Vásárhely és Vidéke, 1886. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)

1886-04-08 / 14. szám

Hódmező-Vásárhely, április 8. 14-ik szám. 1886. Negyedik évfolyam Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 írt. Egyes szám­ára 8 kr. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhiva­tal és Lévai F. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség s kiadóhivatal: Főutczán. III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyi­házban. ) Haladjunk! Ha városunknak közállapotait vizsgá­lódás tárgyává teszszük, akarva nem akarva be kell ismernünk, hogy városunk modern haladására nézve az utóbbi évek­ben alig létetett nálunk valami. Évek ha­ladtak f el fölöttünk és mi maradtunk, s ha némely téren a javulás jelenségeivel talál­kozhatunk is, általánosságban elmondhat­juk, hogy nem tartozunk azon városok közé, melyeknek haladás a jelszavuk s me­lyek ezen jelszót nemcsak hangoztatják, de cselekszik is. Miben keressük az okát ennek? Mért van az, hogy városunk nem képes a ha­ladás terén komolyabb eredményeket fel­mutatni, hogy a kulturális tényezők iránt nálunk oly csekély a fogékonyság, hogy a közlekedési viszonyok javítására oly ke­vés a figyelem, hogy a város szépítésére s az építkezési kedv előmozdítására a ha­tóság alig tesz többet a semminél, hogy az ipar és kereskedelem évről-évre alább száll, sülyed, hogy közoktatási állapotaink megszégyenítők, hogy közbiztonsági viszo­nyaink ki nem elégitek, hogy tűzrendészet intézményünk faluhelyre is primitív lenne, s hogy, szegény­ ügyünk botrányos állapotban van, ah­ogy... ? de nem folytatjuk a kér­déseket, mivel azokra felelni ezúttal nem akarunk, annál kevésbé, mert a mulasztá­sokat bárkinek is szemére vetni nem tart­­­­juk czélszerűnek. Tudjuk jól, hogy mulasz-­ tások történtek sok téren , hogy ezen mu­lasztásokért ép úgy terheli a felelősség a hatóságot, mint a város­közönségét, azon­ban most nem panaszkodunk senkire, nem vádolunk senkit. A mulasztásokat hatóságnak és közön­ségnek közös akarattal, vállvetett erővel kell kipótolni, s mi hinni akarjuk, hogy a mikor városunk haladásáról van szó, ha­tóság és közönség között meg lesz az össz­hang, meg lesz az egyetértés. Haladjunk! e czimet írtuk jelen czik­­künk fölé s bár sajnosan kell konstatál­nunk, hogy erre igen sok téren volna al­kalmunk. örömmel jelezhetjük, hogy már a közel­jövőben több téren módunk és te­hetségünk is lehet haladni, ha ugyan ha­ladni egyáltalán akarunk. Itt van mindjárt a tiszai­­­ó­v­o­n a­t a vasút. A hatóság részéről csak egy kis jó­akarat kell hozzá s közlekedési viszo­nyaink terén nagy haladást mutathatunk fel. A Tiszán most is 5 nagy üres hajó áll a körtvélyesi rakpartnál s várja a búza szállítmányokat. Nem haladhatnak, mert kereskedőink az utak rosszasága miatt szál­lítmányaikat nem küldhetik a hajókra. A Tisza-part tele van fenyő rakodmánynyal. Kint vesztegel Körtvélyesen, mert a rosz utak miatt kereskedőink nem szállíthatják be. Meg volna a vizi közlekedésünk, de előnyeit ki nem használhatjuk, mert ha olcsó a vizi út, annál drágább a fuvar a városból a Tiszáig, e mellett oly bizony­talan, hogy a szállítás teljesen az időjárás­tól és útviszonyoktól függ. Ezen a régi bajon segítene a lóvo­­natú vasút, melynek létesítése, ha a ható­ság akadályokat nem gördít elé, csak rövid idő kérdése. Altmann János vállal­kozó igen kedvező feltételek mellett kié­­pítné a vasutat. 60 évi szabadalmi időt kér a vasútra nézve a várostól s a tanács, mint halljuk, csak 50 évi szabadalmat ja­vasol megadni. Ez a 10 évi különbözet azután úgy lehet az egész vállalkozásnak a szárnyát szegi, mert a vállalkozó, mint nyíltan kifejezte, 58 évi amortisatio mel­lett kapná a vasút építésére szükséges tőke összeget s igy 60 évi szabadalmi időre okvetlen szüksége van, mit ha a város meg nem ad, a vállalkozástól visz­­­­szalépni lesz kénytelen. Kérjük, igen kérjük a tanácsot, fon­tolja meg jól a dolgot! Az a czél, hogy­ a Tiszához biztos és olcsó közlekedési vo­nalunk legyen, s hogy a