Vasárnapi Ujság – 1856
1856-06-01 / 22. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 189. oldal
190 — Heckenast Gusztáv könyvnyomdájában megjelentek „Arany kisebb költeményei" „A téli könyvtár 15 és 16 füzete" Sasku Károly „Mivelt társalkodója". — Vörösmarty emlék, eredeti magyar, zongorára, Deák Ferencznek ajánlva Zápf Antaltól. Ara 1 f. 20 kr. Mi újság? / Albrecht főherczeg ő cs. k. fensége III. hadsereg parancsnoka, főkormányzó és parancsnokló tábornok Magyarországban máj. 22-án Aspernbe utazott, hogy az asperni csatában elesettek tiszteletére tartandó emlékünnepélyen jelen lehessen. Május 17-én a magyar-óvári uradalomhoz tartozó Féltorony nevü falu, mellyben 146 ház és Albrecht főherczeg ő cs. k. fenségének mulató kastélya van iszonyú, tűz által látogattatott meg, s 52 ház s 27 csűr lett lángok martaléka. Herczeg Batthyányi Fülep, tekintve a Magyar- és Erdélyországban napjainkban dúlt gyakori tűzi veszélyeket, 1500 pengő forintot küldött a magas belügyminisztériumhoz a szegények közti kiosztás végett. / Egy jó módú debreczeni sertvéskereskedő mivel ezer forintot vesztett üzletében, ugy szivére vette ezen dolgot, hogy bujában felakasztotta magát. / Dr. Encz kertésziskolájában jelenleg 20 növendék képeztetik kertésszé. A növendékek nagyobb része Zemplén-, Borsod-, Csongrád-, Biharmegyékbeli, Kalocsa és Jász-Alsó-Sz.-György egyet, Holdmező-Vásárhely kettőt és egy pesti egylet hármat képeztet. Haladunk hála Istennek! / Aki azt mondja, hogy a magyar közember nem csókolni való, azt győzze meg a következő jelenet. Fehérvárott valék, R. Ferencz perkátai lakos egykori ismerősömmel találkozom : „Mi járatban van itt barátom?" — kérdem. „A tagositásban fáradok!" — felesé. „Hát pártolják a tagositást? — „Uram! — felesé R. F. örömtől ragyogó szemekkel — fogalmam sem volt a tagositásról, de a „Vasárnapi ujság"-ban — mert hát járatom — igen szép tanúságot olvastam a tagositásról, mi engem tökéletesen meggyőzött annak jóvoltáról. Mindjárt mondtam is társaimnak, het jó lenne nekünk is megmozditani s ők, megértvén tőlem az egész dolgot, rám bizták végrehajtását. A barátságos egyezkedést megpróbáltam, de nem sikerült, most törvényre adom." — Hát hogy vannak, mit csinálnak? — kérdem beszélgetés közben. — Dolgozunk és olvasunk — felesé — mert ha nem dolgozunk éhen veszünk el, és ha nem olvasunk tudatlanságban veszünk, mert már látjuk, hogy ha az ember tudni s tapasztalni akar, csak olvasás által szerezheti azt meg. Beszélgettünk ám már a községi könyvtárról is, és az őszön mihelyt szűnik a munka, felállítjuk, majd akkor megkérjük az urat, hogy utasitson. — Csókolni való józan, okos nép! — Majd akkor küldünk mi is egy pár ingyen könyvet, reményijük lesznek társaink is, kik pár munkájokat nem fogják sajnálni illy nemes czéltól. Egy abonyi földbirtokos Csokonay tajtpipájának van birtokában. Kérjük a tisztelt tulajdonost ajándékozza ezt nemzeti muzeumunknak, nem szépen fog-e ez hangzani „Csokonay Vitéz Mihály kedvencz pipája, a nemzeti muzeumnak ajándékozta N. N. abonyi lakos." Bánát és alsó Magyarországból érkezett tudósítások nem győzik eléggé magasztalni a gabona szép reményekkel kecsegtető kinézését.De felső Magyarország sem panaszkodik, mert gazdag aratásra neki is a legkedvezőbb kilátása. Adja Isten, hogy valami elemi csapás meg ne hiúsítsa e boldogító reményeket, majd talán nekünk is jut belőle valami haszon, az jelesül, hogy az aránytalanul magas liszt - és kenyérár a testvér fővárosban is csökkenni fog. (Soha sem csökkenik az. — Szerk.) Aradon egy jól rendezett tűzoltó-társulat létezik, melly fentartási költségeit az által szerzi be s szaporítja, hogy ünnepélyeket rendez. Például a város