Vásárhely és Vidéke, 1887. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1887-01-06 / 1. szám
Csongrádi levél. Elhangzott az utolsó kalapácsütés a csongrádi parochiális templom tornya fedélzetén! Fönn ragyog a földet ábrázoló gömb fölött a megváltás jelvénye, már messziről hirdetve a kegyur gróf Károlyi Sándor úr és a csongrádi hívek szerénynek mondható, de mégis a mai pénztelen időben bőkezű adakozása szép eredményét. A torony újonnan építése eredetileg 6240 írtban jön árlejtésileg megállapítva, de ez esetben a gömb és kereszt csak hideg aranyozással lett volna elkészítve; de meggondolván a torony-építtető bizottság, hogy a hideg aranyozás mégis csak ephemer, tehát kérdést tett vállalkozónál, hogy a hideg aranyozásért eredetileg előirányzott 240 írt összeghez mennyi összeg lenne még szükséges, hogy a gömb és kereszt tűzben aranyoztatnék meg . A válalkozó még 600 irtot kért s így az aranyozás 840 irtot venne igénybe. A bizottság megállapodott tehát a kért összegben, és így lett a toronyépítés egész összege 6880, frt. Ezen összegben még bent foglaltatott a villámhárítónak újonnan készíttetése is a toronyból egyenesen levezetve a sodronyt. De később jónak látta a bizottság, hogy az egész templomon végig vezettessék a villámhárító rézsodrony házat. Majd midőn már a toronytetőzet is befejezéséhez közelgett, fölmerült a bizottságban azon nézet, hogy a toronytető minden aranyozás nélkül dísztelen ; ez okán elhatároztatott, hogy az úgynevezett dobra mégis illesztessék egy kis aranyozott diszitmény és pedig : a főoldalon az évszám 1886. A többi három oldalra pedig a hit, remény és szeretet symbolumai, vagyis: kereszt, horgony és szív. Ezen felül munkálatért a rézművesekkel és aranyozóval 675 frt 54 krban megállapodott a bizottság. A torony őrjárat vasrostélya az ablak közepéről ennek aljára szállíttatott le, melynek tartályaira díszítmények készíttettek és az egész rostélyzat újonnan festése 70 irtot vett igénybe. Majd az óra újonnan gyökeresen kijavíttatott és a czimlapok újonnan aranyoztattak, mely munkálatok ismét 600 forintot vettek igénybe. Valamint a toronyőröknek egy kis szoba s a harangoknak e végett elhelyezése közel kétszáz forintba került, tehát eddigelé igénybe vett az építkezés 8425 frt 54 krt. Még hátra van a tempom elejének, amelyen a torony nyugszik, újonnan betisztítása, mely munkálat a jövő tavaszra marad a téli hideg miatt. Valamint a tornyon levő redőnyös viselt ablakok újonnali elkészítése, melyre nézve a kegyúr megbízottja Körmendy Zsigmond fölgyesi, tiszttartó úr azon reménynek adott kifejezést, miszerint ezen redőnyablakokat a kegyúr fogja elkészíttetni, valamint azt is megígérte, miszerint a templom tetőzetét újonnan fogja páraimnál bevonatni. Az adakozások e szent czélra szépen folytak be, sőt még most is folynak el annyira, hogy a vállalkozók kielégítése után remélhetőleg pár száz forint marad is, mely a bizottság véleménye szerint gyümülcsöztetni fog azon czélra, hogy idővel a templom homlokzata két kisugárzó alapfalára két szobor és pedig a két szent magyar király: István és László szobrai emeltessenek. Múlt hó 16-án végeztetett be a rézműves munka a tornyon, amikor egy bizottság neveztetett ki szakértők és megbízottakból, kik véleményt írtak alá a jegyzőkönyvbe és pedig olyat, hogy a munka teljesen kifogástalanul úgy, hogy jobbat kívánni sem lehet, készíttetett el, illetve fejeztetett be. A végátvétel decz. hó 22-án történt, amikor a kegyúr grófnak a megbízottja, a torony-építtető bizottság és a város elöljárósága vette át a művet. Miután a szakértők teljesen jónak s kifogástalannak találták a művet, méltó, hogy a készítők, illetve építők itt a nyivánosság terén az elismeréssel