Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. január (10. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
Hódmezővásárhely, 1914 január 1. csütörtök. Ára 2 fillér. X. évfolyam szám. VÁSÁRHELYI Független politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon : 87. Egyes szám ára 2 fillér, vasárnap és piaci napokon 4 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos: Kun Béla. Előfizetési ár helyben egész évre 10 K., félévre 5 K Vidékre negyedévre 5 K. — Nyilttér petit sora 80 fillér is szerencsétlen esztendő. Külföld előtt, de talán még önmagunk előtt is nincs ma Magyarország, csak Panamaország. Szédelgők, kalandorok boldogultak a szerencsétlen 13-as esztendőben ebben az országban, akik a kormány megvesztegetésére egy milliót adtak, hogy tíz milliót nyerjenek az így megvett üzleten. Ezt így csinálták többször, recept szerint. Az 1913-as esztendőbe belesülyedt a magyarság becsülete, tekintélye, hitele. Lassacskán szedi a statisztika számokba ennek az elmúló esztendőnek a rémségeit, a roppant hanyatlást, amit a nemzeti élet minden területére hozott ez az időszak. Meg fogunk borzadni ezeknek a számoknak beszédétől. Egy elsülyedő ország képe fog ránk meredni a statisztika rubrikáiból. Minden csökkent, ami az ország jólétére mutatna, minden emelkedett, ami a romlást jelenti. Vasútnak, dohányjövedéknek, fogyasztási adóknak ijesztően, leszállt a jövedelme; végrehajtásoknak, csődöknek megduplázódott a számuk. Az államháztartás egyensúlya teljesen megbomlott. Óriási deficitje van a magyar költségvetésnek, amilyen a hetvenes évek óta nem volt, s amit csak uzsorakölcsönökkel tudnak már pótolni. A hatalom pártjának „nemzeti munkája“ romokat, szomorúságot, bánatot termelt. Igen, máshol is megtörtént, hogy lelkiismeretlen kormányok és politikai pártok visszaéltek a hatalmukkal s becstelen módon megkárosították a közvagyont. De az még soha, sehol nem volt, hogy az a párt, amely megvesztegetésekből eredő pénzeket gyűjtött a kasszájába, amely a maga részére megsarcolta az állammal szerződő vállalatokat, ezeknek a gyalázatosságoknak a napfényre jutása után is a kormányon maradhasson s gonosz törvényekkel felforgathassa az ország egész alkotmányos rendjét és legázolhasson minden közszabadságot. Ilyen soha se volt még egyetlen országában se a földnek. S nem volt eddig ilyen a magyar nemzet múltjában sem. Ezer esztendőt élt le a magyar nemzet ezen a földön s az ezerben vannak rettentőnél rettentőbb esztendők, de a gyalázatnak, az erkölcsi törvények cinikus felrúgásának olyan szégyenletes esztendeje még egy se volt, mint ez a most meghalt esztendő. Tisza István esztendeje volt ez az egész gyalázat-év. Mikor elborultan állunk az új év kezdetén, a soksüldözött ember kétségbeesésével kérdezzük : mi következhetik még ? Nem látunk jót a jövőben, mert még egyre tart a becstelenség kormányrendszere. A hatalom bilincseket kovácsol, kötelezlen, hogy büntethessen, gyötörjön mindent és mindenkit, aki még szabadon élni és mozogni akar ezen a földön. Nem látunk jót a jövőben, de hisszük, hogy az erkölcstelenség nem tudja elrothasztani ezt a nemzetet, hanem a megmaradt jók kicsiny magvából új élet, boldog Magyarország támad ! idén 1308 születést jegyeztek be, addig 1912-ben a születések száma 1363 volt. A házasságok száma kerek 500. Ez is csökkent, mert 1912-ben 522 esetben kötöttek házasságot. A házasságok felekezetek szerint a következőképp oszlanak meg. Házasságot kötött református reformátussal 247 esetben, katholikus katholikussal 98 esetben,izraelita izraelitával 17 esetben, felekezeten kivüli felekezeten kívülivel 1 esetben, unitárius unitáriussal 1 esetben, református katholikussal 100 esetben, egyéb vegyes 38 esetben, református izraelitával 2 esetben. Mint a fentiekből látható, míg 1912-ben 243 volt a természetes iszaporulat, 1913-ban ez a szám 183-ra