Vasárnapi Hírek, 1988. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-21 / 34. szám

Munkát keres: 40000 Mit támogat a foglalkoztatási alap ? • Kevesen élnek az átképzéssel • Miből lesz segély az állástalanoknak? A hazai munka­közvetítők az év első negyedévé­nek végén mintegy 16 ezer munkakereső állástalant tartottak nyilván. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal főosztályvezetője, Rózsa József szerint valójában ennél jóval nagyobb a munkanélküliek száma, jelen­leg mintegy 20-40 ezerre tehető. Ehhez képest nem elegen­dő az az ötezer új munkahely, amelyet az utóbbi egy év alatt a foglalkoztatási alap támo­gatásával sikerült létrehozni. Az e célra szánt egymi­lliárd­­kettőszázmillió forint összeg sem túl sok, ám máig még eb­ből is csak 450—500 millió fel­­használásáról született döntés. Eddig mintegy 200 üzem pá­lyázott több új munkahely kialakítására is, ám a szakmai zsűri csak azoknak ítéli meg a támogatást, amelyeknél a létrehozott új egységek gaz­dálkodása nyereségesnek mu­tatkozik és a bankok is ga­ranciát vállalnak. Egyelőre fő­leg különféle mezőgazdasági kiegészítő tevékenységekre termelőszövetkezeteknek, to­vábbá élelmiszer-ipari és gép­gyártó üzemeknek nyújtottak segítséget. Az új munkahelyek kétharmadát Szabolcs-Szat­­már, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyékben teremtették meg. Ez az alap egyébként nem­csak új munkahelyek kialakí­tására, hanem átképzésre és korengedményes nyugdíjazás­ra is felhasználható. Ám az átképzési támogatások iránt egyelőre nincs nagy érdeklő­dés, jelenleg mindössze 500— 600 dolgozó veszi ezt igénybe. A legtöbben Borsod-Abaúj- Zemplénben tanulnak új szak­mát. Közülük több mint két­százat különböző hiányszak­mákra képeznek át. Szabolcs- Szatmár megyében harmincan a számítógép-operátori mun­kakört sajátítják el a foglal­koztatáspolitikai alap segítsé­gével, Pécsett pedig érettségi­zett lányoknak szerveznek ápolónői tanfolyamokat. A támogatások külön fajtá­ja az újrakezdési kölcsön. Ez — mint ismeretes — 300 ezer forintos kamatmentes hitelt jelent, s csupán egyéni vál­lalkozóknak nyújtják. E ked­vező feltételek ellenére eddig még százan sem jelentkeztek. Az újrafoglalkoztatás emlí­tett formái mellett azonban azokról is gondoskodni kell, akik munka nélkül maradnak. Hogy ezt a segélyt hogyan és miből fedezzék, az egyelőre még nem dőlt el. Egy bizo­nyos: az összeg a jelenleg lé­tező segélynél — amely hat hónapig a teljes fizetést biz­tosítja, majd három hónapig a fizetés 70, az utolsó három hó­napban pedig 60 százalékát — kisebb lesz. Az viszont bi­zonyos, hogy a létminimum­nál mindenképpen magasabb. Fontos közérdekű kérdés ez, mert nem munkakerülőkről van szó. Képzett szakmunká­sok és mérnökök is utcára ke­rülhetnek, ha jelentős vállala­tok a csőd szélére kerülnek — mint pár napja hallhattuk például a Ganz Járműgyárról vagy a Láng Gépgyárról —, s nem akad költségvetési támo­gatás ezeken segíteni. S a szükséges markánsabb szerke­zetváltás esetén több cég is rákényszerül, hogy a fölös szakemberekről lemondjon. Az így munka nélkül mara­dók segélyét miből lehet elő­teremteni? Vajon az állami költségvetés terhére vagy a vállalati befizetések terhére számolják el, vagy esetleg az állampolgárokkal fizettetik meg? Ezek a lehetőségek mind felmerültek az illetékes szer­vezetek és bizottságok ülé­sein. Olyan felvetések is nap­világot láttak, hogy az ötmil­lióra tehető aktív lakosság béréből — mondjuk — fél százalékot ilyen címen elvon­nának. Mivel a munkanélküliség bizonyos szakmákat, illetve országterületeket különösen érint, így rendezése összefügg a regionális területfejlesztés­sel. Szó van olyan regionális bankok létrehozásáról, ame­lyek a szerkezetváltáshoz