Vasárnapi Ujság – 1855

1855-12-30 / 52. szám - Juranics. Thali Kálmán 424. oldal / Balladák és genreképek

426 Ha önök műveit magyar embereknek s honfiaknak nem­csak tartatni, hanem valóban azok lenni is óhajtanak, jegyezzék meg, hogy ez esetben tartozó, s nemes kötelességök az iroda­lom pártolása, mitől önöket mi sem mentheti fel. — Családnak ha azt hiszik, hogy ez a feles kiadások közé tartozik, mert a lé­leknek ép olly szüksége van szellemi tápra, mint a testnek az anyagira, mi ha megtagadtatik elsatnyul, s már maga a folyto­nos mástól kölcsönzés is satnya lélekre mutat. — Nem hihetni, hogy önök már magukon ne tapasztalták volna, hogy az emberi elme felejt, s milly jól esik illyenkor, ha azt, minek az emléke­zetben már csak homályos képe él, saját könyveinkből ismét kikereshetjük, s nem vagyunk kénytelenek tökéletesen feledés­nek ereszteni. — Ha pedig önök gyöngéd családatyák, ez eset­ben szinte kötelességök gyermekeiket nem egyedül az iskolára bízni, hanem azt, mit ott tanultak üres óráikban ujabb ismere­tekkel részint szaporítani, részint az ott netalán balul felfogot­takat helyre igazitani, ezt pedig csak olly emberek tehetik, kik az olvasás országában nem pusztán műkedvelők, hanem annak, török telhetőleg, apostolai is. Jól tudom, hogy nem mindenkitől telik ki, hogy egy­maga könyvtárt állítson, de másrészt azt is tudom, hogy a legszegé­nyebb is elveinek megszorításával annyit félre­tehet, hogy a szakjába vágó szükséges tankönyveken kívül hírnevesb remek­íróink, például Vörösmarty, Kölcsey, Berzsenyi, a két Kisfaludy, Petőfy, Arany, Tompa, Garay stb. müveit apránként megsze­rezheti, ezeknek olvasása, megértése s tanulmányozása nemesbé, müveltebbé s magyarabbá fogja tenni tulajdonosát, s a reájuk forditott kiadást gazdagon visszafizetendő B. F. Gazdákat érdeklő rovat. Tudóstársaság. TÁR g.— Hajnik János gazd. igazgató gr. Szécsényi István jószágain a Gr. L. szerkesztőségének kijelenté, hogy Czenkre készséggel fogad fel olly gazdasági felügyelő cselédeket, kik az ország bármelly részéből azon czélból küldetnek oda, hogy ott a gazdasági gépekkel való bánást meg­tanulják. Legkevesbbé sem kételkedünk, hogy a kiket illet, e kínálkozó szép alkalmat felhasználják. ..— Fejérmegye egy gazdaságában a mult őszön két négy ökörtől vont Garret Hornsby-féle gabnasorvető géppel 29 munkanap alatt 638 holdat vetettek be részint búzával, részint rozszsal. E szerint egy gép naponta 10 holdat vetett be. Felment összesen 621 p. mérő; e szerint 455 p. mérővel kevesebb, mint kézi vetéssel kellett volna. E 455 mérő mostani ár szerint 2400 ftot ér! Tehát csak egy év alatt mennyi haszon! A gazdasági gépek, különösen a Hornsby-féle vetőgépek hasznosságára nézve kell-e még ennél jobb ajánlólevél?! g.— Angliába 1855-dik évben octoberig 18 millió pftnyi guanónál többet vittek be, melly mennyiség egy részét azonban ismét tova szállí­tották Európa többi tartományaiba. Ezért olly termékeny aztán Anglia földje, majd ha mi is ennyit fogunk költeni trágyaszerekre, akkor mond­hatjuk csak el, hogy igazán jól áll mezőgazdaságunk. ..— A porosz kormány elhatározta, hogy peres eseteknél ezután a krumpli is súly szerint fog tekintetbe jönni és pedig egy zsák krumpli 150 fontba, egy mérő 100 fontba vétetvén.