találkozzanak, és pedig nevezetesen a fővállalkozók : ifj. Kovács János és idősbb Vajnai Bálint hódmezővásárhelyi lakosok és építőmesterek. A famunkát, illetve építést ifj. Vajnai Bálint a fővállalkozó fia vezette, kitűnő értelem, szakavatottság és szorgalommal. A rézműves munkára E n g e 11 h a 11 e r Ferencz hun vásárhelyi és Orbán Lajos kecskeméti rézművesek vállalkoztak és mint föntebb említve van, teljes kifogástalanul késziték el a toronytetőzetét vörös rézből, mely nemcsak, hogy kifogástalan a mű erősősségét és jóságát tekintve, de a szemnek is szép s megkapó munkát teljesítettek. Az aranyozást Körösi Fülöp szintén hunvásárhelyi lakos és aranyozó a felülbirálatnak megfelelőleg készítette el. Dolgoztak még a torony munkálatain helybeli lakosok Felber István kovácsmester és Borbás József lakatosmester. Szóval úgy a vállalkozók, mint a munkások kivétel nélkül igyekeztek a mű tökéletes elkészítése érdemében s méltán és lelkiismeretesen ajánlhatók ott, hol szükség van ily nagyszerű mű építése vagy átalakítására. Sohíva Antal, bizottsági tag, kállói Kállay Emánuel múlt hó 29-én Nagybányán elhunyt s a főispánt, mielőtt városunk küldöttségét fogadhatta volna, a gyászhít atyja ravatalához szól rá, kit január 1-én helyeztek Nagybánya város és vidéke közönségének impozáns részvéte mellett örök nyugalomra. A gyászesetről a család által következő jelentés adatott ki: „Nagykállói Kállay Kornél és neje szül. nagykállói Kállay Ernesztina és gyermekeik ; nagykállói Kállay Albert, Szeged és Hun-Vásárhely főispánja mélyen szomorodott szívvel tudatják a forrón szeretett édes atya, apa, illetve nagyapának, nagykállói Svállay Emánuelnek hosszas szenvedés után f. hó 29-én d. u. 6 órakor, életének 73-ik évében történt csendes kimultát. A boldogultunk földi maradványa 1887. január 1-én d. u. 2 órakor fog a nagybányai róm. kath. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmiseáldozat jan. 3-án d. e. 10 órakor fog a helybeli, valamint a kegyúri templomokban az egek urának bemutattatni. Nagybánya, 1886. decz. 29-én. Béke hamvaira!“ — Uj főispánunk gyászában városunk közönségével együtt őszinte részvéttel osztozunk s kívánjuk, hogy találjon vigasztalást a nemes munkában, mely az Alföld két legnagyobb magyar városának bölcs és igazságos kormányzásában vállaira nehezedik. A törvényhatóság küldöttsége Kristó Lajos polgármester vezetése alatt tegnap reggel utazott el vasúton Kis-Zomborra, hogy Rónay Lajos főispántól városunk nevében elbúcsúzzék, mely alkalommal át fogja nyújtani részére azon emlékiratot, melyben a törvényhatósági közgyűlés melegen emlékezik meg volt főispánunk városunk közjavát czélozó működéséről s honfiúi érdemeiről. — A küldöttség Kis-Zomborról Szegedre megy, hol új főispánunkat, Kállay Albertet fogja üdvözölni s főispáni széke elfoglalására fölkérni. — Újév napján a városi tisztikar testületileg tisztelgett Kristó Lajos polgármester urnál. A tisztikar nevében Kmetykó József főjegyző üdvözölte a polgármestert, ki meghatva mondott köszönetet tiszttársai megemlékezéséért. — Meghívás. A hunvásárhelyi ált. tanító egyesület f. hó 9-én, azaz vasárnap d. u. fél 4 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyre az egyesület t. tagjait van szerencsém tisztelettel meghívni. —■ Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. Az Eötvös-alap érdekében küldött felhívás. 3. Az ungmegyei általános tanítóegyesület átirata a tanítók nyomorúságos anyagi helyzetének országszerte való javítása érdekében. 4. Az egyesületi bál érdekében való intézkedés. 5. A földrajz szerkesztő bizottság jelentése. 