Vasárnapi Hírek, 1993. július-december (9. évfolyam, 27-51. szám)
1993-08-08 / 32. szám
WMU. /Of£7^ „Hully-Gully, a legjobb buli...,J Próbaszünet a Famíliánál Ahogyan lapunkban már jeleztük, a Fővárosi Operett Színházban — szíves vendéglátásuknak köszönhetően — augusztus 14-én, szombaton este 8 órakor mindenben rendhagyó musicalre nyílik a függöny. A televízióban rendkívül népszerűvé vált Família Kft. gárdája mutatkozik be az „édsanya” (Esztergályos Cili) által népszerűsített „Eddig vagyok...” kiszólással mint címmel A remélt — immár a kedvező előjelek szerint joggal remélt — siker esetén a Família-musical (Döme Zsolt zenéje, Vajda Katalin és Anikó librettója, Imre Zoltán koreográfiája, Szurdi Miklós rendezése) sorozatban megy szeptember 12-ig negyvenszer (hétvégeken naponta kétszer), majd az évadban a színház szünnapjain havi hatnyolcszor mindaddig, amíg a közönség látni-hallani kívánja. Augusztus 5-én mi már láttunk-hallottunk valamennyit a fő támogató Hully-Gully Klubban, az Apor Vilmos téren. A hallatlanul találékony producer, Gát György olyan lemezbemutatós, táncbemutatós sajtóismertetőt tartott (némi produceri erőszakkal megszakítva a reggel tíztől este tízig tartó színházi próbák sorát), amelyet tanítani lehetne egy menedzserképzőn. A képzés során talán aztemegérintette az áradó jó hangulat ígéretének szele a hazai politikai és művészeti élet számos reprezentánsát, s ezért jött el a Família-bulira. Ott láthattuk például Orbán Viktort és Czine Mihályt, Gyurkovics Tibort és Szikora Róbertet. S természetesen nem maradhatott el Speter Erzsébet sem — képünkön Hernádi Gyula, Gát György és Szinetár Miklós társaságában —, aki épp arról beszél, mit jelent a személyes jókívánságként hozott, valódi dollárvirágokkal díszített nagy fej káposzta, s mellette a kártya: „Centenáris sikert kíván a Família musicalnek". Xantus Barbara és a Spáh ikrek dalos ízelítője a produkcióból (felső képünk) csak megerősítette, hogy az alapítványtevő jó érzékkel gratulált. (Kanyó Béla felvételei)henne megtanulni, hogy az unosuntalan emlegetett és soha meg nem valósuló kötetlenséget, oldott hangulatot, derűt nem kényszeredett kedélyeskedéssel „engedélyezni” kell, hanem kiváltani. Itt — akárcsak a Szép famíliában — mindenki azt csinált, amit akart. Én sem „dolgoztam”, hanem sokakkal diskuráltam. Növényi Norbert a Hully-Gully vezetőjeként azt kérdezte: „Vajon egy kulturált diszkó miért ne segíthetne egy humorában igényes színházi kezdeményezést, amikor a diszkó és a musical rokon, és az előbbi magának is használ vele?" „Édsanya” (Esztergályos Cecília), akit lassan egy ország becéz Cilinek, és aki most végre újra táncol (mint ismeretes, eredeti szakmája balerina) szabadkozott, hogy ő most csak markírozta a táncot (ó, bárcsak táncolni tudnék fele így!), mert egy Guilli Luuncivitic •*•&«/ • )' IVilitv Illinida kicsit „kiment a térde”. „Férjét”, Szép Károlyt (Ádám Tamást) kérdeztem, hogy érzi magát zenés-táncos közegben. Közölte, hogy Győrött csaknem annyi operettben játszott —gyakran bonvivánként —, mint prózában. Nagymama (Bőd Teréz) viszont életében egyszer, 1957-ben énekelt Egerben, ott viszont Csajkovszkij-melódiákat a Diadalmas asszonyban. Ricsitől és Misitől (a Spáh ikrek) megtudtam, hogy komoly tévés elfoglaltságuk óta magántanulók, és most a mellettük átmenetileg anyáskodó Som Gizella operai balerinánktól szerzik táncos ismereteiket. , Énekel, táncol a Família-kórus: „Hully-Gully, a legjobb buli..." (Szurdi