Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1936. március (32. évfolyam, 54-79. szám)
1936-03-15 / 67. szám
1 oldal, lencsik Imrét választotta meg szakoktatónak Ugyanis Jelencsik már az ősz óta eredményesen tanítja a szakrajzot a tanonciskolában és olyan szép sikert tudott felmutatni, hogy mikor az iparoktatási főfelügyelő itt járt, és az ő előadását végig hallgatta, arról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Itt jegyezzük meg, hogy Endrey Béla polgármester a tanonciskolái felügyelő bizottság elnöki állásáról utóbb már lemondott, mivel azonban ezt a megbízást csak a törvényhatósági közgyűlés töltheti be, az új bizottsági elnök megválasztásáig Endrey Béla polgármester még az elnöki teendőket ellátja. Két március között írta: Dr Pleyer Károly, a «gr. Bercsényi M.» B. E. v. alvezére A természet rendjén való, hogy mindannyian olyan nagyon, olyan mélységes rajongással szeretjük a tavaszt. Az első tavaszi napsugár, a rügy fakadás, a virágbaborulás, a magasba csattanó madárdal hűséges kísérője, jó barátja volt az embernek már ősi útjain is. Ahol évenként négy évszak váltja fel egymást, ott mindenütt így van ez. Útjelző véletlen, hogy nálunk magyaroknál kétszeresen igaz ez a megállapítás. Kétszeresen igaz, mert nálunk a tavasz nemcsak természeti jelenség, nálunk a tavasz egyik napja kilépett a naptárból ég idők fölött , állva fényt, erőt, utat, biztatást sugároz a csüggedt, céljavesztett magyarság számára. Tudjuk melyik nap ez: a szabadság napja. A mai nap. Fogalommá vált ez a nap. Nem a tizenkét pont a legjelentősebb benne, hanem ezen túlmenőleg jelentős az, hogy ez a nap olyanná lett, mint amilyennek mi tartjuk, mint amiért mi tiszteljük, szeretjük és ahogy tudjuk, meg is ünnepeljük. Nem a tizenkét pont teszi oly széppé ezt a napot, de széppé, ragyogóvá, felejthetetlenné teszi az, hogy akadtak emberek, akik ezt a tizenkét pontot viselni merték akkor, amikor ezek még nem jelentettek kitüntetést, díszt, csillagot, hanem hazafias és fajszeretettel áthatott küldetéstudattal, a magyar faj szolgálata iránti elhivatottság átérzésével viselték akkor is, amikor ezek a pontok egy-egy töviskoszorú tüskéi voltak. Ez tette naggyá ezt a márciust! Úgy tündököl most előttünk 1848 március 15-e, mint egy ragyogó nap éltető fénye. Jól esik belemerülnünk sugárözönébe. Jól esik kétszeresen ifjúvá válnunk ettől a színgazdag, drága ragyogástól. Milyen tündöklő március és milyen fájó a mai március tompa szürkesége, hámló barnasága. A kishitűek úgy látják, hogy hiába volt az a nagy nap, amely a Szabadság Egyenlőség, Testvériség palástjába akarta összefogni ezt a viharvert nemzetet. A gyávák meghunyászkodva pusmognak. A notórius haszonlesők, az Örök éhesek örülnek és bizonygatják, hogy ez az ígéret földje. Az ifjúság pedig — amely a legtöbb joggal nevezi magát a negyvennyolcas idők lángoló ifjúsága erkölcsi és szellemi utódjának — hallgat. Hallgat az ifjúság, mert némán érzi, de most már nyíltan is be kell vallani hogy a márciusi eszmék diadala még korántsem teljes. Hol vagyunk a szabadságtól ma, amikor trianoni bilinisek húzzák le kezünket, lábunkat? Hol vagyunk az egyenlőségtől ma, amikor az egyik oldalon parasztok, munkások, iparosok, fiatal diplomások milliói életüket egyik napról a másokra alig tengetik s ugyanakkor a másik oldalon néhány ezer kiváltságos jómódjában