6. Indítványok. E gyűlésre még a nem tag tanítók is szívesen láttatnak, s a 3-ik pont alatti tárgyhoz hozzászólhatnak. Minden tag megjelenése pedig úgy maga, mint az összes tanítók érdekében nagyon kívánatos ! Reményem, hogy egy tag sem fog e gyűlésről hiányzani. Hun-Vásárhely, 1887. január 4-én. Nagy Bálint, elnök. — Kinevezés: Teszáry József kecskeméti törvényszéki jegyző a nagykőrösi kir. járásbírósághoz aljárásbiróvá neveztetett ki. Teszáry ur városunkban is több évig működött a járásbíróságnál, mint aljegyző, sőt városunkból is nősült s igy lesznek számosan olvasóink közül, akiket örvendetesen lep meg bírói kineveztetése. — Kettős ünnepet ült az orosházi kis református egyház karácsony második napján. Az egyház derék lelkészét, Kódi Mártont lepték meg hívei ezen napon orosházi lelkészsége 25-dik évfordulója alkalmából — juh i- r e um ma is az isteni tisztelet után egy arany kötésű bibliát és egy díszes ezüst serleget nyújtottak át neki. Az ünnepelt lelkipásztort annál is inkább meglepte híveinek ezen gyöngéd figyelme, mert az előkészületekről semmi tudomása nem volt. Este az Alföld vendéglőben a jubiláns tiszteletére bankettet is rendeztek, melyen Lehóczky József plébános mondta szokott ékesszólásával az első pohárköszöntőt s utána Harsányi Sándor és Veres József evang. lelkészek, majd többen emeltek poharat a derék „tiszteletes úr“-ét, ki szerény parochiájában eltöltött 25 évi áldásos munkásságának jutalmát egyedül hívei osztatlan szeretetében s Orosháza közönségének általános tiszteletében találhatja fel. — Eljegyzés: Spitzer Ida kisasszonyt, Spitzer Hermann gazdálkodó kedves leányát a múlt héten jegyezte el városunkban Moreno Leon temesvári kereskedő. — Meghívás. A kunvásárhelyi iparegylet t. et tagjai az 1887. évi január hó 23-án délután 2 órakor tartandó rendes évi közgyűlésre tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. A múlt évről szóló jelentés az igazgató választmányi jegyzőkönyvek átnézésével. 2. A számvizsgálóbizottság jelentése s a költségvetés megállapítása. 3. Kérdések s indítványok. 4. A múlt őszi iparkiállítás díjainak kiosztása. 5. Elnök, alelnök, három igazgató választása, a kilépett választmányi tagok helyének betöltése. Keltem-Vásárhely, 1887. január 4-én. Az elnökség. — A farsang ma kezdődik és tart február 22-ikéig. Hét hétig fog tehát tartani Karneval herczeg uralma, mely idő alatt bőséges alkalmat nyújt a tánczkedvelő ifjúságnak, hogy magát kibálozhassa és kitánczolhassa. Az első bál szombaton lesz, egye TARCZA. A SOCIALISMUSRÓL. Irta és felolvasta Dr. Willieim Arnold. Egy fiatal kereskedősegédet gazdája megpirongatja, mert a vevők iránt szerfelett becsületes. A fiatal segéd megsziveli az erős szót s odahagyja a kereskedést. Élénk szelleme gondolkodni kezd a kereskedők önzésén, a világ sanyarú állapotán, gondolatait összeszedi, megírja. íme, hallgatóim, egy socialista, Fourier Károly a neve. Nem ő volt az első, kinek a társadalom romlása feltűnt. Előtte — hisz ő már századunk elején élt — a híres St. Simon megalapító már rendszerét. Ide senki az első socialisták közül nem jellemzi annyira a socialismus kezdő korát, mint Fourier. Hirtelen benyomás, pillanatnyi felindulás szülte rendszerüket. Gondolataik voltak, de nem tudták a salakot elválasztani a tiszta aranytól. Előttük állott a nyomor. S ők csak a nyomort látták. Nem akartak egyebet látni szerencsétleneknél, szolgáknál, nyomorultaknál. Újra akarták szervezni a társadalmat. De ahelyett, hogy a pyramist a maga rendje szerint alapjára állították volna, s ők gyökeres reformerek akartak lenni, és csúcsára állították. Mi természetesebb, minthogy az első socialisták nem jutottak tovább becsületes rajongók hírénél. Hevükben borzasztó tanokat állítottak fel, melyek a költő neki vadult fantáziáját is megszégyenítik. Nem fogom Önöket