Miklós dalszövege), mindenki őszintén jókedvű. A kávéspult felől •kikerszag úszik a levegőBfW ’ Rajk András V Nagy kár, hogy az egykori Riporter kerestetik vetélkedőkből mindössze két rövid részlet maradt meg az utókor számára. Mint emlékezetes, szinte az egész ország szurkolt a tehetséges, szimpatikus fiataloknak, akik fordulóról fordulóra mind nehezebb feladatokat oldottak meg a kamerák előtt. Olyanokat, melyek még olykor egy profit is megizzasztottak volna. Aki mindennek nem volt tanúja, most már csak a korabeli szemtanúk, szereplők emlékezetére hagyatkozhat. Őket vonultatta föl az elmúlt héten Sütő Péter szerkesztő-rendező dokumentumfilmje a TV 2-n. Megtalált riporterek... avagy volt ötször egy Riporter kerestetik címmel. Az archív felvételek hiánya a szerkesztői szándékot támogatta: kizárta a lehetőséget, hogy teret adjon a nosztalgiázó elkalandozásnak, így a beszélgetések az első pillanattól kezdve olyan fajsúlyos, ma is aktuális témák körüli forogtak, mint a tehetség és a szakmai tudás, a hírnév és felelősség viszonya. S ami — annak az előnynek a birtokában, hogy e sorok írója megismerhette a film holnap, hétfőn, a TV 2-n este 22.25-kor látható második részét is — föltétlen kiemelésre kívánkozik még: a riporter-utánpótlás megoldatlansága. Ami különösen érdekfeszítővé tette, teszi a filmet, hogy egy ország ismerősei — úgy is mondhatnám, kedvencei — szólalnak meg, akik mindig is figyelmet keltettek a képernyőn, a népszerű rádióműsorokban. Vitray Tamástól Győrffy Miklósig, Horváth Jánostól a már legendássá vált Déri Jánosig, Vértessy Sándortól Horváth Ádámig, akik zsűritagként, versenyzőként főszereplői voltak a népszerű vetélkedőknek. S a hírességek — miközben okosakat mondanak — mint magánemberek is megvillannak a néző előtt, a maguk esendő hiúságával, sértettségével, olykor a politikai széljáráshoz idomulásukkal. Egy biztos: a megtalált riporterekkel a tehetségek új nemzedéke foglalta el helyét a rádióban és a tv-ben. Érdemes volt keresni akkor is... és most, a film kapcsán is. (m- j.) Riportertalálat C Zsöllye A hét talán legfontosabb (tánc)színházi eseménye a szegedi Dóm téren volt, ahová nyolc országból 400 táncos érkezett a Mesemondó című néptáncgálára. Ezen kívül a Kisvárdai Várszínházban tartottak bemutatót a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházzal közösen. Hirson—Schwarz Pipin című musicaljét vitték színre Kalmár Péter rendezésében. Ugyanakkor már az évadkezdés előkészületeiről is kaptunk híreket. Például azt, hogy a Művész Színházban a kánikula s a korainak tűnő időpont dacára is megkezdődtek az első bemutató, a Bronte-regény, az Üvöltő szelek dramatizált változatának a próbái. Valamint hogy Gyulán az utolsó simításokat végzik az előttünk lévő hétre jelzett bemutató, a Hamlet előadásán. S hogy az óbudai Zichy-kastélyban is bemutató előtt áll a Händel-opera, az Agrippina. Kevésbé derűs előrejelzést is kaptunk: a Kamra, a Katona József Színház stúdiószínpada anyagi gondokkal küzd. A hét közepén erről (is) tartanak tájékoztatót. És volt egy látványos tájékoztató a Família Kft. zenés színpadi produkciójáról is (Eddig vagyok... a címe). De ez sem e hét végi esemény. Kirig (-est) Soknemzetiségű mesemondók tánca Idestova két évtizede már, hogy a Dóm tér monumentális szabadtéri színpadán rendszeresen (kétévenként) megrendezik a (szakszervezeti) néptáncfesztivál résztvevőinek monumentális gálaestjét, táncszínjátékát. Az egykori klebelsbergi, Hont