Váráshely Népe - Viharsarok, 1949. október-december (6. évfolyam, 228-303. szám)

1949-10-30 / 253. szám

Új lapot kapott ezzel a nap­pal megyénk dolgozó népe: a Viharsarkot. Amikor leírjuk új megyei lapunk címét, még gon­dolni se gondolhatunk arra, hogy eddigi megyei lapunkat, a Magyar Alföldet és hódmezővá­sárhelyi lapunkat, a Vásárhely Népét búcsúztatnék. Búcsúzás­ról itt nincs szó. Győzelmes új­jászületésről, ú­j diadalról kell beszélnünk, mikor útjára indít­juk Pártunk új harcos szócsö­vét. A Magyar Alföld és a Vá­sárhely Népe Pártunk soroza­tos nagy diadalaiban születtek újjá és egyetlen hatalmas me­gyei lappá egyesítve alkalmasak lesznek arra, hogy segítsék Csongrád megyében Pártunkat, a dolgozó népet az előttünk ál­ló feladatok megoldásában, se­gítsék új és új győzelemre a szocializmus építésében. Viharsarok. Milyen kifejező­erejű ez a szó. Benne vannak azok a küzdelmek, melyeket me­gyénk dolgozó népe folytatott oly hosszú időn kersztül az el­nyomók ellen. Benne van me­gyénk forradalmi szelleme. Mindaz a vihar, melyet a dol­gozók indítottak el sorozatosan, hogy meghozza számunkra az új életet, a szabad, kizsákmá­­nyolásmentes életet. Tisztító­tűz volt ez a vihar, melyben el­égett a korhadt feudálkapita­­izmus, összedőlt­­a Horthy­­rendszer torz építménye és meg­­őeződve lépett ki belőle a há­ború romjait újjáépítő, a szo­­calizmus útját járó új társa­­dalmi rend, a dolgozó paraszt­­ágval szoros szövetségben gyüttmenetelő proletariátus iktatúrája. A Szovjetunió felszabadító­adserege hozta meg számunk­­a azt, hogy a Viharsarok dol­­ozó népének sok-sok küzdelme alászba szökkenhetett, elindul­­atott a mártírok vérével ön­­tzött úton. Ezen az úton kez­eitől fogva ott állt e harcos ép mellett Pártunk lapja, a­agyar Alföld és a Vásárhely épe. Nem volt a harcnak, az ütésnek olyan szakasza, mely­­et tevékenyen ki ne­vette vol­­t részét pártsajtónk. Naponta zvetítette a tömegek felé az ütés hajtómotorjának, Pat­aknak, Pártunk Megyei Bi­­ztságának hangját. Visszanéz, az évek sorára megállapí­tjuk, a Magyar Alföld és a sárhely Népe megfeleltek aknak a követelményeknek,­elyeket Lenin elvtárs tűzött pártsajtó elé: „A lap nemcsak lektív propagandista és kul­­tív agitátor, hanem kollektív evező is!“ L apjaink ott álltak a töm­e­­mellett, segítették harca­­, hangot adtak követelése­ik, de ugyanakkor irányítot­­ta a tömegek harcát. Moz­­gatták a tömegeket a fél­tők elvégzésére. Nincs kitű­­ő példa erre, mint a leg­­ebi győzelmünk, az őszi ve­­sikeres befejezése. Lapja­­tevékenyen irányították ezt inkát." Pártunk helyesen al­­­atott kritikájával és a jó oknak a tömegek elé valá­­sával, a szabotáló kulákok lezésével az őszi terv sike­­rolytatott harcban betöl­­li a pártsajtó szervező utát. De nemcsak az őszi sikerére lehet hivatkozni, a minden döntő akcióra, át sikerre vittünk a fel­dúl­átt óta. A Magyar Al- ÚJ LAPUNK. írta: Váczi Sándor MDP megyei titkár föld és a Vásárhely Népe mind­egyiknél az élvonalban harcolt, segített, irányt mutatott, szer­­vezett és harcra mozgósított. Mindezek ellenére azt­ kell mon­danunk,­ hogy sem a Magyar Alföld, sem a Vásárhely Népe nem tudott olyan döntő ténye­zővé válni megyénk