Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1909. augusztus (5. évfolyam, 189-214. szám)

1909-08-07 / 194. szám

Hódmezővásárhely, 1909 Augusztus 7. Szombat Ara 2 fillér, V. évfolyam 194 szám A 3 A X N E L ? i ^aomi­rtsi thkk SSLYBBd asaywieTr* n. — i. Ilim 4 k*. -» i, «*■ int * k. ~ YIDAKRB SfiTP«U*r« t k­IST kór« 1 k. 40 I 41? -M*W (Ui 3 KID FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Smwfcwwiegse* &g ktadUShlVBifti : ^ndrassy-utcza 17. szám alatt. URDBTSSBK­ul­ue isit nervil. NYÍL* TSR p«UI tor» 80 Ki' U*tJelanik « ko« reggall aikkit««’ Telefon­szám 58 Főszerkesztő és Id. tulajdonos­­ EUN BÉLA. Lapzárt éjjel 12 órakor. fiz íjkor katonája. Hunvásárhely, augusztus 6. A most levert és vérbe fojtott spanyol forradalomnak a katonaság lényegére nézve is tanulsága van. Tudvalevő ugyanis, hogy a for­radalom azért tört ki, mert a kor­mány hebehurgyán háborút kezdett az afrikai kabil törzsek ellen, a spa­nyol nép pedig — mivel a zsarnok uralom iránt úgyis tele volt már keserűséggel a szíve, ellene szegült a háborúnak, ellene szegült annak, hogy fiait idegen földre mészárszékre vigyék. Sőt az is megtörtént, hogy a tartalékosok és póttartalékosok a behívó parancs daczára nem vonultak be. Még nem Európaszerte általános szembehelyezkedés ez a katonai reglamával, de mindenesetre óriásitak nagy jelenség, melylyel számolni kell. Ez a jelenség ebben a rohanó korban, amit az idő érlelt meg, hirtelen fejlődik és növekszik nagggyá, talán ez a jelenség is ál­talánossá lesz. És akkor jó lesz az uralkodóknak ehhez alkalmazkodni is, ha ugyan képesek lesznek rá. A spanyol katona képviseli ezt a jelenséget. Háborúba akarták vinni. A tényleges katona csak ment vala­hogy. Mert a szigor ott is még elég nagy ahhoz, hogy a katonát kény­szerítse az engedelmességre még akkor is, ha ez az engedelmesség a halálát jelenti is. De az aktív katonák közt is akadt, aki nem ment, hanem vagy a fölkelőkhöz csatlakozott, vagy pedig megszökött. Ám a tartalékosok nem akartak háborúba menni. Ők maguk is demonstráltak, de a fele­ségeik és anyjuk még inkább. Háborúba ? . . . Ugyan ! . . . Miért ? Ez a kérdés jellemzi az új kor katonáját sajátságos módon. Azelőtt csak azt kellett mondani a katoná­nak, hogy háborúba megy és ment vakon, gondolkozás nélkül. Masírozott és lőtt, ha parancsolták és azt oly kötelességének tartotta, mint a meg­­halást. Erénynek, katonai dicsőség­nek hitte azt, ha embertársait lemészárolhatta, éppen úgy, mint azt, ha lemészároltatta magát. Ez volt az első és ügyetlen erénye a katonának. Ő legalább elhitte, hogy igazán erény, mert elhitették vele. És így igen kényelmes helyzet­ben voltak a világ hatalmasságai, az egyesek, akiknek joguk volt há­borút üzenni és háborút indítani. Csak ki kellett adni az ordrét és megmozdultak a rettenetes ármádiák azzal a céllal, hogy egymást vérbe­­tűzbe fojtsák. De abban a pillanatban, mikor a katona azt kérdezi, mi­ért menjen háborúba, a helyzet megváltozik. Az uralkodó homlo­kára csap önmagának és eszmélni kezd, ha ugyan eszmélni tud. Mit? A katona azt meri kérdezni, hogy miért kell ölnie, vagy meghalnia ? Hisz akkor vége mindennek! Akkor nem lehet uralkodni. Nem lehet tetszés szerint háborút indítani! Hisz akkor a király eszközévé lesz a népnek s nem a nép eszköze már a királynak. „Az isten kegyelméből való­ koronás fő