Ferenc-i, Balázs Béla-i ajánlásokat kibontva meghívást nyertek ezekre a legjobb magyar néptáncegyüttesek,műhelyek mellett Kelet-Közép- Európa, olykor távolabbi régiók többnyire hagyományőrző néptánccsoportjai is. Barátkozás, értékek, eredmények felmutatása, sok helyszínen való közreadása volt az elsődleges cél, hogy aztán a végén mindez egy, a három-négy legfontosabb néptáncművészeti tendencia, formáció szintéziseként, dramatikus játékká emelkedjék a Dóm homlokzata előtt. A szövegkönyveket, verseket többnyire jeles költők, néprajzosok, dramaturgok írták, készítették, a legfőbb mozgatók, rendezők, koreográfusok, résztvevők és támogatók. Novák Ferenc és együttesei, tanítványai, valamint a szakszervezetek voltak. Most, a magyar néptáncmozgalom és szponzorálása válságjelenségei közepette, a fentebb említett régiók váltásai, konfliktusai ellenére újból létrejött a játékok kebelében egy néptáncfesztivál, zárórendezvényként pedig a Dóm téri gálaest, a Mesemondó című dramatikus táncjáték. Szerzője, koreográfusa Diószegi László, a Válaszút Együttes vezetője, (már csak) dramaturg-tanácsadó Novák Ferenc, (csak két) jeles társkoreográfus (Zsuráfszky Zoltán, Stoller Antal) a táncjátéki társszerző. A magyarok közül a Válaszút, a Bihari, a Kertészeti Egyetem, a Vasas, a Szeged és a Borica együttesek vettek részt, külföldről horvátországi, vajdasági (szerb és magyar egyszerre!), erdélyi román és magyar (közöttük a 157 éve alakult Szászcsávási Dalárda!), szlovákiai magyar és szlovák, török és franciaországi (breton) tánccsoportok. Mind a magyar, mind a külföldi résztvevők új orientációkat sejtettek. A történet Léka Géza verseivel, Rossa László zenéjével, zenei vezetésével az örökké síró királykisasszony megvigasztalásának meséjéből épült, s a Zsákay Júlia (Király kisasszony), Makovinyi Tibor (Király), Halmi Zoltán (Bolond), Érti Péter (Pásztor), Rémi Tünde (Boszorkány) által markánsan, jól eltáncolt, mozgott, játszott és énekelt keretjáték különböző történetiművészeti üzeneteket is hordozott. A többnyire kamara jellegű külföldi csoportbetétszámok nem mindig jól, a tüneményes koreográfiájú és nagy létszámú magyar csoportszámok (Rábaközi táncfüzér, eszközös táncosok, Szatmár megyei, tyukodi, Küküllő menti, moldvai csángó és mezőségi táncrendek, szvitek, szimfonikus táncok) sokkal jobban, világosabban, dinamikusabban fonódtak össze a királykisasszony történetével és mondanivalóival. Részben új koncepcióval és vezetőkkel, résztvevőkkel és másképpen, a tendenciák közötti szintézis mégis megszületni látszott. Bőgel József Mit ígért, adott Molnár? Talán hihetetlen, hogy Molnár Ferenc, 1909. december 7.-én bemutatott darabja, a Liliorii a parádés szereposztás ellenére megbukott a Vígszínházban. A premier után feleségével, Vészi Margit írónővel szó nélkül, bánatosan hazafelé tartottak, s egyszer csak a feleség így szólt: — Ígérd meg, hogy ilyen darabot nem írsz többé! Mint ma már tudjuk, a Liliom azóta a világon mindenütt nagy siker, még Tokióban is, ahol. 1926 nyarán az ottani Modern Színház megnyitása alkalmából mutatták be. Sok-sok évvel később mondta el baráti körben az író a feleségének tett ígéretét, és hozzátette: — Igaz, ami igaz, azóta sem írtam soha olyan darabot, és talán ez volt az egyetlen ígéret, amit megtartottam.