Vasárnapi Hírek, 2017. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

2017-05-27 / 21. szám

TÁNC+TREND Ragadozók és növényevők között A kortárs tánc az új színház - ezt a vélekedést egyre többen oszt­ják és tapasztalják is az újabb elő­adásokat nézve. A mai fiatal ko­reográfusok, azaz az Y generáció tagjai a tánc mellett tudatosan és egyre gyakorlottabban alkalmaz­zák a színészet, a hang és a zene, a vizuális és akár a képzőművészet eszközeit, nem ritkán filozófiai mélységekbe hatolva. Mint a Ti­mothy and the Things Schrödin­­gerre várva című előadása, ami azért is unikális, mert a popkul­túrát és a magaskultúrát egyedi módon szövi egymásba, és a szín­padon mozgó-éneklő-játszó hat táncos egyéniség Fülöp László koreográfus vezetésével öniro­nikus humorral és manírmentes természetességgel szólítja meg a tánctól ódzkodó vagy azzal még csak ismerkedő közönséget. A koreográfusok épp olyan bátran kísérleteznek a formák­kal, ahogy a testekkel is, nem ragaszkodva keretekhez és sza­bályokhoz, ezért könnyen lehet, hogy még a néző is a színpadon találja magát, ha elmegy Csere­pes Gyula Selly című előadására, vagy az alkotási folyamat kulisz­­szái mögé is beláthat Vass Imre „taking place” című produkció­jában. Esetleg egy előadás jogai - és több különös színpadi kellék, például egy vécékefe vagy egy szendvicssütő - birtokosaként távozik a színházból, ha a Mol­nár Csaba által rendezett CMMN SNS PRICT mókás árverésén vesz részt. Változóban van tehát az alkotó és a közönség viszonya, a koreográfusok partnerként és résztvevőként tekintenek a nézőkre, akiket egyre kevésbé hagynak a passzív befogadó sze­rep luxusában ücsörögni. A bo­­dylotion co-dance Párbaj című előadására belépve rögtön oldalt kell választanunk a ragadozók és a növényevők közt, majd az en­nek megfelelő hegyes vagy lógó fülek felhelyezése után ülhetünk le a tánctér két felén. Az egyedül­álló női „punkrock” alkotóduó, Arany Virág és Hadi Júlia merész zeneválasztásaikkal plusz értel­mezési réteget is adnak a hét­köznapi szívatásokat és az ebből fakadó személyes düh feldolgo­zását tematizáló előadásukhoz. Az őszinteség és a személyesség képes komoly szemléletformálás­ra: a barbadosi származású Valen­cia James Between the World and Me című előadásában rádöbben­hetünk a színesbőrűként a magyar utcákon járó művész valóságára, ami egyben visszajelzés saját elő­ítéleteinkről és a migránsellenes gyűlöletkampány szomorú haté­konyságáról. A sztereotip szép­ség- és nőideálokról, szexuális ta­butémákról üdítő őszinteséggel és iróniával szól Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadása, ami már a ka­maszodó korosztálynak is remek bevezető színházi élmény lehet. A generációs szakadék áthidalásá­ban is újító az első hazai közösségi táncelőadás, az Újratölthető, ami­ben Juhász Kata Társulata az örök élet utópiájáról elmélkedik két tucat szépkorú táncossal a szín­padon. Lassan nem lepődünk meg a nem szokványos előadókat látva, ahogy a táncelőadások is egyre kevésbé szólnak a tökéletes tes­tek által kivitelezett tökéletes mozdulatokról. Az évad talán legforradalmibb alkotása - mind mozgásnyelvét, mind koncepció­ját tekintve - a Hodworks Szó­lók című produkciója, ami ele­ve megkérdőjelezi a szóló mint színpadi műfaj létezését, majd meglepő választ ad saját kérdés­­feltevésére. Még esszenciálisab­­ban jelenik meg benne a kore­ográfus Hód Adrienn intenzív mozgáskutatásra épülő, a tánco­sokat alkotótársként bevonó, kí­sérletező szellemisége, ami már az idei Lábán-díjas Grace című előadásukban is kiemelkedett. B. C. FOTO: DOMOLKY DANIÉI M EGKÉRDEZTÜK... .„Szilágyi Bálintot, Az aranjuezi szép napok című Peter Handke-színmű fordítóját és a belőle készült előadás rendezőjét. A 17. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT, június 0-17.) keretében is színpadra állított művet június 9-én láthatják a Pécsi Nemzeti Színházban. - Az aranjuezi szép napokban két szereplő közt zajlik párbeszéd, akik­ről alig tudunk meg valamit. Miért e nagy titkolózás? - Különös, de ez a darab adott csak igazán teret a fantáziámnak. Ez nem egy valódi párbeszéd, inkább egy belső történet, egy álom. Sem­mi sem konkrét, minden csak sejtés. Két ember beszélget egymással, egy férfi és egy nő. Rögtön felmerül a kérdés, hogy kik ők és mi közük van egymáshoz. A nő a szexuális él­ményeiről mesél, a férfi a magányos utazásairól. Miért mondják el ezeket egymásnak? Miért pont most? És mit akarnak vele? Az egész darab egy sűrű és sötét titok. Óriá­si élmény volt hónapokon át együtt nyomozni a szimbólu­mok jelentése után a két szerep­lővel, Eke Angélával és Zsótér Sán­dorral. Mintha egy párás esőerdőbe mentünk volna felfedezőútra. Érzéki és gyönyörű utazás volt. - A fantázia egy másik rende­zésénél sem hiánycikk, hiszen a Mozsár Műhely pici színpadán adta három úszónak öltözött fiú szájába a Karnyóné szövegét. Nem mai szö­veg, de mi az aktualitása? - Csokonai Vitéz Mihály nyelve közelebb áll hozzánk, mint gon­dolnánk. Tele van vagánysággal, humorral, vággyal. Ugyanolyan ra­dikális, mint a mai slam, csak más­hogy. Csokonai az akkori huszonéve­seknek írt darabot. Bíztam benne, hogy a mai fiatalok túllépnek majd azon, hogy néhány szót nem ismer­nek és felfedezik magukat ebben a történetben. Inverz módon a darab nem más, mint egy dicshimnusz a­ fiatalságról. Egy tanúságté­tel az élet szeretete mellett. Karnyóné látszólag öreg, de valójában elfelejtett megöregedni. Most sze­retne élni, amikor bioló­giailag már eljárt felette az idő. Az ő története minden ember története. Egyszer sajnos minden­kinek meg kell öregednie. De ezt a tényt Csokonai nem kíméletlenül vágja az arcunkba, hanem szeretettel és empátiával. Azt szerettük volna, hogyha a néző, függetlenül attól, hány éves, úgy jön ki az előadásról, hogy örül neki, hogy fiatal. Vagy megfiatalodik ve­lünk együtt. - Apropó, fiatalság: nemrég nyílt Hatszín Teátrum mutatta be a Janikovszky Éva műveiből készült Az úgy volt... című darabját, ami a 6-12 éves gyerekeket célozza meg. Mi alapján válogatta ki a szövegré­szeket? - Tollár Mónikával, az előadás dramaturgjával közösen állítottuk össze a szövegkönyvet. Az alapötlet az volt, hogy a gyerekkor fázisait kí­sérjük végig, a csecsemőkortól egé­szen a kiskamaszkorig. Hét jelenetből áll az előadás, mindegyik jelenet egy picit másik életkor, egy másik problé­ma és egy másik Janikovszky-könyv.­­ Élvezettel kóstolgatja a műfa­jokat, mégis, melyik áll igazán közel önhöz? - Olyan írókat rendezek, akiket érdekel a nyelv. Ez lehet kortárs vagy klasszikus is. Tízévesen egy osztrák iskolába kerültem úgy, hogy egy szót sem beszéltem németül. Semmit sem értettem abból, ami körülöttem zajlik. Félelmetes élmény volt A mai napig ebből táplálkozom. Ott tapasztaltam meg, hogy milyen fontos a nyelv. Hogy egészen mást érzékel a világból az, aki jól használja, mint az, aki egyáltalán nem ismeri. Még mindig nem tudom természetesnek venni, hogy megértjük egymást. rónyai JÚLIA 2017. május 27. KRITIKA g] 21 A tavalyi évadban száznál is több bemutató született itthon, melyek közül 11-et jelöltek Lábán Rudolf-díj­­ra, amivel a kritikusokból, esztétákból álló független szakmai kuratórium elis­meri a legkiemelkedőbb táncprodukciókat. Az idén a Hodworks: Grace és a Forte Társulat: Bartók V. Vonós­négyes előadásai kapták a díjat, amit a koreográfusok, Hód Adrienn és Horváth Csa­ba vettek át.

Next