Vasárnapi Hírek, 2002. január-július (18. évfolyam, 1-26. szám)

2002-04-21 / 16. szám

­­ IM Ha valaki a magyarországi divízió 1-es hoki-világbajnokság előtt azt mondja, hogy a magyar válogatott az A csoportba Binl való feljutást is kiharcolhatja, sokan mosolyogtak volna. Pedig amit ezek a fiúk hét közben produkáltak, azon mindenki csak ámul és bámul. Nem véletlenül, hiszen együttesünk simán vette a kínaiak elleni akadályt, majd a jóval esélyesebb angoloknak adott leckét. Ez már maga csoda - mondogatták a hazai szakemberek és szurkolók. Aztán ami szerdán következett, az már hokitörténelem, válogatottunk a tavaly még a legjobbak között korongozó norvégo­kat is legyőzte. Ez a világbajnokság is bizonyította, ha közönség és csapat egymásra talál, akkor olyan csoda is megtörténhet, mint amilyen Dunaújvárosban és Székesfehérváron. Aztán együttesünk pénteken a ro­mánok ellen lépett jégre, ahol is­mét nagyszerűen játszva nyert. Ez a siker azt jelentette, mivel a nor­végok kikaptak a dánoktól, hogy szombaton este játékosaink a sportág hazai történetében először az A-csoportba kerülésért mérkőz­tek Dánia ellenében. Nyerni vagy nem nyerni, ez itt a kérdés, azaz ez volt a kérdés ezen az összecsa­pá­­son. Bárhogy is ér véget ez a talál­kozó, Szuper volt ez a hét! Nem­csak azért, mert Szuper Levente állt a kapuban, hanem azért is, mert mindenki szuper volt a ma­gyar együttesből. Olyan nyomást is kibírtak a norvégok ellen, amikor 24 percet játszottak emberhát­rányban, két alkalommal pedig kettős emberhátrányt is sikerült megúszniuk, miáltal „Oslóvá vált” a norvég válogatott reménye. A csapat vitathatatlanul legna­gyobb sztárja az AHL a kanadai hokiligában szereplő portás, Szu­per Levente, aki azonnal el is hárí­totta azt, hogy neki köszönhető az eddigi siker. Kérem, ez csapatjáték - mondta -, mert hiába jó egy ka­pus, ha előtte a védők nem takarít­ják el azokat az embereket, akik veszélyeztethetik a hálót. Nem is beszélve a csatárokról, akik igen­csak eredményesen lövöldöztek az ellenfelek kapujába. Megkérdeztük a San John Flames hálóőrét, milyen remé­nyekkel készültek erre a vb-re. Le­vente elmondta, a célkitűzés az volt, hogy azokat a csapatokat, amelyeket le kell győzni, azt le kell, és ha mód van rá, akkor a pa­píron erősebb együtteseknek meg kell keseríteni az életét. Arra is kí­váncsiak voltunk, játszott-e már a norvégok elleni találkozóhoz ha­sonló forró hangulatú összecsapá­son. Odakint szinte minden mér­kőzésen utolsó leheletéig küzd mindenki. Egyszer, amikor a Cal­­garyban védtem, 16 ezer néző volt kint a stadionban, most 4 ezren le­hettek, de hasonló varázslatos hangulatot teremtettek, mint oda­kint. Nem is beszélve arról, hogy a magyar közönségnél jobbat nem­igen kívánhat magának egy játé­kos - mondta. Miben látja a ma­gyar csapat sikerének titkát? „Egyértelmű - válaszolta Szuper -, igazi csapat a mienk.” Hisz még a további csodákban? Mi történne akkor, ha a magyar válogatott véletlenül, avagy a mu­tatott játék alapján nem is annyira véletlenül kiharcolná az A cso­portba jutást? Erről szombat késő este, a dánok elleni mérkőzés után kérdezzen meg! De aki nem hisz a csodákban, annak szerencséje sem lehet” - vélekedett Szuper kapus. Leventétől megkérdeztük azt is, hogy Kanadában miként áll a szé­nája. Jól ment a védés, jobban, mint az elmúlt szezonban, de any­­nyi sérülés és betegség (ebből Szu­per is kivette a részét - a szerk.) sújtotta csapatunkat, hogy szinte minden mérkőzésen, némi túlzás­sal élve, a játékosoknak be kellett mutatkozniuk egymásnak. Ezért is estünk ki a rájátszásban.” Majd hozzáfűzte: elégedettek a teljesítményével és nagyon bízik benne, hogy előbb-utóbb a Calga­ry Flames fiókcsapatából felkerül­het a nagycsapathoz, az NHL-be, ahová nem ismeretlenként menne, hiszen a felkészülési táborozáson már a legjobbakkal együtt készült. Ami meg a dánok elleni találkozót illeti, a mérkőzés lapzártakor még tartott, így nem tudni, hogy sikerült-e a világraszóló meglepetés, mármint az, hogy a magyarok az A csoport­ban játszanak a következő vb-n. (fluck) C\Gw\ )c¥36/il(’ Hokivarázs az A csoport kapujában Székesfehérvárott a magyar válogatott a a dánok ellen Szuper a számára külön készített szuper lánrészt vállalt a magyar csapat sikeréből védőszerelésben szuperül védett, orosz- Sport Sport 2002. április 21 Börtön a csaló bíróknak Akár 15 év börtönbüntetést is kap­hat az a kínai futballbíró, akit csa­lással vádolnak. A pekingi lapok szerint Kong Csian-ping 