* Molnár Ferenc nyaranta gyakran fordult meg gyógykezelés céljából Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban. Egyszer egy szerencsejátékokban nem sok sikert aratott — magyarán: leégett — pesti polgár szólította meg, bemutatkozott,és segítséget kért az írótól. Molnár egy jelentéktelen összeget nyomott az illető markába, aki csalódottan motyogta: — A világhírű író csak ennyit ad a szegény Somosnak? Mire a mindig szellemes Molnár így válaszolt: — Nagy tévedés, barátom. Ezt az összeget nem a világhírű író adta, ha iránt a leégett Somos kapta. És és óriási különbség! _________________(sívó) Társulatról társulatra kopogtat az új évad Jó idők járnak a kortársakra Amit elkezdtek, a következő évadban szeretnék kiteljesíteni. lfífCT. MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ. Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója a kinevezésekor megfogalmazott hármas ideát szeretné változatlanul megvalósítani. Vagyis egyrészt igazi nopszínházas minőségi színházat csinálni olyan előadásokkal, mint a Mórica grófnő bemutatója Bán Zoltán András (alias Kompolthy Zsigmond) új fordításában és a színházhoz szerződött Schlanger András rendezésében, a Kurázsi mama Margitai Ágival a főszerepben s a főiskoláról Miskolcra szerződött Telihay Péter rendezésében; a Hamlet Szervét Tiborral a címszerepben és Nagy Viktor színre állításában vagy a Molnár Ferenc-egyfelvonásosok; Heltai Jenő Hamupipőkéje a gyerekközönségnek a színésznőként közkedvelt Schubert Éva rendezésében s a kamaszok számára készülő Zabhegyező Békés Pál adaptációjaként. De helye lesz a kísérletezésnek Miskolcon továbbra is: Horváth Péter maga rendezi mai tárgyú komédiáját, miként Bereményi Géza is a Napóleonról szóló történelmi bűnügyet, és magyarországi bemutatóként viszi színre a rendezéseivel Miskolcon már sok ízlésvitát kavart Zsótér Sándor Genet Paravánok című művét. S a két másik tagozat megerősödését szolgálja az új balett-, illetve operabemutató, Delibes Coppéliája Majoros István koreográfiájával, s a Pécsi Nemzeti Színházzal közös Traviata. Hogy pedig a színházhoz kötődő utánpótlás is biztosítva legyen, indul a hároméves Miskolci Színitanoda első évfolyama, amelyre szeptemberben lehet majd felvételizni. ‘A. W-FG EGRI GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ. Úgy látszik, jó idők járnak a kortárs szerzőkre, hiszen Egerben is terveznek ősbemutatókat. Békés Pál New-Buda című színjátéka és Tóth Máté Miklós Méliusz című történelmi drámája mellett immár a második színház közönségét hódíthatja meg Nagy András A csábító naplója című műve. S felújítják a néhány évvel ezelőtt méltán nagy sikert aratott előadást, a Gáli László rendezte Komámasszony, hol a stukker? című Görgey Gábor-komédiát. De az impozáns kínálatban szerepel Ör/cént-bemutató — a Macskajáték Csehov Ványa bácsija ugyancsak Gáli László rendezésében, Shakespeare és Dürrenmatt, Caragiale és Hasek, no és persze Huszka Jenő-operett és Molnár Ferenc-vígjáték. Hiszen a szándék nyilván mindenütt ugyanaz. Sz. K. • Nem először utazik az R. S. 9. Stúdiószínház az edinburghi fesztiválra, ahová augusztus 23-tól szólítja az újabb meghívás. Ezúttal a DobayDezső és Lábán Katalin rendezte Vágy, hogy indiánok lehessünk című, Franz Kafka Amerika című regénye, valamint Hamvas Béla és Tadeusz Borowski írásai alapján készült előadást játszszák tizenkét alkalommal a fesztiválon, mégpedig angol nyelven. A vendégjáték végállomása az angliai Bath, ahol szeptember 9. és 11. között ugyanezt a produkciót mutatja be a társulat. O 1993. augusztus 8., vasárnap / Vasárnapi OBB-8BUBa adigin..........................................Hírek