Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1936. március (32. évfolyam, 54-79. szám)

1936-03-15 / 67. szám

Pesti tartóz o­t vosi mű­vész céget Sándor u. 17. jebb kivitelű óbetéteket, bakat és emlékeket írheti be. K­ügkeleti ma­zabadság emlék vasárnap reggel tiszteletet tart, ki, polgári hatá­­rtelettel meghiv­gégában. A­nna­k ünnepén, va­sinnepi isten tisz­minden magyar nk. A hitközség reiis 15-iki fel­­akásaihoz híven, gh51 is, március hatóság által leplése céljából és ünnepséget iparosságunk Ebből folyólag az iparostársa­­isban való rész- Szálló elé kivi­­ap délelőtt fél számban gyüle­­lttestület Elnök-S- és Kertészeti k, hogy a már­­pélyen és felvo- Kossuth szobrot. Más délelőtt bá­­rányliceum ka sora a Varga léglőjében. Min­­div az Elnök­vadásztársasága árakor a Kocsis­­ili közgyűlést az evangélikus 5 KIÉ március óraikor — tem­p­­yett — hazafias­­an a következő 2. Megnyitó be- Szavalja Görbe ad. Előadják An Izsébet, Gábor in, Görbe Imre, Stalik Margit. 6. Erdély márciusa, Lajos. Zsidó Zol­­láh Ferenc Ta­­hy Fái. 8. Him­­atórium az egye szeretettel hiv a buzaszalma. •ladó, ürdőszobás, két­­i ősz­oba, utcai­­ 1 szám alatt. 96 az 962 .ezri Tanya 536 117 ladó Jókai utca 168 ,onnani belépésre 5 szám alatt. 162 f alatti adómen­­tek, vagy raktá­­­s, értekezni Jő hét. 129 ,ezni Tanya 536 ___ 149 Szentesi münt hold felszántott és fél hold ter­­kete homokos alá egészben is haszonbérbe négyszögöle é­rtekezni lehet italt. 154 is hold elsőren­­dűező fizetési­­esebb felvilágú­­ügyvéd (János­ 165 es bérsütés canására a ven­­ignek, hogy a 2 nemcsak egyes az összeseknek lásához vezetett­­szüntetjük. Da­­-S e­gyéb köztér­­néposztály érde­­n további sütési­ben állapitott­uik a Sütőszakasz- 160 iratát. A kinevezést István nádor királyi helytartó irta alá. Ez a gyűlés tartotta meg a tisztujitást i-'ig Másodalispánnak Török Bálint válasz­tatott meg Vásárhelyről. Másodaljegyző­nek Szilágyi Virgil szintén Vásárhelyről. Szolgabirák lettek Kovács Ferenc és Szo­­mor Imre. Vásárhelyi esküdt Kamocsay Mihály. Alpénztárnok Szomor Lajos- Számvevő Szabó Mihály. Táblabiró Med­­veczky Antal. Főügyész Kovács Károly. Első alügyész Jenei Imre. Vásárhelyi tömlöctartó Lázár Péter. Mérnök Schéner György. Törvényszéki táblabírák: Kaszap Mihály, Kiss Dániel, Szabó Mihály, Szó­­mar Lajos, gróf Vécsey Sándor és Gál Dániel. Az első képviselőválasztáson, Török Bálint lett Vásárhely követe. Ugyanakkor Csongrád Klauzál Gábort vá­lasztotta meg Közben még össze sem ült az új or­szággyűlés, amikor már júniusban lázadá­sok híre érkezik, Bácskából, Bánátból, szóval a nemzetisé­gi vidékeikről. A bécsi kamarilla nem tudta elnézni, hogy az uralkodó és a magyar nemzet szíve közel jut egymáshoz tehát, ügynökeivel felbuj­­togatta a népet. Nagykikindán április 24-én, Óbecsén pedig április 26 án már a rácok magyar vérrel öntözték a földet. A kormány biz­tost küldött ki a lázongások elfojtására. A május 25-én tartott megyei gyűlésen Rónai Mihály alispán koanor színekkel festi a helyzetet- »Veszély fenyegeti nemzeti létünket és függetlenségünket.« Mondja Rónai Mihály. A vármegye ki­mondja, hogy a koronás királyhoz hűség­gel viseltetik, István nádor előtt, hódo­latát fejezi ki, de kijelenti egyúttal, azt is, hogy szabadságát és hazáját vérrel is m­egvédelmezi. Erre a célra megkezdődik a gyűjtés Vásárhelyen. Júniusban jön a híre, hogy Zenta város elöljárói Horgos községhez Isten és a ha­za szent nevében segélyadó kérelmet, in­téznek. S már Szegedet is fenyegetik a rácok. Titeles, már folyik a harc. A me­gye legalább 3000 puska kiutalását kéri a minisztertől.