nem tudja, hogy mit csináljon a számára a mások, az előbbi milliók ember fölötti türelme folytán biztosított anyagi, gazdasági lehetőségekkel ? S ahogy ma Szabadságról és Egyenlőségről nem lehet beszélni, még kevésbbé lehet szó a Testvériségről. Testvériség! Szeretném százszor leírni és százszor belekiáltani minden egyes fiatal magyar testvérem fülébe. Ennek kellene minden magyar legszentebb álmának lennie és szolgaság, dölyf és lenézés van helyette. Uj márciusra van szüksége a magyarságnak. Jönnie kell még egy márciusnak egy harcos, bátor, tüzes ifjúságnak Az akkori vezércsillagok: Kossuth és Széchenyi ma tisztább tündökléssel ragyognak, mint akkor. Ma a két nemzeti lángelme már nem lehet egymás élét csorbító két éles kard, szembenállásuk helyett ma, a múlt ködén át egymás mellett láthatjuk őket és egyiket a másikkal megmérve. vASARff~Kj gEoaga ujsao 1936. MÁRCIUS 15. VASÁRNAP, egyiknek eszméit, a másiknak az eszméin keresztül értékelve olyan világító fáklyát nyerünk, amely a magyar élet mai sötét éjszakájában napnál fényesebben ragyogja be a követendő utat. Ez az utolsó óra, hogy a márciusi eszmék maradéktalanul idejében megvalósulhassanak. Kell, hogy ez az ifjúság megértse kötelességét és vállalja a magyarságért, önmaga és fajtája megmentéséért a küzdelmet, gáncsvetés és minden akadékoskodás ellenére is. A néma tűrésnek nincs többé semmi értelme Az óvatosak, az aggályoskodók, a mérsékeltek, aközépút agyafúrt kínálgatói beláthatják, hogy éppen ők nem voltak soha mérsékeltek akkor, amikor a magyar milliók kisemmizéséről volt szó. Az »arany középút« helyett a jogtól és kenyértől való megfosztás legvadabb szélsőségeiben tobzódtak. De ennek szakadjon már vége! Hiszem, hogy negyvennyolc márciusi ifjai maguk is gondolták, hogy a híd, amely a magyarságot a múltból a jövőbe vezeti, két pilléren nyugszik. Az egyik a szabadság és emberi jogok kivívásának a megkezdését jelenti. A másik ugyanennek a munkának a betetőzéséből, a magyar faj jogainak megérleléséből épül fel. Az egyik pillér 1848 március 15-e, az első március. És a másik? Sajnos, nem a mai. Mi, a mai magyar ifjúság, a kétmárcius, a régi és az eljövendő március, között vagyunk Két hatalmas oszlop évei alatt állunk. Itt az ideje, hogy végre meginduljunk a másik pillér útján. Milyen jó lesz akkor a megérkezés mámorában a magyarság igazi tavaszának, a virágokba szökő magyar jövőnek az ölén megpihenni! Mi történt Vásárhelyen az első márciustól Világosig? Az 1848-i törvények hozták meg a nép teljes felszabadítását, amikor a Kossuth Lajos lelke szerint nemzetté lett a nép. A felszabadulás folyamata azonban lassan ment végbe és nem 1848-ban, hanem még Mária Terézia uralkodása végén elkezdődött. Valamikép hasonlított a rabszolgasorshoz a jobbágy élete, s ezt máról-holnapra megváltoztatni nem lehetett A múlt század elején rendeztetett az úgynevezett urbériség, mely azt jelentette, hogy például Vásárhelyen a földmivelő bérletben birta a telket, vagy a földterületet az uraságtól, de tanyát, vagy házat, építtethetett, szóval beruházásokat csinálhatott. S bár a föld, vagy telek továbbra is az uraságé maradt, mert után a robotot, a dészmát, a tizedet akár a régi, akár az új tulajdonosnak fizetni kellett, de az épületeket már az úrbéres gazda eladhatta Az 1832-től 36. évben üléses országgyűlés már a jobbágyok sorsának