Vasárnapi Hírek, 2017. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
2017-05-27 / 21. szám
TÁNC+TREND Ragadozók és növényevők között A kortárs tánc az új színház - ezt a vélekedést egyre többen osztják és tapasztalják is az újabb előadásokat nézve. A mai fiatal koreográfusok, azaz az Y generáció tagjai a tánc mellett tudatosan és egyre gyakorlottabban alkalmazzák a színészet, a hang és a zene, a vizuális és akár a képzőművészet eszközeit, nem ritkán filozófiai mélységekbe hatolva. Mint a Timothy and the Things Schrödingerre várva című előadása, ami azért is unikális, mert a popkultúrát és a magaskultúrát egyedi módon szövi egymásba, és a színpadon mozgó-éneklő-játszó hat táncos egyéniség Fülöp László koreográfus vezetésével önironikus humorral és manírmentes természetességgel szólítja meg a tánctól ódzkodó vagy azzal még csak ismerkedő közönséget. A koreográfusok épp olyan bátran kísérleteznek a formákkal, ahogy a testekkel is, nem ragaszkodva keretekhez és szabályokhoz, ezért könnyen lehet, hogy még a néző is a színpadon találja magát, ha elmegy Cserepes Gyula Selly című előadására, vagy az alkotási folyamat kuliszszái mögé is beláthat Vass Imre „taking place” című produkciójában. Esetleg egy előadás jogai - és több különös színpadi kellék, például egy vécékefe vagy egy szendvicssütő - birtokosaként távozik a színházból, ha a Molnár Csaba által rendezett CMMN SNS PRICT mókás árverésén vesz részt. Változóban van tehát az alkotó és a közönség viszonya, a koreográfusok partnerként és résztvevőként tekintenek a nézőkre, akiket egyre kevésbé hagynak a passzív befogadó szerep luxusában ücsörögni. A bodylotion co-dance Párbaj című előadására belépve rögtön oldalt kell választanunk a ragadozók és a növényevők közt, majd az ennek megfelelő hegyes vagy lógó fülek felhelyezése után ülhetünk le a tánctér két felén. Az egyedülálló női „punkrock” alkotóduó, Arany Virág és Hadi Júlia merész zeneválasztásaikkal plusz értelmezési réteget is adnak a hétköznapi szívatásokat és az ebből fakadó személyes düh feldolgozását tematizáló előadásukhoz. Az őszinteség és a személyesség képes komoly szemléletformálásra: a barbadosi származású Valencia James Between the World and Me című előadásában rádöbbenhetünk a színesbőrűként a magyar utcákon járó művész valóságára, ami egyben visszajelzés saját előítéleteinkről és a migránsellenes gyűlöletkampány szomorú hatékonyságáról. A sztereotip szépség- és nőideálokról, szexuális tabutémákról üdítő őszinteséggel és iróniával szól Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadása, ami már a kamaszodó korosztálynak is remek bevezető színházi élmény lehet. A generációs szakadék áthidalásában is újító az első hazai közösségi táncelőadás, az Újratölthető, amiben Juhász Kata Társulata az örök élet utópiájáról elmélkedik két tucat szépkorú táncossal a színpadon. Lassan nem lepődünk meg a nem szokványos előadókat látva, ahogy a táncelőadások is egyre kevésbé szólnak a tökéletes testek által kivitelezett tökéletes mozdulatokról. Az évad talán legforradalmibb alkotása - mind mozgásnyelvét, mind koncepcióját tekintve - a Hodworks Szólók című produkciója, ami eleve megkérdőjelezi a szóló mint színpadi műfaj létezését, majd meglepő választ ad saját kérdésfeltevésére. Még esszenciálisabban jelenik meg benne a koreográfus Hód Adrienn intenzív mozgáskutatásra épülő, a táncosokat alkotótársként bevonó, kísérletező szellemisége, ami már az idei Lábán-díjas Grace című előadásukban is kiemelkedett. B. C. FOTO: DOMOLKY DANIÉI M EGKÉRDEZTÜK... .„Szilágyi Bálintot, Az aranjuezi szép napok című Peter Handke-színmű fordítóját és a belőle készült előadás rendezőjét. A 17. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT, június 0-17.) keretében is színpadra állított művet június 9-én láthatják a Pécsi Nemzeti Színházban. - Az aranjuezi szép napokban két szereplő közt zajlik párbeszéd, akikről alig tudunk meg valamit. Miért e nagy titkolózás? - Különös, de ez a darab adott csak igazán teret a fantáziámnak. Ez nem egy valódi párbeszéd, inkább egy belső történet, egy álom. Semmi sem konkrét, minden csak sejtés. Két ember beszélget egymással, egy férfi és egy nő. Rögtön felmerül a kérdés, hogy kik ők és mi közük van egymáshoz. A nő a szexuális élményeiről mesél, a férfi a magányos utazásairól. Miért mondják el ezeket egymásnak? Miért pont most? És mit akarnak vele? Az egész darab egy sűrű és sötét titok. Óriási élmény volt hónapokon át együtt nyomozni a szimbólumok jelentése után a két szereplővel, Eke Angélával és Zsótér Sándorral. Mintha egy párás esőerdőbe mentünk volna felfedezőútra. Érzéki és gyönyörű utazás volt. - A fantázia egy másik rendezésénél sem hiánycikk, hiszen a Mozsár Műhely pici színpadán adta három úszónak öltözött fiú szájába a Karnyóné szövegét. Nem mai szöveg, de mi az aktualitása? - Csokonai Vitéz Mihály nyelve közelebb áll hozzánk, mint gondolnánk. Tele van vagánysággal, humorral, vággyal. Ugyanolyan radikális, mint a mai slam, csak máshogy. Csokonai az akkori huszonéveseknek írt darabot. Bíztam benne, hogy a mai fiatalok túllépnek majd azon, hogy néhány szót nem ismernek és felfedezik magukat ebben a történetben. Inverz módon a darab nem más, mint egy dicshimnusz a fiatalságról. Egy tanúságtétel az élet szeretete mellett. Karnyóné látszólag öreg, de valójában elfelejtett megöregedni. Most szeretne élni, amikor biológiailag már eljárt felette az idő. Az ő története minden ember története. Egyszer sajnos mindenkinek meg kell öregednie. De ezt a tényt Csokonai nem kíméletlenül vágja az arcunkba, hanem szeretettel és empátiával. Azt szerettük volna, hogyha a néző, függetlenül attól, hány éves, úgy jön ki az előadásról, hogy örül neki, hogy fiatal. Vagy megfiatalodik velünk együtt. - Apropó, fiatalság: nemrég nyílt Hatszín Teátrum mutatta be a Janikovszky Éva műveiből készült Az úgy volt... című darabját, ami a 6-12 éves gyerekeket célozza meg. Mi alapján válogatta ki a szövegrészeket? - Tollár Mónikával, az előadás dramaturgjával közösen állítottuk össze a szövegkönyvet. Az alapötlet az volt, hogy a gyerekkor fázisait kísérjük végig, a csecsemőkortól egészen a kiskamaszkorig. Hét jelenetből áll az előadás, mindegyik jelenet egy picit másik életkor, egy másik probléma és egy másik Janikovszky-könyv. Élvezettel kóstolgatja a műfajokat, mégis, melyik áll igazán közel önhöz? - Olyan írókat rendezek, akiket érdekel a nyelv. Ez lehet kortárs vagy klasszikus is. Tízévesen egy osztrák iskolába kerültem úgy, hogy egy szót sem beszéltem németül. Semmit sem értettem abból, ami körülöttem zajlik. Félelmetes élmény volt A mai napig ebből táplálkozom. Ott tapasztaltam meg, hogy milyen fontos a nyelv. Hogy egészen mást érzékel a világból az, aki jól használja, mint az, aki egyáltalán nem ismeri. Még mindig nem tudom természetesnek venni, hogy megértjük egymást. rónyai JÚLIA 2017. május 27. KRITIKA g] 21 A tavalyi évadban száznál is több bemutató született itthon, melyek közül 11-et jelöltek Lábán Rudolf-díjra, amivel a kritikusokból, esztétákból álló független szakmai kuratórium elismeri a legkiemelkedőbb táncprodukciókat. Az idén a Hodworks: Grace és a Forte Társulat: Bartók V. Vonósnégyes előadásai kapták a díjat, amit a koreográfusok, Hód Adrienn és Horváth Csaba vettek át.