kénytelen azt kér­dezni, mi tetszik a felséges népnek és kénytelen számolni azzal is, hogy a katona gondolkozik. Akárhogyan ráncolják is a homlokukat a koronás fők, ez így van. Még nem általános ez a jelen­ség, de igen hamar általánossá vál­­hatik. S meg fogjuk látni, mit ered­ményez majd Spanyolországban ez a jelenség. Most leverték a demon­stráló katonákat s az egész for­radalmat. És ha hinni lehet a hí­reknek, amelyek a forrongó Spa­nyolországból érkeztek , már mű­ködnek is a vértörvényszékek. De ez csak olaj a tűzre. Ez a katonaság felébredt gondolkozás­ akaratát elfojtani, megsemmisíteni nem tudja. Ha leverték is a forradalmat, ez a jelenség típussá válhatik és akkor érdekes lesz nézni, hogy milyen átalakuláson esik át a királyi hatalom világszerte. Az ilyen példák ugyanis szörnyen ragadósok ebben a saját­ságos korban, melyet modern kornak szoktak nevezni. A hazáért ám vigyék vérontásba a katonát, mert ha a hazát védjük öntestünkkel a rátört ellenségtől, annyi, mintha édes­anyánkat véde­nénk a rátört rabló-gyilkostól. De idegen érdekekért háborúba menni és vinni a nép fiait, ezt a hatalmi hóbortságból született poli­tikát meg kell szüntetni! Jó lenne, ha a magyar —nem­zeti” kormány is tartana e kérdésről egy kis beszéd és értelemgyakor­latot, mert pár hónappal ezelőtt is kis hijja volt, hogy idegen érde­kek szolgálata miatt a magyar fiuk ezreinek élete vérbe nem fúlt a hires nemzeti kormány gyávaságá­ból a boszniai harczmezőn. Csakhogy a magyar kormány Bécs érdekét nézi, Bécs pedig nem bánná, ha a magyar fiuk mind egy szálig elhullnának a rongy fekete­sárga zászló védelmében. FUTÓ MIHÁLY 1835. jan. 31. — 1909 augf. 6. Hunvásárhely, augusztus 6. A vásárhelyi közéletnek, a tan­ügynek, közművelődésnek s nevelés­nek súlyos gyásza van. Futó Mi­hály, a vásárhelyi ref. főgimnázium nyugalmazott tanára és igazgatója, pénteken reggel 8 órakor, hosszabb gyengélkedés után, Haltéri házánál, családja érte remegő, szerető kar­jai közt, 75 éves korában örök álom­ra szenderült. Kilobbant a szellemi világosság volt erős fáklyája ; kihűlt a szív, melynek minden dobbanása csupa szeretet, csupa melegség, csupa jóság volt ... Elszállt a lélek, a nagy, az erős. Néma lett a nyelv, mely egy emberöltőn át csak szépre, csak nemesre, jóra buzdított; meg­meredtek a munkás kéz izomszálai s nem működnek tovább az agy sejt­jei, a nagy gondolatok fészkei. Ezreknek szivét dobbantja meg ez a gyászhir. Futó Mihály 44 éven keresztül tiz nemzedéket, az ifjak ezreit tanította, nevelte. Pályájuk kezdetén álló ifjak, életük delén álló férfiak s munkában kifáradt családapák egyaránt vannak már volt tanítványai közt. Apák és az apák fiai. Mert az a munkapálya, a­mit Futó Mihály hűséggel, hiva­tásának szerelmével, soha nem szű­nő pontossággal megfutott, két em­bernek is elég, de neki sohasem volt sok. Nagy szivü, de nagylátókörű pedagógus volt ő. Nem tanította a lélektant, hanem lélektani alapon tanított. Igazi bölcs, nevelő, a ki minden tanítványának egyéniségét tanulmányozta előbb s ehhez mérte módszerét. A szivébe, a gondolatába látott bele a tanítványának, de a milyen vaspontosságu volt minden dolgában, époly türelmes a gyarló­ságok s elnéző a hibák iránt. Nem a cselekményeket bírálta ő el, mint tanár, mint igazgató, hanem az indító okokat és amily kérlelhetlenül ostorozta a