javítására törvényeket hozott. Ez az országgyűlés kimondotta, hogy a jobbágy szabadon költözködhet és hogy bár a földterület az uraságé marad, de házát eladhatja. Azt is szabályozták, hogy ahol egy városban, illetőleg jobbágyközségben az úrbéri birtok nem nagyobb 40 jobbágy teleknél, ott csak egy telket vehet egy gazda Ahol 80-ig van a telkek száma, ez már vehet két telket is. A 120 ásnál hármat, azonfelül pedig négyet. Itt kezdődik tehát a négytelkes gazda elnevezés és az úrbéri zsellér között való különbség. Vásárhelyen a szántóföldekből egy telekre 38 hold, a rétből pedig 22 hold terület jutott. A zsellértelek nagysága 150 ölben állapíttatott meg. A törvény kimondta azt is, hogy a földesúri szolgáltatásoktól a telkes gazdák magukat megválthatják. Szentes városa 1836-ban váltotta meg magát a Károlyi családtól, mégpedig 1.357.000 forintért. Vásárhely városa 1836 februárjában intézett kérdést az uradalomhoz, várjon tárgyalhatnának-e ők is Szentes példájára az örök megváltás ügyében. Mivel pedig a válasz kedvezőbb volt, népgyűlést hívtak össze, amelyen a pénz előteremtéséről tanácskoztak. Meg is bízták teljhatalommal Zsarkó Ferenc bírót. Csók Mózes és Varga Pál gazdái, s felkérték őket, hogy az örökvásárhoz szükséges pénzösszeget szerezzék meg. 1847-ben hoszszas alkudozás és civódás után Vásárhely megegyezett a Károlyi családdal, mely szerint minden telek után 32 hold legelő hasítandó ki. Mivel pedig Vásárhelyen akkor 1666 telek volt, a vásárhelyi jobbágyság részére 54 ezer hold legelő jutott. Vásárhely sorsa természetesen még mindig az uraság és a vármegye kezében volt. A vármegyén pedig állandó harcok folytak. 1842 ben például egy szegvári gyűlésen a Károlyi uradalom egyik grófi képviselőjét és tagját az egyik megyebizottsági tag a vita hevében tettleg bántalmazta. Az ilyen dolgok aztán nagy visszahatást szültek és újra évekre elmérgesítették a viszonyt a községek és az uradalom között. * Az örökváltság tehát, melyet 1847-ben kötött Vásárhely városa, már ízelítőt adott Vásárhely népének a teljes szabadságra. Most tehát, mikor a pesti márciusi események híre, hogy Metternich a reakciós osztrák miniszter megbukott és a király felelős magyar minisztériumot nevezett ki, határtalan lelkesedést keltett Vásárhelyen is. Nem volt még vonat, csak postakocsi járt, de kereskedők hozták az események hírét és 1848 március 19-én megérkezett a vármegyéről a pecsétes írás, mely az első magyar felelős minisztérium rendelkezését tartalmazta. És közölte a néppel, hogy a zsellérek robotja eltöröltetett és nincs többé dézsmna ,és tized. A gazdának földjén szabad rendelkezési joga lesz és életbe lépett a közteherviselés, mely azt jelenti, hogy mindenki egyformán tartozik adót fizetni, akár jobbágy, akár úr. Tudni kell azt, hogy a változott viszonyok és az erjedés felismerésével a csongrádvármegyei és vásárhelyi nemesek már 1842-ben önként vállalták az adókhoz való hozzájárulást midőn kimondották, hogy fejenként mindegyik bizonyos összeget fizet a város és a vármegye kasszájába évenként.. Errenézve ideiktatom a vásárhelyi nemesek könyvének egyik passzusát, mely az 1843. évben tavaszelő hó 12-én tartott vásárhelyi nemesi gyűlésről veszi fel a jegyzőkönyvet. Ez a következőként szól: »Tekintetes nemes és vitézlő Kovács Károly szolgabiró urnak elnöklete alatt jelen vannak: Török István, Biró