Vasárnapi Ujság – 1857
1857-04-26 / 17. szám - Nép és tájrajzok: A római sánczok vidéke. Kondor Lajos Sokácz menyecske (kép) 141. oldal / Hazai tájleirások - Zólyomi vár (képpel). K-ly J-s 141. oldal / Hazai tájleirások
143 községi faiskola emelése tekintetéből a város költségén egy növendék küldetett dr. Entz Ferencz pesti kertésziskolájába. — Az uj magyar orvosi lap dr. Markusovszky szerkesztése alatt, hir szerint május elején fog megjelenni. — A távirda-vonalak szaporodnak. Százszebestől Kolozsvárig már készítik. Uj-Becsétől Nagy-Becskerekig szintén megkezdettek a munkálatok. — Csallóközből panaszkodnak, hogy a gabona árak csekélysége folytán a föld értéke ott is alább száll. Tagositott föld, még pedig ollyan, melly vizáradásnak soha sincs kitéve, nagyobb mennyiségben holdankint 40—50 forintjával kapható. — Lonovics József volt csanádi püspök nagybecsű munkájának, a „Népszerű egyházi archaiologiáu-nak II. kötete megjelent. Magában foglalja a szentségeket s 451 lapra terjed. — Ápril 15-étől korábbi évek példájára, Ó-Budán naponként kétszer tartott egyházi beszédeket Portogruaro Bernát atya olasz nyelven, az Ó-Budán és Budapesten lakó számos olasz lelki épülésére. — Degenfeld Imre gróf az erdélyi nemzeti muzeumnak 2000 pátot ajándékozott. — Csokonai Vitéz Mihály népszerű költőnk hires „csikóbőrös kulacsa" jelenleg Ivis-Korpádon, (Kaposvár mellett) D. I. földbirtokos birtokában van. Mi is azt tartjuk, hogy a n. muzeumban igen szép helye volna ennek, ha a birtokos ur is azt gondolja. — A veszprémi püspök őrmaga múltkor emlitett nagyszerű alapítványáról már most bővebben nyilatkoznak a lapok. Ugy olvassuk, hogy az érdemdús főpap a püspökség úrbéri kárpótlásának egész összegét örök időkre olly alapitványnyá tette, mellynek kamatjai évenként a csekély javadalmu plébánosok, kisebb fizetésű káplánok s falusi tanitók, továbbá az elaggott papok, a seminarium, a templomok és iskolák fölsegélésére s általában a népnevelés ápolására fordíttassanak. A nm. püspök által Veszprémben, Pápán, Nagy-Kanizsán, Kaposvárott s Keszthelyen felállitandó leánynevelő intézetek egyenként ezer ezer pftrnyi évi jövedelmet fognak nyerni a nagyszerű alapítványból. f Tabajdról (Fehér megyéből) egy érdemes iparosról emlékezik tudósítónk, Német József mészárosmester az, ki az egész vidék elismerését nyerte az által, hogy az ottani pusztulásnak indult mészárszéket olly virágzó állapotra emelte, a millyennel a környéken nem sok község dicsekhetik. A ki tudja, milly sajnosan nélkülözött czikk igen gyakran vidéken tápláló, tiszta, jó hus; be fogja látni, hogy egy ügyes, becsületes mészáros valóban dicséretre méltó. — Különben a tabajdiak is mozognak a korral előre. Avált templomukat mult évben újították meg s bádog alá vétették, melly most a váli völgy helységeinek disze. De az iskola még elhagyott állapotban van; az uj gondnok erre is kiterjeszti figyelmét. A húsvéti ünnepi legatust ez alkalommal a pesti ref. theologiai intézetből kapták, s igen meg voltak vele elégedve. A község közrendű polgárai is kezdenek már olvasgatni, a mivel több osztályok számos lapot járatnak. — Isten segítse őket továbbra is! — Áldozatkészség az egyházi téren. A kecskeméti ágost. evang. hitvallású, mintegy 600 tagból álló kisded egyház, a legközelebb mult húsvét első ünnepén, cs. biztosi minőségben jelen volt cs. kir. szolgabiró Eötvös József ur közbejöttével tartott egyházi közgyűlésen uj templomépités tervezete hozatott szőnyegre. — Eddigi temploma, melly 70 év óta, t. i. az egyház keletkezte idejétől fogva áll, igen csekély, jelentéktelen, rozzant épületből álló imaház lévén, a kor és körülmények oda vezérlik az egyháztagokat , hogy imaházuk helyébe, habár a tagoknak érezhető megerőtetésével is, nem valamelly nagyszerű, mindazáltal díszes templom fölállításához fogjanak; mire nézve az egyházi ülés, főleg az egyháztagok önerejére támaszkodva, szabad és önkéntes adakozáshoz, mindjárt az ülés színe előtt, aláírási ívet nyitott.