Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 21. kötet (Budapest,1897)
420 Emlékezés márczius 15-ikére, mel elfogadja a nemzeti kívánalmakat, amelyeket azonnal az országgyűlés elé szándékoztak juttatni. Mások (Klauzál Gábor és Nyáry Pál) azonban úgy vélekedtek, hogy előbb Batthyány Lajos grófot, mint a felső táblán az országgyűlési ellenzék vezérét, kérjék föl az ellenzéki szellemű férfiak összehívására, ahol a tizenkét pont külön tárgyaltassék. Petőfi, mint naplójában írja, nem volt jelen az «Ellenzéki kör» gyűlésén. Jókai mondotta el neki annak eredményét «nagy keserűséggel és teljes levertséggel». Petőfi nem csüggedt. Érezte, hogy régi álmai most teljesedő félben vannak. Még akkor este elment Jókaival együtt az akkori Uri-utczában (most Koronaherczeg-utcza) levő Pilvax-kávéházba, ahol az «Ellenzéki kör» határozatait bírálták fiatal tűzzel s erős hazafi lelkesedéssel. Itt hallották meg, hogy Metternich már az előtt való nap megbukott, s vele együtt rendszere is rombadőlt. E hír villámerővel hatott Petőfire és társaira. A többször említett tizenkét pontot fölolvasták s arra vállalkoztak, hogy másnap, 15-ikén, az egész városban elterjesztik. A hangos beszédre selkesült fogadkozásokra mások is odatódultak az úgynevezett «közvélemény asztalá»-hoz, Petőfinek és társainak szokott találkozó helyéhez és szintén a mozgalomhoz való csatlakozásukat jelentették. A kicsíny hitűek és félénkek szava hogy talált volna meghallgatásra a hazafi érzés lángja mellett, amelyet Petőfi, Jókai és Vasvári élesztettek ? ... Elhatározták tehát, hogy másnap nyolc órakor a kávéháziközvélemény asztalán túl indulnak az egyetemi ifjúsághoz . Petőfi az éjjel írandó költeményt elszavalja, Jókai pedig a tizenkét pontot olvassa fel. Petőfi ezeket írja márczius 14-éről naplójába: «Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt . . . Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt másnap ... Hátha holnapután már késő lesz! Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót . . . Azt fogjuk tenni s a többit Istenre bízom s azokra, akik rendelve vannak, hogy a kezdetieket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lövöldöznek ? Isten neki! Ki várhat szebb halált ? E gondolatokkal aludtam el.» Minden úgy történt, mint tervezték, azzal a PETŐFI SÁNDOR. JÓKAI MÓR. 1818-iki arczképeik után. VASVÁRI PÁL: A MÁRCZIUSI IFJÚSÁG VEZÉREI.