Vasárnapi Hírek, 2000. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-22 / 43. szám

2000. október 22. Vizsgálhatnák, jogszerű volt-e a vagyonszerzés Hazánkban a következő években a kábítószer után a korrupció lesz a második legnagyobb gond - jósolt nem túl derűlátóan a héten, egy siófo­ki belügyes szakszervezeti fórumon Pintér Sándor belügyminiszter. Elis­merte: a korrupció áthatja a rendőr­séget is. Pintér szerint el kell dőlnie, „balkáni baksisország” vagyunk-e, avagy az európai uniós megoldás felé haladunk. Hogy jutott el hazánk a „megélhe­tési bűnözéstől” a „fehér galléros” tettekig, a magas szintű korrupcióig? A gazdasági bűnözés a kriminálsta­­tisztikákban alig-alig mutatkozik: az összbűncselekmények 2-3 százaléka ilyen, mégis óriási károkat okoz: ta­valy 22 milliárd forintnyit. Mármint a felderített. A kriminológusok - így Irk Ferenc, az Országos Kriminoló­giai Intézet igazgatója szerint is - a gazdaság és a bűnözés összefonódá­sának éppen a globalizáció lesz az akadálya: Nyugat-Európában már beindult a tisztulási hullám. A kirobbant korrupciós üggyel kap­csolatban Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár beszámolt a hamarosan elkészülő 26 pontos nemzeti korrupcióellenes stra­tégiáról. Tervezik az összeférhetetlen­ségi szabályok felülvizsgálatát, hogy a közfeladatokat ellátó személyek és szervezetek gazdasági szerepvállalása ne befolyásolhassa a hivatali dönté­sek meghozatalát. Javasolják a pártfi­nanszírozásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, a lobbitörvény meg­hozatalát. Szigorítanák a közhatalmi tevékenységet végzők vagyonnyilat­­kozati kötelezettségét, a vagyongya­rapodás ellenőrizhetőségét. A ma üz­leti titoknak minősülő adatok körét szűkítenék - különös tekintettel a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos alapelvére, a közva­gyonnal gazdálkodás területére. A stratégia lehetővé kívánja tenni: a korrupciós ügyről tudomást szerző, de feljelentési kötelezettségének eleget nem tevő hivatalos személy büntető­jogilag felelősségre vonható legyen. A Btk. szigorítását is tervezik a leg­veszélyesebbnek tekintett passzív hi­vatali vesztegetés kapcsán. A meg­vesztegetettel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében az aktív vesztege­tő mentesülne a büntetőjogi felelős­ségre vonás alól, ha a cselekményt - mielőtt az a hatóság tudomására ju­tott volna - felfedi. A stratégia intéz­kedik a bűncselekményből származó javak elvonásáról, elkobzásáról is. A hatóság vélelmezhetné a gazdagodás jogellenességét, de az eljárás alá vontnak a gazdagodás törvényes ere­detének igazolásával módja nyílna a vélelem megdöntésére. A Nyugat-Eu­rópában már ismert pénzügyi háttér­nyomozás hazai alkalmazását is lehe­tővé tennék. (gündisch) Mécs Imre: mondjon le a honvédelmi miniszter! Mécs Imre (SZDSZ), az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja Sza­bó János honvédelmi miniszter le­mondását szorgalmazza a haderő­átalakítás kapcsán az MTI-hez pénte­ken eljuttatott közleményében. (A héten a hazai írott és elektroni­kus sajtó visszatérően foglalkozott a problémával: mind több tiszt és tiszt­helyettes, higgyja el a hadsereget, mert nem lát maga előtt perspektívát.) Az ellenzéki képviselő álláspontja szerint a honvédelmi kormányzat kö­zel kétéves késlekedés után kapkodva, koncepciótlanul kezdett a haderő-át­alakításhoz. Az alkalmatlanságát két éve folyamatosan bizonyító Szabó Já­nos honvédelmi miniszter lemondása előfeltétele a súlyos helyzet orvoslá­sának - szögezi le Mécs. Megfogalmazása szerint Orbán Viktor miniszterelnöknek fel kell hagynia