Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. május (26. évfolyam, 99-122. szám)

1930-05-01 / 99. szám

A képviselőházba is* írta : Friedrich­ István országgyűlési képviselő, elkezdődött a költségvetés zar­­lása. Sokan vannak bent az ülés­emben is, a folyosókon is. A vita ms unalmasan indul és olyan szín­­nül folytatódik, mintha már de­­óta folyna. Nyolcórás ülésük van­­. Délelőtt tíz órától este hat óra­­árgyal a Ház.. Az új házszabályok mint a szónok csak egy óra húsz­­, beszélhet. Százszor megirt és­­szer elmondott megállapítások nála hömpölyög a jelenlévő vis­­ciós miniszterek felé. Még vélet­­ségből sem lehet valami újat hal­sz egységes párt hangulata meg­­hozott. Nyugodtabb lett. Pak­snak mnek és a felveendő beruházási ,sönöktől várják az ország,, jobb­­ardulásának bekövetkezését. Na­­t lélekzenek és biztatják egy­­et: Túl vagyunk a legnagyobb nő­­ségeken. Az optimizmus terjed ülésteremben és a folyosókon, de megérkezik a sok száz millió és ormány választani fog. Még a­glévő ellenzéket is elsöpri az az zágos öröm, amely a kölcsön nyo­­lán támadni fog, lekövetkezik az, amit a minisz­­enek a Lloyd Társaság ünnepi var­ratán mondott. A kormány meg­­oll hatalmas beruházási program- és megindítja célirányos gazda­politikáját, mert pénz, pénz és íz áll a házihoz. .­­lcsóbb hitelhez jut a mezőgazda­­, és az ipar. Pénzt kapnak a vár­­gyak, a városok és a községek, goldják a szövetkezetek hitel­­oblémáit. Mindenkire szépen egy­­­ után sor kerül. Az ország gazda­­fi élete felpezsdül, az elégületlen­­, lecsillapul, a rendszer iránti bi­om ismét helyreáll, vége lesz a bí­rói válságnak és nagyszerű han­­at teremtődik általános választá­­s számára. A költségvetés vitája rövidesen fog fagyni, a párisi egyezmény za­­rkálása is meglesz hamarosan, ez még egy-két kisebb javaslat, az­in jöhet a nagy vakáció. Nem fon­­t, amit a parlamentben mondanak, képviselők a saját kerületeik ré­sze beszélnek csak. A miniszter­ek már ezerszer hallották mindezt százszor ugyanazt felelték vá­raikban. Az újságírók is rettene­ten unják már ezeket a régi me­­llákat. A gyorsírók már oda se ke­­rítenek, könyv nélkül ismerik a maololatokat. Olyan gépiesen megy nden, hogy öröm nézni. A folyosókon a képviselők igye­­znek egymást szórakoztatni. Na­­on nehezen megy már ez is. A la­­k tudósítói igyekeznek egy kis éle­it varázsolni a piros pamlagok kör­ökére. Hiába minden fáradozásuk, illó üresség, vigasztalan unalom és stalanság üli meg az összes jelen­tőket. Valami hiányzik ebben a szép már­ványpalotában. Mintha mindez, ami üres formalizmusként itt szabálysze­rűen lebonyolódik, légüres térben tört­­­ténne, messze a dolgozó társadalom ezer gondjaitól és bajaitól. A hivata­los világ, az aktauralom, az örökidők­ .­­re stabilizálódott­ pártiabszolutizmus tartja itt hivatalos óráit. Most dél­előtt tíztől eső hat óráig. Most így írja elő a regula. Percekre, órákra van minden ki­számítva. Pontosan kezdődik és vég­ződik. Csengők és klofik­lámpák jel­­­­zik a határidőket. Gépiesített parla-­­ ment, amelyet a dicsőségesen ural- l kodó konszolidáció azért tart üzem-­­ ben, mert nem tudna mit kezdeni az-­­ zal a gyönyörű és hatalmas már-­­ ványpalotával. Mert a leépítés most­­ nem volna hazafias cselekedet. Sok kiváló férfi a szép hazánknak elvesz­tené egzisztenciáját és B-listára ke­rülne. Szociális szempontok vezetik a rendszert, ennek a páratlan képvi­selőháznak a fentartásánál. No meg méltányosság is. Sok kedves embere­­ van benne érdekelve. Nem lehet ezen­­­ket máról holnapra kitenni az utcára. A hatósági apparátus küldte ide­­ be a képviselőket. A választók csak­­ asszisztáltak ennél a követküldési f matanrendőri bejárásnál. A népies jelleget literálták csak. A városi ke­rületek kivételével érvényben levő karakternemesítő nyilvános szava-­­­zati jog