100 ezer jüant (13 500 euró) fogadott el a tar­tományi bajnokságban szerepelő Lu Cseng csapatától, hogy az együttes számára kedvezően befo­lyásolja mérkőzései kimenetelét. Rejtélyes sérülés Kénytelen kés alá feküdni a holland olimpiai ezüstérmes gyorskorcso­lyázó, Gretha Smit, aki még a feb­ruári Salt Lake City-i játékokon szenvedett furcsa körülmények kö­zött térdszalagszakadást. A volt maratonfutó 5000 m-en az első pár­ban indulva világcsúcsot javított, de később a német Claudia Pech­stein még jobb időt ért el, így végül a második helyen végzett. A viadal után a csapat ünnepséget rendezett, ahol a 26 éves Smit jobb lába meg­sérült, a baleset körülményeit azóta sem hozták nyilvánosságra. 1. futam: Telihold (5), Devil Prince (4), Nota Bene (1), 2. futam: Rózsalovag (8), Pán herceg (4), War­lord (2), 3. futam: Quickly (4), Sólyomszem (5), Leander (1), 4. futam: Roff (9), 2. Tűzvarázsló (3), Viola szál (5), 5. futam:­ Dolina (8), Mama's Boy (6), Tóvirág (1), 6. futam: Alfredo (2), April Sky (5), Geriella (7), 7. futam: Baccardi (3), Nesti (7), Kastorp (1), 8. futam: Főispán (5), Paula (2), Gekko (1), 9. futam: Magor (6), Lacrima Rosa (1), T. N. T. (2), 10. futam: Terebezd (5), Tornya (7), Szőke Ciklon (8). A versenyek 13.30 órakor kezdődnek. Somossynak a ma bajnoki cím hiányzik Akár olybá is tűnhetett úgy egy hete Zágráb­ban Somossy József­nek, a Vasas-pólósok mesteré­nek, hogy a vízilabda-történe­lem időnként azért ismétli ma­gát: hét szűk esztendő eltelté­vel tudniillik megint KEK-et nyert együttese. És ismét az ő szakmai irányításával. Az már a plusz örömöt jelenthette a pi­ros-kékek híveinek, hogy a Ku­pagyőztesek Európa-kupáját 1995-ben elhódító gárdából az április 13-i döntőre Somossyn, alias Somán kívül is akadt még hírmondó, méghozzá a vízben: Kösz kapus, továbbá három mezőnyjátékos, Hesz, Varga T. és Vári személyében. A Mladost Zagreb feletti hor­vátországi diadal, no meg a március idusa táján szerzett ho­ni kupagyőzelem után - afféle pólós népmeséi három igazság beteljesüléseként - már csak a magyar bajnoki cím hiányzik a teljes értékű trófeagyűjtemény­ből. Az OB I legjobbjainak baj­noki rájátszása egy hét múlva kezdődik, tehát akár kevésbé érde­kesnek is minősít­hetnénk az ad­dig még ha­zai me­­dencé­­b­e­n zajló törté­néseket hiszen a valódi lé­nyeget tény­leg a playoff je­lenti. Ám ne­gyük, hagyj a legyingetést, azért presztízs sportolói önbei világon, a vili magyar pólót pen. Ráadásul rát követő­e­n­szos „főpróba” 6-6-os döntett bár a korábbi vasutascsapat­ra megtépázni egyre izmosos pontrab­lás arra azért jó volt, hogy to­vább gyengítse ama hangokat, ame­lyek szerint a mos­tani bajnokság csupán a két nagy, az olimpiai bajnokokat (is) a sorai­ban tudó Vasas és Honvéd egyszerű magánügyévé lé­nyegült. Igaz, amint azt Somossy a VH-nak elmondta, a horvátországi visszaút után a Szőnyi úton, a friss ellenféllel szemben nehezen tudta a pólóra rákényszeríteni kissé elgyötört csapatát. Az eredménynek nem kíván különösebb jelen­tőséget tulajdonítani a mai derbin sem, jól­lehet soros ellenként éppen a legfőbb ri­vális, a „dominós” Honvéd, Kovács Istvánnak erre a szezonra szintén „Vasas-léptékkel” megerősített, a syd­neyi ötkarikás győzők közül ugyancsak hármat felvonultató gárdája követ­kezik. „Nagy igényes­séggel építettem fel az együttesemet, mert nagy is az ú­­elvárás ve­lünk szemben. Minden mec­- 'f- csen úgy szál­­lünk vízbe, fiese 'je, hogy nem kap­ás ,és hatunk ki, hogy el kell hozni minden serleget, vé­gigmenni a kupában, a KEK- ben, a bajnokságban. Nem akármilyen követelmény ez, s nem is lehet bízni egyfolytában ugyanazon a magas szinten. A Honvéd elleni meccsen az fog dönteni, kinek van nagyobb kedve győzni, de a presztízs en­gem nem érdekel! Hiába nye­rünk mi vasárnap, ha a bajnok­ságot viszont nem mi nyerjük meg! Tizenkét éve van a magyar pólóban playoffos rendszer, ám hiába végeztünk az élen hatszor is az alapszakaszban, ez eddig mit sem ért, a bajnoki cím egy­szer sem lett a miénk. Úgyhogy engem nagyon nem érdekel a presztízs, egyenesen elegem van belőle, csakis a bajnoki győze­lem számít!” - így Somossy mester. Nem csupán vehemen­ciája miatt, hanem a valóban meghökkentő tény birtokában lehet, sőt kell hinnünk neki: a Vasas férfi vízilabda-csapata utoljára tényleg elképesztően régen, még 1989-ben lett ma­gyar bajnok. 2002-ben új jövő kezdődik?... (Jamzon) a Hét év után újfent KEK-gy­őzelem, a Vasas válogatott bombázója« Vari

Next