Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 29. kötet (Budapest,1901)
Dante csontjai. 270 főt tűzhalálra ítélte. Jóvá akarta volna tenni a halott iránt a bűnt, melyet az élő ellen elkövetett. Többször kérte Dante hamvait Ravennától, legutóbb még 1864-ben is, hogy eltemethesse Pantheonjában. De a komor város, mely a bujdosónak utolsó menedéket adott, hallani sem akart soha átengedésről. Egyszer mégis úgy látszott, hogy foganatja lesz a florencziek rimánkodásának. X. Leo, maga is florenczi ember és Ravenna ura, megengedte, hogy a csontokat elszállítsák «haza», az Arno partjára. Sokáig, éveken át folytak a tárgyalások. 1519-ben aztán megjelentek a florenczi küldöttek, felnyitották a kőkoporsót, hogy «haza» vigyék, a mit benne találnak; de biz az üres volt, egy pár kis csonton és elszáradt babérlevelén kívül. A barátok túljártak a florencziek eszén. Azalatt, míg a tárgyalások húzódtak a két város között, az udvar felől kiásták a sírkápolna falát, átfúrták a kőkoporsót, kihúzgálták belőle a csontokat s eltemették máshova, mert féligmeddig rendtársuknak nézték a költőt, ki terttarius volt. Elrejtették a drága ereklyét, de hogy ők maguk hányszor voltak kénytelenekrevideálni» a csontokat és hogy «revideálás közben» hányszor cserélhették ki más rendtársuk csontjaival, arról nem tudunk ma semmit. E közben ismét roskadozásnak indult a sírkápolna , ezért Gonzaga bíbornok 1780-ban hozzáfogott az újraépíttetéséhez. Akkor kapta mai alakját. Peleskezett tanúk jelenlétében ünnepélyesen felnyitották a márványkoporsót. Camillo Spreti, a történetíró, óvatos körültekintéssel ennyit mond Memóriáiban : «Anynyit találtak a sírban, amennyi szükséges ahhoz, hogy kétségbe ne lehessen vonni, és az ott talált emlékjelekhez a bíboros érsek is tett még, hogy tudassa az utókorral azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy egyedül Ravenna dicsekedhetik a nagy költő hamvainak birtokával. » Ettől fogva nem bolygatták a koporsót, tudtunkkal legalább nem. A sírkápolnán nem tettek nagyobb javításokat egészen 1865-ig. Ekkor azonban olyan esemény történt, ami lázba ejtette Olaszországot. Nagyban készült Ravenna a költő születésének hatszázadik évfordulójára. Megrendelte a város, hogy a sírkápolna homlokzatát és oldalfalait tatarozzák ki és díszítsék fel, egyúttal a Braccioforte-kápolnát is hozzák rendbe. Május 27-én történt délelőtt 10 óra körül, hogy a kápolna falában egy befalazott nyílást fedeztek föl. Luigi Feletti volt a neve annak a kőművesnek, aki az üregből egy fenyőfa koporsót kivett. A kiemelés közben leesett a koporsó egyik oldala egynéhány csonttal együtt. A koporsó külsején tollal és tintával nyomtatott alakú betűkkel latinul írva ezt lehetett olvasni: Dante csontjai általam, Antonio Santi testvér által tétettek ide 1677. év október 18. A koporsó fenekén pedig ez volt írva : Dante csontjai. Újból revideáltattak június 3. 1677. A talált ereklyét rögtön átvitték a közeli mauzóleumba. Hirtelen ott termett a sindaco, az elöljáróság és nép annyi, a mennyi csak elfért azon a kis téren. Flórenczet táviratban értesítették a csodálatos fölfedezésről. Bizottságokat küldtek ki a lelet megvizsgálására. Felkutatták később a város levéltárait, meg a barátoktól maradt iratokat, hogy találnak-e valahol valami adatot ama bizonyos Antonio Santi nevű szerzetesre vonatkozólag. Találtak. Megállapították róla, hogy csakugyan élt, hogy az említett évben jegyzője volt a rendnek. Bizonyosan ebben a minőségben bízta meg a rend azzal, hogy Dante csontjait revideálja és oda visszarejtse, ahol 1865-ben ráakadtak. De azt sehol nem árulta el egy árva betű sem, hogy a szerzetesek miért és mikor tüntették el a csontokat. Előkerült a feloszlatott rend irományai közül négy írott könyv. Az ezekben levő, nyomtatott betűkhöz hasonló kerek és gót stílű írást egybevetették a fakoporsó betűivel ésbecsületükre,jó lelkiismerettel, eskü alatt kinyilatkoztatják, hogy a Dante csontjait tartalmazó koporsón úgy a külső, mint a belső felírás Antonio Santi testvérnek sajátkezű írása». A csontokat átadták egy szintén szakértőkből álló bizottságnak azzal az utasítással, hogy DANTE ARCZKÉPE RAFAEL «PARNASSZUS» CZÍMŰ FESTMÉNYÉN.