Vásárhelyi Ujság, 1925. május (5. évfolyam, 40-65. szám)

1925-04-03 / 40. szám

Hódmezővásárhely, 1925 április 3. péntek Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Megjelenik hetenkint háromszor. Főszerkesztő a Lázár Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal. Gazdasági Egyesület titkári hivatala Telefonszám: 71. ismét a búza. A közgazdasági életnek leg­utóbbi eseményei ismét élesen reávilágítottak annak a gazda­sági rendszernek a káros hatá­saira, amelyek ellen épen a szö­vetkezetek küzdenek teljes erő­vel. Többen voltak, akik abban bizakodtak, hogy az ország pénzügyi egyensúlyának a hely­reállítása, más szóval valutánk stabilizálása orvosolni fogja mindazokat a gazdasági bajo­kat, amelyek a fogyasztóközön­ség részére jelentettek szinte elviselhetetlen terheket. Most azután azt kell látnunk, hogy ez a reménykedés keserves csa­lódásokat hozott, a korona ár­folyamának az állandósítása sem bizonyult olyan varázshatású csodaszernek, amely orvosolja egy csapásra minden bajunkat és nyomorúságunkat. Azt kellett látnunk az elmúlt hetekben, hogy a legnélkülöz­hetetlenebb fogyasztási cikknek, a búzának az ára aránylag na­gyon rövid idő alatt olyan ki­lengéseket mutatott, amelyeket természetes okokra visszavezetni lehetetlen. Először gyors iram­ban rohant felfelé a búzaár, majd épen olyan szédületes tempóban kezdett aláhanyatlani és a jelen pillanatban még egy­általán nem tudható, hogy ez a zuhanás hol fog megállani. Vajjon lehetséges-e józan ész­szel feltennünk azt, hogy itten a közgazdaságnak az az örök törvénye érvényesült, hogy az áralakulás a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonyától függ? Elhiheti-e azt gondol­kodó ember, hogy a fogyasztó­közönség a — mondjuk — hat­­százhúszezer koronás búzával olyan bőségesen látta el ma­gát, hogy most már nem haj­landó venni akkor sem, ha öt­százezer koronáért kínálják és ezért indokolt az árak további csökkenése ? És még akkor is, ha így lenne, igazságosnak kell-e tartanunk azt, hogy ennek a bekövetkezett áremelkedésnek minden előnyeit azok arassák le, akik maguk sohasem vetet­tek ? Nem érdemes-e ez a téma arra, hogy felette egy kissé el­gondolkozzunk ? Le kell törni minden bék­lyót, amely a kereskedelem moz­gását és az árak szabad alaku­lását szabályozzák! — halljuk az úgynevezett legális kereske­delmi körök által hangoztatni —, a valóságban pedig ugyan­ezek a tényezők kötik meg any­­nyira a fogyasztóközönségnek a kezét, hogy az kénytelen magát nekik teljesen kiszolgáltatni. De, vajjon tényleg kényte­len-e? És nem volna-e elérhető az, hogy ne csak tudjon és ne csak beszéljen mindenki a spe­kuláció grasszálásáról, hanem védekezzék is ellene a saját legelemibb életérdekeinek meg­óvása érdekében is ? Kell-e en­nél intőbb példa és világosabb bizonyítéka annak, hogy itten nemcsak a gazdák és nemcsak egyes fogyasztók ügyéről van szó, hanem hogy az egész köz­gazdaságnak a fejlődése és a jövője forog kockán ? Mert a búza napjainkban nemcsak ke­nyérmag, hanem ezer és ezer vonatkozásban mint értékmérő is szerepel és igazságos árának megállapításától függ százezrek és millióknak a jóléte, sőt egész létalapja ! Ne felejtsük el, hogy egy kártékony gondolatnak, egy igazságtalan intézménynek a meggyökeresedése olyan hatású, mint a rohanó lavináé, amely egyre több és­ több értéket te­met el maga alá: a búzaspe­­kuláció eleinte csak a gazdákat sújtja, de azután károsítja mind­azokat, akik nem tudják nélkü­lözni ezt a fontos terméket,­­ és vájjon vannak-e ilyenek? Bizonyára egészen röviden vázolhatjuk feleletünket a fel­vetett problémákra: küzdjünk a szövetkezetekkel az uzsora­spekuláció ellen! Ám hirdessék a „szabadkereskedők“, hogy ez „reakciós“, kereskedelem elleni politika, nekünk tisztán kell tudni látnunk a frázisok között, nem szabad magunkat elkábí­­tani hagyni üres szólamoktól, mert ez gazdasági romlásunkat