tervezett lovasok mielőbb létesíttessék. A szabadalmi idő kérdése lényeges lehet, megengedjük, de nem annyira lényeges, hogy ez­által a vasút létesítését koc­káztassuk. Nagytőkét­­ fektet a vállalatba a vállalkozó s ha nagy­­ haszna lesz rajta, az a mi hasznunk is lesz egyszersmind, és azért ne fukarkod­junk­­ az idővel, mikor a vállalkozó nem fukarkodik a pénzzel, mert mi a szaba­dalmi időt megadhatjuk, arra van tehet­ségünk, de hogy a vasutat magunk ki­építsük , arra nincs elegendő pénzünk. Adjuk meg tehát a kért szabadalmi időt a vállalkozónak, hogy ő meg pénzét fek­tethesse a vállalatba. S akkor jövő évre ilyenkor nem fog öt üres hajó a Tisza­­parton vesztegelni és a farakodmányok nem fogják várni a jó utat, hanem meg­élénkül a körtvélyesi tiszai út forgalma s azzal együtt emelkedni fog kereskedel­münk. — Íme a haladás egy téren. A pusztai b­e­l­v­i­z - ü­g­y szintén régi sebét képezi városunknak. A lakosság egy része érzi ugyan káros következmé­nyeit, de közvetve sínyli az egész város. Ezen régi baj orvoslása is kilátásban van. A viz-felfogási munkálat a pusztán legkö­zelebb megkezdetik: a város közönsége megadta az érdekeltségnek az 50,000 frt kölcsönt. A haladás ígérkezik e téren is. Őszintén kívánjuk, hogy hasznát lássák az érdekelt birtokosok s a mezei gazdálkodás emelkedésében hasznát lássa városunk is. Városunk iparának emelésére a pár nappal előbb megalakult ipartestület ígérkezik a haladás zászlóját lobogtatni.­­ Mi, magában az ipartestület megalakulásá­ban is látunk iparosaink részéről bizonyos haladást s reméljük, hogy a hatalmas tes­tület megalakulásának azon határozott czélja van, hogy iparosaink haladni akar­­­­nak s a­mit eddig a hatóság meg nem tehetett érettek, azt megteszik maguk a maguk javáért. Nehéz munka és nagy megpróbáltatás vár az ipartestületre, ha hivatásának megfelelni akar. Mi hisszük ez az akarat nem fog hiányozni s az ipar­viszonyok emelésében s az életrevaló ipar­ágak felvirágoztatásában fog buzogni. Nagy haladás lenne városunkra nézve is, ha az iparosok haladnának, s ők a testület meg­alakításával kimondották, hogy haladni akarnak. Üdvözöljük őket! Sokszor volt már szó városunkban a közt­ür­ülő ügyéről is, s mert sokszor volt róla szó, az is bizonyítja, hogy szükségét érzik. Annyi tény, hogy minden valamire való városban igyekeznek ily közhasznú intézményt létesíteni s alig van város ha­­zánkban, hol ne léteznék. Nálunk ez is hi­ányzott eddigelé, s igy mi azon körülmény­ben, hogy a város a Nagy András János ártézi kútjának fölösleges vizét egy köz­fürdő táplálására akarja felhasználni, mely még ez év folyamán a népkertben létesit­­tetni is czéloztatik — szintén haladást lá­tunk s mert minden üdvös haladásnak me­leg pártolói vagyunk, a közfürdő létesíté­sét örömmel fogadjuk. A városi mérnöki hivatal most dol­gozik az újabb terven, mely szerint a nép­kerti közfürdőben külön térfi-, és külön női­ uszoda állíttatnék fel, amaz 192 □ mé­ter, emez 96 □ méter területtel, ezen fe­lül 9 külön fürdő­szoba s a két uszodá­hoz 71 öltöző kabin, tágas váróterem s a szükséges mellékhelyiségek felépítési költ­sége mintegy 14—15 ezer forintba kerülne. A törvényhatóság folyó havi rendes köz­gyűlése fog a tervezet fölött határozni s miután már elvben a fürdő létesítése elha­tároztatott, méltán várhatjuk, hogy a tör­­vényhatósági közgyűlés a kiviteltől sem fog visszariadni s városunk e terem­ haladá­sáért meghozza a szükségelt áldozatot. Ha haladni akarunk, haladhatunk fo­kozatosan, a nélkül, hogy városunk közön­ségét túlságosan megterhelnék, csak a köz­ügyek intézésére befolyásosabb férfiakban legyen meg a jóakarat, a kezdeményezés bátorsága és a kitartás. Tény azonban és elismerjük, hogy sok téren és sok esetben a haladáshoz nem elég a jó szándék, ha­nem áldozatok is igényeltetnek s ép azért, hogy városunk a korral haladhasson s mindazon mulasztásokat helyre pótolhassa, melyek terhelik, szükséges, hogy a város pénzügyi viszonyai rendezhessenek és a város jövedelmei minél inkább fokoz.

Next