a hadsereget károsító kézi vezérléssel, nem tekintheti játékszer­nek a nagy szaktudású és köztiszte­letben álló tapasztalt tábornokokat, főtiszteket. Ez csak arra jó, hogy bi­zonytalanságot, bizalmatlanságot és h­adssergget sejtsen nemzeti intézmé­nyünkben, a Magyar Honvédségben. Szabó János honvédelmi miniszter újságíróknak kijelentette: nincs szó tömeges távozásról. Közölte azt is: a múlt csütörtöki egyeztetés után ked­den újra találkozik Orbán Viktor mi­niszterelnökkel. Előléptetés és kinevezések Mádl Ferenc köztársasági elnök a bel­ügyminiszter javaslatára kedden rendőr altábornaggyá léptette elő Or­bán Péter vezérőrnagyot, országos rendőrfőkapitányt. Az eseményen je­len volt Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter. Ünnepi állománygyűlésen jelentet­te be Fodor Lajos vezérezredes, a Ma­gyar Honvédség parancsnoka, vezér­kari főnök pénteken Székesfehérvá­rott, hogy október elsejétől Havril András vezérőrnagy, a 3. Gépesített Hadosztály parancsnoka tölti be a Szárazföldi Vezérkar főnöki posztját. Elődjét, Preininger Ambrus altábor­nagyot a honvédelmi miniszter beosz­tásából felmentette és október elsejei hatállyal a Magyar Honvédség ren­delkezési állományába helyezte át. A honvédelmi miniszter előterjesztésére a Magyar Köztársaság elnöke érde­mei elismerése mellett 2001. március 31-ével megszüntette Nagy Béla ve­zérőrnagy és Kálmán Ferenc dandár­tábornok szolgálati viszonyát, mind­kettőjüket nyugállományba helyezte. A honvédelmi miniszter Nagy Tibor dandártábornokot, a Szárazföldi Ve­zérkar eddigi törzsigazgatóját, vezér­kari főnökhelyettest a Szárazföldi Vezérkar törzsfőnökévé nevezte ki. Egy szuszra Szegény kisgazdákat ugyancsak veri a sors mostanában, mert botrányt botrány követ takaros házuk táján, és Torgyán doktor meg a jó Bánk At­tila alig győzik magyarázni a népeknek: pártjuknak az ég világon semmi köze sincs a korrumpáló(?),( zsarolói?) Székely Zoltánhoz, hisz messziről látszik rajta, hajdanán MIÉP-es volt az istenadta, csak átvedlett időköz­ben, „ha tudjuk, fel sem vesszük a pártba”, harsogó a vidék gondviselő atyja, és igaza van, nem kellett volna felhígítani a kalászos becsületbaj­nokok acélos csapatát, és felvenni mindenkit a pártba, most meg itt van ii, zárhatták ki Székelyt, bár meg kell hagyni, azt példás gyorsasággal tették, csak hát jött a másik malőr, a zongorás környezetvédő Gordos, a széplelkű kántor kínos esete, aki ki tudja hogyan, de több, mint két éven át (Pepó kisgazda regnálása idején), kornyikálva (bizonyíték e tényke­désre a közpénzen kiadott szép CD-lemez) aligazgatott a környezetvé­delmi intézet élén, na, hát ezen még jól ki sem mulatta magát az ország, már jött is az újabb kázus, hát mit kell hallanunk a médiából: a vidékfe­nyegetők agrárinnovációs kábátéja focicsapatot szponzorál, negyven­­milliót ad meg sem tartott rendezvényre, és még megannyi közpénzt koptató hasonszőrű esetet mivel, sőt rá egy napra már azt is halljuk, ugyancsak a médiából, lehet, hogy Székely után talán Szabadi Béla is tá­vozni kényszerül, no, egyelőre nem a pártból, csupán az államtitkári bársonyszékből, és akkor még nem ejtettünk szót Szabó Jánosról, a párt színe-virágáról, aki honvédőként messze földön elhíresült bölcsességéről - szakértelméről főként, lám azt mondja: „a seregben nincs pótolhatat­lan ember”, hát még a tárca élén(!), habár ez utóbbiról mostanság igen­csak csend van, pedig egy párszor már elterjedt Szabó lapátra tételének híre, igaz, akkoriban kormánykörökben azt is buzgón cáfolták, akárcsak minap Deutsch és Gógl miniszterek menesztését, de mi jól tudjuk