Vásárhelyi Promenád, 1991 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1991-03-01 / 1. szám

I. évfolyam 1. szám 1991. március 1. KÖZÉLETI­­ NAPILAP Üdvözlet az olvasónak! Aki talán már fáradt újabb csodákra, de mégis megy tovább a rámért úton. Hadd legyünk társa, színes, érdekes vigasztalás. Üdvözlet az olvasónak, aki makacsul küzd a maga választotta ázért. Hadd legyünk neki biztatás, hig­gadt tanács. Üdvözlet az olvasónak, aki mérlegel és dönt az útelágazásoknál. Hadd legyünk tükre választásainak. Üdvözlet az újság fölé hajló szigorú apának, a híreinken elérzékenyülő édesanyának, és a Promenádból csákót hajtogató kicsi gyereknek. Jó reggelt, jó napot, jó estét Vásárhely! Szervusztok, fiatalok, „tök jó” ez az újság, a néma sorok közül a Ti­zenétek szól. És Isten áldja a tiszteletreméltó öregeket, akik átadták erejüket a mának, s parancsoló lelkiismeretünkké váltak. Mehetnénk együtt, sétálva, hogy senki ne maradjon el, végig a Promenádon, mert valamit mondani akarunk, valamiben segíteni sze­retnénk. Üdvözlet az olvasónak! Kovács Imre Attila főszerkesztő BUDAPESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ■iuui uw.II III», ii'iiii ii.i 111 Liiri ii II k­ir'.'.i.» Az 1949 előtti kárpótlásokról ellenzékiek és kormánypártiak nagy szám­ban nyújtanak be módosító indítványokat, jelentkeznek hozzászólásra a kárpótlási tör­vény tárgyalása kapcsán. Ahány párt, annyi elképzelés. A kárpótlás teljes megtagadásá­tól a mindenkinek valamit elvén keresztül a reprivatizációig. Még a koalíciós pártokon belül is vannak lényeges nézetkülönbségek. Itt nemcsak egy politikai diktatúrában tulajdoni sérelmet szenvedetteket kell rész­legesen, az ország anyagi lehetőségeitől függő mértékben kárpótolni, hanem a ma­gántulajdont elismerő gazdasági rendszert kell megalapozni. Három képviselő nem tartja elégségesnek azt, hogy a törvényjavas­lat az 1949 előtti jogsértések kárpótlásáról csak a bizonytalan jövőben kíván intézkedni. Indítványukban a kárpótlandók körének megjelölésével javasolják az Országgyűlés­nek, hogy kötelezze a kormányt a kilátásba helyezett törvény záros határidőn belüli elő­terjesztésére. Részlet egy képviselői önálló indítványból Az 1439. számon beterjesztett törvényjavaslatot, mint első lépcsőt, átfogó és az érintetteknek törté­nelmi igazságot szolgáltató intézke­dést a már beterjesztett és az alap­célt szem előtt tartó módosító javas­latok figyelembevételével elfogad­hatónak tartjuk, mert általa végre kimozdulhat a holtpontról a privati­záció, a reprivatizáció és a kárpótlás problémaköre. a) az úgynevezett zsidótörvények által érintetteket b) a Magyarország 1944. március 19-i német megszállás utáni jogsértések áldozatait, köztük a származásuk miatt elhurcolt zsidókat és cigányokat c) a Magyarország 1944—45. évi szovjet megszállását követő jogsértések áldozatait d) a magyarországi németség „kollektív bűnössé” nyilvánítá­sának áldozatait e) a magyar—szlovák, úgyneve­zett lakosságcsere kárvallottjait , a polgári demokratikus rend­szer felszámolását (1947—48) követő áldozatait. Minthogy az 1439. számú tör­vényjavaslat nem intézkedik az 1949. június 8-a előtt elkövetett jog­talanságok áldozatainak kárpótlásá­ról, az érintettekre vonatkozó tör­vényjavaslat beterjesztésére határ­idő előírása