Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 31. kötet (Budapest,1902)
Petőfi, állítólagos koponyájáról. 553 számban látogatta, hanem abban is, hogy az alapítványok s a Petőfi-ereklyék szépen szaporodtak. A felolvasások között sok volt, mely Petőfi életével s szellemével foglalkozott s a Társaság nevéhez fűződik Fischer Sándor Petőfiről írt nagy könyvének megjelenése, a mennyiben a lelkes kutatót búvárlataiban támogatta s könyve megjelenése után tagjai sorába iktatta. Ugyancsak a társaság kiadásában jelent meg Fischer könyvének magyar fordítása is. 1894-ben halt meg a társaság alelnöke, Komócsy József s helyébe Bartók Lajost választották, aki ma is mint alelnök vezeti a társaság ügyeit. A közben az ország különböző részeiben rendezett, Petőfi emlékét megörökítő ünnepélyekben a társaság mindenütt részt vett. Itt merült fel a Petőfi-ház eszméje is, melyre szép sikerrel indult meg a gyűjtés és tekintélyes összeg gyűlt össze. Ezzel kapcsolatban új lendületet vett a Petőfiereklyék gyűjtése, melyet Kéry Gyula végzett a társaság megbízásából ritka szorgalommal. E gyűjtés főbb eredményeit a «Vasárnapi Újság»-ból ismeri a közönség. Az évforduló ünnepre Szana Tamás megírta a társaság történetét s e munkából vannak véve e közlemény adatai. A január 6-dikán végbement közgyűlésen, mely a Magyar Tud. Akadémia dísztermében folyt le, a közönség minden helyet elfoglalt. Wlassics minisztert és Apponyi Albert grófot zajos éljenzéssel üdvözölte. Wlassics miniszter átadta a társaságnak Széll Kálmán miniszterelnök üdvözletét is. A közgyűlés nevében küldöttség hívta meg Jólitát. Megjelenésekor zajos éljenzéssel köszöntötte a közönség. Bartók Lajos alelnök pedig lelkes szavakkal üdvözölte úgy a társaság, mint a közönség nevében. A nagy múltat, Petőfi kortársát és barátját köszönti benne és kéri az Istent, hogy a magyar nemzet dicsőségére az ősz költőt még számos évekig tartsa meg. Jókai megindultan válaszolt. «Ötvenhárom éve annak, hogy Petőfi kikiáltotta a hármas jelszót: szabadság, testvériség, egyenlőség ! E hármas jelszó alatt indult meg a szabadságharcz, ebből született újjá Magyarország. És ez a magyar költészet sikere. A költészetnek ez a hivatása megmaradt s ti e hármas jelszó jegyében, mint Petőfi örökösei, folytatjátok a nemes harczot, melynek szolgálatában én örök letéteményese voltam és vagyok az akkor fölállított nemzeti ideálnak és leszek szivem utolsó dobbanásáig.» Éljenzés követte Jókai szavait. Ezután Bartók Lajos alelnök mondta el megnyitó beszédét. Emlékeztetett, hogy a Petőfi-társaságot fennállása óta a nemzeti kegyelet hatja át, és élteti. Hogy mily páratlanul fontos az irodalom, példázza Petőfi szerepe egész nemzeti reformunk, újjászületésünk alatt. 1848-ban Petőfi lantja készíté elő a nép felszabadulását, a magyar nép uralmát. Az ő harczba hivó szava vetélkedett Kossuthéval; ott küzdött Bemmel, ahol a legjobban kaszált a halál sarlója, ahol legolcsóbb volt az emberélet, s a neve éppígy ott van a mártíroké között, mint a Damjaniché. Költő-elődjeink nemcsak Petőfi, kinek evangéliuma : «Haza és szabadság !» Kölcsey, kié: «Isten áldd meg a magyart!» Berzsenyi, kié : «Él még nemzetem Istene !» s Vörösmarty, kié : «Hazádnak rendületlenül !» — de Kossuth is, e jelszóval: «A hazáért mindent koczkáztatni, a hazát semmiért!» és Széchenyi e jelszóval: «A magyar nem volt, de lesz!» Ezek mind a mi elődjeink voltak. S és azért tudjuk, mi az utódok közös czélja velük, a szépirodalom azonos programmja a politikáéval: az öntudatos magyarság. Az élénk tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után Szana Tamás főtitkár terjesztette elő évi jelentését. Utána Tolnai Lajos, majd Ferenczi Zoltán értekezést olvastak föl Petőfiről. Zichy Géza gróf költeményt irt a Petőfiért való rajongásról, melyet Somló Sándor szavalt el. Vértesi Arnold ésiákosi Viktor elbeszélést adott elő, Várnai Antal és Ábrányi Emil költeményt.* Az ünnepi közgyűlés után a társaság jelenlevő tagjai (21-én) az udvarra mentek le, hol a jubiláris ülés emlékére lefényképezték őket. PETŐFI ÁLLÍTÓLAGOS KOPONYÁJÁRÓL. Általános érdeklődést keltett a közelmúlt napokban annak a híre, hogy a Petőfi koponyája ott volna a balázsfalvi főgimnázium gyűjteményében, ahova egy Reichenberger nevű volt osztrák katonai sebész ajándékából került, aki az elesett költő fejét a segesvári csatatérről vitte volna magával. Bár a hit alapossága több tekintetben kétségesnek mutatkozott, mégis elkerülhetetlennek tűnt fel, hogy a kérdésre bizonyosság derüljön. E czélból a «Petőfi Társaság» elnöksége először is Wlassics miniszterhez fordult, hogy tegye lehetővé a kérdéses koponya szakszerű megvizsgáltatását, ami annál is inkább eredményes lehet, mert a költő kopó-Képes Folyóirat. Vill.nyáján kell lenni egy jelnek, melyről az felismerhető : a Petőfi balszemfoga ugyanis rendellenesen nagyon előre állott, aminek a csontmaradványon is nyomának kell lenni. A miniszter figyelembe vévén a társulat kérését, ez ügyben táviratot intézett a balázsfalvi görög kath. érsekhez, kinek fenhatósága alá a gimnázium tartozik, — mire az érsek azonnal elrendelte, hogy a koponya egyelőre biztos őrizet alá vétessék. A Petőfi - Társaság megbízásából pedig Kéry Gyula, — aki a Petőfi-ereklyék felkeresésében nagy buzgóságot fejt ki — leutazott Balázsfalvára, hol napokon át beható kutatásokat végzett, a koponya rajzait pedig, melyen 70