Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1936. március (32. évfolyam, 54-79. szám)

1936-03-15 / 67. szám

1 oldal,­ lencsik Imrét választotta meg szakok­tatónak Ugyanis J­elencsik már az ősz óta eredményesen tanítja a szakrajzot a tanonciskolában és olyan szép si­kert tudott felmutatni, hogy mikor az iparoktatási főfelügyelő itt járt, és az ő előadását végig hallgatta, arról a legnagyobb­ elismeréssel nyilatkozott. Itt jegyezzük meg, hogy Endrey Béla polgármester a tanonciskolái felügyelő bizottság elnöki állásáról utóbb már lemondott, mivel azonban ezt a meg­bízást csak a törvényhatósági közgyű­lés töltheti be, az új bizottsági elnök megválasztásáig Endrey Béla polgár­mester még az elnöki teendőket el­látja. Két március között írta: Dr Pleyer Károly,­ a «gr. Bercsényi M.» B. E. v. alvezére A természet rendjén való, hogy mind­annyian olyan nagyon, olyan mélységes rajongással szeretjük a tavaszt. Az első tavaszi napsugár, a rügy fakad­ás, a virág­­baborulás, a magasba csattanó madárdal hűséges kísérője,­ jó barátja volt az em­bernek már ősi útjain is. Ahol évenként négy évszak váltja fel egymást, ott min­denütt így van ez. Útjelző véletlen, hogy nálunk magyaroknál kétszeresen igaz ez a megállapítás. Kétszeresen igaz, mert nálunk a tavasz nemcsak természeti je­lenség, nálunk a tavasz egyik napja kilé­pett a naptárból ég idők fölött , állva fényt, erőt, utat, biztatást sugároz a csüggedt, célja­­vesztett magyarság szá­mára. Tudjuk melyik nap ez: a szabadság napja. A mai nap. Fogalommá vált ez a nap. Nem a tizenkét pont a legjelentő­sebb benne, hanem ezen túlmenőleg je­lentős az, hogy ez a nap olyanná lett, mint amilyennek mi tartjuk, mint amiért mi tiszteljük, szeretjük és ahogy tudjuk, meg is ünnepeljük. Nem a tizenkét pont teszi oly széppé ezt a napot, de széppé, ragyogóvá, felejthetetlenné teszi az, hogy akadtak emberek, akik ezt a tizenkét pon­tot viselni merték akkor, amikor ezek még nem jelentettek kitüntetést, díszt, csillagot, hanem hazafias és fajszeretet­­tel áthatott küldetéstudattal, a magyar faj szolgálata iránti elhivatottság átérzé­­sével viselték akkor is, amikor ezek a pontok egy-egy töviskoszorú tüskéi vol­tak. Ez tette naggyá ezt a márciust! Úgy tündököl most előttünk 1848 már­cius 15-e, mint egy ragyogó nap éltető fénye. Jól esik belemerülnünk sugárözö­­nébe. Jól esik kétszeresen ifjúvá válnunk ettől a színgazdag, drága ragyogástól. Milyen tündöklő március és milyen fá­jó a mai március tompa szürkesége, hám­ló barnasága. A kishitűek úgy látják, hogy hiába volt az a nagy nap, amely a Szabadság Egyenlőség, Testvériség pa­lástjába akarta összefogni ezt a vihar­vert nemzetet. A gyávák meghunyász­kodva pusmognak. A notórius haszonle­sők, az Örök éhesek örülnek és bizonygat­ják, hogy ez az ígéret földje. Az ifjúság pedig — amely a legtöbb joggal nevezi magát a negyvennyolcas idők lángoló ifjúsága erkölcsi és szellemi utódjának — hallgat. Hallgat az ifjúság, mert némán érzi, de most már nyíltan is be kell vallani hogy a márciusi eszmék diadala még korántsem teljes. Hol va­gyunk a szabadságtól ma, amikor tria­noni bilinisek húzzák le kezünket, lábun­kat? Hol vagyunk az egyenlőségtől ma, amikor az egyik oldalon parasztok, mun­kások, iparosok, fiatal diplomások mil­liói életüket egyik napról a másokra alig tengetik s ugyanakkor a másik oldalon néhány ezer kiváltságos jómódjában nem