életében, mint amilyenné kellett volna válnia, ha figyelembe vesszük, hogy időközben mennyire meg­nőtt pártunk súlya, tekintélye a tömegek előtt. Mi volt ennek az oka? Első­sorban az, hogy pártszervezete­ink nem ismerték fel kellő mér­tékben a sajtó jelentőségét és iyen módon természetesen nem is tekinthették magukénak a pártsajtót, nem vették igénybe úgy, ahogy kellett volna a sajtó mozgósító erejét és nem is tá­mogatták olyan mértékben a sajtót, hogy megyénk gazda­sági, politikai, kulturális terü­letein, döntő tényezővé válhas­sák. Megyei sajtószervünk, a Magyar Alföld, nem terjedhe­tett el a megyében befolyásához mérten s ráhattuk a feladatok megoldásánál is, hogy hiány­zott a sajtó mozgósító ereje. Ez a termelési kérdésekben érez­tette legdöntőbb hatását. Csak az utóbbi hónapokban állt be gyökeres változás ezen a téren. Pártszervezeteink egy­re jobban kezdték felismerni a sajtó szerepét megyénk életé­ben s ennek megfelelően érdek­lődésük is a sajtó felé fordult. Az érdeklődéssel együtt meg­nőtt igényük is a pártsaj­tóval szemben, olyan lapot kértek, mely még szervezettebben, még egységesebben, még színvonala­sabban tudja támogatni, segí­teni munkájukat. Ezt a felada­tot nem tölthette be sem a Ma­gyar Alföld, sem a­ Vásárhely Népe. Erre csak új lapunk, a Viharsarok képes, mely egysé­gesen, a két lap harcos hagyo­mányainak folytatója és to­­vábbfejlesztőjeként áll a mai naptól kezdve megyénk dolgozó népe mellett. Új lapunk, a Viharsarok, a mai naptól kezdve oldalszám­ban és tartalomban megnöve­kedve, az eddigi 60 filléres ár helyett 50 filléres áron kerül oda reggelenként a dolgozók asztalára. Pártunk nemrégiben szállította le központi lapunk, a Szabad Nép árát és újabb ál­dozatokat hozott most, amikor a helyi pártsajtó árát is mér­sékelte. Mondani sem kell, hogy ez természetes folyamat. A pártsajtót össze se lehet hasonlítani az elmúlt rend­szer tőkés sajtóorgánumán­val. Azok hasznot hajtó, pro­fitszerző vállalkozások voltak, a helyi pártsajtó pedig, úgy a Szabad Nép, mint a Viharsarok, a dolgozók szellemi kenyere. Természetes tehát, hogy Pár­tunk arra veszi az irányt, hogy ez a szellemi kenyér minden dolgozó számára minél köny­­nyebben hozzáférhető legyen. Minél többen vásárolják lap­jainkat, annál több dolgozónak válik ezeken a lapokon keresz­tül húsává, vérévé a marxi-leni­ni elmélet, győzelmeink záloga. Nap, mint nap tapasztalható, hogy a tömegek érdeklődése az elmélet felé fordult. Ennek az érdeklődésnek legközvetlenebb kiszolgálója a pártsajtó — me­gyénkben a Viharsarok. A­lan naponta állomást teremt a szo­cializmus építésében, naponta juttatja el a tömegekhez a Párt szavát, naponta mozgósítja arcra a termelésben, osztály­harcban a dolgozó népet. A há­roméves terv mindenütt befeje­zéshez közeledik, hamarosan hozzákezdünk az ötéves terv­hez, előttünk áll a szocializmus széles távlata, az építés fel­adata. Küzdelmekkel, harcok­kal teli a szocializmus építésé­nek útja s csak úgy tudunk sikerrel járni, ha a munkaszer­szám mellett ott van a kezünk­ben egy iránytű is. Ilyen irány­tű megyénkben a Viharsarok. Nem közömbös tehát, hogy ez az iránytű, a szocializmus építésének iránytűje csak keve­sek