Vasárnapi Ujság – 1857

1857-07-19 / 29. szám - Fölfedezés (Csokonai földabrosza) 282. oldal / Történeti czikkek

283 — Miskolczi leánynövelde. Julius 8-án délutáni órákban volt a miskolczi prot. egyház pártfogása alatt álló felső-leánynövelde jól sikerült vizsgája a ref. templomban, melly annyira megtelt hallgató-közönséggel, hogy a padok nem voltak elegendők. — A tanitói személyzet tagjai : Karacs Teréz, a vezér­oktatónő, ki a szellemi tanulmányokban szintén oktat; Molnár Vilmos, a német nyelvben; Szabó Gyula, rajzban; Lenkei Pál, egyházi énekben; Wi­rczler János, franczia nyelvben; Molnár Vilmos, a zongorában; Thuri János tánczban adott oktatást. Négy szelid erkölcsű tanító­nő kézi­munkát tanított. A növendékek létszáma : felső-osztályban 47, közép-osztályban 18, alsó-osztályban 14, összesen 79 növendék. (Ezek közt ingyen-oktatást nyert 11.) Ezen intézetben a lefolyt iskolai évben készült : köntös 110, kön­tösnemű 58, ing 68, fehérnemű 471, pipere-nemü 588, összesen 1292. — Kún Lajos ur, a ref. egyház gondnoka, tökéletes megelégedését és köszönetét tanu­sitotta a vezérnő iránt, mi pedig szülék főkép anyák-szivünk mélyében éreztük a hálát Karacs Teréz ernyedetlen fáradalmaiért s gyermekeink fölött való örö­münkben a szó teljes értelmében sirtunk. —Mi miskolcziak büszkék vagyunk, a nemeskeblű Karacs Terézt itt nevelőnőnek birhatni. Ö a legnemesebben tölti életét; már eddig is 11 év alatt 700-nál több leányka részesült oktatá­sában ; adjon az Ég ura a tisztelt nőnek még igen hosszú életet! Igen, de ha kegyelmes Istenünk magánál jobb helyen fogja őt tudni , akkor? Az egyet­len valódi magyar nevelőnőnknek ki fogja helyét pótolni? Adja az ég, hogy hazánk minél több jeles leánya készüljön jókor a szép nevelői pályára, mellyen annyi külföldi nőt látunk. Sok szülőnek több leánya van, kik ki nem kerül­hetik, gazdálkodás tekintetéből, a házi nevelőnőt, de ezek többnyire mind külföldiek és saját szokásaikkal bírnak, mi sokszor a magyar házi­asszo­nyokra nézve véghetetlen terhes. — Én, hogy ezen kellemetlenségnek kitéve ne legyek, két leányomat egyszerre az emlitett miskolczi növeldébe adtam. Karacs Terézhez, a mi — mint a fentebbiből látszik — teljes megelégedé­semre ütött ki. Egy anya. Ipar, gazdaság*. — Kérés Kemenes­ aljáról. Egy kisbirtoku fiatal mezőgazda, igen pa­naszkodik az istálózás körül,jelen­tő nyári napokban,milly nagy baj az,hogy zárt helyekben a szegény barmok a csipő legyek töménytelen seregétől zak­latva, soha békével nem ehetnek, és az önvédelem mellett az erre amarra kapkodással sok takarmányt elpazarolnak. Egyik leghőbb óhajtása volna, ezen undok férgek ostromától menekülni, és tőlük istálóját megtisztítani, mellynek falai is tenyérnyi vastagon vannak elborítva illy fekete rovaroktól. Mivel pedig ő maga ezek pusztítására semmi módot, eszközt nem tud , ezen­nel bátorkodik a nála régibb, tapasztaltabb és nagyobb gazdákhoz tisztelettel , bizalommal folyamodni, és őket kérni, ne tiltsák fáradságukat s egy levél­bélyegért áldozandó 3—spártokat; és nyújtsanak neki, — vele együtt hasonló bajjal küzdő számtalan más gazdatársoknak, — segélyt minél előbb, a Vasár­napi Újság által e férgek irtására valami hatályos szert, módot és utasítást köztudomásra hozván. e. i. — Mosonmegyében szomorú kilátásai vannak a gazdaembernek. Ottani Nemes-Völgy helységből jul. 6-ról a következő tudósitást veszszük : Ha sze­mem olly sokszor epedve néz az ég boltjára, vájjon ezt nem kezdi-e már ború fedni, mellyen át a várva várt jótékony eső reménye lövellené mosolygó su­garát — : diófák zöldfürtjein (mert egyéb fáknak itt nálunk leperzselte nagy részt a jelen szárazság zöld levelű haj­ éköket), nyugszik meg az, hogy égető fájdalmát oszlathassa. — És illyenkor eszembe jut a teremtő bölcs intézke­dése, ki egy dió lényegéhez annak nemcsak kellemes belsejét, de