Vásárhelyi Ujság, 1923. július-szeptember (3. évfolyam, 26-65. szám)

1923-07-01 / 26. szám

M Mezőv­ásárhelyi i­lj)23. jullius 1 vasárnap. Óra és korona. III. évfolyam 26. sz. Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Előfizetési ár: Egy hónapra 500 korona. Negyedévre 1400 korona. Megjelenik hetenként háromszor. Főszerkesztő: LÁZÁR DEZSŐ, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gazdasági Egyesület titkári hivatala. Telefonszám 71 Gazdatársaimhoz!... irta: Lázár Dezső. Háromnegyed éve annak, hogy a „VÁSÁRHELYI UJSÁG“-ot gazdatársaim óhajára és kívánságára gazdasági irányú heti­lappá változtattuk át s kimondottuk, hogy a gazdatársadalom érdekében lapunkat még anyagi áldozatok árán is fenntartjuk, hogy minden pártpolitikától menten gazdasági, társadalmi és kulturális alapon szolgáljuk a gazdatábor érdekeit. Fenntartandónak véltük a „VÁSÁRHELYI ÚJSÁGOT", mert fél után nem akartunk megállani. Nem pedig azért, mert erős volt a hitünk és meggyőződésünk, hogy Hódmezővásárhely lel­kes, áldozatkész gazdaközönsége, ha megismeri a „VÁSÁRHELYI ÚJSÁG“ irányát és célját, pártfogásban fogja részesíteni lapunkat. Épen azért szent kötelességünknek ismertük, hogy szívós kitartással, csüggedést nem ismerő akaraterővel, szóval, tollal és tettel küzdjünk továbbra is gazdatársaink anyagi jólé­téért, szellemi haladásáért még akkor is, ha önzetlen, becsüle­tes, a közjót munkáló igyekezetünk gazdatársaink egy részénél közönnyel találkoznék is. Azóta háromnegyed év telt el . . . Örömmel állapíthatom meg, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Ma már a gazdatár­sadalom nagy része odaállt a „VÁSÁRHELYI ÚJSÁG“ mellé. Nemcsak megértette, megszerette, hanem lélekben is összeforrt azzal. Anyagi áldozatokat hozott azért a lapért, melynek ólombetűiből a testvéri szeretet, a megértés, a kölcsönös bizalom melege áradt szét a múltban s árad szét a jövőben is, hogy érzésben, gondolatban összekovácsolja azokat, akiknek egy az érdekük, hogy a tudás fegy­verével felvértezve a többtermelés szolgála­tába állítsa a kicsiket és nagyokat, hogy összetartásra való buzdítással egy táborba tömörítse mindazokat, akik anyagi és szám­beli erejüknél fogva oszlopai ennek a szeren­csétlen országnak, hogy a közelmúlt esemé­nyein okulva, testben-lélekben megerősödve kemény ököllel sújtsanak le a mindent felfor­gatni akaró nemzetközi bitangokra . . . A „VÁSÁRHELYI ÚJSÁG“ élő kapocsként köti össze a Gazdasági Egyesület vezetőségét a tanyák világában elszórtan élő gazdatársadalommal. Állandóan emlékeztet és figyelmeztet a közelmúlt eseményeire, ostorozza a széthúzást, az egyetnemértést, buzdítja, lelkesíti a csüggedőt, bátorítja a félénket, erős fajsze­­retetet és fajvédelmet hirdet. Gazdatársaim! Ez volt a mi programmunk a múltban, ez lesz a jövőben is. A „VÁSÁRHELYI ÚJSÁG“ nem politizál. Kizárólag a kis­gazdatársadalom és földmívesnép érdekeit tartja szem előtt. Közös: gazdasági, háztartási, kertészeti, szőlészeti, méhészeti, állatgyó­gyászati stb. szakcikkeket, magyarázva a gazdákat érdeklő tör­vényeket, rendeleteket, ismerteti nagy vonásokban a helyi és országos eseményeket, tanácsot, útbaigazítást ad azoknak, akik hozzá fordulnak, szóval a „VÁSÁRHELYI ÚJSÁG“-ban dióhéj­ban mindent megtalál az olvasó, amire szüksége. Gazdatársaim ! Most, amidőn új formában, de a régi hittel és bizalommal lépünk olvasóink elé , hálás köszönettel tartozunk városunk áldozatkész gazdaközönségének, akik lehetővé tették, hogy a „VÁSÁRHELYI ÚJSÁG“ ezentúl háromszor jelenjék­eg hetenként u. m. vasárnap, kedden és pénteken. Igen szép ámu előfizetőnk van, akik búzában fizetik a dijakat s ezenki- 11 búzaadományukkal a lapfennttartáshoz is hozzájárulnak. Szeretettel és bizalommal kérem azért gazdatársaimat, hogy szaklapunkat, a „VÁSÁRHELYI ÚJSÁG“-ot előfizetésükkel, hirdetéseikkel, valamint szakcikkeikkel támogatni szíveskedjenek. Erős a hitem és meggyőződésem, hogy gazdatársaim me­leg szeretettel