erdejében majálist rendezett, s pompás kivilágitás mellett csekély belépti díjért tánczmulatságot is adott tökéje szaporítására. Szép dolog a hasznost mulattatóval egyesíteni. Párisban Silly nevü 36 éves drámaíró, mert a biráló választmány egy felvonásos színmüvét visszautasitó, öngyilkos lett. Tehát Párisban is találkozik debreczeni sertvéskereskedő, s Bajorországban egy méh egy méhész halántékjába beleereszté falánkját. A méhész egy terebély fa hüsében ledőlt, s elszenderült. Midőn fölébredt hallja az óra ütését,s álmélkodik. Lehetett is álmélkodnia, mert eddig nem hallott, s a méhcsípés visszaadta hallását. Esztergomban f. hó 14-én reggeli 9 órakor meghalt Benka, szül. Stadler Erzsébet, 75 éves korában; utána máj. 15-én reggel 3—4 óra közt férje Benka Ferencz 83 éves korában. Május 16-án 60 évi házasság után együtt tétettek ugyanazon sírba. Holtomiglan, holtodiglan. / Báró Sina György 73 éves korában jobb létre szenderült máj. 20-án 10 órakor. Hátrahagyott értéke 80 millió forintra becsültetik. Fia báró Sina Simon mintegy 50,000 forintot osztott el atyja emlékére Bécs szegényei közt. / Csehországban Moraván és Pardubicz közt egy 40 éves idegen keresztül feküdt a vasút sínjén, s a szó teljes értelmében ketté vágatott. / Egy katonatiszt Danzigból jegyesével s annak anyjával falura rándulván, békát fogdosott, s nedves kézzel szájához nyúlt, mellyen egy pattanás volt. Szája azonnal dagadni kezdett, s minden orvosi segély s műtét daczára kevés idő alatt meghalt. A házankénti koldulás megszűntetése, s a valódi szegények felsegéllésére Nyitrán 1831-ben alapított intézet jelenleg 48 szegényt lát el hetenként rendes fizetéssel, hat özvegyet évenkinti segélyezésben részesít, s számtalan koldus közt kézi alamizsnát oszt ki. Az intézet alaptőkéje 10,225 ft. 12 kr. Követésre méltó intézkedés. A székelyföldön Makfalván e hó 25-én tűz ütött ki éjjel, s húsz ház égett le. A helység közepén álló 28 öl magas reformált torony is csak alig kerülte ki a halálos veszedelmet, mert már egy mellette közel álló torony lángba borult, de két merész székely fiú felmászott az égő toronyra, leverte annak tetejét, s ez által megmentette nemcsak falujok díszét, hanem az egész falut a lángok emésztésétől. / Párisban az 1856. évi adókivetésnél egy nőre akadtak ki XV. Lajos korából való, neve Girod Antonia, 33 év óta özvegy, 106 éves, 69 éves legkisebb leányával lakik, 1750 ben született, ép egészséges, pápaszem nélkül lát. Be sok kormányváltozást láthatott ennyi év alatt! Az erdélyi muzeum nem csak terv többé. Örömmel értesítjük olvasóinkat, hogy csicsó-keresztúri lakos Torma Károly több száz példányból álló becses könyv-, pénz-, és ásványgyüjteményét a Kolosvárott felállitandó nemzeti muzeumnak ajándékozá. Adjon Isten a kezdő intézetnek több illy lelkes gyámolitót. Olvasóink nem sokat gondolnak ugyan a divattal, okosan is teszik, mert józan ember nem törődik azzal, min töri fejét a párisi szabó, hogy kizsebelhessen bennünket; de mint sajátságost, s a franczia túlság példányát elmondom, hogy Párisban olly bő és kemény szoknyákat hordanak a dámák, hogy ritka ajtón férnek be, s ha társaságba mennek egy kocsit tökéletesen betöltenek. Nagyon utálatos kinézésük lehet, mert a császárné tudatni volt kénytelen, hogy akik látogatására mennek, okosan öltözzenek. Tehát a császárné is ostobaságnak tartja azt a nagy szoknyaboglyát. A nemes tett nem szorult magasztaló szavakra, mert magában hordja szépségét, megemlítésre méltó azért, mert a példa leghatalmasabb buzdító. Némelly erdélyi főrangú hölgyek Bánfi Rozália, Bethlen Gáborné, Huszár Károlyné, Bánfi Katalin a tűzvész által károsult bánfi-hunyadiak javára igen szép és