­­ Szemere Bertalan belügyminiszter jú­­nius 13-án proklamációt intéz a várme­gyéhez és Vásárhely városához is, mely­­szerint veszélyben vannak a békés lako­sok, a birtok, az ipar, a családi boldog­ság, a nők, a gyermekek, a törvény, az alkotmány, a rend, a vagyon, a haza és a szent korona. A hadügyminiszter június 15-én elren­deli, hogy a Szegeden összpontosítandó székely katonaság ellátásáról a községek gondoskodjanak. Vásárhely városa rögtön felel és kinyilatkoztatja, hogy szükség esetén minden ház készen áll a székely gyalogkatonák befogadására. Ha pedig lovaskatonaság érkeznék, háromezret szí­vesen ellát. Mivel a kirendelt erők még mindig elég­telenek, önkéntes nemzetőröket toborza­­nak s ezeknek számát Vásárhelyre 301- ben állapítják meg. Augusztusban már jön, az újoncozási törvény. Amikor Vásárhelyen is soroz­nak. Aztán jönnek az újabb hiób hírek: A Délvidék a rácok kezén van, az osztrák kormány a király szívét elfordította Ma­gyarországtól, a horvát csapatok élén Jellasichi Bán betört Magyarországra A magyar kormány erőtlennek bizonyulván, szeptember 4-én, lemond. Széchenyi Ist­ván elméje elborult és István Nádor itt­­hagyta az országot . . . Ekkor lépett közbe Kossuth Lajos. Nem tűrhetem — úgy­mond - hogy 40—50 ezer po­tom ember bejövön az or­szágba, úgyszólván kardvá­gás nélkül foglalja el a Ha­zát. Szeptember 24-én járt, Kossuth Ceglé­­den. Azután Szolnokon, Kőrösön, Kecs­keméten át, Csongrádra ment. A rossz utak miatt legnagyobb részt gyalogolt kíséretével. Vásárhelyre október 3-án ér­kezett. Itt, a főtéren azt kérdezte Kos­­suh Vásárhely népétől: — Meg akartok-e halni dicsőségesen, vagy élni a gyalázatban? A nép­­mindenütt extásisba jött és mint prófétát, vette körül Kossuth Lajost. Még olyan beszédet nem hallott ez a nép so­ha, mint a Kossuth Lajos mennydörgő szava, igy érthető, hogy már Vásárhely­ről eltávozva százezer harcosról tudott beszámolni a honvédelmi bizottmánynak. A dal pedig szállt az alföldi zónákon: Kossuth Lajos azt szente Elfogyott a regimentje. Ha mégegyszer azt szeni, Mindnyájunknak el kell menni. Vásárhelyen azzal fejezte beszédét Kossuth Lajos, hogy gördüljön a fejem a lábam elé, ha nem igaz az, amit beszé­lek. A nép lázasan készülődött az élet-ha­lál harcra. Közben azonban a nép dühe az idegen nemzetiségű lakosok ellen irá­nyult. Vásárhelyen például a görög ere­detű és szerb kereskedőket fenyegették.­­ Tömeges felvonulások történtek, úgyhogy­­ a kereskedők kénytelenek voltak boltja­ikat bezárni és elrejtőzni. A nép egy ré­­sze még a zsidóságot is gyanúba vette. Hogy nagyobb visszaélések is nem tör­téntek, az a nép békés természetének kö­szönhető. De már Szegeden lemészárol­tak sok rác kereskedőt, boltjaikat pedig kirabolták és házaikat feldúlták. Például Vadász Manó polgármester mikor csen­desítette a népet, egy ember reálőtt. Be­niczky Andor lovas nemzetőrhadnagyot agyonlőtték. Szegeden összesen hatvan embert gyilkoltak meg. Egressy Gábor kormánybiztos október 28-án küldte rendeletét Vásárhelyre a király, a haza és a Kossuth Lajos nevé­ben szólítván fel a nemzetőrséget, hogy 48 óra alatt Nagybecskereken legyen. 