tudja, hogy mit csináljon a számára a mások, az előbbi milliók ember fölötti türelme folytán biztosított anyagi, gazda­sági lehetőségekkel ? S ahogy ma Szabad­ságról és Egyenlőségről nem lehet beszél­ni, még kevésbbé lehet szó a Testvériség­ről. Testvériség! Szeretném százszor le­írni és százszor belekiáltani minden egyes fiatal magyar testvérem fülébe. Ennek kellene minden magyar legszentebb álmá­nak lennie é­s szolgaság, dölyf és lené­zés van helyette. Uj márciusra van szüksége a magyar­ságnak. Jönnie kell még egy márciusnak egy harcos, bátor, tüzes ifjúságnak Az akkori vezércsillagok: Kossuth és Széche­nyi ma tisztább tündökléssel ragyognak, mint akkor. Ma a két nemzeti lángelme már nem lehet egymás élét csorbító két éles kard, szembenállásuk helyett ma, a múlt ködén át egymás mellett láthatjuk őket és egyiket a másikkal megmérve. vASARff~Kj gEoaga ujsao 1936. MÁRCIUS 15. VASÁRNAP, egyiknek eszméit, a másiknak az eszméin keresztül értékelve olyan világító fáklyát nyerünk, amely a magyar élet mai sötét éjszakájában napnál fényesebben ragyog­ja be a követendő utat. Ez az utolsó óra, hogy a márciusi eszmék maradéktalanul idejében megvalósulhassanak. Kell, hogy ez az ifjúság megértse kötelességét és vállalja a magyarságért, önmaga és faj­tája megmentéséért a küzdelmet, gáncs­vetés és minden akadékoskodás ellenére is. A néma tűrésnek nincs többé semmi értelme Az óvatosak, az aggályoskod­ók, a mérsékeltek, a­­középút agyafúrt kínál­­gatói beláthatják, hogy éppen ők nem voltak soha mérsékeltek akkor, amikor a magyar milliók kisemmizéséről volt szó. Az »arany középút« helyett a jogtól és kenyértől való megfosztás legvadabb szél­sőségeiben tobzódtak. De ennek szakadjon már vége! Hiszem, hogy negyvennyolc márciusi ifjai maguk is gondolták, hogy a híd, amely a magyarságot a múltból a jövőbe vezeti, két pilléren nyugszik. Az egyik a szabadság és emberi jogok kivívásának a megkezdését jelenti. A másik ugyanen­nek a munkának a betetőzéséből, a ma­gyar faj jogainak megérleléséből épül fel. Az egyik pillér 1848 március 15-e, az első március. És a másik? Sajnos, nem a mai. Mi, a mai magyar ifjúság, a két­­már­cius, a régi és az eljövendő március, kö­zött vagyunk Két hatalmas oszlop évei alatt állunk. Itt az ideje, hogy végre meg­induljunk a másik pillér útján. Milyen jó lesz akkor a megérkezés má­morában a magyarság igazi tavaszának, a virágokba szökő magyar jövőnek az ölén megpihenni! Mi történt Vásárhelyen az első márciustól Világosig­? Az 1848-i törvények hozták meg a nép teljes felszabadítását, amikor a Kossuth Lajos lelke szerint nemzetté lett a nép. A felszabadulás folyamata azonban las­san ment végbe és nem 1848-ban, hanem még Mária Terézia uralkodása végén el­kezdődött. Valamikép hasonlított a rab­szolgasorshoz a jobbágy élete, s ezt má­ról-holnapra megváltoztatni nem lehetett A múlt század elején rendeztetett az úgynevezett urbériség, mely azt jelen­tette, hogy például Vásárhelyen a föld­­mivelő bérletben birta a telket, vagy a földterületet az uraságtól, de tanyát, vagy házat, építtethetett, szóval beruházá­sokat csinálhatott. S bár a föld, vagy te­lek továbbra is az uraságé maradt, mert után a robotot, a dészmát, a tizedet akár a régi, akár az új tulajdonosnak fizetni kellett, de az épületeket már az úrbéres gazda eladhatta Az 1832-től 36. évben üléses­ ország­gyűlés már a jobbágyok sorsának javítá­sára törvényeket