hasztalan­nak látszó keserű héját is alkotta. Ne vegye hát rosz néven,szerkesztő ur! ha felkérjük, necsak a magyar haza szive tájáról —de honunk határbról is néha­néha venni szivesen tudósitást. — Tehát van szerencsém, vagy ha tetszik, szerencsétlenségem, értesitni önt ezen vidékről, hogy igen szomorú télnek és jövőnek nézünk elébe, mert nem lesz se zabunk, se árpánk, se burgonyánk, se tengerink, — a sarjút ugy is felemésztette már a szakadatlan ránk tüzelő éhes nap. E helység szép hitben álló gulyája a már betakarított száraz szü­leséget — miután zöld takarmányra most szert nem tehetni — kényszerülvén enni, mit fog kapni télen, azt az égi madarakat tápláló, és liliomokat ruházó könyörülő Isten legjobban fogja tudni. Vajha uj borunk lenne annyi, mint eddig magát nálunk mutatja, akkor majd csak segíthetünk magunkon. — Egyébiránt nem árt, ha az ég és föld ura figyelmezteti az ugy is magáról megfeledkező emberi nemet, hogy neki is vannak csendőrei — az elemek! — A lelkész urakat ne okozza, ne bántsa senki, mert ezek napjainkban legna­gyobb részint felfogják állásukat, megteszik kötelességüket. De ki ne csu­dálná, ha egy buzgó falusi német ajkú pap egyik földmivelő hivétől, hozzá­tett kérdésére a következő választ kapta : „Was lauft ihr Bauern doch so gern Zur Kirche in die Stadt?" „„Weil dorf die Höflichkeit der Herrn Uns Platz gelassen hat."" Engedjen helyet tisztelt szerkesztő ur! ez idézetnek is igen becses lap­jaiban, mivelhogy feltes­szük itteni német környékünkön, hogy t. cz. olvasói legnagyobb, vagy is csak nagyobb része németül is ért; értsen is — a köz­lekedés, és társadalom érdekében.—A felhoztam idézet pedig eltagadhatatlan tény, — melly őszinte lenni, de sérteni kit se kiván. Bortavi Pál: Erdőpusztitás. Mármaros sóaknáiból évenkint mintegy 1 millió mázsa só kerül, mellynek legnagyobb részét a Tiszán szállítják alá tutajokon. E szállí­tásra évenkint 200,000 fenyőszálat kell kivágni a fenyvesekből, és ennyire tehető a Vágón és Garamon leúszó fenyőszálak száma is. Tehát csupán e há­rom folyó évenkint 400,000 fatörzstől fosztja meg Kárpát fenyveseit, mi ha így megy tovább is, nem igen nagy idő kívántatik arra, hogy Kárpát bérczei végkép megkopaszuljanak, mikor aztán a róluk hirtelen lesikló eső és hir­telen olvadt hólé a folyókban egyszerre olly mennyiségben fog összegyűlni, hogy fékezésére elégtelen lesz minden emberi erőlködés, minden Tisza, Vág Garam sat. szabályozás; síkjainkon még inkább pusztítand az árvíz mint va­laha. Ez erdő­pusztítást nem ugyan megszüntetni, mert a fára elkerülhetlenü­l szükségünk van, mint inkább ellensúlyozni kellene, rendes erdő­kezelés utján ültetés által.­­ Ezt is megtesszük bizonyosan — csakhogy szokás szerint ak­kor, midőn már késő leend. Sokan remélik, ha vasutaink elkészülnek s a szál­lítás nem lesz olly mértékben a tutajokra szorítva, e pusztítás is csökkenni fog. Épen nem, mert a folyókon szállításra használt tutajokra anélkül is szük­ségünk van; a sok fenyőszál még ha több volna is elkelne. Kereskedése még akkor is fenmaradna, ha egyéb szállítás nem volna azzal összekötve. Jótékonyságok. + Az Egerben közelebb kimúlt Schekovics József kanonok a magyar akadémiának 500 p. frtot s a Sz. István társulatnak is ugyan annyit hagyomá­nyozott. A jó hazafi még halála óráján is megemlékezik hazájáról, de ő róla is meg fog emlékezni a haza mindörökké! o ^ a Herczeg primás ő eminentiája a nagyszombati gymnasium számára 10,000 forintot adott. — Lórántháza (Szabolcs) jun. 25. Bár a jótett nem szorul soha dicsé­retre, s a valódi jóltevő mindig önmagában hordja jótettének legbecsesb ju­talmát , de azért a jótetteket mások buzdításául felemliteni s ezzel a hálának habár igen kicsiny nefelejtsét fűzni az érdem koszorújába a jótéteményezettek­nek mindig kötelessége. Ezt teszi alól irt, midőn hálás elismeréssel emliti fel, hogy