az első, méltán rendszerteleneknek nevezett socialisták tanaival untatni. Szórakoztatók, de nem épen tanulságosak. Csak az említettem Fourier tanaiból akarok egynémelyet idézni. Ő irt egy munkát, melyben az egész társadalmat újjászervezi. Négy időszakot különböztet meg a világ folyásában. Mi még messze állunk a negyediktől, a teljes boldogság korától. Lesz még idő — mond Fourier, amelyben sokkal boldogabbak leszünk. A világ szerinte 80,000 évig fog fennállani. Mi még a bölcső korát éljük, de jó idő, mikor a föld tengelyének forgása folytán a világ átváltozik s valamennyi része egyformán népesedik be. Szibériában a narancs s czitrom csak úgy terem, mint ma az enyhe Olaszországban. A tengerből nem iszunk oly kellemetlen izű, sós vizet, hanem izletesebbet a limonádénál, mi emberek a madarakkal a levegőben, a halakkal a vízben társalkodunk, 144 napig élünk, naponkint hétszer lakmározunk és annyira bővében leszünk mindennek, hogy a legutolsó paraszt is tizenkétféle ital s 30—40 fogás étel közt válogathat. Ez a Fourier uj társadalma. Valóságos eldoradó. Egy képzelődő beteges gondolatai. Ily tanokat hirdettek azok, kik a társadalmat újjá akarták szervezni. De azért nem kell magát a tant elitélnünk. Ez nem méltó ok egy nagy világeszme elitélésére. Minden eszmének, ha nemesebb, józanabb is a socialismusénál, vannak apostolai, kik túlzásukkal megrontják az eszmét. Sok embernek valamely új eszme olyan, mint a részegítő ital. Eszét veszti. Zavarosan beszél. Gondolkozik, de zavart fővel. Fourier s vele az első socialisták nagy csoportja nem a való állapot nyomán indult. Ők egy minden izében romlott, gonosz társadalmat képzeltek, s ilyen nem létező alapra fektették gondolkozásukat. Fouriers követői azt hiték, hogy az ő új társadalmukban csupa boldogság lesz. Egyik végletből a másikba estek. Fourier szerint a mai társadalomban még a legszentebb dologban, a házasságban is csak két tényező szerepel: a pénz s a cselszövés. Az apák nagyra vannak, ha leányuknak sok hozományt adhatnak. Jobban örülnek a sok pénznek, mint a jó nevelésnek. A cselszövésben Fourier szerint a leányok nagy mesterek. Annyira jártasak a színlelésben, hogy gyakran a legelőnyösebb partiéhez jutnak ezen az utón. A közvetítők is nagy szerepet visznek a házasságnál. A koma vagy sógorasszony, a rokonság addig üldözi a szegény fiatal embert, mig bele nem löki a házasság hálójába, mint a mészáros s kutyái az ökröt körülveszik, a vágóhídra viszik s akarata ellenére megölik. Még esztelenebb dolgokat hirdet a túlvilági életről, az államadósságról, melyet tyúktenyésztés útján óhajt törleszteni. Nem lesz érdektelen e számítást, melyben nem tudjuk a ritka leleményességet, vagy a szánalmas eszelősséget bámuljuk-e inkább. Önöknek bemutatnom. Az angol államadósság 1835-ben 25 milliárdra rúgott. Fourier e törmérdek adósságot tyúktenyésztés útján hat hónap lefolyása alatt vállalkozik törleszteni. „Előbb — úgymond — állapítsuk meg a tojás valódi értékét. Én tuczatját egy fél francra becsülöm. Ötven milliárd tuczat tojásra van , tehát szükségünk, hogy az angol államadósságot törlesszük. Most már honnan vesszük elő ezt a sok tojást?