nyújtanak­­segítséget. Ehhez a foglalkoztatáspolitikai alap mellett a Világbank, más bankok, kohászati üzemek is csatlakoznának. Svédország­ban és más nyugati orszá­gokban a kohászati szerkezet­­váltás kapcsán hasonló regio­nális gondok megoldására van már példa. Lajos Júlia Bankfiókok a lakosságnak Kép a széfbe, valuta a kézbe Az MHB első dél-dunántúli lakossági bankfiók­jait alig néhány hete nyitotta meg dr. Mohácsi László, a Magyar Hitel Bank Rt. vezérigazgató-helyettese előbb Nagykanizsán, majd Zalaegerszegen. Nagykani­zsai igazgatóságukon azóta várakozáson felüli siker­rel fogynak a tájékoztatók, amelyeken nagybetűs a szlogen: Aki mer, velünk nyer. Az első hetek tapasztalatai igazolják a helyi kezdeménye­zőket. Nagykanizsán, e hagyo­mányokkal rendelkező keres­kedővárosban már több szá­zan nyitottak be az ipari tv­­kamerával pásztázott félfoga­dóba. A megyeszékhelyen is kezd élénkülni a forgalom. Kü­lönösen a valuta beváltása, il­letve eladása népszerű. Ez azonban csak egy a szolgálta­tások közül. Lovrencsics Lajos zalaeger­szegi igazgató elmondta, első­sorban az önálló jogi személy­nek nem számító kisüzemek­nek, társaságoknak, egyéni vál­lalkozásoknak segítenek a pénzügyekben. Üzleti partne­rek egymásra találásában ép­­penúgy közreműködnek, mint a gazdasági élet fellendítését célzó hitelek nyújtásában, lí­zingügyletek bevezetésében. Ezúttal a zalaiak régi óhaja is megvalósult: zárt kazettás széfjeikben a festményektől az ékszerekig a legkülönfélébb la­kossági értékek megőrzését vállalják. Külön érdekesség — több nagykanizsai már tanú rá — hogy az ügyfelek a féltett kincs elhelyezését mint képer­nyőn figyelemmel kísérhetik. Az sem mindennapi, amikor a jelentősebb pénzakciót kí­vánságra négyszemközt intézik a fiókok dolgozói. Az első több százezer forintos bankügyleten túl vannak már, ám ezt — akárcsak a többi itt kötött üz­letet — védi a banktitok. Azt azonban elárulták, amennyi­ben a lakossági igény megkí­vánja, a szombati nyitva tartás elől sem zárkóznak el. A nagykanizsai igazgatóság tervei szerint szeptember tele­jén Kaposváron újabb, hétszáz négyzetméter alapterületű bankfiókot avatnak, amely ál­lami vállalatoknak, szövetke­zeteknek és magánszemélyek­nek egyaránt rendelkezésére áll majd. Győri András A zöld Fekete Aki még ismerte Bogáncsot • Fekete István Irodalmi Társaság alakult • Embervédelem állatszeretettel Az újonnan alakult társaság, amely még csupán a tagtoborzásnál tart, a természettel való együttélés esz­tétikájának és etikájának terjesztését tűzte zászlajára. E zászlón azonban van egy név is: Fekete Istváné, az íróé, aki felejthetetlen könyveiben életre keltette Vu­­kot, a rókát, Lutrát, a vidrát, Bogáncsot, a páratlanul okos pulikutyát. — Tizenhast évesen ismer­kedtem meg Fekete István­nal — emlékezik Szentmi­­hályi Szabó Péter József Attiila-díjas író, a Fekete Ist­ván Irodalmi Társaság irodal­mi alelnöke. — Ő avatott író­vá, tőle kaptam az első báto­rításokat. Atyai barátomként tiszteltem. Még ismerhettem Bogáncsot is, akivel gazdája magázódva beszélgetett... Fekete István csodálatos fér­fi volt, ráillett a szó: bölcs! Számomra, aki városi gyerek voltam, és a zöld legfe­ljebb a spenótot juttatta addig az eszembe, egy új világ nyílt ki mellette, ő már akkor kör­nyezetvédő volt, amikor még azzal a magabízó derűvel pusztítottuk a természetet, hogy­­az élet a gépek által megváltoztatott világban lesz igazán gyönyörű. A társaság — melynek dísz­elnöke Fekete Istvánné, el­nöke Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülése vezetője — nem csupán azt tűzte ki cél­jául, hogy erkölcsi, szerveze­ti­­és anyagi eszközeivel kez­deményezője,­­támogatója- le­gyen Fekete István termé­szetszerető hagyományai