— Az eredmény meglepő volt. A jelen volt 84 egyháztag, összesen tízezer ezüst forintot írt alá, noha kitűnő gazdag az egyházban csak egy sem létezik, s többnyire középsorsu iparosok és gazdálkodók képezik az egyházat.Voltak többen akik 500 pftjával ajándékozának; idősb Dukay György gazdálkodó pedig kétezer ezüst forintot, ifj. Dukay György és Márton, amannak fiai, fejenként ezer-ezer pftot irtanak alá. Ez összeg három év alatti részletekben lesz minden aláiró által, kötelezvényileg, befizetve. Az aláirt összegen kivül van már az egyháznak, korábbi adakozásokból 3000 pftja, van saját téglaégetője, ugy hogy a téglaégetést már ez évben megkezdemi elhatározá. — Ugye, ha az érintett összeg a fentebbi szerint meg fogna állapodni, még koránt sem fedezné a templomépítési költséget, és igy, a további önkéntes adakozások az egyházban folytattatni fognak, s minthogy a hátralevők sem leendenek a költség összegét kiegészíteni képesek, még a magyarhoni protestáns egyházak segélyezésére is fordítá az egyház gondolatait, melly tekintetben ama boldogító remény táplálja , miként a testvértől testvéri segélyezés fogja templomépitési pénztárát gyarapítani, és igy olly jó hiszemben van , hogy egyesült erő által az óhajtott czél mielőbb eléretik. — Gömöry Frigyes. — Jutalomdíj néptanítók számára. Nógrádmegyéből Ssirákról azon örvendetes hírt veszszük, hogy helybeli birtokos Bozó Pál ur a ker. szolgabirói hivatalnál 5 darab cs. aranyat tett le olly czélból, hogy azok az ezen kerületben a gyümölcsfa tenyésztés és nemesités tanításában legtöbb szorgalmat és eredményt felmutató néptanítónak ösztönző és kitüntetési díjat adassanak át. E szép tény megemlítése alkalmával óhajtjuk, hogy annak minél dúsabb sikere legyen. — Sziráki érdemes tudósítónk ezenfelül hálás elismeréssel emliti Bozó Pál ur 1. nejének, Teleki Auguszta grófnő ő nagyságának nemes tetteit. A nevezett úrhölgy folytonosan 8—12 árvát ápol házánál valódi anyai figyelemmel, kik nem csak ott nyerik naponként élelmöket, hanem mind addig, míg kenyerek megszerzésére képesek nem lesznek, nevelésben is részesülnek. A figyermekek előbb iskolába járatnak, azután kiki hajlama szerinti mesterségre adatik, hol felszabadulásokig a grófnő fizet értök. Egy eset különösen említést érdemel. 1854 télén egy felvidéki tót járt a vidéken koldulgatva. Alig 9 éves fiának keze lába elfagyott; a nyomortól gyötrött apa a nyomorék gyermeket az emberek könyörére bizva Szirákon elhagyta, ki a zord téli idő daczára, majdnem minden ruha nélkül térdein csúszva koldulgatta kenyerét, — mig a szerencsétlen sorsáról értesülvén a nemes grófnő, az elhagyott nyomorékot azonnal orvosi ápolás alá rendelte. Jelenleg a fiu egy sziráki szabónál tanult a grófnő fizetvén érte a mesternek évenként 120 pftot. Illy nemes tettek önmagukban hordják a legszebb jutalmat s valóban nem szorulnak magasztalásunkra. — Ritka együgyűség. „E napokban — így szólnak egy hozzánk érkezett vidéki tudósítás szavai — nagy zajjal kopogtat be irodámba egy paraszt suhancz. „Postakiadó ur! — szókita meg —jött-e levél Pestről?" Minthogy Pestről naponként igen sok levél érkezik hozzánk, kérdem, hogy minő czim alatt vár levelet Pestről? ,,Azt nem szabad senkinek megmondanom, mert igen nagy titok." Ez volt a válasz. — Néhány óra eltelte után ugyan ezen egyén újra bekopogtat ajtómon s egy kis levélkét nyújt át. Ide oda forgatom, de czimet nem találok rajta. „Hova küldi ezt a levelet czím nélkül?" — kérdem tőle. „Hisz nem kell azt minden embernek tudni, hogy én hova küldök levelet; elég, ha én tudom" — válaszolás inkább távozott levelével, minthogy megmondta volna, kinek szól." —Hihetetlennek tartanák ez eseményt, ha valódiságáról nem kezeskednék egy általunk tisztelt postakezelő ur jótállása. Azon londoni társulat (Hungarian land Company), melly hazánkban földeket venni szándékozott, feloszlott. Okát nem írják. — A selyemtenyésztésre nézve azon igen fontos hírt vesszük, miszerint