Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

Hódmezővásárhely, 1914 január 1. csütörtök. Ára 2 fillér. X. évfolyam­­ szám. VÁSÁRHELYI Független politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefon : 87. Egyes szám ára 2 fillér, vasárnap és piaci napokon 4 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos: Kun Béla.­ Előfizetési ár helyben egész évre 10 K., félévre 5 K Vidékre negyedévre 5 K. — Nyilttér petit sora 80 fillér is szerencsétlen esztendő. Külföld előtt, de talán még önmagunk előtt is nincs ma Magyarország, csak Panama­ország. Szédelgők, kalandorok boldogultak a szerencsétlen 13-as esztendőben ebben az or­szágban, akik a kormány meg­vesztegetésére egy milliót adtak, hogy tíz milliót nyerjenek az így megvett üzleten­. Ezt így csinálták többször, recept sze­rint. Az 1913-as esztendőbe bele­­sülyedt a magyarság becsülete, tekintélye, hitele. Lassacskán szedi a statiszti­ka számokba ennek az elmúló esztendőnek a rémségeit, a rop­pant hanyatlást, amit a nem­zeti élet minden területére ho­zott ez az időszak. Meg fogunk borzadni ezeknek a számoknak beszédétől. Egy elsülyedő or­szág képe fog ránk meredni a statisztika rubrikáiból. Minden csökkent, ami az ország jólété­re mutatna, minden emelkedett, ami a romlást jelenti. Vasút­nak, dohányjövedéknek, fo­gyasztási adóknak ijesztően, le­szállt a jövedelme; végrehajtá­soknak, csődöknek megduplá­zódott a számuk. Az államháztartás egyensúlya teljesen megbomlott. Óriási de­ficitje van a magyar költség­­vetésnek, amilyen a hetvenes évek óta nem volt, s amit csak uzsorakölcsönökkel tudnak már pótolni. A hatalom pártjának „nem­zeti munkája“ romokat, szomo­rúságot, bánatot termelt. Igen, máshol is megtörtént, hogy lelkiismeretlen kormányok és politikai pártok visszaéltek a hatalmukkal s becstelen mó­don megkárosították a közva­gyont. De az még soha, sehol nem volt, hogy az a párt, amely megvesztegetésekből eredő pén­zeket gyűjtött a kasszájába, amely a maga részére megsar­colta az állammal szerződő vál­lalatokat, ezeknek a gyaláza­tosságoknak a napfényre jutása után is a kormányon marad­hasson s gonosz törvényekkel felforgathassa az ország egész alkotmányos rendjét és legázol­hasson minden közszabadságot. Ilyen soha se volt még egyet­len országában se a földnek. S nem volt eddig ilyen a magyar nemzet múltjában sem. Ezer esztendőt élt le a magyar nem­­zet ezen a földön s az ezerben vannak rettentőnél rettentőbb esztendők, de a gyalázatnak, az erkölcsi törvények cinikus fel­rúgásának olyan szégyenletes esztendeje még egy se volt, mint ez a most meghalt esz­tendő. Tisza István esztendeje volt ez az egész gyalázat-év. Mikor elborultan állunk az új év kezdetén, a sok­süldözött ember kétségbeesésével kérdez­zük : mi következhetik még ? Nem látunk jót a jövőben, mert még egyre tart a becste­lenség kormányrendszere. A hatalom bilincseket kovácsol, kötelez­len, hogy büntethessen, gyötörjön mindent és minden­kit, aki még szabadon élni és mozogni akar ezen a földön. Nem látunk jót a jövőben, de hisszük, hogy az erkölcste­lenség nem tudja elrothasztani ezt a nemzetet, hanem a meg­maradt jók kicsiny magvából új élet, boldog Magyarország támad ! idén 1308 születést jegyeztek be, addig 1912-ben a születések szá­ma 1363 volt. A házasságok száma kerek 500. Ez is csökkent, mert 1912-ben 522 esetben kötöttek házasságot. A házasságok felekezetek sze­rint a következőképp oszlanak meg. Házasságot kötött reformá­tus reformátussal 247 esetben, ka­­tholikus katholikussal 98 esetben,­­izraelita izraelitával 17 esetben, felekezeten kivü­li felekezeten kí­vülivel 1 esetben, unitárius unitá­riussal 1 esetben, református ka­­tholikussal 100 esetben, egyéb ve­gyes 38 esetben, református izrae­litával 2 esetben. Mint a fentiekből látható, míg 1912-ben 243 volt a természetes iszaporulat, 1913-ban ez a szám 183-ra csökkent. ’Éáll­Sll n­äiaEKiOSip W-kl