­y. — Spanyolországban is kevés a munkáskéz, gyér a népesség, s egész vidékek találtatnak, kivált az ország délibb részében, mellyeken mérföldekre nem lehet látni egyetlen embert, vagy csak egy bokrot is, szabadon rendelkezik a szél a futóhomok végtelenével, s elszórja azt a szomszéd mivelt tájakra, hogy terméketlenné tegye azok talaját is. E kopár, fátlan síkok benépesítésére már régtől törekesznek egyes tulajdo­nosok, úgynevezett, gazdasági telepeket honositni meg, de törekvéseiket kevés siker koronázta. Legújabban ez ügyet a kormány is felkarolta és minden tőle kitelhető módon igyekszik azt előmozdítani, a­mennyiben az e vidékekre letelepedőknek több rendbeli kedvezményt nyújt, mi ab­ból áll, hogy a letelepedő tíz évig nem fizet adót, ha külföldi, előbbi ha­zájában született fia a katonáskodás alól föl van mentve, s mindezeken tul a legelső szükségesekre nézve is nyújt segélyt, illyenek p. o. az épü­letfa, gazdasági eszközök, vetőmag stb. u.— A magyar t. társaság dec. 17-én tartott szakülésében Érdy r. tag értekezett azon római viasztáblákról, mellyek Erdélyben találtattak,­­ mellyekről mi is megemlékeztünk annak idejében. Értekező szerint, azon római katonák, kik idejöket kiszolgálták, polgárjogot nyertek, ne­veiket pedig réztáblára metszve Romában közszemlére kiakaszták, melly tényről a katona bizonyítványt vett ki saját nevére. Alájegyezve két tanú által, e bizonyítványt két réztáblára vésték párban és ezért duplumnak vagy diplomnak nevezték. E két réztáblát ugy tették egymásra, hogy az egyiken az irás külfelől olvasható volt, a másik betűit pedig nem lehe­tett látni, ezután zsinórral összefűzték, mellynek végét lepecsételték. És ezt azért igy, hogy ha tán a külső tábla írását meghamisiták, vagy egyéb sérülés érné, a belső tanulságot tegyen; e miatt, ki e diplomát felbontá, elveszté az ahhoz kötött jogokat. Hasonló diplomákat fából is adtak ki. E diplomák tehát katonai szabadság- és polgári oklevelek voltak. Azon viasztáblákat, mellyekről a tudós tag értekezett, 1855-ben találták Ve­respatakon, egy régi elhagyott bányában, mellyre a bányászok véletle­nül akadtak reá. Egyszerű vékony deszkalapok azok fenyüfából, bevonva viaszszal, hogy a stylussal írni lehessen rájok. — Egyike e tábláknak olly ép, hogy betűi elolvashatók. Értekező véleménye szerint, e táblák kibocsátott rendeleteket tartalmaztak, mellyeket az elöljárók illy viasz­táblákra szokták irni, s ugy küldték el hova kellett. A tud. társaság e HÁZ. viasztáblákat rajzban lenyomatni, és minden tud. társulatnak, melylyel levelezésben áll, valamint megfejtés végett több külföldi tudósoknak is megküldeni elrendelte.—A titoknak jelenté továbbá, hogy az Árpádkori oklevéltár első kötete kész, a Történeti Tár első kötete pedig a napok­ban fog megjelenni. E munkálatok folytatására a t. tár. jövő évben még ezer ftot rendelt fordittatni azon 2500 ftból, melly munkák kiadására van szánva. Végül megállapiták a jövő évi ülések sorát is, melly épen ugy marad, mint volt a jelen évben, t. i. hetenkint hétfőn szakülés, havonkint pedig egy átalános gyűlés; a nyári legmelegebb két hó alatt szünidő leend. Iskolai és egyházi ügyek. Szeged, dec. 8. A város rókusi részében különös ünnepély jelei valának láthatók, midőn fz. Kreminger Antal ur a polgári kórházban (már egy éve) működő, Pauli sz. Ferencz