János jegyző, Babarczi Antal kir. helytartósági titotknok, Szabó László ügyész, Mikecz Lajos és Horváth József esküdtek. Török Bálint (későbbi alispán aljegyző, Fejérváry Ferenc mérnök, Papi József, Papi János Etédi József Fekete István, Bánhidi Mihály, Bánhidi László, Csethe Pál, Török Péter, Török János Török József, Török István, Török Bálint Török Pál, Lázár Péter Lázár Mihály, Beretvás Lajos, Veres Mátyás, Kiss Lajos, Veres Sándor, Bartha Sándor, ifj. Bartha János Elek Sándor nemesek. A gyűlés minden hold után 10—15 krajcáros adófizetést önként vállal el.« * Az 1844. évi IV. tc. kimondja hogy házat, földet vehet akárki. Az 5. törvénycikk pedig azt mondja ki, hogy ezentúl nemcsak nemesek de bárki, aki arra képesítve van, lehet, katona és vállalhat hivatalt. Végre 1848-ban kelt a nagytörvény, mely ekként szól: »A nemesi kiváltságok megszűnnek és közpolgári szabadságokká lesznek hogy az összes magyar nép jogban egyesittessék.« Itt említem meg, hogy addig a nemes ember sok kiváltságot élvezett még akkor is ha nem volt földesur. Az egész nemzet ekként osztályoztatott. Főnemesek, főpapok, állami főtisztviselők, főrendek és köznemesek. A nem nemes osztály pedig a jobbágy, a pór s az idegen. Ugyanaz a törvény, mely tehát még 1836 előtt érvényben volt, kimondotta a nemes emberről, hogy: »A nemes ember csak a koronás királynak van alárendelve. Bírói ítélet nélkül el nem fogható, adót nem fizet, csupán a hontvédi. S a királynak is ellenállhat, ha az az alkotmányt megsérti . • Ezek után megérthetjük azt a nagy örömet, szinte lázas hangulatot, melyet a teljes szabadságot hirdető 48-as idők Vásárhely népére nézve hoztak. Mint említettem, március 19-én érkezett meg a vármegye útján gróf Batthyányi miniszterelnök leirata, mely egyúttal azt is tartalmazza, hogy a közrend és béke fenntartásáról a vármegyék és a most már felszabadult községek külön maguk is gondoskodjanak és erre központi bizottságokat alakítsanak A vármegyei központi bizottságnak elnöke Kárász Benő lett. Tagjai sorában ott látjuk Vásárhelyről Kovács Károlyt, Rónai Mihályt, Kaszap Mihályt, Szilágyi Virgilt, Török Bálintot, Szenti Jánost, Bálint Istvánt, Németh I Istvánt, Nagy András Jánost, Török Ist Ivánt és Lukács Ferencet. * * Van erre szükség? • '**'*• if* ' Fogfájás gyakran elhanyagolás következménye. Tisztítsa fogat rendszeresen Kalodont fogkrémmel. A Kalodont enyte habja és finom tisztítóanyaga a fogzománcot hófehérré teszi. Hazánkban egyedül a Kalandon t tartalmaz:_ ígykö ellen '■«■», sulfaricinoleatot. Vásárhelyen a hatóság dobszóval adta a lakosság tudomására a nagy eseményt s március 20-án délelőtt 9 órára a Szabadság-térre, melyet ez alapon neveztek el később, népgyülést hívott össze. Ezen a népgyülésen a krónikás említése szerint, több mint tízezer ember vett részt. Török Bálint, a későbbi alispán elnökölt a gyűlésen. Vázolta a budapesti eseményeket. Jelentette, hogy a magyar alkotmány megszületett s a magyar minisztériumban maga Klauzál Gábor Csongrád megye volt úri követe is miniszternek neveztetett ki. Jelentette, hogy az a robot a dézsma megszűnt, a nemesi kiváltságok eltöröltettek és életbe lépett a közteherviselés és a törvény előtti egyenlőség. A nép folytonos zugó éljenzéssel helyeselt, azután mintegy óriási folyam hullámzott fel a nagy utcán át a piactérre. Ott újabb beszédek hangzottak