értékes kézműveket készitettek, mellyek kijátszatván 300 pengő forintot jövedelmeztek, melly is a szegényebbek közt azonnal kiosztatott. Mint halljuk gróf Csáky Gy. bábonyi erdejéből három holdat engedett át épületfának a leégett bánfi-hunyadiaknak, melly ajándék 1500 pengőre becsülhető. Az Isten feljegyzi naplójába, ha valaki a szenvedők könyvjét letörli. Egy hajborzasztó eseményt mondunk el olvasóinknak, vegyen belőle tanúságot minden község. Znaimtól három óra járásnyira fekvő Niklovicz nevü faluban K. Anna egy 28 éves ifjú nő, az odavaló pék neje, férje távollétében, inasukat a pinczébe küldte krumpliért. Míg az inas távol volt az alatt a nő az udvarba lódult, s a favágyón hevert fejszét felkapván saját két kis gyermekét annak élével agyonvágta, azzal egy tizenkét éves szolgálóra rohant, s annak fejét is ketté szelte. Ezen borzasztó tény elkövetése után az utczára hamlott a nő, s egymásután három ott játszó gyermeket vagdalt halálra a kezében lévő fejszével. Egy szerencsétlen agg nő a gyermekek segítségére sietvén, fején olly vágást kapott, melly őt halálosan leterté. Igy néhány pillanat alatt hét emberélet esett áldozatául a vigyázatlanságnak, mert a gyilkos őrült vala. 1850., 1851., 1852., 1854-ben őrület rohamai voltak, orvosilag is gyógyítatott. Ki felelős most ennyi emberéletért, nem azok-e,kik bűnös közömbösséggel elnézték, hogy egy olly veszedelmes szerencsétlen szabadon jár, kit minden perczben megrohanhat az őrület, és siralmas dolgokat követhet el. Szolgáljon ez intő például minden olly helységnek hol illy szerencsétlen találtatik; s ha a szerencsétlen rokonai nem képesek azt „őrültek házába vitetni," az összes község gondoskodjék annak sorsáról, mert ha illy kitöréseket tesz, mint a most emlitett nő, az egész község siratja meg annak következményeit. Szász-Régen az okszerű gazdászat terén utánzásra méltó példát tanúsított az által, hogy polgármestere Vermes indítványára a régi gazdálkodás, és közlegelői rendszer helyett a váltógazdálkodást, és istállózást elfogadta. Okosan. Mint halljuk junius elején kezdi meg előadásait Bécsben az oda felrándult Szabó-féle szinésztársaság, s bemutatja a székvárosi közönségnek „Szökött katona", „Két pisztoly", „Csikós", „Czigány" s „Vén bakancsos" czimü népszínműveinket. Lesz hát bécsi atyánkfiainak is egy kis magyar mulatságuk. Hírlik, hogy a kamatláb megkötése felszabaditatik, s ez által az uzsoratörvény eltöröltetik. Eddig is kevés jó madarat fogott meg az uzsoratörvény hálója. A pestvárosi kényszerítő dologházban megfordult a mult évben 322 egyén, ezek közül 281 semmi mesterséget sem értett. Nem csuda hát, ha kenyerük megkeresése végett eddig tilos keresetmódhoz nyúltak. Ajánljuk ezen leverő dolgot gyermekes szülők figyelmébe, kik tán azok nevelésére keveset gondolva, a vaksorsra bízzák gyermekeik jövendőjét. Kik gyermekeik nevelésével nem gondolnak, vétenek gyermekeik, önmaguk, sőt az ember társaság ellen, ennyi bűnért iszonyú teend egykor a felelősség. Erkölcsi sülyedésről lévén szó, eszmekapcsolatnál fogva a népnevelés nagy eszméje merül föl a lélekben. Elvitázhatlan tény, hogy semmi sem hat a szív képzésére, az erkölcs nemesítésére mint a jó és hasznos könyvel olvasása. Tehetősebb embertársaink legtöbbet tehetnének arra nézve, hogy az olvasás lábra kapjon népünk alsóbb osztályánál, az által, ha népszerüen irt jó irányú munkákat megvásárolván, s kinyomatván ingyen osztanák le a nép közt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy örökös gyámság alatt tartsuk az alsóbb osztályt, csak azt hogy addig gyámolítsuk míg bele ízelít a olvasásba, ha ezt elértük nem fogja fillérjeit sajnálni, hogy lelki szomját kielégíthesse.