jelenti. Tudatára kell ébred­nünk annak, hogy mindaddig nem beszélhetünk „szabad“ Az egységes párt kedden Szijj Bá­lint elnöklésével értekezletet tartott, amelyen Bod János, Mayer János, Pesthy Pál miniszterek vettek­ részt. Erődi-Harrach Tihamér előadó is­mertette a mezőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslatot. Puky Endre elismeréssel nyilatko­zott a törvényjavaslatról, de aggo­dalma van, hogy a trianoni határ következtében a telekkönyvi eljárás lehetetlenné tételével a gazdák egy része nem lesz abban a helyzetben, hogy a hitelben részesedjék. Kérte, hogy ezen a végrehajtási utasítás során segítsen. Pesthy Pál igazságügyminiszter kö­zölte, hogy a telekkönyvekre a cseh és a jugoszláv államokkal még nincs meg az iratcsere-egyezmény. Romá­niával azonban megvan. A kormány igyekezni fog a gátló nehézségeket kiküszöbölni. Bod János pénzügyminiszter han­goztatta, hogy a törvénynek feladata, hogy a magyar földnek visszaadja a hitelképességet. Nem teremt mono­póliumot, erről egyáltalában nincs szó. A törvényben kontemplált pénz­ügyi szindikátust csak azért állítot­ták be, hogy ne kelljen külön szer­vet teremteni. A kölcsönnyújtás meg­marad az egyes pénzintézetek hatás­körében. A pénzügyi szindikátusnál kormánybiztos fogja ellenőrizni az ügyeket. A pénzügyminiszter ezután közölte, hogy az angol pénzpiac egye­lőre záloglevelek kibocsátására nem határozta el magát, csak tárcájába veszi át azokat. A többi világpénz­piac azonban teljesen szabad. Pesthy Pál igazságügyminiszter ki­fejtette, hogy a földreform novellá­nak a megváltási eljárások befeje­zéséről szóló szakasza egyáltalán nem áll ellentétben a mezőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslat rendes­kereskedelemről, amíg egyné­hány kereskedelmi és pénz­­hatalmiság diktálja nekünk azokat az párakat, amelyeket akar. Egy kis túlzással talán szerencsének is mondhatjuk azt, hogy ezek az urak néha túl­feszítik a húrokat, mert ezen a réven talán sikerül elérniök azt, hogy a nagyközönség széles rétegeit felverik közömbössé­gükből, keréseivel Ezentúl az OPB. nem tartja függőben az ügyeket, hanem megmondja a legmagasabb mértéket, amelyet esetleg igénybe vesz, a bir­tok többi részével pedig a tulajdo­nos szabadon rendelkezhetik. Ily mó­don a földbirtokpolitikai célok is megóvatnak és a tulajdonos számára megnyílnak a hitel­lehetőségek. Hoyos Miksa gróf felszólalása után a párt a javaslatot úgy általános­ságban, mint részben elfogadta. Dréhr Imre napirend után kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy azok a kicsiny vagy törpebirtok-bérlők, akik hatósági beavatkozás útján let­tek bérlők, a búza-alapon megálla­pított bérösszeget aranyalapon szá­mítva fizethessék. Ezután kérte, hogy ahol már ítéletileg befejezést nyert a földbirtokreform-eljárás, ott előle­gezett költségek lefizetésére halasz­tás engedélyeztessék az aratásig. Mayer János földmivelésügyi mi­niszter válaszában kijelentette, hogy a 20 holdig terjedő, hatósági be­avatkozás útján keletkezett kisbérle­teknél szociális kötelezettségei van­nak a kormánynak, melynek meg is kíván felelni. A minisztertanács fog­lalkozott is ezzel a kérdéssel s azt a pénzügyminiszter határkörébe utal­ták s az ügy most az ő kezében van. Az ügyben a mai miniszteri ta­nácskozáson döntést fog kérni. A költségelőlegek redukcióját, ahol azo­kat túl magasan szabták ki, az OFB utján interveniálni lehet, de a befi­zetéstől teljesen eltekinteni nem lehet, Dréhl Imre végül kérte, hogy a 20 holdas kishaszonbérlők részére a kérdés elintézéséig moratóriumot lép­tessenek életbe. A földmivelésügyi miniszter meg­nyugtató válasza után az értekezlet véget ért. Az egységes párt elfogadta a mezőgazdasági hiteles javaslatot. ÚJ BUZARA előleget előnyös felté­telek mellett folyósít a FUTURA Hód­mező­vásárhe­lyi Szövetkezeti Áruforgalmi R­­ T. V. évfolyam 40. szám.

Next