Vasárnapi Ujság – 1857
1857-01-04 / 1. szám - A földi hernyók tárgyában. Bellay J. 6. oldal / Természeti tudományok
6 I. Az első alapkő. Vége volt a franczia háborúnak; az ország rendei összeültek tanácskozni s mentül tovább tanácskoztak, annál inkább rájöttek arra, hogy a mi kardunk ugyan sok szép dicsőséget szerzett már minekünk; de hasznot ugyan nagy keveset hajtott. Földünk miveletlen, bár legalább a nyelvünk volna hát mivelt; pénzben ugy is szegények vagyunk, bár tudományban volnánk hát gazdagok. Beszéltek arról, hogy kellene egy nagy tekintélyes társulatot alapitni, melly vezére lenne a szellemi előhaladásnak, a nyelv mivelődésének : egy magyar tudós társaságot. Vitatkoztak jobbra, balra, kinek tetszett, kinek nem tetszett az eszme. Tartották némellyek ezt nagyon fölöslegnek, mások, minthogy úgy is elkésett már a dolog, bizták azt a késő unokákra s a legtüzesebb szónokok is, kik e nagy eszmét legjobban pártolták, csak azzal a vigasztalással ültek le, hogy szép is, jó is, hasznos is volna ez, de három dolog kellene hozzá : először pénz, másodszor pénz és harmadszor is pénz , azok közül pedig az elsőt sem tudjuk, honnan vegyük, hát még a másik kettőt? Ekkor egy fiatal férfi lépett az ország teremasztalához; egy ifjú, akit akkor láttak először a rendek sorában : délczeg termetét huszárkapitányi egyenruha fedé ; katona volt. Talán még most is vannak, akik emlékeznek azokra a mély tűzzel villogó szemekre, a mik a legsötétebb két sürü fekete színöld alól sugárzák egykor a lelkesítés tüzét. Ez az ifjú volt Széchenyi István gróf. A sok szóhoz ő csak néhányat adott. Azt mondta, hogyha nemzet egy magyar tudós társaságot akar felállítani, és e szándél máson nem múlik, mint a pénzen, tehát ő e czélra egy egés esztendei jövedelmét feláldozza. Ez áldozat tett hatvanezer pengő forintot. Valaki azt kérdezé tőle ekkor : hát az alatt miből fo maga élni? „Egyik másik barátom majd csak eltart addig," v szonza Széchenyi készen. És ez volt a magyar tüdős társaság legelső alapköve, mellyi derék országnagyjaink olly tekintélyes épületet emeltek. Azóta sokat haladt a magyar szellem mivelődése : nagynak nevezhetni a távolságot, a mit harmincz év alatt megfutott. A ki e nemzeti haladásnak örülni szeretnek, jegyezzék föl emlékükbe hogy volt egyszer a magyar nemzetnek egy nagy fia, a ki fölvett egy esztendeig a szegénységet magára, hogy előbbre vigye nemzetét egy századdal! Egyszer volt : — ha soká halad, még azt is mondják róla : talán nem is igaz; azért jegyezzük azt fel és ne engedjük feledésb menni. .Gazdákat érdeklő rovat. A földi hernyók tárgyában. „Vasárnapi Újság" 47. számában Marosvásárhely-vidékről ama segélyért kiáltó panaszt olvasván, mellynek folytán többféle, de nevezetesen mező-madarasi határokban az őszi vetéseket pusztitó bizonyos hernyók ellen czélszerű óvszer, a természettudósok által eszközöltetnék. Itt közlött rövid soraimat a már bekövetkezett tél miatt az idén méltányolni nem fogják, de úgy hiszem, el fog jönni jövőben azon idő , hogy javaslataimat bölcs belátások következtében sokan használni, és nem csekély sikerrel utánozni fogják; legalább addig, míg egy természettudós fellépve, a bajt elhárító sikeresb módot felfedezni képes leend. Ezen kártevő férgek magyar ajkon földi hernyó név alatt ismeretesek, ezeket magyar hazánkban csupán azon időtől fogva ismerjük, mióta répafajok, mák és repczefélék gyakrabban és nagyobb mennyiségben termesztetnek. Hogy pedig az említett hernyó a meleg éghajlatot és a szárazföldet igen kedveli, kitetszik először abból, hogy ezek legjobban száraz forró nyárban és száraz ősszel uralkodnak a vetéseken. Másodszor : hogy forró nyári időszakban akolból kihordott és elterített birkatrágyában, melly tudjuk, melegséget tartalmaz magában; ha szárazság miatt le nem szántatik, és néhány hétig forró melegség uralkodik, olly mennyiségben szaporodik a trágyás földben, hogy ha eső be nem áll, a szomszéd zöld vetéseket néhány nap alatt képes fekete ugarrá változtatni. E hernyók eredetüket veszik többnyire őszi repcze üres szárakban találtató vetést evő hernyóhoz hasonló, barnás-sárga kukaczból, mellette pedig látható selyembogárhoz hasonló nem csekély tojásmennyiség, ezen tojások az előbbieknél kissé barnábbak. Június 20-ika körül, midőn a repcze takaríttatni szokott, szárazabb nyárban vastagabb és fonnyadtabb repcze szárakban, földnél kóró belsejében találhatók ezek a tojások; juliusban forró nap sugarai által kikeltetnek mint selyembogarak, és száraz nyárban olly hamar, hogy már augusztus közepe táján, midőn ugarakat szokás keverni, még L/2 hüvely hosszát is elérik. Ahol pedig már a pusztítást elkezdték a földi hernyók, azokat szokás háromféleképen elveszteni, tudniillik : tűzzel, vízzel, és végtére , mesterséges próbatételekkel. Tudjuk, hogy a vetést a férgek mindig szélről szokták lelegelni; ekkor egy vas eke segélyével a vetés szélit jó 7 ujnyi mélyre fel kell szántani, a vetés mellett pedig a barázda legmélyebbre szántassák, de ugy, hogy a föld ne a vetésre, hanem a megszántott barázdákra essék, most a barázda tele rakassék rozs szalmával, és azt a barázdába végig elégessék, ugy hogy legalább egy ujnyi hamu álljon a mély barázda fenekén; a hernyók a felszántott darabon életüket fentartani nem képesek, a zöld vetés felé veszik az utat mindaddig, mig a hamuval betölt árokba behullanak; itten harmatos puha testökre reá tapadván a hamu, kimászni nem tudnak, valamit segít a hamu csípős ereje is a dologban. Olly helyeken igen könnyű vízzel segíteni a bajon, ahol folyó esik közel, itt az előbbeni mód szerint árok huzatik, és ez a folyóból teli eresztetik vízzel. A végső mód szintén ezekhez hasonlít, csupán azon különbséggel, hogy viz helyett mély barázdába törek, vagy pelva akármi ilyen is legyen, bele rakassék legalább két ujnyi vastagon, a, melly hernyók bele hullanak, e közé bújván többé nem keresik élelmeiket, elvesznek; ellenben bármi nagy mennyiségben legyenek is, egy jó naphosszas esső megsemmisíti azokat tökéletesen. Magyar honunkban ez ideig azt hitték, milly nagy mértékben fog csökkenni termésünk, látván legelőzni tábláinkon a varjak fekete csoportját; a iko berken keresztül űzték fegyveres kézzel; ezt pedig kár tenni, főkép ŐSZSZI minden vetéstulajdonosnak; megmondom az okát miért? Az őszi vetés éjjeli nedvesebb levegő és harmat által megszivódik; soknál fogva sokkal puhább és gyengébb mint nap közben; a hernyók csendesebb éjjeli órákban a föld belsejéből előjönnek, midőn hidegebb őszi éjjelekre legelőn átfázván, hosszabb ideig felszint várják a napnak meleg sugárai — az időt természeti ösztönnel igen jól tudják hasznukra fordítani a varjú — Történt, hogy ez őszszel meggyőződésem érdekéből egy illy fekete varji lelőttem, az általam fölmetszett begyiben a nevezett hernyókból 13 darabo ép és tökéletes nagyságban lettem. A varjakat tehát hasznunkra látjuk vetéseinken, nem pedig mint sok, hibásan állítják kárunkra. Én részemről mit jónak tapasztaltam és tanultam, ilyen előadám, ad az ég, hogy jövőre más gazdák ennél többet és hasznosabbat javasolhasanak. — Bagota, november 27-én. Bellay János, gazdatiszt. Irodalom és művészet. — Lapjainkban egymást éri a pinczeszerencsétlenségekről s jelenti miket a tudatlanul kezelt uj borok forrása hoz az emberéletre. Ezekből kalmat veszünk, élénken hivul fel a szőlőmivelők figyelmét egy könyv, mellynek minden vinczellér embernél nem a mestergerendán , hane kézben és tanulgatva kellene lenni. Ezen könyv 1855-ben jött ki Szabó Dávidtól, czime : „Okszerű bortermelés kézikönyveEbből Léva Gyönk, valamint átalában az ország minden szőlősgazdái, kik bölcsen szetnek szakmájokra való könyveket olvasni, megtanulhatnák, mit kell ten azon szeszszel, melly a forrásba jött mustból fejlik ki, hogy az ne csak embe ne öljön, de inkább fordittassék a bor nemesbítésére. Ott van ez csinos kében is előábrázolva. De előadva vannak ezen könyvben, sűrű 136 lapon közbenyomott képekkel világosítva a szőlősökkől és borág szemzetét kezdve, minden elméleti és gyakorlati tudnivalók, az ebből kifejlendő gerezdi és muston keresztül, ennek lehető jeles borrá változtáig. Siessetek tehát,eddig többnyire csak eltanult avas példák után mivelitek a szőlőt és szűkiti a bort, míg lehet, megszerezni e könyvet, és tanulmányozni azt, hogy jö évben a szőlő és újbor körül minden eljárás okszerűbben és hasznosabban töténjék meg. Kaphatni ezt Pesten Emich Gusztávnál, vidékben pedig alkamasint minden könyvárusnál 1 ft. 20 kr. pp.-ért. — Komáromy Ferencz ismert novella irónk a „Pályakezdők" czimű igényének befejezéshez közelitését tudatja, és fölkéri egyszersmind t. gyűjtő hogy a még netalán be nem küldött iveket, az illető helyre annyival inkát mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mert a harmadik kötet végén előfizetőin névsorát kinyomatni akarja. — A Bérczy Károly szerkesztése alatt havonként kétszer megjelel „Lapok a lovászat és vadászat köréből" czimű folyóirat első száma janu 15-én fog szétküldetni. — Megjelent: „Lelki Kalauz," elmélkedésre oktató imakönyv kereszté kath. hívek templomi és házi használatára, szerkeszté Peltzmaim Gergely s. ferenczrendi áldozát. Harmadik javított kiadás, a bibornok-herczegprimás esztergomi érsek ő eminentiája helyben hagyásával. Hat aczélmetszettel. A 1 írt. 40 kr. Pest 1857. — Örömmel ragadjuk meg az alkalmat tiszteletű adóját és hálaszavazatunkat beadni azon t. férfiú irányában, ki már évek ó TAR HÁZ.