karolják fel szaklapunkat s tőlük telhetőleg min­dent elkövetnek, hogy a „Vásárhelyi Ujság“-ot barátaik és is­merőseik körében ajánlani és terjeszteni fogják. Bizalmat és némi anyagi áldozatot kérek a „Vásárhelyi Újság“ számára, ha ezt előlegezik gazdatársaim, akkor a mi munkánk nem lesz hiábavaló. Aki tehát jól szerkesztett s emellett olcsó újságot akar ol­vasni, fizessen elő a „Vásárhelyi Ujságra“-ra. Előfizetni a titkári hivatalban lehet. Gazdatársaim! A vásárhelyi gazdatársadalom ezen tényé­vel, hogy szaklapját háromszor jelenteti meg hetenként — nagy kulturérzékről tesz bizonyságot. Előre hát a megkezdett után . . . így leszünk méltók ön­magunkhoz. Mert az, aki haladni, tanulni akar s önművelődésé­ért anyagi javaiból is szívesen áldoz : önmagának, családjának, városának s szerencsétlen hazájának tesz hasznos szolgálatot. A jó Isten vezéreljen szándékunkban és nemes törekvé­sünkben. 9 szövetkezetei­ erkölcsi ereje. Akik csak félig-meddig is figye­lemmel kísérik a hazai és külföldi szövetkezeti életet, már régóta meg­győződhettek arról, hogy ez a moz­galom az egész világon erősödőben van. Olyan országok, amelyekben a háború előtt még csak névről sem ismerték a szövetkezeti gondolatot, mint például Kelet-Ázsia alig ismert nevű vidékei, most tömegesen kül­dik fiaikat azokra a kultúrhelyekre, ahol megtanulhatják a szövetkezeti munka alapjainak lerakását. Ha azonban az igazságot akarjuk szem előtt tartani, úgy mindezeknek ellenére ki kell jelentenünk, hogy a a szövetkezeti mozgalom még na­gyon távol van attól, hogy azokat az eredményeket mutassa fel, ame­lyeket tőle a jelen gazdasági és po­litikai viszonyok megkívánnak. A háborús nélkülözések megtanították a fogyasztókat arra, hogy egyetlen erejük az összetartásban van. Ők azonban — sajnos — ebből a ta­nulságból nem okultak kellőleg, nem tettek annyit a szövetkezeteikért, mint amennyit kellett volna, hogy egész munkát végezzenek. Nagyon sok esetben az eredmények csak látszó­lagosak, a nagy számok, amelyeket a pénz elértéktelenedése varázsol elénk, a valóság képét elhomályo­sítják előttünk; ottan is fellendülést mutatnak, ahol a valóságban hanyat­lásról vagy legjobb esetben egy hely­­benmaradásról van szó. Nagyon jellemző a mostani ren­dezetlen gazdasági viszonyokra, hogy a szövetkezeteknek éppen altruiszti­­kus jellemvonása a legfőbb akadá­lya annak, hogy megbirkózzanak az eléjük tornyosuló nehézségekkel. A szövetkezet állandóan szem előtt tart­ja azt, hogy nem a tagok vannak­-e érette, hanem éppen ellenkezőleg, ne­ki kell a tagok érdekét szolgálnia. A fogyasztási szövetkezet az eladott áru eladásánál megelégszik azzal a minimális haszonnal, amelyre saját" lécnek fenntartására okvetlen szük­sége van. Ezek az okok sokszor nagyon ne­héz helyzetbe juttatták a szövetkeze­­teket, mert bizonyos fokig védtelenné teszik azokban, a harcokban, ame­lyeket minduntalan fel kell venniök a kedvezőtlen gazdasági viszonyok­kal. De vájjon kinek lenne abból kára, ha ez a küzdelem a szövetke­zetek halálával végződnék? Egészen bizonyos, hogy tagjai, a fogyasztó és biztosító közönség milliói lenné­nek kitéve ezáltal még fokozottabb mértékben a maguk javát nagyon is buzgón szolgáló merkantil körök mesterkedéseinek. Ezért a legelemibb kötelesség önmagunk iránt annak a meglátása, hogy itten nagyon nagy jelentőségű kérdés megoldásáról van szó. A szövetkezetek méltán elvárhatják tagjaiktól azt, hogy számoljanak a gazdasági viszonyokkal és belássák az összetartás nagy jelentőségét, amelynek érdekében pillanatnyi és inkább látszólagos, mint tényleges áldozatoktól sem szabad visszariad­­niuk akkor, amidőn minden jel arra mutat, hogy ezért bőséges kárpótlást fognak nyerni. Meg kell látnunk azokat az er­kölcsi és anyagi előnyöket, amelye­ket a szövetkezet nyújt tagjainak az­által, hogy megadja nekik azt az erőt, amit a szervezettség ad és hozzájut­tatja őket ahhoz, hogy ugy áru, mint hitel és különböző szükségletüké a

Next