kezébe kerül, vagy kezébe kerül megyénk minden dolgozó­jának. Megyénk minden dolgo­zójának szellemi kenyerévé kell váljék a Viharsarok, ezt a célt szolgálja a kéthetes sajtókam­pány, mely a mai nappal, új lapunk megjelenésével megin­dult. Azt a célt szolgálja ez a sajtókampány, hogy Pártunk Csongrádm­egyei Bizottságának­ legközvetlenebb szócsöve a jö­vőben mindenütt az egész me­gyében, a városokban éppúgy, mint a legkisebb faluban, anya­­v­ilágban szolgálhassa hivatáro­sát. Ez a lap minden pártszerve­zetnek saját lapja, tehát párt­­szervezeteinknek így kell viszo­nyulni a sajtókampány lebonyo­lításához. Kézbe kell venni en­nek a sajtókampánynak az irá­nyítását, bekapcsolni a népne­velőket, a tömegszervezeteket, a DEFOSz-t, az EPOSz-t, a MN­­DSz-t, a szakszervezeteket s jó felvilágosító munkával oda kell hatni, hogy a Viharsarok való­ban sajátjává váljék a megye minden dolgozójának. A munka, amit ennek a sajtókampánynak a lebonyolítására fordítanak, ezerszeresen megtérül az ered­ményekben. A­­jól beszervezett lap megkönnyíti majd a fel­adatok megoldását s ha a köz­ségeknek, városoknak, valóban sajátjukká válik a Viharsarok, olyan támaszra és segítőtársra találnak a lapban amilyen ed­dig még nem állt rendelkezé­sünkre. Ismételten azt kell monda­nunk, hogy harci kérdés. A saj­tókampány sikere: harci kér­dés, mert ettől függ, hogy zök­kenőkkel, vagy úgyszólván zök­kenésmentesen járjuk az előt­tünk álló utat. Elfogadjuk-e a felénk nyújtott segítő kezet, vagy eltaszítjuk magunktól a pártsajtó nyújtotta támogatást. Mint annyiszor, most ismétel­ten a népnevelőkre hárul igen nagy feladat. Rajtuk, az ő jó munkájukon függ, mennyire tudják ezt a fontos munkát harci kérdéssé te­nni, mennyire tudjuk összekötni az aktuális gazdasági feladatokkal, most például a mélyszántás sikerre­­vit­elével. Népnevelőinknek ezt a felada­tot is, mint a többi feladatokat, össze kell kötni. A mélyszán­tás mellett kifejtett népnevelői* munka legyen egyszersmind a megyei sajtó terjesztésének munkája. Indítsanak versenyt ebben a kérdésben* népnevelőink és használják fel a siker érde­kében a verseny jelentette len­dületet. És ha ezt sikerre viszik, akkor nem kétséges, hogy gyö­keres fordulat áll elő a párt­munka kérdésében is. Hiszen a sajtókampány sikere, megyei pártsajtónk terjesztése érdeké­ben kifejtett népnevelői mun­­ka, pártmunka. Most, amikor útjának indít­juk új lapunkat, ezek azok a szempontok, melyeknek meg­szívlel­ése a jó­ munka érdekében elengedhetetlenül szükséges. Mint hangsúlyoztuk: az ered­mény nem marad el, hanem a végzett munka ezerszeresen megtérül abban a segítségben, melyet a Viharsarok jelent. Előre a Viharsarok-kampány sikeréért! Tegyük megyénk minden dolgozójának szellemi kenyerévé a Viharsarkot! Minden angol-amerikai mesterkedés ellenére a szovjet küldöttség tovább küzd a halálraítélt görög hazafiak megmentéséért Visinszkij újabb beszéde az ENSz politikai bizottsága ülésén Az ENSz politikai bizottsága újabb két ülésen foglalkozott, a görögországi monarchofasiszta rémuralom kérdésével. Az­ ame­­rikai és angol küldöttség nyil­vánvaló nyomására több kül­döttség rosszakaratú mesterke­désekkel igyekezett