jellemte­­lenségre mutató tetteket, épp oly el­néző, megbocsájtó volt a megbán­­­násnál. Nem ítélt, hanem nevelt, vezetett és minden cselekménye szeretettel teli lelkének kristálylom­bikján szűrődött át . . . Futó Mihály 1835. jan. 31-én született Boldván, Borsod megyében. Középiskolai, nemkülönben bölcse­leti és theologiai tanulmányait majd­nem kizáróan a sárospataki reform, főiskolában végezte, a­hol többi ta­nárai között Erdélyi János bölcse­leti, nevelés- és széptani, — Sze­­remley Cs. Gábor és Zsarnay La­jos, — később tiszáninneni reform, püspök, — theologiai előadásai és útmutatásai voltak rá mélyebb kép­ző hatással. Tanulmányai végeztével esküdt deák s egyszersmind a sá­rospataki főgimnáziumban volt se­gédtanár, majd az akadémiai tanfo­lyamon a héber nyelv tanára, ugyanakkor főiskolai alkönyvtárnok és mint ilyen választatott meg 1860 szept. 9-én a helybeli, akkor még hat osztályú gimnázium rendes ta­nárává.— 1877. évi szept. I. óta pe­dig mint igazgató működött. Futó Mihály nyomban felismerte magasztos, szép hivatását. Az első percztől kezdve az utolsóig soha nem feledte el, hogy tanári kated­rája hivatás és ő elhivatásának hű­séggel megfelelt. Eleitől kezdve a magyar nyel­vet, irodalmat és a történelmet ta­nította. Szép, remek szép tárgyak. Egy ezeréves múlt ragyogó tettei, fájó jelenetei s a honszerelem cso­dás alkotásai. Másrészt az ékesen zengő édes magyar nyelv ... Ezeket szerette, ápolta Futó Mihály min­denkor. Apostola volt ő ezeknek, ékesen szóló apostola. Ezeket olto­­gatta tanítványai lelkébe, ezekkel hódította, nyerte meg a seregestől ide jövő idegen ajkú növendékeket. A történelem sorai közül fénylő históriai igazságok megismertetése volt az ő módszere. Nem a holt betűk, hanem a betűk mögött rejlő tanulságok. Futó Mihály e mellett tudott időt szakítani magának, hogy kint, az is­kola falain túl is tanítson. Tudomá­nyos értekezései, tanügyi czikkei kö­teteket töltenek meg. Szerkesztett la­pot is. A Hódmezővásárhely czímű la­pot 1871-ben ő alapította és szerkesz­tette 3 éven át. Hogy milyen lelkiismeretes, pe­dáns és buzgó tanár volt, annak jel­lemzésére csak annyit, hogy hetenként 80—120 írásbeli dolgozatot olvasott át és érdem­jelzésen kívül oldalakat írt a dolgozat alá észrevételeiről, a hibákról, hogy legyen az maradandó oktatás a tanítvány számára. ő alapította meg a gimnáziumi könyvtárat, ő vezette a Petőfi önképző kör tanulságos gyűléseit. Talán egy órája nem volt egész életében, mely­nek hasznos virágát le ne szakította volna. 1900-ban töltötte be Futó Mihály tanári pályája 40-ik évét; ez alkalom­ból volt tanítványai nyilvános ünnep­ségben adtak kifejezést szeretetüknek. Az ünnepélyen Kovács János ügyvéd, Szabó János esperes üdvözölték, Tho­­roczkay Viktor báró főispán a Wlassits kultuszminiszter üdvözletét tolmácsolta; Kun Béla főszerkesztőnk pedig, — ki Debreczenből jött el ez alkalomra a főiskolából, — ünnepi ódában fejezte ki a szeretett igazgatónak a volt tanít­ványok háláját. Puritán becsületesség, mintaszerű családi élet, vallásának, hazájának for­­ró szerelme az ő jellemzése . . . De az idő őrölni kezdte az erős szervezetet. Futó Mihályban a munka­kedv éveken át tusakodott a szervezet gyengülésével, míg 1905-ben nyuga­lomba vonult. Azóta mindinkább hal­ványodott a nagy agy fáklyája, Futó Mihály beteg lett, nem szenvedett

Next