el, újabb ünneplés tartatott. S a nép még késő este is hullámzott. Sőt már voltak, akik azt kiabálták: — Most már nem parancsol senki! Ezért kellett felállítani mindenütt S Vásárhelyen is a nemzetőrséget . A vármegye legközelebbi gyűlése március 31-én volt Szegváron. A közgyűlést Dobosi Lajos másodalispán elnöklete alatt a vármegyeház előtti téren tartották meg, mert a tömeg nem fért az épületbe. A gyűlésen folytonosan hangzott: — Éljen a béke, éljen a szabadság! A vármegye gyűlése kimondotta, hogy addig is, míg a rendes képviseleti rendszer alapján a népnek a politikai jogokban való részesítése biztosítható lesz, a vármegye népét, a köztanácskozásba beveszi. Természetes, hogy a királyhoz és a minisztériumhoz üdvözlőiratok intéztettek. Az átalakulás azonban nem ment simán. A nép mindenütt szabadosságot keresett és azt hitte, hogy most már minden az övé. Hogy semmiben nem parancsolnak neki. Megszervezték a nemzetőrséget, melynek feladata a rend fenntartása lett. , 1848 május 2.-án hirdették ki a vármegyeházán, hogy uj képviselőválasztói kerületek alakíttattak, mely szerint Vásárhely is, mely rendezett tanácsú városnak minősíttetik külön követet küld. Május 2-án hirdették ki, hogy a vármegye főispánjává Kárász Benjámin nevezteti ki. Nagy éljenzés között érkezett, meg az új főispán, aki felolvastatta Szemere Bertalan belügyminiszter kinevező Nagy raktárral és olcsó árakkal csak 14-én szombaton leszünk kint a vásárban ! ■' ’ De bármikor örömmel állunk rendelkezésére szaküzletünkben is K O IC ft G M IKK3MS ■ssner es&kshbenjs Hódmezővásárl 1032-1936. evi Pályáz: A város tarozás következtő árvaszéki ül: hirdetek. Az árvaszéki fizetési osztály eletménnyel és vannak egybek" A pályázók , és 67 §-ában, • XVI. tc. 39 §-a gyakorlati képe korukat, egészsi maga viseletüket mák és a roma maguktartását, süket okmányo ! Azok a pályázó tóságnál már vannak s törzsi mesteri hivatali kérelmükhöz p kötelesek. A pályázati 1 cius hó 25-ik r 12 órájáig az adandók be. A zati kérelmek f I Hódmezővás. — Március 15 lomban délelőtt t entisztelet lesz i veres alakulatok teli képviselőit készí hivatal. — Ügyvédi hi irodáját a Damj megnyitotta. — Az Iparos den csütörtökön kézimunka órát nácstermében. A oktatók ismerteti káról felvilágosi leányegylet elnök Az Evangéléri az egyesül vasárnap délelőt lomban tartandó pedig 11 órakor szép hazafias ül számban megjelnők. — A hadirofek hadiárvák Orszá hódmezővásárhelyiki ünneplésen vesz részt, és az összes hadin két és árvákat, nek, akár nem, sárnap délelőtt meg az egyesült döglő udvari helyenki tegyen elegének. Vezetésé — Bajtársi tál huszárezred bajt emléknapjukat I cius 21-én tarti:zés, vagy elkölt nem kézbesítheti kéri volt bajtárt minél nagyobb és hogy ezt ismeljék. Érdek! nyújt Dezső Bolozsvár utca 48. — Felhívása a Kereskedelmi március 15-én a minél nagyobb .— Gyülekezés a S fél 10 órakor Edelmi Testület ■ — A gorasai március 15 tőle — A Hódmer telszivetkezete Stőfi és Szent A ügyfeleit, hogysági termelési h kezte (Zöldhitel natkozó bejelentók. — A Nyár u( 15-én délután 3 nepélyét, mely vendékei egy a fognak adni. nepélyre úgy a tölődöket meghívj: rátétestül őt. — Találtatott dr Soór István — Március 1 dez délután fél utcai ref. elemi a szülőket és ardeklődőket sssere — Pósahalma délután 3 órakor nátus istentisritel hívjuk a két alkalomra. Leli