Vásárhelyi Uj Hirek, 1939. január-március (1. évfolyam, 1-45. szám)
1939-02-07 / 1. szám
'ffoZo' y$jq !///~~ Hf-n?Q /^ ' J \ . . A n££Á ' „Uj magyar életet az ősi földön!“ Magyar Testvérek ! Hódmezővásárhelynek az igazság és becsület útját járó, a hazát minden áldozatra kész ősi magyar népe, téged köszöntünk elsőnek az élet magvetéséből sarjadt, most hivatásának útjára induló „Vásárhelyi Ujhirek“ legelső soraival. A toll, melyet kezünkbe vettünk, legelsősorban a te ideális céljaidnak elérését kívánja szolgálni, kapcsolatban az Országos érdekű Magyar célokkal. »Az egy a mindenkiért, s mindenki egyért« elve alapján, mely egyedül képezheti e földön a jobb sorsot élni akarók jövőben követelendő útját. Ez az út nem rögös, nem göröngyös, nem is nagyon fárasztó, ha megértéssel lépünk reá, mert ennek az útnak a burkolata, az áldozatos magyar testvéri szeretet, az egyetértés akarata. Útvesztők pedig a megtisztult keresztény erkölcs, a fajiságon alapuló hazaszeretet, és a népi szociális jólét megteremtése, melyek együttesen az ősi magyar határokhoz kívánnak bennünket vezetni; — ezeken belül megteremtve a boldog, megelégedett, lélekben átformálódott, — munkát szerető és abban örömet találó, fegyelmezett, öntudatos, hazaszeretettől izzó magyar népet testvéri együttérzésben, m a velünk egy földön élő és érző keresztény nemzeti kisebbségekkel. Ezek a kifejezések ma, a magyar élet vonalvezetésében, nem a szavakkal való bűvészkedés, zsonglőrködés kellékei; megtévesztésekhez, ámulatba ejtésekhez, egyszerűbb kultúrájú lelkek csapdáiként, hanem a múlt tanulságai alapján megérett kalászok, melyekből a jövőben a magyar kenyérnek készülnie kell, hogy az minden itt élőt megelégedetté tegyen és e földhöz eltéphetetlenül hozzákössön. Lelki érzésévé váljon minden magyarnak az örök igazság: »A nagy világon kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell.« Ezek átérzésében és tudatában — az út, és az azon vezetők védelmében nem ismerünk megalkuvást. Ki azokat akár tudatosan, akár felbujtásra rongálni akarná, annak a felbujtókkal együtt pusztulnia kell, mert szemben fogja magát találni a magyar faji önvédelem olyan erős gárdájával, melyet az öntudatosság forrasztott egybe és az a tudat, hogy nincs (az az égi vihar, avagy földrengés, mely oly mérhetetlen károkat úd) f okozni egy nemzet életében, mint annak egysége megbontására való törekvés, vagy szövetkezés, még akkor is, ha az a leghíresebb budai gyógyfürdőből indul ki, mert ez a gyógyfürdő csak a testi betegségek gyógyítására rendeltetett a mindent alkotótól. A lelki bántalmak meggyógyulásának helye — őszinte — mély és tökéletes belső lelki revízió után, a haza áldozatos oltára fent Budán, a magyar hit magasztos hajlékában , a királyi Várban van, a nemzet legelső és egyetlen vezérében való megrendíthetetlen hitben és követelésben, minden fenntartás nélkül. Mi most úton vagyunk! A trianoni börtönből az igazság döntő súlyú szavának akarata folytán, a feltámadó, rabságból szabaduló nagy Magyarország felé. Ebben a menetelésben együtt kell haladni minden hazáját, faját, önfeláldozásig szerető magyar fajtestvérünknek! Ez útról való meglógások egyértelműek a hazaárulással, az édesanya testére emelt kéz megbocsájthatatlan bűnével! Mi ebben a