1849 április 18-án érkezett meg Vásár­helyre a honvédelmi bizottmány kiáltvá­nya, mely azt adta hírül, hogy az április 14-iki országgyűlés az uralkodó családot trónvesztettnek nyilvánította, Kossuth Lajos­ pedig az ország kormányzójává választotta. A legközelebbi megyegyűlés április 23-án Vásárhely tartatott meg. Ez a gyűlés valósággal nemzeti ünnepként folyt le. Ezután azonban már a nagy meg­­­próbáltatás elő köve­tkeztek. Elrendelték­­ 19 évesek sorozását is. A vásárhelyi so­rozóbizottság elnöke Medveczky Antal törvényszéki ülnök, ta­jai pedig Kovácz, Ferenc szolgábi­ró, Herczeg Feren es­küit és Jenei Imre alügyész. Míg ezek idehaza történtek, Ausztria Oroszországtól kért­ segítséget a magya­rok ellen, mire félmillió katona csakha­mar elindult az orosz földről a magyar Alföld felé. Június végén tette meg az első intéz­kedést­ a vármegye az orosz invázió el­len. Vásárhely templomaiban és a főtéren tart­ott népgyűlésen új keresztes háborút hirdetettek és új toborzást rendeltek el. Susánban a Pásztor kovács műhelyében húsz segéd dolgozott éjjel-nappal és egye­nesítette a kaszákat a népfelkelők fegy­veréül. Ugyanezt csinálták a Damjanich­­ utcán és kisebb kovácsműhelyekben. Az iskolák növendékei fakardokkal gyakor­latoztak a vásártéren Szóval készült min­denki. Kossuth Lajos éppen Szentesen járt újabb körútjában, mikor egy orosz csapat és a vasas németek Csongrádig előnyomultak Fél­egyháza felől. Mivel azonban a Tiszán átkelni nem tudtak, csakhamar visszanyomultak. Mikor Kos­suth azt hallotta, hogy Csongrádon rek­­viráltak a németek, haragra gerjedt és levélben megkorholta a csongrádiakat, mert az ellenséges csapatokat nem etetni, hanem agyon kell verni. Az osztrák őr­nagy július 29-én visszatért Csongrádra és az elöljárókat magával akarta vinni. Átfutott a hir Szentesre, mire a magyar sereg előőrsei ágyúval lőttek a németek­re. Az osztrák csapatból 5 katona el­esett. Ezen eset megtorlásául Haynau ju­lius 30-án Csongrádot kiraboltatta és fel­­gyujtatta. Most már közeledett az ellen­ség Szeged felé és ehez járult az, hogy ismeretlen okból július 28-án reggel az újszegedi lőpor­raktár felrobbant. A sze­rencsétlenség 800 ember életét követelte. A magyar sereg augusztus 1-én Szőreg­­­­re vonult, augusztus 3 án Szegedre bevo­nult Hajnau. De már az előnyomulásnak senki nem állt útjába. Schlick osztrák generális augusztus 4-én, elérte Vásárhlyt és Újvároson tábort ütött. Másnap Sző­­regen megtörtént a nagy csatavesztés. Görgey pedig augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert. Kossuth bujdosó, hon­talanná lett. Ezzel véget ért a magyar szabdaságharc és jött a legsötétebb kor­szak . . Jöttek a rézsisakos cseh zsandárok. Ha­tos csoportokban masíroztak a nagy ut­cán s oldalukon csörömpölt a Szent János kenyér formájú kard. Németek írták ösz­­sze a magyarokat. Csend ült a vásárhe­lyi házakra s meghalt a nóta és a mu­zsikaszó. A vásártéren lobogott a mág­lya, égették a Kossuth bankót. S a szi­veket égette a bánat tüze . . . FEJÉRVÁRY JÓZSEF —X— 1936. MÁRCIUS 15. VASÁRNAP. VÁSARHELYI REGGEL! ÚJSÁG I. KV. Bornemisza Géza iparügyi miniszter Vásárhelyen Látogatásai az ipartelepeken és a frontharcosok szabadságünnepén Bornemisza Géza iparügyi miniszter szombaton déli negyed két órakor érkezett Szentes felől autón Vásárhely főterére Kozma György főispán társaságában. Kí­séretében voltak gr. Pálffy-Dani József országgyűlési