csökkent. ’ÉállSll näiaEKiOSip W-kl Hzangafeengví divatal kimutatása. Érdekes és beszélő számok azok, melyeket az elmúlt 1913-ik esztendő halandóságára vonatkozólag az anyakönyvi hivataltól beszereztünk s alább közlünk. Az 1913-ik év folyamán 1398 születési esetet jegyeztek be, ezzel szemben a halálozások száma 1120, tehát a természetes szaporodás 1913-ban 188. Ha a tavalyi számokat tekintjük, úgy a halálozásoknál nincs különbség, tavaly is 1120 volt a halálozások száma. A születések azonban csökkentek, mert míg az is közterhek könnyítéséért i s városi takarék és fiztosítás. Oly szerencsétlen viszonyok között élünk, hogy semmit alkotni nem tudunk a közadó emelése nélkül. Nagy költséggel olyan alkotásokat létesített a város, hogy nem jövedelmeznek, hanem évenként nagy összeget emésztenek fel. Az ilyen szerencsétlen közalkotások és a város fokozott fejlődése egy évtized alatt 20 százalék adóemelkedést vont maga után. Ma már 81 százalékos pótadót fizetünk. Ez így sokáig nem mehet, számolnunk kell az adófizetők teherbíró képességével, gondolkozni kell jövedelmi forrásról, mert e nélkül a közeljövőben tervbe vett alkotások ha megvalósulnak, a közterhek elviselhetetlenné válnak. Tervbe van véve a dorozsmai méntelep idehelyezése és ennek a részére laktanya építése; ez körülbelül háromszázezer koronába kerül. Négy országút kiburkolása másfél millió korona. Ha ezek megvalósulnak, a közterhek annyira emelkednek, hogy a mi közönségünk egy rossz gazdasági évetnem bírna ki. Ekkor elmondhatjuk, hogy magunkat szándékosan tönkretettük, mert minden megfontolás nélkül ilyen nagy anyagi áldozatba vittük a már túlterhelt adófizető polgárokat. Nagyon szép a haladás, a fejlő-’ dés, de azt mondja a közmondás: addig nyújtozz, ameddig a takaró ér. Alkossunk erőnkhöz mérten, ne mindent a közterhek rovására, hanem számítás alapján a közterhek könnyítésére. Ilyen alkotás lenne a városi takarék felállítása és a tűz, jég ellen való biztosítást a város magaintézné állami támogatás mellett Ezek nagy jövedelmet hoznának, a város háztartását megkötinyitenék. A városnak körülben másfél millió koronája van különféle alapokból, ezeket takart, betétben gyümölcsözteti a város, micsoda hasznot lehetne véle el ,érni, ha a város maga értékesitétené ezt a tekintélyes összeget! ■ Vásárhelyen van négy pénzintézet, egynek van felül az alaptőkéje egymillió koronán,az évi mérlege százezer korára tiszta nyereségen rendes körülménvek között mindegyiknek felül van... ! Mit jelentene százezer koronát jövedelmező vállalat a költségvetésünkben! A városi ■ kátét, nagy hasznot hozna a közönségnek, mert ha azt venné igénybe a közönség, tudatában annak, ha meg is kell a kamatotni. -Mi, azt közvetve ő is élvezné mer: háztartás szükségletére tördit r . az elért jövedelmet a váro?, ig. lehetne a közeljövőben terve?- V katásokat a közterhek emelése nélkül megvalósítani. Ez a négy pénzintézet körülbelül kétezer ember kezén án, mittrészvényesek kezén, ez a lágy jövedelmet kétezer emter éren, hatvanezer pedig nélkül zi'yi ezzi a közterhek mindunta - ' kedését. A városi takarék eltitás, nagy közérdek, ezt eltsnt még az irányitó körök is, a n • a! '*0 tása azonban nagyon nem. , mert ■ személyes érdek ellen irány! mert a törvényhatóság bazának nagyrésze ebből a kt .e 1 . 1- berből kerül ki. A váró? ifibb . tisztviselői szintén kevés. . 1 lel érdekeltek, mert a pénzintézeteknél bizalmi állásokat töltenek be és igy marad a közérdek, a saját érdekek ellenben érvényesülnek, pedig ez nem ii a meglevő pénzintézete, nincs annyi pénz, hogy kenne helyezni. Abból,azyyreségből a közönségeteme is élvezne. Ilyen jövedelmező na a biztosítás, milliónak ezen a címen küd ezt megtarthatnánk az által, ha a város indítana a polgáron Mennyivel nagyobb sfordulnának a lélekságukhoz, mint idege hez! Milyen visszás ál lünk mai ~ * -val.