indokolt, annál is in­kább, mivel az érintettek idős embe­rek, akiknek erkölcsi és anyagi kár­pótlása nem tűr halasztást. (Bethlen István, Csapody Miklós, Szauter Ru­dolf) VILÁGHÍRA­DÓ VÉGJÁTÉK KUVAITBAN A csütörtök reggel hat órakor a szövetséges haderők által egyol­dalúan bejelentett tűzszünet jelzi, hogy az Öböl-háború befejező szakaszához érkezett. A sikeres katonai akciók átadják helyüket a diplomáciai csatározásoknak. „Kuvait felszabadítása most végső szakaszához ért, s én teljesen biz­tos vagyok a koalíciós erők képes­ségeiben, hogy gyorsan és dön­tően hajtják végre küldetésüket” — mondta George Bush a száraz­földi offenzíva megindítása előtt mondott beszédében. Az Öböl­háború 39. napján, vasárnap haj­nalban a szovjet tűzszüneti kezde­ményezések teljes kudarcaként megindult a szövetséges csapatok szárazföldi offenzívája. Mint utó­lag kiderült, az offenzíva az előze­tes terveknek megfelelően menet­rendszerűen indult, annak idő­pontját a tűzszüneti kezdeménye­zések eredményeként a szövetsé­ges erők Irak számára adott ulti­mátuma az ENSZ 660. sz. határo­zatának feltétel nélküli teljesítésé­re, egyáltalán nem befolyásolta. A kétségbeesett szovjet közve­títői tárgyalások jelezték, hogy a Szovjetunió nem számított a koa­líciós haderők ilyen gyors és meg­semmisítő győzelmére. A Szovjet­unió el szeretné kerülni Szaddám Huszein rendszerének bukását, hiszen ezzel együtt közel-keleti befolyásának utolsó morzsái is el­vesznének. A kétségbeesett szovjet lépések sorában eredménytelen volt Vo­­roncov szovjet nagykövetnek a Biztonsági Tanács szombati ülé­sén elhangzott „blöff”-je, misze­rint Bagdad hajlik az amerikai feltételek elfogadására, miközben Amir al-Anbari Bagdad ENSZ- nagykövete csak a szovjet feltéte­lek elfogadásáról tudott, ami köz­tudottan igen távol állt mind az ENSZ, mind a koalíciós erők által támasztott feltételektől. A szovjet tűzszüneti feltételek csak arra lettek volna alkalmasak, hogy megakasszák a szövetséges erők katonai sikereit és utat nyit­hassanak egy vég nélküli diplomá­ciai tárgyalássorozatnak, miköz­ben Irak újra szervezheti erőit. Szaddám Huszein, elkerülve a megszégyenítő katonai vereséget, megmaradhatna az arab népek nagy vezérének. Ezt a játékot a történelem 1956-ban az arab—iz­raeli háborúban Nasser egyiptomi elnökkel már eljátszotta — s a történelem közismerten nem is­métli önmagát. Szombaton dél­után Gorbacsov elnök telefonbe­szélgetést folytatott George Bush­­sal, és kérte az amerikai elnököt a szárazföldi offenzíva elhalasztásá­ra. A 28 perces beszélgetés tar­talma végső soron nem ismeretes, de a kiszivárgott hírek szerint Bush, megköszönve Gorbacsov elnök fáradozását, sajnálatát fe­jezte ki, hogy a tulajdonképpeni tárgyaló fél,­ Szaddám Huszein nem óhajtott pozitívan válaszolni. A szárazföldi offenzíva tervén némi módosításokat hajtott végre a koalíciós erők vezetése — közöl­te Norman és Scwarzkopf a Fu­ad­ban adott szerdai sajtótájékozta­tóján. Az eredeti terv szerint ha­talmas flottát és partraszálló erőt vontak össze, hogy az irakiak nagy erőket legyenek kénytele­nek lekötni a part mentén. Egy­idejűleg a szárazföldi alakulatokat a légi háború kezdetén a kuvaiti határtól délre fekvő területeken összpontosították azt a benyo­mást keltve, hogy ez lesz a máso­dik