ápo­lásának, hanem -természetesen írói örökségének védelmét, gondozását is. E feladat el­végzésére hívja a társaság tagjai közé Fekete István fel­nőtt és ifjú, hazai és külföldi rajongóit. (Jelentkezni a tár­saság székhelyén lehet: Ajka, 8401, irodaház.) — A társaságban — hang­súlyozza Szentmihályi Szabó Péter — olyan országos moz­galom lehetőségét látom, amely a környezetvédelemnek egy Fekete István-i belső lo­gikát, tartást ad. Én ugyan elsősorban az embervédelmet sorolnám a legsürgősebb ten­nivalók közé, de fel tudom fogni, hogy a természetvéde­lem (ideértve az ál­lat- sőt növényvédelmet is) összefügg az embervédelemmel, hiszen az a gyerek,­­amelyik pusztán az áll­a­tgyártás technológiáját ismeri, és ezért könnyű szív­vel kínozza­­az állatokat, nem lehet jó felnőtt ember. Aki egy fát kitép,­­kocsijával rá­áll rá gyepre, ugyanazt a bűnt követi el, mint­­a telefonron­gáló, azzal a különbséggel, hogy­­a telefon egykettőre visszaszerelhető, míg a­ nö­vény vagy az állat elpusztul. egy 1988. AUGUSZTUS 21., VASÁRNAP ASZÁLY A BARANYAI FÖLDEKEN Betakarítás kényszerből Nemcsak egy-egy növény­fajta kakadozik az aszálytól, hanem valamennyi. A másfél hónapja tartó szárazság hatá­sára kritikus helyzet alakult ki Baranya megye egyes ter­mőtájain. Emiatt szükségintéz­kedésekre kényszerültek a gazdaságok, megkezdődött a kényszerérett növények ter­mésének betakarítása. Mohács térségében hozzáfogtak a szó­jabab aratásához, amire még nem volt példa a baranyai mezőgazdaság történetében. A Dráva menti síkságon és a Mecsek hegyháti részén meg­kezdték a szemes takarmány­nak szánt kukorica betakarí­tását a­silónak. A baranyai gazdaságokat nem érte felkészületlenül az idei aszály: immár hét eszten­deje tart a száraz ciklus.­­Ez idő alatt egy év teljes csapa­dékmennyiségével kevesebb hullott le a megye termőföld­jeire. Régebben egy ilyen aszályos év és a vele járó óriási veszteség sok termelőt tönkretett volna. Bizonyos, hogy egyes gazdaságokban ma is komoly gondok lesznek, de őket sem rendíti meg a súlyos csapás. Magyarul tanuló burgenlandiak Sikk a jó napot Magyarul tanulnak az ausztriai Gattendorf magyar, sőt még osztrák lakói is. A határunktól alig 15 kilométerre fekvő burgenlandi kis falu a trianoni békeszerződés előtt még ha­zánkhoz tartozott, ám a mai fiatalok már csaknem elfeledték­ük­ és dédapáik nyelvét. Most viszont mind többször hallani itt magyar szót. Újból tanulnak, mégpedig biztosabb jövőjük, jobb megélhetésük reményében. A tavaly még szürke kis te­lepülést egy csapásra átfor­málta a világútlevéllel utazó magyar bevásárlók áradata. Gattendorfban gomba módra nőttek ki a földből az új üz­letek, aszfaltozták az utakat, a házak előtt most gyepsző­nyeg, virág virít, csalogatva a vendégeket. Néhány hónapja sikk lett itt a Jó reggelt!, a Jó napot!, a Szervusz!. Több kereskedő töri meg a magyart, de értik a szót, dicsérik portékájukat, s ha megakadnak, segítségül hívják a szótárt. — Magyar nyelvet tanítok, de közben árusítok is — hal­lottuk az egyik eladótól, aki egyébként Budapesten gimná­ziumi tanár. Nyári szabadsá­gát tölti itt, turistaként érke­zett és a szeptemberi tanév­kezdésig szép summát keres. A legelső gattendorfi üzletet az NSZK-ban élő Kovács Er­vin nyitotta meg még febru­árban . — Tavaly ősszel Grósz úr nyilatkozatából értesültem ar­ról, hogy a magyarok szaba­don utazhatnak majd — ma­gyarázza gyors döntését. — „Hazugság, porhintés, egy szó sem igaz ebből” — hitetlen-­ kedtek müncheni kereskedő­társaim. Én viszont bíztam Grósz úr szavaiban, s arra gondoltam, jobb áttelepíteni a boltomat a határ közelébe, hogy ne kelljen a magyarok­nak olyan sokat utazniuk. Azóta csak ebben a község­ben 15 hasonló video- és kom­­puterszaküzlet