hozott. Ez az ország­gyűlés kimondotta, hogy a jobbágy sza­badon költözködhet és hogy bár a földte­rület az uraságé marad, de házát elad­hatja. Azt is szabályozták, hogy ahol egy városban, illetőleg jobbágyközségben az úrbéri birtok nem nagyobb 40 jobbágy te­leknél, ott csak egy telket vehet egy gazda Ahol 80-ig van a telkek száma, ez már vehet két telket is. A 120 ásnál hármat, azonfelül pedig négyet. Itt kez­dődik tehát a négytelkes gazda elnevezés és az úrbéri zsellér között való különb­ség. Vásárhelyen a szántóföldekből egy telekre 38 hold, a rétből pedig 22 hold terület jutott. A zsellértelek nagysága 150 ölben állapíttatott meg. A törvény kimondta azt is, hogy a földesúri szol­gáltatásoktól a telkes gazdák magukat megválthatják. Szentes városa 1836-ban váltotta meg magát a Károlyi családtól, mégpedig 1.357.000 forintért. Vásárhely városa 1836 februárjában in­tézett kérdést az uradalomhoz, várjon tárgyalhatnának-e ők is Szentes példájá­ra az örök megváltás ügyében. Mivel pe­dig a válasz kedvezőbb volt, népgyűlést hívtak ös­sze, amelyen a pénz előteremté­séről tanácskoztak. Meg is bízták teljha­talommal Zsarkó Ferenc bírót. Csók Mó­zes és Varga Pál gazdái, s felkérték őket, hogy az örökvásárhoz szükséges pénz­összeget szerezzék meg. 1847-ben hosz­­szas alkudozás és civódás után Vásár­hely megegyezett a Károlyi családdal, mely szerint minden telek után 32 hold legelő hasítandó ki. Mivel pedig Vásárhe­­l­­yen akkor 1666 telek volt, a vásárhelyi­­ jobbágyság részére 54 ezer hold legelő­­ jutott. Vásárhely sorsa természetesen még mindig az uraság és a vármegye kezében­­ volt. A vármegyén pedig állandó harcok folytak. 1842 ben például egy szegvári gyűlésen a Károlyi uradalom egyik grófi képviselőjét és tagját az egyik megye­­bizottsági tag a vita hevében tettleg bán­talmazta. Az ilyen dolgok aztán nagy visszahatást szültek és újra évekre el­­mérg­esí­tették a viszonyt a községek és az uradalom között. * Az örökváltság tehát, melyet 1847-ben kötött Vásárhely városa, már ízelítőt adott Vásárhely népének a teljes szabad­ságra. Most tehát, mikor a pesti márci­usi események híre, hogy Metternich a reakciós osztrák miniszter megbukott és a király felelős magyar minisztériumot nevezett ki, határtalan lelkesedést kel­tett Vásárhelyen is. Nem volt még vonat, csak postakocsi járt, de kereskedők hoz­ták az események hírét és 1848 március 19-én megérkezett a vármegyéről a pe­csétes írás, mely az első magyar felelős minisztérium rendelkezését tartalmazta. És közölte a néppel, hogy a zsellérek ro­botja eltöröltetett és nincs többé dézsmna ,és tized. A gazdának földjén szabad ren­delkezési joga lesz és életbe lépett a köz­teherviselés, mely azt jelenti, hogy min­denki egyformán tartozik adót fizetni, akár jobbágy, akár úr. Tudni kell azt, hogy a változott viszonyok és az erjedés felismerésével a csongrádvármegyei és vásárhelyi nemesek már 1842-ben önként vállalták az adókhoz való hozzájárulást midőn kimondották, hogy fejenként mind­egyik bizonyos összeget fizet a város és a vármegye kasszájába évenként.. Erre­­nézve ideiktatom a vásárhelyi nemesek könyvének egyik passzusát­, mely az 1843. évben tavaszelő hó 12-én tartott vásárhelyi nemesi gyűlésről veszi fel a jegyzőkönyvet. Ez a következőként szól: »Tekintetes nemes és vitézlő Kovács Károly szolgabiró urnak elnöklete alatt jelen vannak: Török István, Biró János jegyző, Babarczi