már, amit az okosok oly nagyon tagadnak és nem győzik állítani a hír ellen­kezőjét, abból előbb-utóbb bizony, rendre színtiszta valóság válik. Lóránth Ida Háttér Korrupció - politikai vérvád Székely Zoltán ügye sokat ártott a Tisztelt Ház tekintélyének Szívpanaszokkal kórházban van Székely Zoltán, a múlt héten húszmillió fo­rinttal tetten ért, majd az FKGP-frakcióból kizárt és felfüggesztett mentel­mi jogú képviselő, az Országgyűlés közbeszerzési bizottságának elnöke. Tudatták vele, dr. Túri András, a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal osztályvezetője bejelentette: hivatalos személy által fontosabb ügyben kö­telességszegéssel elkövetett vesztegetés alapos gyanújával indult vizsgá­lat Székely ellen. Egy, a héten készült közvélemény-kutatás adatai szerint Székely esete nem javította a politikusi szakma presztízsét. A megkérdezet­tek java eddig is korruptnak tekintette a politikai elitet, véleményük meg­egyezik abban, hogy a T. Házban számos olyan képviselő van, aki a maga gazdagodására vagy pártja előnyére kamatoztatja befolyását. - Nem vesztegetésről, hanem zsarolás­ról van szó - állítja Balla Dániel, víz- és csatornaépítő vállalkozó. Ő az, aki a budapesti Gellért Szálló előtti tetten­éréskor autójában átadta a pénzzel teli táskát Székely Zoltánnak. Lapunknak elmondta: a képviselő a nyáron azt pró­bálta üzengetve és a közbeszerzési pá­lyázatát másokkal megtámadtatva el­érni, hogy támogatott cégeit Bálla von­ja be a pályázaton elnyert munkába. Kilátásba helyezte: ha nem így lesz, ak­kor kizáratja a vállalkozót minden köz­­beszerzési pályázatból.­­ A szerződés nem jött létre, ezért Székely tovább fenyegetődzött. Au­gusztusban a Kútvölgyi Kórházban ta­lálkoztunk, ahol vitágossá tette: vagy bevonom az egyik általa támogatott cé­get vagy pénzben rendezhetjük az ügyet, ha fizetek neki harmincmilliót. Alku nélkül, mert „ez nem a Garai téri piac”. Látszólag belementem. Gondol­kodási időt kértem, de az újabb fenye­getések után szeptemberben a rendőr­séghez fordultam. Azóta mindenről tudtak. A „tárgyalásunkat”, melyen a millió helyett a dokumentáció szót használtuk, rögzítették. A tettenérést is alaposan előkészítették - mondta. - A vesztegetés gyanúja végigkíséri a parlament munkáját minden demokra­tikus jogállamban és ez nem jó. Állító­lag egyszer Deák Ferenc jelentette ki, hogy ezek a képviselők mit lobbiznak a vasútépítés ügyében! A lobbizás mö­gött vesztegetés, korrupció gyanúja is megbújhat. Ám az elmúlt tíz évben a mostanin kívül más tettenérésről nem tudok, sőt még a mentelmi jog történe­tében sem - közölte Isépy Tamás, az Országgyűlés mentelmi bizottságának elnöke. S hogy eddig milyen ügyek ke­rültek a bizottság, majd a parlament elé? Az első ciklusban, 1990-től 94-ig 44 mentelmi ügyet tárgyalt az Ország­­gyűlés, ebből 12 volt közvádas. A má­sodik ciklusban 51-re emelkedett az ügyek száma, kilenc közvádas volt, a mostaniban pedig rekordot javítunk: két év és néhány hónap alatt 54 mentel­mi ügy volt, ebből tíz közvádas. A többpárti parlament megalakulása óta a 149 eset túlnyomó része — 118 — magánvádas volt, s a három személy el­leni és erőszakos jellegű ügy (könnyű testi sértés, rongálás gyanúja) kivételé­vel mind rágalmazás vagy becsületsér­tés miatt. A képviselőkkel szembeni közvádas gyanú 12 ízben közlekedési balesetekkel volt kapcsolatos, nyolc­szor pedig pénzügyi-gazdasági bűncse­lekménnyel, vétséggel (ilyen a csőd­bűntett, a hűtlen kezelés, a törzstőke­csorbítás és a vesztegetés). Négy eset­ben igazságszolgáltatási bűncselek­ménnyel (hivatalos személy megsértése, hamis tanúzásra felhívás), kétszer a de­vizagazdálkodási szabályok megsérté­sével, s egy-egy alkalommal garázda­sággal, rongálással, kegyeletsértéssel, magánokirat hamisítással és a magán­titok-levéltitok megsértésével gyanúsí­tották a mentelmi ügy szereplőit.