nyílt meg. S a „kicsik" nyomdokán — úgy hírlik — mozdulnak a „na­gyok": az egyik áruházi kon­szern Hegyeshalom közelében hatalmas osztrák bevásárló­­központ építésére készül. Tőke Péter Hitelképes alkotóközösség Galéria foghíjtelken Hitele van a képzőművészetnek, bankkölcsönből, magán­­vállalkozásban, a Tanács körút és a Kossuth Lajos utca sar­kán egy foghíjtelken, felvonulási terület nélkül, példás szer­vezettséggel három hónap múlva elkészül a Gulácsy Galéria. — Én „jelként” a Gulácsy Galériát szeretném magam után hagyni — mondja a vál­lalkozásról a Vasárnapi Hí­reknek Győri Lajos, aki ko­rábban a Képcsarnok Válla­lat üzletkötője volt, öt éve művészbarátaival Gulácsy La­josnak — a századelő festőjé­nek — nevét választva kép­zőművészeti alkotóközösséget szervezték. — Az elsőosztá­lyú múzeumok módjára akar­­juk bemutatni az alkotóközös­ségi tagjaink eladásra szánt műtárgyait! Három építész kollégájával szervezi az építést. — Elbú­csúztunk a generálkivitele­zőnktől, a Zala Megyei ÁÉV leányvállalatától, mert az a végén majd 100 millió forin­tot kért — mondja. — A KÉV Metró alapozott, a vasvázat a kiskunlacházi EGSZÖV sze­relte. A műkincstolvajokra is gondoltunk, korszerű bizton­sági berendezéseket fogunk felszerelni. — Miből fogják visszafizet­ni a kölcsönt? — Tíz év­­alatt kell törlesz­­tenünk a műtárgyak árából és a belépődíjakból. Most tizen­öten vagyunk, idővel még hat­­van-nyolcvan festőt, szobrászt, iparművészt készülünk tag­jaink közé választani. A fel­vétel két kritériuma: Művé­szeti Alap-tagság és a nem kommersz, az alkotóközösség művészi igényei szerinti mű­vek. S ezekre garanciát is adunk. V. P. G. (A szerző felvétele) Öt zenész csak malacbanda A prímás gyémántja Kerek félmillió eladott hanglemez után gyémántlemezt nyújtott át Lakatos Sándor prímásnak Rákosi Péter, a Hang­lemezgyártó Vállalat igazgatóhelyettese. Ez az első gyémánt­lemez ebben a műfajban — de pontosan milyen műfajról is van szó? — kérdeztük a zenei pályafutása 50. évfordulóját ünneplő művészt. — Nem szerettem annak idején azt a nevemhez ra­gasztott toldalékot, miszerint játszik „Lakatos Sándor és népi zenekara” — de nem tartom szerencsésnek a ci­gányzene kifejezést sem. Egye­dülálló és jellegzetes, Magyar­­országon született hangszeres muzsika ez, amelyet annak idején felkarolt a közönség, s így lett megérdemelten nép­szerű. Családi emlékből tu­dom — mert már én is az ötödik Lakatos vagyok, a Trombitás étteremben prímás unokám pedig a hetedik a sorban —,­­hogy régen 480 ká­véház­­ volt Budapesten, és majd mindegyikben játszott cigányzenekar. Méghozzá nem négy-öt tagú, mint manapság, hanem tizenkét tagból álló! Tudja, akkoriban hogy hívták az öttagú zenekart? Malac­banda! — Akkor hát legkevesebb hány zenészre van szükség? — Hétre, de tudtommal Bu­dapesten ma egyedül a Má­tyás pince büszkélkedhet ilyen zenekarral. Prímás, tercprí­­más, brácsás, csellós, bőgős, cimbalmos és klarinétos — ezek közül majd mindenütt el­hagyják a csellóst és a klari­nétost, néhol a tercprímást is ... — A Mátyás pincében köz­tudottan fia, Déki Lakatos Sándor a prímás ... —... és én vagyok a másod­prímás. Két éve immár — majdnem nyugdíjaztatásom óta. Tudja, annak idején for­dítva indult a dolog: Lakatos Flóris volt a prímás, én pe­dig 14 évesen lettem mellette másodprímás. És még csak 18 éves voltam, amikor a Britan­nia Szálló tulajdonosa eljött, hogy meghallgassa és szerződ­tesse apámat, de végül azt mondta: Flóris bácsi, én in­kább a fiát választom! A három Lakatos, nagyapa, fiú és unoka ,most közös le­mezfelvételre készül a Hang­lemezgyártó Vállalat felkéré­sére: igazi csemegét, remél­hetőleg egy újabb gyémánt­lemezt ígér ez a szokatlan, mégis összeszokott felállás. (b)

Next