Antal kir. helytartósági titotknok, Szabó László ügyész, Mikecz Lajos és Horváth József esküdtek. Török Bálint (későbbi alispán­ aljegyző, Fejér­­váry Ferenc mérnök, Papi József, Papi János Etédi József Fekete István, Bán­hidi Mihály, Bánhidi László, Cset­he Pál, Török Péter, Török János Török József, Török István, Török Bálint Török Pál, Lázár Péter Lázár Mihály, Beretvás La­jos, Veres Mátyás, Kiss Lajos, Veres Sándor, Bartha Sándor, ifj. Bartha János Elek Sándor nemesek. A gyűlés minden hold után 10—15 krajcáros adófizetést önként vállal el.« * Az 1844. évi IV. tc. kimondja hogy há­zat­, földet vehet akárki. Az 5.­­ törvény­cikk pedig azt mondja ki, hogy ezentúl nemcsak nemesek de bárki, aki arra ké­pesítve van, lehet, katona és vállalhat hi­vatalt. Végre 1848-ban kelt a nagytör­vény, mely ekként szól: »A nemesi kiváltságok megszűnnek és közpolgári szabadságokká lesznek hogy az összes magyar nép jogban egyesittes­­sék.« Itt említem meg, hogy addig a nemes ember sok kiváltságot élvezett még akkor is ha nem volt földesur. Az egész nemzet ekként osztályoztatott. Főnemesek, főpa­pok, állami főtisztviselők, főrendek és köznemesek. A nem nemes osztály pedig a jobbágy, a pór s az idegen. Ugyanaz a törvény, mely tehát még 1836 előtt érvény­ben volt, kimondotta a nemes emberről, hogy: »A nemes ember csak a koronás király­nak van alárendelve. Bírói ítélet nélkül el nem fogható, adót nem fizet, csupán a hontvédi. S a királynak is ellenállhat, ha az az alkotmányt megsérti . • Ezek után megérthetjük azt a nagy örömet, szinte lázas hangulatot, melyet a teljes szabadságot hirdető 48-as idők Vásárhely népére nézve hoztak. Mint em­lítettem, március 19-én érkezett meg a vármegye útján gróf Batthyányi minisz­terelnök leirata, mely egyúttal azt is tar­talmazza, hogy a közrend és béke fenn­tartásáról a vármegyék és a most már fel­szabadult községek külön maguk is gon­doskodjanak és erre központi bizottságo­kat alakítsanak A vármegyei központi bizottságnak elnöke Kárász Benő lett. Tagjai sorában ott látjuk Vásárhelyről Kovács Károlyt, Rónai Mihályt, Kaszap Mihályt, Szilágyi Virgilt, Török Bálintot, Szenti Jánost, Bálint Istvánt, Németh I Istvánt, Nagy András Jánost, Török Ist­ I­vánt és Lukács Ferencet. * * Van erre szükség? • '**'­­*• if* ' Fogfájás gyakran elhanyagolás következménye. Tisztítsa fogat rendszeresen Kalodont­ fog­krémmel. A Kalo­dont enyte habja és finom tisztítóanyaga a fogzománcot hófehérré teszi. Hazánkban egyedül a Kala­nd­o­n t tartalmaz:_ ígykö ellen '■«■», sulfaricinoleatot. Vásárhelyen a hatóság dobszóval adta a lakosság tudomására a nagy eseményt s március 20-án délelőtt 9 órára a Sza­badság-térre, melyet ez alapon neveztek el később, népgyülést hívott össze. Ezen a népgyülésen a krónikás említése sze­rint, több mint tízezer ember vett­ részt. Török Bálint, a későbbi alispán elnökölt a gyűlésen. Vázolta a budapesti esemé­nyeket. Jelentette, hogy a magyar alkot­mány megszületett s a magyar miniszté­riumban maga Klauzál Gábor Csongrád megye volt úri követe is miniszternek neveztetett ki. Jelentette, hogy az a robot a dézsma megszűnt, a nemesi kiváltságok eltöröltettek és életbe lépett a közteher­viselés és a törvény előtti egyenlőség. A nép folytonos zugó éljenzéssel he­lyeselt, azután mintegy óriási folyam hullámzott fel a nagy utcán át a piac­térre. Ott újabb beszédek hangzottak el, újabb ünneplés