döntő front. Ám amikor az iraki légierőt sikerült megbénítani és nyilvánvalóvá vált, hogy az iraki légvédelemtől sem kell tarta­ni, az amerikai hadosztályok nagy részét, valamint a briteket és a franciákat átcsoportosították az iraki határ mentén levő szaúdi területekre. Ezek az egységek ke­rítették be az elmúlt napokban a Köztársasági Gárdát, illetve el­zárták a Kuvaitból menekülni próbáló egységek útját. Kuvait határán tengerészgyalogosok és arab szövetséges csapatok törtek át sikerrel,­aminek alapja az volt, hogy az első vonalban levő iraki katonaságot a bombázások szinte teljesen felmorzsolták. A szövetséges haderők gyakor­latilag számottevő ellenállás és veszteségek nélkül haladhattak előre. Gondot mindössze a hadi­foglyok nagy száma, illetve azok ellenőrzése, ellátása, fogolytábo­rokba való szállítása okozott. Mi­közben a hadszíntéren szinte lö­vést sem mertek leadni a katonák, Kuvaitban kegyetlen pusztítást végeztek a főváros épületeiben és civil lakosságában, nagy számú civil lakost túszként hurcolva me­nekültek. Az irakiak által felgyúj­tott több mint ötszáz kuvaiti olaj­kút környezeti katasztrófával fenyegeti a környező országokat. A füstfelhők eljutnak egész Tö­rökországig. Adanában kormos eső esik, mocskos feketére festve az épületeket, az emberek ruháit, az autókat. Az irakiak furcsa bosszúja ez, mert az amerikai bombázók egy része a Dél-Török­­országban levő Adana város repü­lőteréről szállt fel. Szaddám Huszein kedden reg­gel rádióbeszédet mondott, mely­ben bejelenti az iraki csapatok kivonását Kuvaitból. Szó sincs azonban az ENSZ-határozatok betartásáról vagy fegyverletétel­ről, sőt beszédével majdnem egy időben újabb Scud-rakétát lőttek Izraelre. A Szovjetunió még egy kísérletet tesz a tűzszünet elérésé­re, s ezzel Szaddám Huszein meg­mentésére. Belogonov külügymi­niszter-helyettes úgy fogalmazott, hogy Szaddám Huszein üzenetét nagy előrehaladásnak és úgy kell értelmezni, hogy a parancsot már kiadták a csapatok kivonására, ezért a tűzszünet elrendelése idő­szerű. „Szeretnénk azt remélni, hogy az ENSZ BT döntése egy­hangú lesz, és megkönnyíti a kiu­tat a háborús helyzetből, haladék­talanul véget vet a vérontásnak” — mondta Belogonov. „ A to­vábbi vérontás elkerülésének leg­jobb módja, ha az iraki katonák leteszik fegyverüket” — jelentette ki Bush amerikai elnök. A BT döntése egyhangú volt, elutasí­totta a tűzszünetet. Kiszivárgott hírek szerint még maga Voroncov is ragaszkodott a tűzszünet felté­teleként támasztott ENSZ 660. határozatának feltétel nélküli végrehajtásához. Miközben a bagdadi rádió győzelmi indulókat és győzelmi híreket sugároz, szerda éjjelre az iraki hadsereg teljes vereséget szenved. A Dél- Irakban és Kuvaitban harcoló 42 hadosztályból 40 felmorzsolódott. A szövetséges haderők megsem­misítettek 3000 iraki tankot, 2200 ágyút, a nehézfegyverzet több mint kétharmadát. A szárazföldi hadjáratban az amerikaiak 28 főt veszítettek. A hadifoglyok száma meghaladja a 80 000 főt. A „Sivatagi Vihar” nevű számí­tógépes program lefutott a Penta­gon számítógépein. Pontosan a 100. órában megjelent a képer­nyőn a GAME ENDE felirat. Egy adatban tévedett a számítógép. 1260 koporsó van a hűtőkocsik­­ban, ezeket szerencsére leértékel­­ten el lehet adni, hazavinni nem érdemes.

Next