Hz­angafeengví divatal kimutatása. Érdekes és beszélő számok azok, melyeket az elmúlt 1913-ik esztendő halandóságára vonatko­zólag az anyakönyvi hivataltól be­szereztünk s alább közlünk. Az 1913-ik év folyamán 1398 születési esetet jegyeztek be, ez­zel szemben a halálozások száma 1120, tehát a természetes szapo­rodás 1913-ban 188. Ha a tavalyi számokat tekint­jük, úgy a halálozásoknál nincs kü­lönbség, tavaly is 1120 volt a ha­lálozások száma. A születések azonban csökkentek, mert míg az is közterhek könnyítéséért i­ s városi takarék és fiztosítás. Oly szerencsétlen viszonyok kö­zött élünk, hogy semmit alkotni nem tudunk a közadó emelése nélkül. Nagy költséggel olyan alkotá­sokat létesített a város, hogy nem jövedelmeznek, hanem évenként nagy összeget emésztenek fel. Az ilyen szerencsétlen közalkotások és a város fokozott fejlődése egy évtized alatt 20 százalék adóemel­kedést vont maga után. Ma már 81 százalékos pótadót fizetünk. Ez így sokáig nem me­het, számolnunk kell az adófizetők teherbíró képességével, gondol­kozni kell jövedelmi forrásról, mert e nélkül a közel­jövőben tervbe vett alkotások ha megvaló­sulnak, a közterhek elviselhetet­lenné válnak. Tervbe van véve a dorozsmai méntelep idehelyezése és ennek a részére laktanya építése; ez kö­rülbelül háromszázezer koronába kerül. Négy országút kiburkolása másfél millió korona. Ha­ ezek megvalósulnak, a köz­terhek annyira emelkednek, hogy a mi közönségünk egy rossz gaz­dasági évet­­nem bírna ki. Ekkor elmondhatjuk, hogy ma­gunkat szándékosan tönkretettük, mert minden megfontolás nélkül ilyen nagy anyagi áldozatba vittük a már túlterhelt adófizető polgá­rokat. Nagyon szép a haladás, a fejlő-’ dés, de azt mondja a közmondás: addig nyújtozz, ameddig a takaró ér. Alkossunk erőnkhöz mérten, ne mindent a közterhek rovására, hanem számítás alapján a közter­hek könnyítésére. Ilyen alkotás lenne a városi ta­karék felállítása és a tűz, jég el­len való biztosítást a város maga­­intézné állami támogatás mellett Ezek nagy jövedelmet hozná­nak, a város háztartását megköti­­nyitenék. A városnak körülben másfél millió koronája van kü­lönféle alapokból, ezeket takart, betétben gyümölcsözteti a város,­­ micsoda hasznot lehetne véle el­ ,­érni, ha a város maga értékesité­­tené ezt a tekintélyes összeget! ■ Vásárhelyen van négy pénzin­tézet, egynek van felül az alap­tőkéje egymillió koronán,­­az évi mérlege százezer korára tiszta nyereségen rendes kör­ülménvek között mindegyiknek felül van... ! Mit jelentene százezer koronát­­ jövedelmező vállalat a­­ költ­ségvetésünkben! A városi ■ kátét, nagy hasznot hozna a közönség­nek, mert ha azt venné igénybe a közönség, tudatában annak, ha meg is kell a kamatot­ni. -Mi, azt közvetve ő is­ élvezné mer: h­áz­tartás szükségletére tördit r . az elért jövedelmet a váro?, ig. le­hetne a közeljövőben terve?- V katásokat a közterhek emelése nélkül megvalósítani. Ez a négy pénzintézet körülbe­lül kétezer ember kezén án, mit­t­­részvényesek kezén, ez a lágy jövedelmet kétezer emt­er ér­en, hatvanezer pedig nélkül zi'yi ez­zi a közterhek mindunta - ' kedését. A városi takarék el­titás, nagy közérdek, ezt eltsn­­­t még az irányitó körök is, a n • a! '*0 tása azonban nagyon ne­m. , mert ■ személyes érdek ellen irány! mert a törvényhatóság bazá­nak nagyrésze ebből a kt .e 1 . 1- berből kerül ki. A váró? ifibb . tisztviselői szintén kevés. . 1 lel érdekeltek, mert a pénzintéze­teknél bizalmi állásokat tölte­nek be és igy marad a közérdek, a saját érdekek ellenben érvénye­sülnek, pedig ez nem ii a meglevő pénzintézete, nincs annyi pénz, hogy kenne helyezni. Abból,a­zyy­reségből a közönsége­­­teme is élvezne. Ilyen jövedelmező na a biztosítás, millió­nak ezen a címen küd ezt megtarthatnánk az által, ha a város in­dítana a polgáron Mennyivel nagyobb s­­fordulnának a lélek­ságukhoz, mint idege hez! Milyen visszás á­l­ lünk mai ~ * -val.

Next