­­ A rekord az első ciklusban szüle­tett: akkor 21 esetben tért el a mentelmi bizottság javaslatától az Országgyűlés döntése. A második ciklusban négy­szer, a mostaniban pedig kétszer javas­latunk ellenére nem függesztette fel a képviselő mentelmi jogát a parlament - mondta Isépy. Módosultak a T. Házban az erőviszo­nyok azzal, hogy Székely Zoltánt ki­zárták az FKGP frakciójából, és hogy balesetben meghalt Búza Attila fide­­szes képviselő, a ciklus kezdetén még tizenkilenc fős volt, ám mostanára ti­zenháromra csökkent a kormánykoalí­ciós többség. Az országházi adatok szerint négy egyéni választókerületi képviselő (három fideszes és egy MDF-es) hunyt el. Helyükre két szocialistát és egy kisgazdát választottak, Búza At­tila széke még üres. Négy listás kép­viselő mondott le (egy-egy FKGP-s, SZDSZ-es, MSZP-s és független). A helyükre ugyane pártok képviselői léptek, kivéve a független Bencsik Já­nosét, aki még az SZDSZ színeiben Székely Zoltán mentelmi jogának felfüggesztésekor 275-en nyom­ták meg az igen gombot. Egyedül Hajdú László szocialista honatya tartózkodott. Vajon miért?­­ Hiszen már nyolc hónapja, előző mentelmi ügye óta tudta a T. Ház, ki is Székely Zoltán. Ak­kor hasonló információk birtoká­ban megvédte a pártja és Torgyán József miniszter, most viszont ki­adták. Csakhogy Font Sándor képviselő, a közbeszerzési bizott­ság tagja akkor és azóta is feltár­ta a parlament előtt a testület el­nökének, Székelynek ügyeit és kezdeményezte a felmentését is a bizottsági éléről. Nem járt ered­ménnyel. Én a tartózkodással szerettem volna jelezni: a parla­ment is felelősséget visel a történ­tekért, azért, hogy mostanáig tarthatott ez a história, lett képviselő, az ő helyére Mécs Imre (SZDSZ) került. Az Országgyűlés alakuló ülése óta hat listás és egy egyéni körzetben vá­lasztott honatya hagyta el frakcióját. Valamennyien a függetlenek táborát gyarapították. A Fidesz-MPP így há­rom, a MIÉP kettő, az FKGP és az SZDSZ egy-egy képviselőt vesztett. Őket már nem köti a frakciófegyelem, de rendszerint korábbi pártjukkal voksolnak. A változások mérlege: hét mandá­tumot vesztettek a kormánypártok (hat fideszest és egy MDF-est), a MIÉP pe­dig kettőt. Hat mandátumot nyertek a függetlenek és kettőt az MSZP. Válto­zatlan az FKGP és az SZDSZ mandá­tumszáma. Megnőtt a koalíció legki­sebbjének, az MDF-nek szerepe: az egy­szerű kormánytöbbség csak akkor érhe­tő el, ha a 16 MDF-es honatya ugyan­úgy voksol, mint a Fidesz 142 és az FKGP 48 képviselője. Vasvári G. Pál Székely Zoltán mentelmi jogának felfüggesztése után most kórházban van MTI-telefot. A szenátor esete a sejkkel A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút kor­rumpál - tartja a múlt századi Lord Acton híres mondása. A diktatúrákban maga a rendszer korrupt, s ezért csak azok buknak le, akiket a hatalom kipécéz, míg a demokráciák közélete az ismétlődő botrányok története. De éppen azért, mert itt előbb-utóbb lebuknak a törvényszegő pártok és po­litikusok. Ezt akár tisztulási folyamatnak is lehet nevezni: minden nagyobb botrány után szigorítanak a szabályokon, igyekeznek átláthatóbbá tenni a közéletet. Hogy aztán a kö­vetkező skandalumnál kiderüljön az új kötőfékek lazasága, ami megint tettekre ösztönzi a törvényhozókat. Sehol sem voltak képesek megfelelően megoldani a pártok finanszírozását, ez