“ Fourier az ő társadalmát 600.000 csoportokra, ú. n. phalanxokra osztotta. Mindenik phalanxban lesz legalább 10.000 lyuk, nem is számítva a csibéket, melyeknek száma a húszszorosát is felülmúlja. Tegyük fel, hogy gondosabb ápolás mellett a 10.000 tyúk száma 12.000-re fog szaporodni. Ez esetben naponkint kapunk: 1000 tucat tojást, fél franciával 500 franc. E számot szorozva 200 nappal,— mert csak ennyi időt számít a tyúkok működésére, — egy phalanx évenkint 100,000 franc értékű tojást fog felmutatni; e számot a phalanxok összes számával 600,000 elszorozva, 60 milliárdot fogunk kapni. Az eredmény oly busás, hogy Fourier nagylelkűen enged számításából és 12,000 lyuk helyett csak 10,000-et számit s igy a 60 milliárdot 50-re szállítja le. Ennek fele 25 milliárd bőven kifutja a nagy angol államadósságot. Az a soczialismus, mely az üres képzelődés útján indult, nem lehetett maradandó. Józan gondolkozású emberek belátták, hogy sikert csak úgy lehet elérni, ha a társadalom igaz bajait kutatják. Anglia volt az első, mely e tekintetben felkelte Európa figyelmét. Az a parlament bizottság, mely a munkás gyermekek helyzetével foglalkozott, hajmeresztő dolgokra bukkant. Maguk a munkás gyermekek vallottak. Muray J. 12 éves fiú ezt mondta: „Én reggel hat órakor, gyakran négykor jövök a gyárba. Ma egész éjjel dolgoztam reggeli nyolcz óráig. A múlt éjszaka óta nem voltam ágyban. Kívülem még nyolcz fia dolgozott az éjjel. Egy kivételével, ma reggel helyt állottunk mind. Hetenkint kapok 1 frt 75 krt. Ha egész éjjel dolgozom azért nem kapok többet. A múlt héten két éjszakát dolgoztam.“ Az angol lapok ijesztő híreket közöltek a gyármunkások helyzetéről. Egy divatárusnál dolgozó nő meghalt, mert 2613 óráig szünet nélkül dolgozott harminczadmagával egy kis szobában, hol elegendő levegő sem lehetett. A parlament tagjai a felindulás hangján szóltak a gyármunkások helyzetéről. Ferranti parlamenti tag 1863. április 27-dikén igen röviden, de drasztikusan jellemezte a gyapotipar munkásainak helyzetét : „A gyapotipar Aangliában 90 éves. Az angol faj három nemzedéke kilencz nemzedék gyapot munkást használt fel.“ A mozgalom a munkások szellemi állapotára is kiterjedt. A vizsgáló bizottság kérdéseket intézett a munkás gyermekekhez. A kérdésekre adott feleletek a szellemi butaság ne továbbjára vallottak. Felnőtt gyermekek nem tudták az egyszeregyet, nem ismerték a fiú s leány közötti különbséget. Hiszen egyiken megesett, hogy a királynőről szófiában így nyilatkozott: van királyunk, de úgy mondják, hogy királyné, Alexandra herczegnőnek hívják . . . egy herczegnő férfiú. Nagy részük nem tudta, melyik a hazájuk, miféle város az MT London. A legvadabb babonát készpénzül mgadták s a vallás legelső tanaiban is csodálatos járatlanságot tanúsítottak. Kérdezték egy 17 éves fiútól, jár-e templomba: „járok néha — igy szólott a felelet. Bizonyos Jézus Krisztáról beszélnek ott, de egyebet nem halhitt.”J úgy tudom, nem gyilkolták meg, nem vet külömb a többi embernél, csak annyival, hogy vallásosabb náluk.“ Egy másik dicsérte az ördögöt s szidta a megváltót. Sokkal világosabban szólaltak a számok, melyeket a gyármunkások halálozására vonatkozólag összeszedtek. Volt Angliában 22 olyan kerület, hol 20,000-en felül haltak 100,000 munkás közül, 25 olyan, hol 21000-en felül, 17 olyan, hol 22000-en felül ,s 11 olyan, hol 23,000-en felül haltak meg. Ezek a számok minden soczialista képzelődésénél többet beszéltek. Ilyen állapotot nemcsak a soczialistikus írók nem tűrhettek, hanem a józanabb, higgadtabb törvényhozók sem. Anglia parlamente erélyes törvényekkel javította a gyármunkások szomorú helyzetét. Meghatározta a munkaidőt: felnőttek 10 óránál tovább nem dolgozhattak, gyermekek pedig 6/a óránál. Az angol parlament belátta, hogy a legerősebb pajzs a túlzó soczialisták török- Helyi és vidéki hirek. — Boldog újévet kívánunk városunk közönségének, előfizetőinknek, munkatársainknak s lapunk minden barátjának, kik bennünket a múltban nagybecsű támogatásukkal szerencséltettek. — Az újév alkalmából felkérjük előfizetőinket előfizetéseik mielőbbi szíves megújítására, lapunk barátjainak pedig kérjük továbbra is erkölcsi támogatását. Új főispánunkat Kállay Albert urat súlyos családi gyász érte. Édesatyja nagy