által szervezett s szeretetről czimzett beteg ápoló nénikéknek egy kis kápolnát bent a kórodában, a szeplőtelen fogantatású szűz tiszteletére, hogy ott is sz. mise mondathas­sák — fölavatott. Melly alkalommal a rókusi templomban tartott sz. mise végeztével, egyházi menettel egyszersmind az Ur teste is, ő mltsága a megyés püspök által a betegápoló nénikéknek e czélra ajándékozott szent­ségtartóban átvitetett, s a betegek szobáiban a kórosokra vele áldás adat­ván, a nevezett kápolnában le is tétetett. Az ünnepélyes szertartás fő­tisztelendő Kreminger Antal urnak, a betegápoló nénik legfönségesb keresztyéni foglalkozásukról mondott rövid, de velős beszéde zárá be. — Örömmel jelentjük, hogy a szegedi nagy gymnasiumban is a műéneklés tanitása behozatott, melly t. cz. Véber képezdei tanár ur által tárgyal­tatik, ki is már ez előtti években szíves volt a tanodai ifjúságot magán énektanításban részesíteni. Azonban mind ennek főindoka hol rejlik egyébütt, mint a köztiszteletben álló n. t. tanári testület ipara­, s külö­nösen Nagy Márton tanodai igazgató úr azon folytonos buzgalmában, miszerint semmit sem mulaszt cselekedni s megkísérteni, mi a tanodai ifjúság haszno­­s javára szolgálhat. Miért is ha valaki, ő leend azok­nak egyike, kit nyugott öntudattal tekintik a multat, meggondolván azt, hogy hivatáskörének szerényen megfelelt. H . . .i Eperjes, decemb. 3. Örömteljes és lelket­ emelő volt az ünnepély, mellynek tegnap a helybeli kerületi evang. collegiumban részesei valáak. Ezen 200 év óta fenálló tanoda 1849. óta nélkülözte a nyilvánosság jogát. Az alkalmazott tanári testületnek fáradatlan szorgalma, melly e tanodának az új jeles tanrendszer értelmébeni elrendezését sikeresen ke­resztül vitte , és számos — az iskola ügyét szivében hordozó pártfogó tetemes adakozásai, mellyek által az intézet anyagi tőkéje jövőre is biz­tosíttatott és jóval szaporittatott, — lehetségessé tették azt, hogy a magas cs. kir. oktatási minisztérium folyó évi october 19-én kelt rendelete foly­tán az eperjesi ker. evang. főgymnasiumot a nyilvánosság jogával felru­házta. — A magas kormány ezen kegyelmének nyilvántétele végett ren­dezett ünnepélyre megjelent a görög egyesült és rom. kath. papság, a helybeli kath. gymnasiumban alkalmazott praemonstratensi és ferencz­rendi tanárok, több főrendü hivatalnok, községi előljáró és számos párt­fogója az intézetnek.— A tanuló ifjúság karénekkel kezdte meg az áldást hozó napot, mellynek dicsőítésére a nagyérdemű iskolai evang. tanácsos, tek. Tomásek Pál ur, Kassáról is megjelent. — Tek. Joób Vendel ur, ezen intézetnek egykori tanitványa és jelenleg nagyérdemű felügyelője, hathatós szavakban nyilván meg a gyülekezetet, kiemelé a kormány ezen tanúsított nagy kegyelmének fontosságát, és áldást kívánt a cs. kir. apóst. Felségének és a magas oktatási minisztériumnak, mellyre az ösz­szegyültek „éljen" riadásai viszhangoztak. — Öt követte­tek. Vandrák Endre ur, az intézet jelenlegi igazgatója, az évek óta fáradatlan szorga­lommal és kitűnő sikerrel működő, országszerte ismert és számtalan tanítványai által tisztelt és magasztalt tanár, a­ki hasonló érzékeny sza­vakban magasztalá a napot, melly áldást áraszt az egész nemzetre. — Hogyha már e két jeles férfiú mélyen hatott szónoklatával a jelenrol-

Next