a felső szabolcsi helv. hitv. egyházmegye segédgondnoka gróf Degen­feld-Schomberg Imre ur ő méltósága, a nyirbaktai és lórántházai reformált gyülekezetnek régi romladozott egyházát saját költségén egészben kiujjittat­ván, néhány évvel ezelőtt megnagyobbittatta, mellé diszes tornyot építtetett, az egyházban csinos szószéket emeltetett, a hallgatóság számára uj székeket, készíttetett,a közelebbi években az egyház épületében jégverés által egészben megrongált cserépzsindelyzetet két ízben újból kijavittatta: szilárd anyagok­ból 12 öles hosszú diszes paplakot építtetett; mult évben Westphaliából egy­­ hat mázsás és egy két mázsás aczélharangot rendelt s hozatott az egyház szá­mára, jelen évben pedig a viharok által megrongált egyházi épületek cserép­zsindelyzetét fazsindelylyel váltatja fel. Mind olly szép jótékony tettek ezek, mellyeket mint fenn tisztelt gróf vallása iránti buzgalmának s kegyeletének eredményeit a magyar közönség előtt bemutatni, s azokért mind saját mind egyháza nevében legforróbb köszönetét nyilvánítani mint kötelességének úgy szerencséjének ismeri — Vitéz János nyirbaktai s lórántházai reform, lelkész. Közlekedési eszközök. & Uj-Pesten, hol a pesti kikötő épül, egy csatornát is munkába vettek, melly a kikötőt a Rákos folyóval összeköti. & A dunai védgátakat építő s abba a Csepel szigetet is befoglaló tár­sulat ez évi közgyűlését Kalocsán aug. 10-én fogja megtartani.­­­- A zágrábi ipar és keresk. kamra jun. 2-iki ülésében a már régóta tervezett vasutvonalának irányáról folyt a tanácskozás, melly a tartomány belsejét az adriai tengerrel fogná összeköttetésbe hozni. A károly város-zengi vonalt a katonai kormányzóság is helyeselte. Ellenben a fiumei kereskedelmi kamra a helyi érdekeknek jobban megfelelő károly város-fiumei vonal elő­munkálataira kért engedélyt, mit alkalmasint meg is nyerend. De a zágrábi kamra az előbbi vonalt rövidsége és kevesebbe kerülő létesítése miatt is in­kább pártolta, azonban a megvizsgálás költségei miatt nehézségek támadván, a zágrábi kamra felszólítá a sziszeki, károlyvárosi és zengi kamrákat, hogy a költségek fizetését illető vonakodásuknak okát adnák elő. 11 i il i­s a » • — Adakozás. A Magyar Sajtóban olvassuk : ,,Biztos kutf­orrás nyomán írhatjuk, miszerint derék kiadó könyvárusunk, Heckenast Gusztáv, a magyar akadémia pénzalapjának növelésére ezer pengő­ forintot ajándékozott. Id. Lend­vai Márton régi kedvelt szinészünk egészsége állapotáról folyvást kedvezőbb hirek érkeznek a gräfenbergi vizgyógyfürdőből. Mint már régebben írjuk, mi is legszebb reményekkel és óhajtásokkal birunk c e részben. Türelem és kitartás a jelszó — mind nekünk, a­kik várjuk, mind neki, a­ki bizonyosan haza vágyik a hideg országból.­­ A M. S. irja, hogy a József téren felállítandó nádori emlék körül kerti ültetvények terveztetnek. Peez Armin ludoviceumi főkertész, felsőbb megbizás folytán már e munkában el is járt. Az ültetvények szélessége 16, hossza 65 • ölre fog terjedni.­­(­ Endres Mihály dunai vízmalmának fenekét a napokban kifúrta egy molnár-legény, mint mondják szerelem-féltésből. Hogy szerelem-féltésből miért fúrja ki valaki a dunai malom fenekét, ezt persze bajos felfogni. Elég az,hogy a malmot, mielőtt elmerülhetett volna, megmentették, a legény azon­ban már ideje korán egy csolnakon odább állt, s valószínű, hogy jószán­tából vissza sem fog térni hamarjában.­­ A budai vaspálya alapkövét, hir szerint még e hóban le fogják tenni és pedig nem a budai vérmező mellett, mint tervezve volt, hanem a várostól messzebb. Itt a lánczhiddal s alagúttal majdnem szemben lett volna, tehát olly helyen, mellynél a közlekedés könnyítésére jobbat kiszemelni teljes lehe­tetlen. N­a az indóházat külebb viszik, akár a Sashegy felé, akár a Gellért alá, ez által a vasúttársaság megkímél tán némi költséget, de a közlekedést mond-

Next