Vasárnapi Hírek, 2005. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
2005-04-24 / 17. szám
- lO^EJ ~~----------KuiTÚRA eh1. - ^ Alanis Morissette budapesti családlátogatáson Alanis Morissette szeret turnézni. Akkor is szívesen vállal koncertkörutakat, amikor nincs épp aktuális lemeze. Ahogy ő mondja: ez azért van, mert nem elégszik meg az eladási statisztikákkal, hanem személyesen szereti megtapasztalni azt, hogy a közönség szereti dalait, ráérez zenéjének ízére. Budapestre nagyon régen készülődik, hiszen a kanadai énekesnőnek magyar felmenői vannak. Ezért ez a koncert, amely május 2-án Budapesten, a Művészetek Palotájában lesz,megvolván többéves szervezőmunka eredménye, amely során mindkét félnek egyformán nagyon fontos volt, hogy a koncert létrejöjjön. Az új album mottója: Szuper dolgok alakulhatnak ki a káoszból, vagyis inkább az úgynevezett, So-Called Chaosból. A fő káoszfelelős Alanis Morissette viharos lendületével, fantasztikus hangjával és őszinte, tartalmas dalaival lép elénk, ahogyan berobbant a zenei életbe a kilencvenes évek közepén. Teljesen átértékelte ugyanis az önmagukról őszintén éneklő énekes-dalszerzők szerepét a zenerajongók egy egészen új generációja számára. Alanis Morissette 1995-ös albuma, a Jagged Little Pill, több szempontból - zeneileg, emocionálisan, kulturális értéke és kereskedelmi potenciálja okán is - rendkívüli hatással bírt. Az album, melynek producere Glen Ballard volt, több mint harmincmillió példányban kelt el világszerte, ezzel minden idők egyik legsikeresebb albuma lett. A hatalmas sikernek köszönhetően Morissette - szülőföldjén, Kanadában is alig ismert előadó és színésznő - hirtelen a világ egyik legnépszerűbb művészévé vált. A mindössze 21 éves Alanisból egy albumnyi érzelemmel teli dal, mely elmesélte gyakran döcögős útját a gyermekkortól a felnőttségig, szupersztárt faragott, sőt, megtette generációjának szószólójává is. Alanis Morissette később bemutatkozott a világnak úgy is, mint rendkívüli képességű előadó, aki koncertjein kirobbanó intenzitással adja elő dalait. 1996-ban 4 kategóriában Grammy díjat kapott: „Az év albuma”, „Az év rockalbuma”, „Az év női énekese” és „Az év rockdala”, melyet a „You Oughta Know” című számmal érdemelt ki. Ez az a dal, melynek elsősorban köszönhető a nagy hírverés az énekesnő körül. Legutóbbi albumán, a So-Called Chapson Morissette paradox módon olyan nőnek tűnik, aki megtalálta saját békéjét a világban. Az album egy rendkívül meggondolt, életigenlő nő gondolatait tükrözi, aki pozitívan szemléli a világot. „Még éneklek olyan dolgokról az életemmel kapcsolatosan, melyek kihívást jelentettek számomra. De már sokkal kevésbé vádlón fordulok az élet és így a dalaim felé is” - magyarázza az énekesnő. Saját szavaival élve az „Out is Through”-t „némi beletörődéssel” írta. „Mind fogalmi, mind értelmi alapon azt mondhatom, hogy készen állok arra a nagy bátorságot igénylő feladatra, hogy egy szerelmi kapcsolatot helyesen tudjak kezelni. Eközben időről időre azon kapom magamat, hogy szabotálok dolgokat és direkt véget vetek kapcsolatoknak, miközben azt gondolom, hogy ez a körülmények miatt alakult így. Igazából nem voltam tökéletesen felkészülve. Ezzel a dallal szeretném elmondani, hogy most már igazán készen állok arra, hogy végigmenjek ezen az úton.” A címadó dal, a So-Called Chaos, egy nagyon fontos témáról szól. „Az öntudatunk alacsony szintje miatt szükségünk van rendőrökre, bírókra, törvényekre és szabályokra. A „So-Called Chaos”-ban azt a gondolatot vetem fel, hogy ha az öntudatunk egy