tartatott. S a nép még késő este is hullámzott. Sőt már voltak, akik azt kiabálták: — Most már nem parancsol senki! Ezért kellett felállítani mindenütt S Vásárhelyen is a nemzetőrséget . A vármegye legközelebbi gyűlése már­cius 31-én volt Szegváron. A közgyűlést Dobosi Lajos másodalispán elnöklete alatt a vármegyeház előtti téren tartották meg, mert a tömeg nem fért­ az épületbe. A gyűlésen folytonosan hangzott: — Éljen a béke, éljen a szabadság! A vármegye gyűlése kimondotta, hogy addig is, míg a rendes képviseleti rend­szer alapján a népnek a politikai jogok­ban való részesítése biztosítható lesz, a vármegye népét, a köztanácskozásba be­veszi. Természetes, hogy a királyhoz és a minisztériumhoz üdvözlőiratok intéztet­­tek. Az átalakulás azonban nem ment si­mán. A nép mindenütt szabadosságot ke­resett és azt hitte, hogy most már min­den az övé. Hogy semmiben nem paran­csolnak neki. Megszervezték a nemzetőr­séget, melynek feladata a rend fenntartá­sa lett. , 1848 május 2.-án hirdették ki a várme­gyeházán, hogy uj képviselőválasztói ke­rületek alakíttattak, mely szerint Vásár­hely is, mely rendezett tanácsú városnak minősíttetik külön követet küld. Május 2-án hirdették ki, hogy a vár­megye főispánjává Kárász Benjámin ne­vezteti ki. Nagy éljenzés között érkezett, meg az új főispán, aki felolvastatta Sze­mere Bertalan belügyminiszter kinevező Nagy raktárral és olcsó árakkal csak 14-én szombaton leszünk kint a vásárban ! ■' ’ De bármikor örömmel állunk rendelkezésére szaküzletünkben is K O IC ft G M IKK3MS ■ssner es&kshbenjs Hódmezővásárl 1032-1936. evi Pályáz: A város tar­­ozás következt­­ő árvaszéki ül: hirdetek. Az árvaszéki fizetési osztály e­letménnyel és vannak egybek" A pályázók , és 67 §-ában, •­­ XVI. tc. 39 §-a gyakorlati képe korukat, egészsi maga viseletüket mák és a roma maguktartását,­­ süket okmányo ! Azok a pályázó tóságnál már vannak s törzsi mesteri hivatali kérelmükhöz p­ kötelesek. A pályázati 1 cius hó 25-ik r 12 órájáig a­z adandók be. A zati kérelmek f I Hódmezővás. — Március 15 lomban délelőtt t entisztelet lesz i veres alakulatok teli képviselőit­­ készí hivatal. — Ügyvédi hi irodáját a Damj megnyitotta. — Az Iparos den csütörtökön kézimunka órát nácstermében. A oktatók ismerteti káról felvilágosi leányegylet elnö­k Az Evangé­léri az egyesül vasárnap délelőt lomban tartandó pedig 11 órakor szép hazafias ül számban megjel­nők. — A hadirofek hadiárvák Orszá hódmezővásárhely­iki ünneplésen­­ vesz részt,­­ és az összes hadin két és árvákat, nek, akár nem, sárnap délelőtt­­ meg az egyesült döglő udvari hel­yenki tegyen ele­gének. Vezetésé — Bajtársi tál huszárezred bajt emléknapjukat I cius 21-én t­arti:­zés, vagy elkölt nem kézbesítheti kéri volt bajtárt minél nagyobb és hogy ezt ism­­eljék. Érdek! nyújt Dezső Bol­­ozsvár utca 48. — Felhívás­a a Kereskedelmi március 15-én a minél nagyobb .— Gyülekezés a S fél 10 órakor E­delmi Testület ■ — A gorasai március 15 től­e — A Hódmer telszi­vetkezete S­tőfi és Szent A ügyfeleit, hogy­sági termelési h kezte (Zöldhitel natkozó bejelent­­ók. — A Nyár u( 15-én délután 3 nepélyét, mely vendékei egy a fognak adni. ne­pélyre úgy a tö­lődöket meghívj: rátétestül őt. — Találtatott dr Soór István — Március 1 dez délután fél utcai ref. elemi a szülőket és ar­deklődőket sssere — Pósahalma délután 3 órako­r nátus istentisri­tel hívjuk a két alkalomra. Leli

Next