képviselő, a Frontharcos Szövetség országos elnöke, vitéz Kertész Elemér országos ügyvezető alelnök, dr Tóbiás Kornél, a miniszter személyi titká­ra, egyúttal a »Turu« szövetség országos vezére. Gurga Márton a Magyar Távirati Iroda képviselője. Még előbb megérkez­tek vitéz Váradi László Szentes város or­szággyűlési képviselője és vitéz Bonczos Miklós Csongrád vármegye tiszti fő­ügyésze. Bornemisza Géza miniszter a városháza kapujában szállt ki az autóból, azután a társaságában lévő urakkal elvo­nult a frontharcos díszszakasz előtt. A­­ zenekar a magyar indulót adta elő, elő­zőleg pedig kürtjellel tisztelgett. Vitéz dr Endrey Antal és dr Dietrich Lajos, mint, a vásárhelyi frontharcosok vezető­­férfiai kisérték itt a minisztert és Spilka Antal, valamint Bodnár Jenő, előzőleg még a »Turul« Szövetség nevében Bányai Gábor főlövészmester tett jelentést a miniszternek. A városháza erkélye alatt gyülekeztek össze a városi és állami hivatalok, a Gazdasági Egyesület, az Ipartestület ki­küldöttei. Ott voltak Kun Béla és Takács Ferenc országgyűlési képviselők , Lázár Lajos a Mezőgazdasági Bizottság elnöke. Endrey Béla polgármester lépett elő, hogy köszöntse a minisztert: — Nagyméltóságú miniszter úr! Ke­gyelmes Uram! Hódmezővásárhely és egész közönsége nevében szeretettel és bizalommal üdvözlöm Nagyméltóságodat abból az alkalomból, hogy a frontharcos szövetség márciusi ünnepsége alkalmából városunkat látogatásával megtisztelni méltóztatott. — Szeretettel üdvözlöm, mert azok a törvényjavaslatok, melyeket a dolgozó nép, a magyar élet érdekében a törvény­­hozás elé terjeszteni méltóztatott, meg­szerezték Ön részére minden becsületes magyar szeret­etét. — Köszöntöm, mert­ ennek az ország­nak népe mindig megbecsüli azokat, akik­­ érte dolgoznak. Nagyméltóságod pedig 3 egyik legkiválóbb munkás tagja ennek a­­ népnek. Isten hozta! Ezután dr Kozma György kormányfő­tanácsos, kir. közjegyző üdvözölte a mi­nisztert a következő beszéddel: — A Társadalmi Egyesületek szövetsé­gének, Hódmezővásárhely 56 egyesületé­nek nevében hazafias tisztelettel és őszin­te szeretettel üdvözlöm Nagyméltóságo­­dat, mint a magyar ifjúságnak és a ma­gyar társadalomnak kiváló reprezentán­sát, a Társadalmi Egyesületek Szövetsé­gének társelnökét. Kívánom, hogy ez ősi város falai között érezze jól magát és az apostoli útja meghozza az áldást. Az üdvözlésekre Bornemisza Géza mi­niszter ezeket mondotta: — Nagyon szépen köszönöm az üdvöz­léseket. Idejövetelemmel frontharcostár­saimnak tettem eleget,, de őszintén szólva régi magánéletemből kifolyólag is bizo­nyos szálak szövődtek ehhez a városhoz. (Éljen!) Köszönöm ezt a meleg fogadta­tást, most csak annyit mondok: viszont­látásra a frontharcos estélyen. A dissebéd Megérkezés után nyomban a Kaszinó termeibe ment a miniszter, ahol 150 te­rítékes bankett volt, melyet Simon József dr tanácsnok rendezett meg nagy gondos­sággal, figyelemmel és körültekintéssel. Endrey Béla polgármester a minisz­terrel szemben foglalt helyet. A vidéki vendégeket Vásárhely közéletének repre­zentánsai vették körül. Ott voltak az egy­házaik képviselői, az összes közhivatalok vezetői, Kun Béla és Takács Ferenc or­szággyűlési képviselők, a Gazdasági Egyesület, az Ipartestület, az Iparegylet, a Kereskedelmi Testület küldöttségei. Az első felköszöntőt dr Kozma György főispán mondotta: — Ez ünnepi órában az első áldomás­pohár