy András János ártézi kútjának fölösleges vizét egy közfürdő táplálására akarja felhasználni, mely még ez év folyamán a népkertben létesittetni is czéloztatik — szintén haladást látunk s mert minden üdvös haladásnak meleg pártolói vagyunk, a közfürdő létesítését örömmel fogadjuk. A városi mérnöki hivatal most dolgozik az újabb terven, mely szerint a népkerti közfürdőben külön térfi-, és külön női uszoda állíttatnék fel, amaz 192 □ méter, emez 96 □ méter területtel, ezen felül 9 külön fürdőszoba s a két uszodához 71 öltöző kabin, tágas váróterem s a szükséges mellékhelyiségek felépítési költsége mintegy 14—15 ezer forintba kerülne. A törvényhatóság folyó havi rendes közgyűlése fog a tervezet fölött határozni s miután már elvben a fürdő létesítése elhatároztatott, méltán várhatjuk, hogy a törvényhatósági közgyűlés a kiviteltől sem fog visszariadni s városunk e terem haladásáért meghozza a szükségelt áldozatot. Ha haladni akarunk, haladhatunk fokozatosan, a nélkül, hogy városunk közönségét túlságosan megterhelnék, csak a közügyek intézésére befolyásosabb férfiakban legyen meg a jóakarat, a kezdeményezés bátorsága és a kitartás. Tény azonban és elismerjük, hogy sok téren és sok esetben a haladáshoz nem elég a jó szándék, hanem áldozatok is igényeltetnek s ép azért, hogy városunk a korral haladhasson s mindazon mulasztásokat helyre pótolhassa, melyek terhelik, szükséges, hogy a város pénzügyi viszonyai rendezhessenek és a város jövedelmei minél inkább fokoz.