kikapcsolta innen a lüktető­­ életet. Egy nagy büró lett a képvi-­­­selőházból. A törvényhozóból kerüle-­­­tének megbízottja lett. Nagy irat­táskákat, sőt egész kis kézitáskákat cipel egész nap. Tele vannak ezek kérvényekkkel és hasonlókkal. Lót­­nak-futnak a honatyák. Mindig mi­nisztert vagy államtitkárt keresnek. Mindegyiknél van sürgetni valójuk. Mindenkitől van kérnivalójuk. Sok kerületben nem az a fontos, hogy képviselője milyen törvényho­zói működést fejt ki, hanem az, hogy milyen a befolyása. Hogyan hallgat­nak rá a minisztériumokban és mit tud a miniszter uraknál elintézni. Községi, városi, megyei vagy magán­ügy. Teljesen mindegy. Megkíván­ják tőle, hogy mindegyik vonatkozás­ban befolyásos legyen. Nem a prog­ram, nem az elv, nem az eszme kell, hanem a befolyás. A helyi hatóságok jóvoltából jutott sok honatya a man­dátumhoz, tessék tehát a helyi ható­ságokat most a kormánynál és a mi­nisztériumok nagy urainál megfele­lően képviselni. A reakció fagya lehűtötte itt a légkört. Nem a népszuverenitás, ha­nem a kormányhatalom lett a tör­vényhozásunk kütforrása. Az elvek elszállottak innen ismeretlen helyek­re. A frázis doktrínává lett. Jégkor­szak szakadt ránk, amely ránk fa­gyasztotta a konszolidációs stabili­tást. Az összes szabadságjogok és a nemzet önrendelkezési joga, belef­ágy­az egységespárti jéghegyekbe. Ki tudja mikor támadnak fel újra. Iskolapéldája ez a Ház annak, hogy a reakció­ nem fér össze a parlamen­tarizmussal. Ilyen házasság nyomá­ban nem fakad áldás. A reakció tu­nya lesz, a parlament meg béna. Ko­porsózörejjé csendesül körülött­e az élet és vigasztalan melankólia borul a politikai fórumra. Ide nem az országból hozzák a kép­viselők a véleményt, hanem a kor­mány szállítja azt is az Elnöki Ta­nács útján. A megalkuvás renyhesé­­ge erény lett. Jó hazafinak az szá­mít, aki úszik a mindenkori árral, aki forsziftos tisztelettel viseltetik a mindenkori miniszter iránt. Amíg miniszter valaki, addig a böl­csesség netovábbja. Ha otthagyja a bársonyszéket és ellenzékbe megy, akkor a politika kültelkein menthe­tetlenül elkallódik. Akik körülhíze­­legtek miniszterkorában, azok most észre sem veszik. Kerülik, nehogy a hatalmasok előtt kompromittálódja­nak. A bátorság itt csak annyit ér, amennyi segítség várható tőle. A sivár öncélúság itt a Házban do­kumentálódik legmarkánsabban. Ami nem a pártmonopólium érdekeit szol­gálja, az gúzsba van kötve idebent. Ami odakünn az életben ki tudna sar­jadni értékként, az elsorvad a gyüle­kezési és szervezkedési tilalmakban. Lassanként mindent felemészt a párturalom. Aki nem tartozik a rend­szerhez, annak csak statisztaszerep jut itt. Beszéljen, ellenzékieskedjék, hogy parlamentnek nézzék ezt az egységespárti pártértekezletet. A végrehajtó hatalom felül van, a törvényhozó hozó hatalom alól. A programban benne van a titkos vá­lasztójog és a demokrácia, a való­ságban pedig egy fasiszta jelegű cen­trális államrendszer uralkodik itt ele­venek és holtak felett. Mussoliniak az nincsen. A fasiszta gazdaságpoli­tikai sikerekről sem láttunk idáig semmit sem. Sok pseudo fő és al- Mussolini van itt, jó egyetértésben egymással, egy fáradtan vánszorgó látszatparlamenttel. Az élet elszállt a dunaparti palo­tából. Azt csak becsületes, tiszta és titkos választások hozhatják vissza. vásárhelyi H­ódmezővásárhely, 1930 május 1. Csütörtök. Ára 10 fillér. XXVI. évfolyam, 99. szám. előfizetési ár helyben: redévre 7.— P­vre 14— P Vidékre: redévre 10.— P­elefonszám 79. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztői és kiadó laptulajdonos KUN BÉLA Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér Megszavazta a közgyűlés a külterületi utak tovább burkolását Hódmezővásárhely törvényhatósá­gi bizottsága tegnap délelőtt rendkí­vüli közgyűlésben tárgyalt a keres­kedelmi kormány által fölajánlott útépítési kölcsön fölvételéről. Közel három óráig tartó vita után a városatyák többsége a kisgyűlés eredeti javaslatát fogadta el, mely­nek értelmében a város fölveszi a 410,000 svájci frankos kölcsönt és ilyen módon harminc kilométer tanyai utat lát el burkolattal a következő négy év leforgása alatt. A gyűlés lefolyá­sáról a Reggeli Újság tudósító­ja a következőket jelenti: A 9 órára hirdetett ülést féltíz órakor nyitotta meg Soós István dr polgármes­ter, aki vitéz Juh­ász Mih­ály d­r előadó tanácsnoknak adta át a szót. Vitéz Juhász Mihály dr előadmányá­­ban részletesen ismertette a közigazgatá­si fejleményeket, melyek odáig vezettek, hogy a múlt év elején a város 15.608 mé­ter tanyai út kiburkolását határozta el, mégpedig aként, hogy a költséget függő­kölcsönből födezi, melynek törlesztésére évente 16.000 pengőt állít be költségveté­sébe. Majd amikor híre jött a kereskedel­mi kormány országos útépítő mozgalmá­nak, Soós István dr polgármester fel­­iratban kérte, hogy illesszék be az állam­segélyes útépítések körébe azokat az útszaka­s­zokat is, melyeknek kiburkolá­sát a város már elhatározta. A miniszter feltételhez kötötte a költségek egyharma­dát fedező államsegély megadását, neve­zetesen ahhoz, hogy a város az eredeti terveken felül további 14.400 méter út­szakasz bevonásával összesen 30 kilomé­teres burkolást határozzon el. Megjelölte a fedezetet is: az útadó jelenleg 12 százalé­kos kulcsának 16-ra való fölemelésében, amikor is biztosítva volna a megfelelő nagyságú függőkul­cson törlesztése... Itt egyelőre megrekedt a dolog, mert a leg­jobb akarat mellett se mutatkozott re­mény előnyös kölcsön szereződésére. Ez volt a helyzet egészen április 27-ig, amikor a kereskedelmi kormány távirat­ban közölte, hogy egy svájci tőkecsoport révén kedvező svájci frank kölcsönhöz­­ tudja juttatni a várost. Pillanatnyilag 410.000 svájci frank az az összeg, me- I lyet a városnak fölajánl, de ha kell, ad- i hát többet is. (Derültség.) -— .Vmj most már a kölcsön fölhaszná-­l lását illeti,­­ folytatta vitéz Juhász Mihály dr . a város alakilag ugyan vál­lalja az adós szerepét az egész 410.000 svájci frankért, valójában azonban csak 195.000 svájci frank terheit viseli, mert­ a kormány, mint ajánlatában szabatosan kifejezte, 215.000 svájci frank visszafize­tését és kamatait magára vállalja, hozzá azzal a kötelezettséggel, hogy az Erzsébe­ti utat burkoltatja tovább belőle. A város természetesen szabadon rendelkezik az őt terhelő 195.000 frank fölhasználásáról... Ez volt a kormány ajánlata, melynek pénzügyi vonatkozásait a főszámvevő úr fogja ismertetni... — Az ajánlat lelkiismeretes mérlege­lése után a közgyűlés úgy határozott, hogy a kölcsön fölvételéit javasolja a tör­vényhatósági bizottságnak. Javasolja to­vább a kisgyűlés, hogy a város rendelke­zésére álló összegből a következő útsza­kaszok kiburkolását ejtse meg a város: 1. ) A szegvári úton, mely eddig egyet­len kövezési mozgalomba sem nyert be­kapcsolást, mintegy 4 kilométert­, egészen a feketehalmi iskoláig; 2. ) a pusztas­zéli útnak Csicsatértől a szentes v orosházai műútig terjedő 3 ki­lométeres szakaszát; 3. ) a városi utat a város nagy tanyájától az öthalmi dűlőig körülbelől 3 kilométer hosszúságban; 4. ) a tizeses úttól 2 kilométert egészen a szikáncsi iskoláig; 5. ) végül a szegedi útnak a vámháztól a­ Tóth malomig vezető, vasút melletti sza­kaszát, az úgynevezett tóalji utat, mely hozzávetőleg 2 kilométer hosszú. — Ezzel ki volna merítve a kereske­delmi kormány által az eredeti propra- LÓSZŐRMATRACOK Három részesek, megadott méretre,már 63.- P't6l! Afrik és afrika­ Utatok Nagy választék matrachuzatokban Az ország legnagyobb lószerfonódásának lerakata és képviselete több vármegyére Nem gond többé az ideálisan jó lószerm­atrac beszerzése! SZOMYEL­ÉS LIHOLEM ÁRUHÁZA

Next