legyen a legelső magyar ember üdvére! Horthy Miklós, Magyaror­szág Kormányzója! A főispán szavait a megjelentek fel­állva hallgatták és lelkesen ünnepelték Horthy kormányzót. Endrey Béla polgármester Bornemisza Gézára mondott felköszöntőt: — Hogy milyen volt gyermekkorában, nem tudom. Egy volt a sok százezer ma­gyar gyerek közül. Kergette a szép tarka pillangót s a még szebb színesebb álom­képeket. Örült a napsugárnak, irtózott a ködtől , mert nem szerette a sötét éjsza­kát, átálmodta, mint annyi más magyar gyerek. Boldog ifjú kora sohasem volt, hisz alig hagyta­­ az iskola padját, jött a világégés és ifjan érlelte férfiúvá a há­ború száz szenvedése. A forradalom nem találta tétlenül. Élenállásra szervezte az ifjúságot s mikor derengett újra a nem­­zeti érzés napja, mikor a bosszú akart úrrá lenni, a fiatal telkeken, visszatar­totta őket száz kilengéstől. Aztán tanult, dolgozott éjsznapot eggyé téve, bizonysá­gául annak, hogy az ellenforradalmi ma­gyar ifjúság nem ür­­s szalma, hanem érett kalásza termése az áldott magyar földnek. Kellő időben jött­ rá, hogy a sze­gényedő földmíves ország csak a nemze­ti szellemben fejlesztett elhanyagolt ma­gyar iparral együtt boldogulhat. Segítő­­keze megértőn támogatja a munkást, a kisiparost,­­ újra indítja a megállni ké­szült munkagépeket. Minden tiszteletem ezé a férfié, ki itt van közöttünk, ki Ma­gyarország egyik beteljesült reménysége. Sokáig éljen Bornemisza Géza!... Koller István ipartestületi elnök az iparosság nevében mondott felköszöntőt. — Valahányszor magas vendége volt ennek az ősi városnak, — mondotta Kol­ler — az iparosság szerényen húzódott meg az ünneplők között. Most részt kér magának az ünnepből. Nemcsak azért, mert Magyarország első iparü­gyi minisz­terét ünnepelheti körében, hanem mert érzi, hogy az iparosság sorsa gyakorlati és megértő ember kezébe tétetett le. Szeretettel köszönti tehát a minisz­tert és kéri, hogy az iparosságot kenyér­ért folytatott nehéz küzdelmében támo­gassa és segítse. Lázár Dezső gazdasági főtanácsos, mint a Gazdasági Egyesület elnöke kö­szönti Bornemisza Géza minisztert. Utal arra, hogy mindazt, amire ennek az or­szágnak szüksége van, a gazdaságnak kell­­kitermelnie. Viszont a gazdaközön­ség tudatában van annak, hogy szerves összefüggésben áll minden rész, tehát szükség van iparra, kereskedelemre, tu­dományra, de boldogulás csak akkor lesz, ha a gazdaság erősödik, ezért, őszinte ké­rése van. Az, hogy teremtse meg az iparügyi miniszter a magyar mezőgazda­­sági ipart. Telek Andor a Baross Szövetség és a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara ne­vében emeli poharát Bornemisza minisz­terre azzal a kéréssel, hogy a nemzeti gondolat jegyében fejtse ki lelkének leg­jobb erőit e magyar ipar fejlesztése ér­dekében, Balassa József kereskedelmi tanácsos a Kereskedelmi Testület nevében köszön­ti a minisztert s kívánja munkájára Is­ten áldását. Bornemisza Géza miniszter emelkedett most nagy éljenzés közepette szólásra: Bornóttétnél, Medvémét f»jtó jósnál “raszoltatáBTa, tioroc»v»r». Fogfájásnál vattára e,sci­jien*v«, a MXa *mtM «fe Meghűlésnél, Kőrútnál vizzel híszítva gsriftth­aiU***. Fáradtságnál, fájdalmaknál feedörzFő,lésre. Gyomorrontásnál froekaenkorra cseppentve Kitűnő ^rtationM sc« rrams—i———| HiaiHIIIII III1IH1~II lilll Ilii IlMiSWUrnmw acaau,'-----------------------------------------------­

Next