haladásban csak egy vezért ismerünk; hazánk kormányzó urát — vitéz nagybányai Horthy Miklóst, ki nekünk életet, létet adott akkor, amikor a világháború után legnehezebb sorsa volt nemzetünknek, a vörös lángok és vériszapok közepette. Az Ő szive ma megkülönböztetés nélkül otthona a nagy világon élő minden magyarnak egyenlő mértékben, a trianoni határokon innen és túl. Ennek az áldozatos szent érzésével vezette a népét a jobb jövő, az »Uj Élet« felé. A nemzet legelső munkájának vitéz dr. Imrédy Bélának keze által magasra emelt lobogó alatt! Mi, Vásárhely népe ott akarunk és ott fogunk lenni a menetelők sorában, az »Uj Élet« magasra emelt lobogója alatt, mert tudjuk, hogy megtisztult benső lelki érzésünk csak akkor lesz tökéletes, kötelességének teljesítésében, ha így és nem másként cselekszünk. Ha végignézzük a világháború hősi halottainak emlékét megörökítő emlékműveinket, a haza iránt való kötelességteljesítés totalitását, teljes mértékben igazolni tudja. Hódmezővásárhely népe. Márpedig, ha a halál mezején egyek tudtunk lenni a hazáért, miért ne tudnánk eggyé lenni az élet mezején ugyancsak Ő érette, az Ő és ezzel mindannyiónk jobb sorsáért mindazokkal a magyar testvérekkel, kik az új magyar életért gyülekeznek annak lobogója alá? Igenis eggyé fogunk lenni, mert eggyé akarunk lenni, mert az egységben rejlő erő képezheti jövendő életünk alapját. Ezen belső öröm megteremtéséért kell ma nemzetünknek a tisztító tűzön átesni, eliminálni a nemzet testéből azokat az elemeket, melyek az önérdek képviselete alapján, gátlói a nemzet magyar faji alapon való, gazdasági megerősödése által létrehozható olyan népi jólét megteremtésének, mely az egység törhetetlen alapjait képezi, részükre pedig a könnyű, verejték nélküli bőséges aratás lehetőségeit megszünteti. A zsidókérdés megoldása ma szervesen összefügg a magyar lét kérdésével. Emberek vagyunk! Mi is érzünk! De a haza kérdése felette áll az egyesek érdekeinek. A nemzet jövőjéért pedig elég áldozatot hozni soha nem tudunk. A magyar jobblét tudatos megteremtésének elodázhatatlan szüksége folytán nem csak a zsidóságnak, de magának a magyar fajnak is áldozatot kell hozni. A kenyérmegosztás a földbirtok- reform útján. Az önérdekeknek, a profitos, kétségbeejtő sorsokat te-remtő, hullákat gyártó garázdálko-dásoknak az ideje betelt. Az őn sorsuk elvégeztetett. Pusztulniok kell. Az új magyar életért. A bűnös, turáni átkos múlttal együtt mindezeket felednünk és temetnünk kell, földdel egyenlővé tett jeltelen sírokba! Át kell reformálni gyökeresen a magyar lelkeket, hogy ne lehessen többé e faj ma-gyar nép között zsidó berkekben született eszmékkel folytatott agi- t tációk útján lelki mérgezések mivé- gezve, sikereket elérni az Izraelite Alliance és a moszkvai vörös ér-dekek szolgálatában, kárára saját , faji érdekeinknek! A magyar népnek — minden idegen befolyástól mentesen önmagának kell döntő súlyt szerezni saját sorsa felett! Egyedül saját magának kell annak jövőjét megszabni itt a Duna-medencében, Európa szívében, olyan szilárd alapokon, hogy velünk minden környező államnak számolni kelljen. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha a minket környező nagyhatalmak barátságán túl olyan egységes és tökéletes felszerelésű erős hadsereget teremtünk, melynek minden tagja egyénenként, az erős nemzeti érzésektől áthatottan, saját lelki fegyelmezettségével áll ott a helyén. Katonailag fegyelmezett nevelést kell megteremtenünk, a gyermekkortól az egész életen át tartólag. Oly tökéleteset, hogy a harcban álló még a halál közelgő pillanatában az utolsó lélegzéssel is csak egy szót tudjon kiejteni a mellette levőknek, ha a haza létéről van szó: »Előre!« Mindezek alapján tisztán és világosan áll előttünk, hogy a belső lelki revízióknak, átreformálódásoknak, keresztény nemzeti és faji alapon kell megtörténni a haza mindenek előtt valóságának a magyar szívekbe és lelkekbe kitörölhetetlen bevésődésével. Ez a város a magyar település ősi fészke, melynek népe mindennel és mindenkivel dacolt, mi nem volt magyar, vagy annak kárára akart lenni. Az 1918-iki dermesztő pusztulás után, a világháború végén elgyengült kuruci mivoltában, letargiába esett. Az ezer bajjal és gonddal való küzködések közepette a helyzetet kihasználva beférködzött a gyengébb lelkekbe a nemzetköziség mételye és rabjává lett a zsidó szellem irányításának, a marxizmusnak. Lenyelték egyesek a vörös csomagolásban érkezett arzént. Szinte hihetetlen, hogy akadtak olyan mellervelő, erős magyarok, is, kiket nemzeti ősi sejteknek gondoltunk... És mégis!... De nem folytatom. Eddigi írásomban foglaltakkal nem akarok ellentétbe jutni. Nem folytatom a rekriminációt, mert új életet akarunk, mert hiszünk a magyar lelkek reformátiójában, a megtérésben. Keresztény, Jézusi tanítások és elvek a mi irányítóink a Magyar Élet útján. Mindenkit, ki megtisztult benső lelki meggyőződéssel fér meg hozzánk, mi testvéri igaz szeretettel fogadunk, mert a magyar élet párt jonsképen annyi kifonára van szüksége, mint akár egy magyar él hazánk földjén és azon kívül. Egyetlen eggyel sem kevesebb! Én hiszek ez egy igaz Istenben! Hiszek a magyar lelkek megújhodásában, a magyar faj mérhetetlen értékű kincsében, a magyar vérben, amely mint a múltban, úgy a jelenben is tudni fogja kötelességét hazája ősi földjével és azokkal szemben, kik annak boldogulását, létének megrendíthetetlen szilárdságát és a benne élők jólétét áldozatos önzetlenséggel akarják. Vitéz Dr. Imrédy Béla, nemzetünk első munkása, jel! Magasra fel a magyar élet pártjának kezed által kibontott lobogójával, hogy még a legmélyebb völgyben élő magyar is lássa azt! Mert ez a lobogó jelenti nekünk vágyaink teljesülését. Mi hiszünk, mi bízunk Benned, mi követünk Téged, tűzön, vízen, gúnyolódásokon, megcsúfolásokon, rágalmakon keresztül, mert igaz vagy, magyar vagy! Történelmi nagyjaink ihlettségével akarod a végcélt. Ősi magyar hazád és annak népe nagyságát, boldogságát, örökkönvalóságát. A Magyarok Istene és az Igazság Veled és melletted van. Tehát Tiéd lesz a győzelem, a magyar lelkek szeretete és síron túl is tartó örökkön való hálája. Szörffy Sándor dr. Február 12-ig tart a szenzáció Idlafl Szőnyeg-, függönyag-, bútorszövet-, bútorkreton-, viaszosabrosz-, linoleum-, vászon- és damasztszámba menő nagyárusításunk maradékok ezen felül számtalan abrosz, szalvéta, bepiszkolódott vászon, damaszt, zefir, kanavász, zsebkendők, függönyök, diványterítők, szőnyegek öröméren Novák szőnyeg- és vászonhoz. Lapunk mai száma 8 oldal