magasabb szintre kerülne, akkor nem lenne szükségünk ezekre. Nem kellene, hogy kívülről irányítsanak bennünket, mert képesek lennénk belülről irányítani magunkat az élet tiszteletére, és arra alapozva, hogy mindnyájan függünk egymástól. Ez a dal ezt az irányt próbálja felvázolni három percben.” És egy világsiker „szisztémáját” a koncert kétórányi élményvilága... (királd) 2005. április 24. p . wsm4f .mr vmn ay wim ^ wsm Beszéljünk újra az utcanevek írásáról Szerkesztőségünkbe rengeteg olvasói hozzászólás érkezett legutóbbi, az utcanevek helyesírásáról szóló összeállításunkkal kapcsolatban. Kalmár György budapesti levélírónk például meglepődve vette észre tavaly, amikor Rákoscsabára költözött, hogy a forgalmas Péceli út egyik kis mellékutcájában a táblán a következő felirat látható: „Zamenhoff utca”. Miután a következő párhuzamos mellékutcát Eszperantó utcának hívják, olvasónk joggal feltételezi, hogy a népszerű mesterséges világnyelv lengyel megalkotójának a nevét kívánták ily módon megörökíteni. Ez elég sután sikerült, hiszen a helyes írásmód: Zamenhof utca. Kalmár György ezt szóvá is tette a XVII. kerületi önkormányzat polgármesteri hivatalánál, ahonnan 2004. március 18-ai keltezéssel a következő választ kapta: „Tisztelt Uram! Köszönettel vettük 2004. március 2-án kelt bejelentését, amelyben a Zamenhof utca névtábláinak hibás feliratait kifogásolja. Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a névtáblák kicserélése ügyében intézkedtünk, kérjük szíves türelmét a munka elvégzéséig.”. Ennek ellenére, mint olvasónk írja, a táblák kicserélése máig nem történt meg. Az esetről eszembe jut, hogy amikor tizennégy évvel ezelőtt a Répássy Jenő utcába költöztem, utánanéztem, pontosan kinek a nevét viseli az utca. Úgy gondoltam, az embernek ennyit illik tudnia lakóhelyéről. Mivel picit ismerem az önkormányzatok névadási szokásait, rögtön azt feltételeztem, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei között kell keresgélni. Répássy Jenőt azonban nem találtam, csak Répássy Mihályt. Aztán kiderült, hogy az egésznek egy tévedés az oka, valaki ugyanis egyszerűen elrontotta a honvédtiszt nevét, így lett Mihályból Jenő. Azóta a táblákat kicserélték, a Jenőt Mihályra javították. Nagy Istvánné budapesti olvasónk azt kifogásolja, hogy több alkalommal is megkeresték őt aláírásgyűjtők, akik azt szeretnék, hogy kereszteljék át a Moszkva teret. Levélírónk szerint erre nincs szükség, hiszen Moszkva szép város, és említése nem idézi fel a kommunista időket. Nagy Istvánné úgy látja, a Marx teret sem kellett volna Nyugati térré átnevezni, hiszen a filozófus nagyot alkotott, és arról már nem ő tehet, hogy eszméivel visszaéltek későbbi korok szülöttei. Balogh Antal budapesti levélírónk vidékről költözött a fővárosba, és nehezen tud tájékozódni. Szerinte sokkal egyszerűbb lenne, ha amerikai mintára Budapesten is számmal jelölnék az utcákat, így lenne Ötödik utca, Hatodik utca, Hetedik utca, és a vidékiek és a külföldiek sokkal könnyebben tudnának tájékozódni. Horváth Gábor szegedi olvasónk azt szeretné, hogy mindenki által ismert hírességekről nevezzenek el utcákat, vagy egyszerű közszavakat használjanak. Levélírónk szerint egy kicsit híres vagy egyáltalán nem híres emberekről csak akkor lenne értelme ily módon megemlékezni, ha az utcanév alatt mindenhol táblát is elhelyeznének, amelyen leírják, ki volt az illető és mivel foglalkozott, mi tett. Továbbra is várom leveleiket, üzeneteiket a szerkesztőségbe, vagy az editor@mediacom.hu elektronikus levélcímre. Kiss Róbert Richard