alighanem a kör négyszögesítéséhez mér­hető politikai feladat lenne, mert a demokratikus egyenlőség elve ütközik a való élettel, amelyben léteznek kialakult és kialakulni próbáló pártok. Ráadásul a modern világban a főleg tévés kampányokra egyre több pénz kell, így aztán mindenki másként csinálja, de rendre félrelépnek, leg­könnyebben a kormánypártok, amelyek a lord említette ha­talom birtokosai. A hírhedt Watergate-ügy sem csupán poli­tikai, hatalom-visszaélési botrány volt: forogtak ott illegáli­san dollármilliók is, amit jól tanúsít, hogy Nixon, akkori amerikai elnök emberein kívül több tucat cégvezetőt ítéltek el a bíróságok. S a Watergate-ügy utáni fogadkozások, új tilalmak ellené­re már pár esztendő múltán megint lebuktak pénzt átvevő politikusok. Hogyne, Williams szenátor is az újraválasztási kampányára kért és kapott nagyobb summát a bizonyos tör­vényekért lobbizó arab sejktől. Balszerencséjére az illető humuszt öltő arab-amerikai nyomozó volt, s az FBI rejtett kamerái rögzítették a kínos jelenetet, amint a szenátor átve­szi a pénzt a „sejktől” (pár évre rá a tévénézők hasonló video­felvételt élvezhettek, ezúttal a washingtoni polgármester vett át egy kis kokaint a hotelszobában). A szenátoron kívül fél tucat szövetségi képviselő is belebonyolódott ebbe az Abscom elnevezésű nagy átverésbe: valamennyire kong­resszusi kiebrudalás és börtön is várt. S ekkoriban határozta el a törvényhozás, hogy ilyen, meg a kormány főtisztviselőit érintő ügyek kivizsgálását nem az igazságügy-miniszter fel­ügyelte ügyészségre, hanem „különleges ügyészre”, tehát három bíró által kijelölt független jogászra kel bízni (Nixon esete bizonyította, hogy az önmagát vizsgáló kormányzat hajlamos az elnéző magatartásra...) Azóta jócskán akadt munkája a két tucatnál is többször kinevezett különleges ügyésznek (közte a Clinton ingatlan- és egyéb ügyeit vizsgálóknak). S a nyolcvanas években is ka­pott fogházbüntetést miniszter, míg kollégája éppencsak megúszta a korrupciós vádakat. A kilencvenes években öt szenátor (köztük az idei republikánus elnökjelöltek egyike, McCain) bukott kis híján bele, s kapott kongresszusi megro­vást a takarékpénztárak némelyike érdekében latba vetett befolyásáért. Miként a mostani francia elnök, a konzervatív Chirac körüli pártpénzt gyűjtő botrány is emlékeztet néhai elődje, a szocialista Mitterrand közvetlen munkatársainak másfél évtizeddel ezelőtti nagyban hasonló ügyeire. Vagy a német Kohl kancellárnak a CDU pártkasszát hosszú éveken át titkos pénzekből finanszírozó ügyleteire. De a sokáig taga­dó, s ekként szinte NATO-válságot okozó atlanti főtitkár, Claes sem a katonai szervezet elöljárójaként bukott le, ha­nem mert korábban hadimegrendelések kijárásáért vett át milliókat az egyik belga szocialista pártnak. Az itáliai po­litikai rendszer összeomlásához vezető hatalmas botrány­sorozatról hely híján nem írhatunk, de mindent elárul, hogy egy kormányfő (a kereszténydemokrata Andreotti) bíróság elé állt maffiakapcsolatok vádjával (bár nemrég felmentették), egy másik miniszterelnök (a szocialista Craxi) pedig a börtön elől menekült külföldre, s ott is halt meg a minap. Ehhez képest szinte­ bagatell a friss brit bot­rány Mandelson miniszter körül. Ő pár éve alig úszta meg, hogy tetemes baráti kölcsönt vett fel a Munkáspártot bő­kezűen támogató milliomostól, aki most kifecsegte, hogy a miniszter hazudott, mert - korábbi állításával szemben - nemcsak elfogadta a „rátukmált” kedvező hitelt, hanem egyenesen kicsikarta, igaz, itt egyelőre nincs sem videofel­vétel, sem hangszalag. (avar) 7. oldal

Next