egy olasz gyógyszerész, Cavezzalli, hosszú tanulmányozás után kitalálta, hogy a selymet nem csupán a selyembogarak utján, hanem közvetlenül az eperfa levelekből lehet kinyerni. Elvárjuk, vajjon nem tréfa-e ezen hir? Vidéki hirek. Csetnek, ápr. 5. CJz itteni őstemplom és a templomba járás.) A V. U. 12. számában, városunkból egy czikk közöltetik, mellyre nézve, s különösen annak ezen szavaira : „Van régi hires ev. templomunk, mellyet számos idegen meglátogat, de a csetnekiek talán, hogy régiség, és a régiséget kímélni akarják, ritkán látogatják. Az urak otthon csinálnak maguknak prédikácziót, a kézművesek pedig inkább a jó dohányillattal töltik kedvüket. Csak asszonyaink istenfélők, jámborok és kegyesek, ők imádkoznak a férfiakért is," legyen szabad, a kölcsönös jog és igazság érdekében, némellyeket röviden megjegyeznünk. Magára a tárgyra nézve legyen elég a csetneki férfiak védelmeül, ezeket mondanunk. Olly templomban, melly a 13-dik században ezerek számára építtetett, olly egyház, melly jelenleg már csak 800 lelket számlál, ha még olly számosan gyűl is egybe, már magában is nem lehet a légió. — Mi a két nemet illeti, nálunk a nők, mind egy sorban ülvén, természetesen a szemnek sokkal jobban tűnnek fel, mint a férfiak, kik illető karzatjaikon és a templom oldal üregeiben s a fali oszlopok körül foglalnak helyet, elszórtan az egész templomban. — Már hogy nálunk is, mind az „urak" mind a „kézművesek" között (mint valószínűleg ezen mostani vastagon anyagi világban többé kevésbé egyebütt is), többen vannak, kik „otthon csinálnak maguknak prédikácziót" vagy az „illatos dohánnyal töltik kedvüket" (mintha csak mindannyi személyes dohányültetési engedéllyel bírnának) nem akarjuk tagadni; — de ezek miatt a többi szorgalmas templom-látogatókat is megbélyegezni, és specialitások helyett általánosságban szólani, nem méltányosság. — Aztán, egyházunkban nem kevesen találkoznak, kivált a férfinem között s az úgynevezett intelligentiában, kik magyar nevelésüknél fogva, inkább a magyar isteni tiszteletet látogatják, melly nálunk mintegy minden hatodik vasárnapra esik, s ezek aztán, a tót isteni tisztelettől, a sátoros ünnepek kivételével, rendesen elszoktak maradozni. — Egyházunkban, úgynevezett gyónó lélek 400 van. Ezekből 1853-ban élt az Úr vacsorájával 504 (egy-egy több izben), 1854-ben 610, 1855-ben 557, 1856-ban pedig 624. — Ezt nézetünk szerint sokkal biztosabb alapnak vehetni, egyházi életünk felöli vélemény adásra.—Egyébiránt itt Csetneken számos olly helyi viszony is létezik, melly a rendszeres templomlátogatásnak tetemes akadályára van. — Igy p. o. ezen város mintegy szivét képezvén, egy valami 10,000 lakost számláló völgynek, miután itt heti vásárok nincsenek, régi megrögzött szokásból,mindazon falubeliek, kik velünk bármelly viszonyban állanak, vagy itt valamit venni és eladni szándékoznak, a városba vasárnap reggel özönlenek be. — Innen van, hogy itt aztán a vasárnap, igazi „vasárnap," s hogy az egy pár bolt ajtaja is félig mindig nyitva áll, s a kereskedők ekkor tesznek legjobb „geschäfteket," a helyett, hogy mindenek előtt az Urnák országát keresnék templomban. Aztán ezen kis, alig 200 házból álló város, most is 19 nyilvános italmérési helyet számlál, melly vasárnapon, a szó valódi értelmében idegenekkel megtelik, s ez által a templomtól is számos híveket elvon. Továbbá, itt laknak az úgynevezett csetneki uradalom igazgatói, vagyis a közbirtokossági jövedelmek kezelői,— kikhez az illető falubeliek, száz meg száz bajban, szintén csak vasárnapokon, rándulnak be stb. stb. Mindezeket egybefoglalva, csoda-e, ha azok, kik erre hivatva vannak, csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel képesek a híveket ugy ébren tartani, hogy végképen el ne aludjanak, s hogy régóta várva várnak és óhajtva óhajtanak olly intézkedéseket, mellyek által mind e bajon segítve volna. (Ergo mégis volt némi igaza korábbi jóindulatú tudósítónknak? Szerk.) — B. I.