megakadá­lyozni a szovjet határozati ja­vaslat elfogadását. Visinszkij, a szovjet küldött­ség vezetője felszólalásában le­leplezte az imperialisták csatló­sai mesterkedésének palástolá­sát. Visinszkij rámutatott, hogy a bizottság „hatásköri hiányok kérdését azért rángatták elő, mert nem mernek villan nyolc görÖ£f hazafi halálos ítélete mel­lett szavazni. Azért akarják szavazás nélkül töröltetni a szovjet, javaslatot, hogy ne le­gyenek kénytelenek a görög hazafiak megkegyelmezése mel­lett szavazni“. Rámutatott, hogy bizottság jogkörét, felhatalmazásának határait az ENSZ alapokmánya határozza meg. Megvan a fel­hatalmazásunk, mondotta, ezért tehát felhívom a többi küldöt­tet, szavazzon a libanoni javas­lat ellen, amely azt kívánja, hogy tegyék szavazás tárgyává, váljon megvan e a bizottságnak a felhatalmazása az öt határo­zati javaslatot illetőleg. A libanoni javaslatnak az a célja, hogy hozzásegítse az an­gol-amerikai tömböt, hogy az elállhasson a szovjet határozati javaslat megszervezésétől. A libanon­i küldött indítvá­nyát ezután szavazásra tették fel. A libanoni indítvány ellen 16 küldöttség, a javaslat m­el­lett 31 küldöttség szavazott. Ilyen módon a politikai bi­zottságban az angol-amerikai többség szégyenteljesen és gyá­­ván megakadályozta, hogy a Szovjetunió határozati javasla­ta mellett szavazzanak, így az USA, Anglia, Franciaország és az USA-nak engedelmeskedő többi ország küldöttsége.­ tehát embertelenül megtagadta a gö­rög hazafiaik védelmét. Szava­zás után Visinszkij rövid fel­szólalásában rámutatott, hogy a szovjet küldöttség véleménye szerint a monarchofasiszta rémuralom és a kivégzések el­len indított harc az elfogadott equadori határozati javaslat eredményeképen Mi­ fejező­dött be. A görög küldöttnek a szavazás után tett kijelentése — mondotta Visinszkij — mu­tatja, hogy a kérdést még ko­rántsem oldották meg. A Szov­­jetunió küldöttsége továbbra is küzdeni fog­ a görög hazafiak megmentéséért és kifejezi meg­győződését, hogy a közgyűlés csatlakozzék ehhez a harchoz. Ők a szovjet küldöttséget ünnepelték a béke hívei világkongresszusának római ülésén Október 28-án Rómában meg­kezdte teljes ülését a béke hí­vei világkongresszusának ál­landó bizottsága. Pietro Nemo, az állandó bizottság helyettes elnöke bevezető beszédében üd­vözölte az állandó bizottság tagjait. Az állandó bizottság elnöke Frederic Joliot Curie fel­szólalásában ismertette a nem­zetközi helyzeteit és azokat a változásokat, amelyek a párisi és prágai kongresszusok óta történtek és részletesen foglal­kozott a béke hívei munkájá­nak eredményeivel és perspektí­váival. Ezután Laffite, az állan­dó bizottság főtitkára beszá­molt az állandó bizottság és nemzeti szervek munkájáról. Az ülésen résztvevő küldöttek és a jelenlévő közönség viharos tapssal fogadták a teremben megjelenő szovjet küldöttséget. Az állandó bizottság elnökhe­lyettese az első nyilvános tel­jes ülés bezárása előtt ismer­tette Paul Robeson üdvözletét az Amerikai Egyesült Államok­ból. MEGKEZDŐDÖTT AZ ELSŐ ORSZÁGOS ÚJÍTÓ KONGRESSZUS VI. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM.­ÁRA: 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1949 OKTÓBER 30.

Next