Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 21. kötet (Budapest,1897)
Emlékezés márczius 15-ikére 421 különbséggel, hogy a hatalom mintha megijedt volna a lelkes hangulat nyilvánulásától, egyetlen lépést sem tett, amelylyel az ifjúságot feltartóztatta volna. Az idő hűvös, esős volt. Az előbbi estén ott levő ifjakkal most csak kevesen voltak együtt, de ez nem csüggeszté a bátor kezdőket. «Szakadt az eső — írja Petőfi, — mikor az utczára léptünk s egész késő estig tartott; de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz; a víz nem olthatja el.» Elindultak az egyetem felé, ahol az ifjak seregestül csatlakoztak Petőfihez s felharsant a Talpra magyar, hí a haza! Ez volt a kezdet, amely után Jókai olvasta fel a «Mit kíván a magyar nemzet» czímű kiáltványt, erre pedig a Petőfi költeményének censura nélkül való kinyomtatása s Táncsics kiszabadítása következett. A délután újra ismétlődő szónoklatokat ezren és ezren hallgatták lelkesedve és remélve s bízva az eddig kivívott sikerekben. Ez a nap mintegy újjáalkotta a fővárost. A közhangulat emelkedettsége és öröme nyilatkozott mindenfelé. Az ifjú Pestet egyszerre az európai fővárosok közé kezdték számítani. Szabadon írt és beszélt mindenki, s fölkelt — mint Vörösmarty írta — a beteg, megzsibbadt gondolat kőpárnáiról. De a komoly államférfiak is elismerték e nap fontosságát, a szabad sajtó diadalát, mely a kivánalmaknak s azok teljesülésének is elseje volt. Szalay László a «Pesti Hírlap »-ban a következőket írta a márczius 15-ikén történtekről: «Adj nekem egy nagy gondolatot, melyre támaszkodhassam s melytől ismét föléledhessek — mondá viruló, sugár gyermekeinek a hervatag aggastyán. S mit ő, a haza kért, azt gyermekei a sajtószabadság képében adták meg neki. E nélkül már nem lett volna több reggele a nemzetnek!Címe e nap legnagyobb, legmaradandóbb emléke, amelyet az országgyűlés, mint kivívott eredményt, iktathatott a többi nagy vívmányok mellé, amelyek a törvénykönyvben nyertek kifejezést. Váczy J. AZ EGYKORI PILVAX-KÁVÉHÁZ BUDAPESTEN. Hár V Grula rajza-