Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 21. kötet (Budapest,1897)

420 Emlékezés márczius 15-ikére,­ mel elfogadja a nemzeti kívánalmakat, a­me­lyeket azonnal az országgyűlés elé szándékoz­tak juttatni. Mások (Klauzál Gábor és Nyáry Pál) azonban úgy vélekedtek, hogy előbb Batthyány Lajos grófot, mint a felső táblán az országgyűlési ellenzék vezérét, kérjék föl az el­lenzéki szellemű férfiak összehívására, a­hol a tizenkét pont külön tár­­gyaltassék. Petőfi, mint naplójá­ban írja, nem volt jelen az «Ellenzéki kör» gyű­lésén. Jókai mondotta el neki annak eredményét «nagy keserű­séggel és tel­jes levertséggel». Petőfi nem csüggedt. Érezte, hogy régi álmai most tel­jesedő félben vannak. Még akkor este elment Jókaival együtt az akkori Uri-utczában (most Ko­­ronaherczeg-utcza) levő Pilvax-kávéházba, a­hol az «Ellenzéki kör» hatá­rozatait bírálták fiatal tűzzel s erős hazafi lel­kesedéssel. Itt hallották meg, hogy Metternich már az előtt való nap megbukott, s vele együtt rendszere is romba­­dőlt. E hír villámerővel hatott Petőfire és tár­saira. A többször említett tizenkét pontot föl­olvasták s arra vállalkoztak, hogy másnap, 15-ikén, az egész városban elterjesztik. A hangos beszédre s­­elkesült fogadkozásokra mások is odatódultak az úgynevezett «közvélemény asz­talá»-hoz, Petőfinek és társainak szokott talál­kozó helyéhez és szintén a mozgalomhoz való csatlakozásukat jelentették. A ki­csíny hitűek és félénkek szava hogy talált volna meghallgatásra a hazafi érzés lángja mel­lett, a­melyet Petőfi, Jókai és Vasvári élesztet­tek ? ... Elhatározták te­hát, hogy másnap nyolc­ órakor a kávéházi­­köz­vélemény asztalán­ túl in­dulnak az egyetemi ifjú­sághoz . Petőfi az éjjel írandó költeményt elsza­valja, Jókai pedig a tizen­két pontot olvassa fel. Petőfi ezeket írja már­­czius 14-éről naplójába: «Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt . . . Azon tanács­koztunk, mit kell tenni, mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt másnap ... Hátha holnapután már késő lesz! Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő köte­lessége szabaddá tenni a sajtót . . . Azt fogjuk tenni s a többit Istenre bízom s azokra, a­kik rendelve vannak, hogy a kezdetieket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lövöl­döznek ? Isten neki! Ki várhat szebb halált ? E gondolatokkal aludtam el.» Minden úgy történt, mint tervezték, azzal a PETŐFI SÁNDOR. JÓKAI MÓR. 1818-iki arczképeik után. VASVÁRI PÁL: A MÁRCZIUSI IFJÚSÁG VEZÉREI.

Next